Mi a véleménye a bölcsődei hálózat újbóli kiépítéséről?
– Nagyon szükségesnek tartom, mert egyre több az olyan szülő, aki
egzisztenciális okokból kénytelen minél hamarabb visszamenni a munkahelyére.
Másrészt az is tény, hogy a nők szemében ma a sikeres életút egyre inkább az
otthonon kívüli szférára irányul, a gyermeknevelés már nem számít karriernek.
Újból elhitetik a nőkkel, hogy nyugodtan szülhetnek és dolgozhatnak, mert az
állam úgyis fölneveli a gyereküket?
– A tapasztalatok szerint a rosszkedvű, frusztrált szülő, aki – anyagi vagy
egyéb okok miatt – nem igazán jószántából van otthon a gyermekével, nem segíti a
gyerek fejlődését. Sőt. Az együtt töltött időnek sokkal inkább a minősége az,
ami számít a gyereknek, és csak másodsorban a mennyisége.
Egyes szakvélemények szerint a normális fejlődéshez 18 hónapos kortól
egyenesen szükség van a kortársközösségre. Valóban?
– A bölcsődét egyéves kor előtt semmiképp sem ajánlanám. Az viszont nem
igaz, hogy másfél éves korban kifejezetten szükségessé válik a kortársközösség.
Ha egy család megengedheti magának – és ha örömmel engedi meg –, akkor úgy
gondolom, hogy akár négyéves korig is nagyon jó otthon lenni egy gyereknek, de
csak akkor, ha a család többi tagjának is jó így! Ha egy asszonyt a belső
kényszer vagy az egzisztenciális szükség kifelé hajt a családból, akkor inkább
menjen el dolgozni, és nem lesz abból baj, ha jól képzett gondozónők közé, jól
felszerelt bölcsődébe adja a gyerekét.
Milyen színvonalúak ma a bölcsődék?
– A bölcsődei gondozók megbecsültsége sajnos szakmailag és anyagilag
egyaránt a legalacsonyabb: nem minősülnek pedagógusoknak, és a szakképesítésük
sem megfelelő. Pedig kardinális kérdés, hogy ebben a meghatározó életkorban a
gondozó személyek megfelelő érzelmi és kognitív környezetet teremtsenek a
kisgyerekek számára.
Múlhat-e a bölcsődék meglétén az össznépi gyerekvállalási kedv?
– Az ennél jóval összetettebb jelenség, biztos vagyok benne, hogy a
bölcsődei hálózat kiépítése önmagában nem képes a születések számát növelni,
viszont könnyíthet azoknak a helyzetén, akik amúgy is szeretnének gyermeket
vállalni. De most leginkább az a veszély fenyeget, hogy nem lesz választási
lehetőség, azaz az eddig rendelkezésre álló 3 anyasági évet leszűkítik 1-2 évre.
Egy gazdasági presszió kényszeríti a társadalmat, hogy a nőket visszahúzzák a
munkahelyekre, azt is, aki szívesen maradna otthon.
2008. 03. 14. (XII/11)
