Mennyire aggályos Önök szerint, hogy az adófizetők pénzén fenntartott MTA
egy világnézeti kérdésben foglal állást úgy, hogy elvileg az ideológiailag
semleges államot képviseli?
Prof. Dr. Tóth Tibor, mérnök-informatikus:
Az MTA-t semmi sem kényszerítette ennek az állásfoglalásnak a kiadására,
mégis bizonyítás és igazolás nélküli dogmatikus kijelentéseket tett a
darwinizmus védelmében. Ezáltal rendkívül sok támadási felületet hagyott a
tudományosan és intellektuálisan képzett olvasók számára. Nem tudjuk, milyen
megfontolások vezettek idáig, hogy az elnökség több, deklaráltan Istenben hívő
tagja nem meri vállalni az evolucionizmussal kapcsolatos kételyeit. Sőt, adott
esetben belebonyolódik, és szaván fogják, mint az MTA elnökét, aki egyházi
fórumon máshogy beszél e kérdésről, mint tudományos plénum előtt.
Ruff Tibor, teológus, filozófus:
Amikor természettudósok lételmélettel és metafizikával kezdenek el
foglalkozni, gyakran síkos pályára tévednek: saját természettudományos
modelljeiket és módszereiket a létezés egészére vonatkoztatják, s így a
legsúlyosabb filozófiai és logikai hibát követik el. Azt a világképet, melyen
belül gondolkodásuk mozog, ugyanolyan reflektálatlanul hiszik a valóságnak, mint
egy kisgyermek. Hatalmas tudásuk és intellektuális képességeik ellenére
általában nem mernek, vagy nem akarnak saját világnézetük alapjaira rákérdezni.
Ezért amikor a tudományos elit, csak hogy a tudományosság látszatát fenntartsa,
eleve kizárja a természetfeletti tényezőt világnézetéből, a fürdővízzel együtt a
gyereket is kiönti.
Dr. Jeszenszky Ferenc, fizikus:
George Wald Nobel-díjas evolucionista legalább volt annyira őszinte, hogy
leírta: „Nem akarok hinni Istenben. Ezért inkább úgy döntöttem, abban hiszek,
amiről tudom, hogy tudományos képtelenség, vagyis az evolúcióhoz vezető spontán
nemzésben [az abiogenezisben, az élőnek az élettelen anyagból való spontán
keletkezésében – a szerk.].” Bármennyire is hangsúlyozzák autonómiájukat a
tudomány mai képviselői, némi őszinteséggel be kellene látniuk, hogy a
végletekig kiszolgáltatottak az őket körülvevő világnak, és bizony van egy olyan
általános érvényű etika, melyet nem ők szabnak meg. Az „átkos rendszer”
békepapjainak mentalitására volt jellemző, hogy megtették, amit elvártak tőlük;
cserébe mindenki abban hihetett, amiben akart.
Az ilyen kompromisszumok vezettek oda, hogy a teremtéselmélet összekeveredett
az evolucionizmussal?
R. T.: A katolikus egyház Teilhard de Chardin, de főleg a II. vatikáni
zsinat óta keresi a lehetőségét, hogyan tudja szinkronba hozni a
teremtéselméletet az evolúcióval. Ehhez természetesen föl kellett adnia a Biblia
szó szerinti értelmét.
2008. 03. 28. (XII/13)
