Kereső toggle

Zsenge brutalitás

Kinek kellene segíteni az agresszív diákokon?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miután a Vas utcai iskolából hazafelé tartó fiú belehalt a diáktársa által
okozott sérülésekbe, valamint sikeresen kitoloncoltuk hazánkból a Blaha Lujza
téri 12 éves késelőt, az érintett szervek újra aktuálisnak érzik, hogy végre
lépések szülessenek a fiatalkori agresszió kezelésére. Természetesen mindenki
mást tart felelősnek az iskolák falain belül és kívül is folyamatosan durvuló
erőszakos cselekményekért, és sajnos abban sincs egyetértés, hogy a speciális
nevelési módszerek alkalmasabbak a probléma megoldására vagy a büntetőjog
szigorítása.



Képünk illusztráció

Halált okozó testi sértés gyanújával nyomoz a rendőrség annak a 18 éves
budapesti fiúnak az ügyében, aki a múlt héten halt meg egy utcai verekedést
követően. A boncolás alapján egyértelmű, hogy a halált a bántalmazásból eredő
koponyaalapi törés okozta: a budapesti Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi
Szakközépiskola két diákjának osztálytermi összeszólalkozása torkollott
tragédiába. Szintén a napi hírekhez tartozik, hogy szerdán adták át a magyar
hatóságok a román gyermekvédelmi szolgálatnak azt a 12 éves erdélyi fiút, aki a
múlt héten combon szúrt egy 15 éves fiatalt a budapesti Blaha Lujza téren, mert
az nem kívánta önként átadni neki mp3-lejátszóját. Nála csak négy évvel idősebb
az a srác, aki karácsony előtt verte halálra idős lakótársát a józsefvárosi Tömő
utca egyik társasházának lépcsőházában.

A szinte egymást érő drámák cselekvésre sarkallták többek között a fővárosi
önkormányzatot és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot is. Előbbi
bűnmegelőzési tanácsnoka útján javasolja széles körben kiterjeszteni a jelenleg
hat fővárosi iskolában kísérleti jelleggel zajló szakmai programot. A
Bűnmegelőzők Országos Szakmai Szövetsége évek óta rendelkezik akkreditált
programmal az iskolán belüli erőszak mérséklésére, ám elnök asszonyuk mindeddig
sikertelenül próbálkozott vele az oktatási tárca illetékesénél.

„Az iskolai agresszió valamennyi érintettjének, a tanártól a szülőn át az
intézményfenntartóig mindenkinek szemléletváltásra van szüksége” – mondta el
lapunknak Nyári Katalin kriminológus, pedagógus, a program kidolgozója, aki azt
a beidegződést tartja a leginkább aggályosnak, hogy a probléma láttán
automatikusan rendőrért kiáltunk, vagy a családra hárítjuk a felelősséget,
holott civil szervezetek sokasága rendelkezik életképes javaslatokkal a témában.
A „Biztonságos iskola” mozgalom célja a folyamatos proaktív bűnmegelőzés, amely
az elnök asszony szerint nem valósítható meg egyszeri pályázati pénzből évi egy
bűnmegelőzési nap keretében. Márpedig, ha ezt nem vesszük komolyan – állítja
Nyári Katalin –, akkor a következő nemzedékekben tovább ketyegnek az időzített
bombák.

„Jelenleg semmilyen lehetőség nincs a 14 év alatti bűnelkövetők felelősségre
vonására, de az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban szakértői csoport
dolgozik azon, hogy létrejöjjön a fiatalkorúak önálló büntető
igazságszolgáltatási rendszere” – mondta el egy szakmai fórumon Gönczöl Katalin
kriminológus, hozzátéve, hogy ennek keretében kialakítanák a fiatalkorúakra
vonatkozó önálló büntető törvénykönyvet, az anyagi, eljárási és végrehajtási
szabályokat, megalakulna a fiatalkorúak ügyészsége, bírósága és a rájuk
specializálódott végrehajtási rendszer is. Mindennek értelme a miniszteri
tanácsadó szerint az lenne, hogy a társadalom végre érvényesíteni tudná
büntetési igényét a fiatalkorúakkal szemben is, továbbá a fiatalkorú
bűnelkövetők társadalomba visszavezetése, integrációja is hatékonyabb lehetne.
Mint kiderült, egyelőre nincs kormánydöntés arról, hogy létrejön-e a
fiatalkorúak önálló büntető igazságszolgáltatási rendszere, de ha a kormány
jelzi, hogy erre igényt tart, akkor még ebben az évben elkészülhetnek a
törvénytervezettel.

Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter bejelentette, hogy már
előkészítői szakaszban van az új büntető törvénykönyv kidolgozása, mivel az 1945
után szovjet mintára megalkotott Btk. már nem állja ki az idő próbáját. Többek
között azért sem, mert nem kezeli külön a gyermekek és fiatalkorúak által
elkövetett bűncselekményeket. Takács szerint az új büntető törvénykönyv csak
kivételes esetben büntetné a fiatal bűnözőket szabadságvesztéssel, „inkább a
nevelő jelleg lépne előtérbe”, továbbá komolyan fontolóra veszik a büntethetőség
alsó korhatárának leszállítását.



A mi sulinkban szinte senki sem tanul, engem sem nagyon foglalkoztat a tananyag.
Azokat a tanárokat nem bírjuk, akik kivételeznek egyesekkel, megkülönböztetik a
diákokat, főleg a romákat, és éreztetik is velük, hogy ők mások. Na, az
ilyeneknek nincs tekintélyük előttünk, de ne is várják, hogy legyen! Néha van
egy-két vita, de azok általában brahiból vannak. Ahol komoly bunyók szoktak
lenni, azok a szórakozóhelyek. Én a Blahára jártam régen a Napházba, de ott sok
volt a késelős banda. Bárkibe belekötöttek, csak azért, mert jól tudott
táncolni, és ha a vesztes bepipult, akkor előkerültek a pengék. Bendegúz
(15), elsős – XIII. kerületi zenetagozatos gimnázium



A büntethetőségi korhatár leszállítását elhibázott és merőben populista
törekvésnek titulálja Gyurkó Szilvia jogszociológus, az Országos Kriminológiai
Intézet kutatója, mondván: könnyű a média által fölnagyított esetek után a
kellőképp felszított közhangulatra mint társadalmi igényre hivatkozva a
büntetőjogot szigorítani. Kérdésünkre hangsúlyozta: nem a jogalkotással van a
probléma, a gyermekvédelmi törvényünk is világszínvonalú, csak éppen a
gyakorlatban kellene megfelelően alkalmazni, mert a gyermekvédelmi
ellátórendszer jelenlegi formájában nem alkalmas a veszélyeztetett gyerekek
megsegítésére.

„A gyerekek magatartási problémái többségének hátterében súlyos családi
konfliktusok állnak. Hatékony segítséget csak az jelenthet, ha egyszerre
próbálunk a gyerekek és családjuk helyzetén javítani, mégpedig szociális és
gyermekvédelmi eszközökkel, nem pedig úgy, hogy a gyereket kiemeljük, és
bezárjuk valahova. Az érintett szakemberek – pedagógusok, gyermekjóléti
munkatársak, rendőrök, gyermekorvosok – szoros együttműködésére lenne szükség a
problémás esetek kezelésekor. A kiskorút nem lehet azzal „megjavítani”, és a
társadalmat sem megvédeni, ha minél korábban állítják bíróság elé, és zárják
börtönbe. Mindig lesznek aluljáróban késelő gyerekek, büntetőjogi eszközökkel a
jelenséget nem lehet megfékezni, viszont az »erőszakra erőszak« elve kis
túlzással olyan országok gyakorlatát juttatja az ember eszébe, ahol fegyveres
kommandók lövik le az utcagyerekeket, mert úgy elharapózott az agresszió és a
törvénytelenség” – fejtegeti a szakember.

Becslések szerint ma Magyarországon a gyerekek 15 százaléka tekinthető
veszélyeztetettnek. Azaz minden hetedik 14 éven aluli gyerek válik nagy eséllyel
bűncselekmények elkövetőjévé, illetve áldozatává, jelentős részük mindkettővé
egyszerre. Az elmúlt öt év bűnügyi statisztikái szerint nem nőtt érdemben a
gyermekek által elkövetett bűncselekmények száma. Ezen belül évek óta a vagyon
elleni bűncselekmények aránya a legnagyobb – 80 százalékos –, míg változatlan a
személy elleni bűncselekmények mértéke is. Ugyanakkor jellemző, hogy egyre
fiatalabbak egyre súlyosabb bűncselekményeket követnek el egymás kárára. Gyurkó
Szilvia szerint a jelenségről pontos adatokat nem lehet mondani, hiszen a
valóságosnál jóval kevesebb eset kerül a rendőrség vagy a gyermekjóléti
szolgálatok látókörébe. Ennek egyik fő oka, hogy jó hírük védelme érdekében az
iskolák sem érdekeltek az ügyek bejelentésében, másrészt megyénként eltérő, hogy
a rendőrség miként kezeli a gyerekkorú bűnelkövetőket.



A tanárok próbálnak minket a Biblia alapelvei szerint nevelni, de túlságosan
bigottak. Csomószor azzal jönnek, hogy a szüleink nem jól nevelnek minket, pedig
ők maguk sem mutatnak jó példát. A legtöbb pedagógus a sulinkban azért
hiteltelen számunkra, mert látni rajtuk, hogy azokat az elveket, amiket nekünk
tanítanak, ők sem tartják be, és nem is hisznek bennük. Nem vagyok egy hű de jó
tanuló, de azért arra figyelek, hogy a szórakozás ne menjen  teljesen a tanulás
rovására. Minden héten megyünk legalább egy partira. Ott akkor van minden. Jó,
drogozni nem drogozunk, füvet sem szívunk, de cigi meg pia az megy. Szilvi (18)
– budai katolikus gimnázium



Évek óta az érintett szakemberek széleskörű együttműködését sürgeti az iskolai
erőszak visszaszorítására és megelőzésére Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok
biztosa is, mondván: ez az egyetlen hatékony módszer, amely rendkívül jól
működik Európa számos országában. Sajnos a magyar társadalomban nem erős az
együttműködési készség. Kérdésünkre a biztos kifejtette: nem tudni, hogy európai
viszonylatban mennyire kirívó nálunk az iskolai erőszak, mivel az
OECD-országokkal ellentétben egyedül nekünk nincsenek erről felméréseink,
ahogyan nincsen ennek kezelésére vonatkozó politikánk sem, az ombudsman hiába
szorgalmazza ezt hosszú évek óta. Így csak a borzalmakra fókuszáló médiára
hagyatkozhatunk, amely jócskán felnagyítja a hétköznapi agresszió
elhatalmasodását.

Tény, hogy az egész társadalomban nőtt az erőszak, amivel mindenfajta iskolának
szembe kell néznie. A jelenséget Aáry-Tamás a demokrácia beköszöntésével hozza
összefüggésbe, és korántsem tartja iskolafüggőnek. A diktatúrákban köztudomásúan
kevesebb az erőszak, pontosabban ez ott a hatalomgyakorlók privilégiuma. A
gyerekkori bűnözésről a médiának köszönhetően ma sokkal többet tudunk, mint
régen bármikor, ráadásul riasztóbb formában is jelenik meg, elég csak a
YouTube-on ezrével található, mobilkamerával rögzített erőszakos cselekményekre
gondolni. „Az agresszió kezelésére csak alaposan felkészített szakemberek
képesek, nem pedig a büntetőjog. A gyerekek még alakíthatók és segíthetők. De
hogy ne váljanak később börtöntöltelékké, ahhoz sokkal többet kellene tennünk
értük” – hangsúlyozza Aáry, aki mélységesen elutasítja a – koruknál fogva is
fejletlen erkölcsi érzékkel rendelkező – gyerekek büntetőjogi felelősségre
vonhatóságát.



Nálunk nincsenek nagy vezéregyéniségek vagy diktátori hajlamú gyerekek a
suliban, ezért balhék sem szoktak lenni. Van sok lógós, meg akiket egyáltalán
nem érdekel a suli, és nincs irányadás a tanárok részéről sem, csak bejönnek,
leadják az anyagot, és kész. Másrészt a diákok úgy érzik, meg azt hallják a
híradóból, hogy kevés a munkalehetőség, külföldön könnyebb elhelyezkedni, mint
itthon, szóval a jövő bizonytalannak látszik, hát akkor inkább most érezzük jól
magunkat, ki tudja, mi lesz később! Ezért belemenekülnek a féktelen bulizásba.
Régebben én is már a hét elején rommá szívtam magam, a hét végét meg
végigbuliztuk. Ma már nem az a menő, hogy ki a legrészegebb, hanem az, hogy ki
van a leginkább belőve meg beszívva. A bulik is csak erről szólnak, aztán
lefényképezgetik magukat, a képeket feltöltik a netre, és másnap azzal
villognak, hogy mekkora nagy ászok. A nagy probléma amúgy az, hogy a szülők is
meg a tanárok is asszisztálnak ehhez. Egy olyan ember, aki a szalagavatón
önmagából kivetkőzve részegen ugrál, és másnap bemegy irodalmat tanítani, az ne
várja el a diákoktól, hogy jók legyenek, és még tiszteljék is őt. Pont tegnap
történt, hogy az osztályban ültünk, és az egyik srác elkezdett üvöltözni, hogy
meg fogja ölni az anyját. Egy másik gyerek meg óra közben odakiabált a
nyelvtantanárnak, hogy: Kussolj, pocok! – csak azért, mert megpróbált
fegyelmezni. Ha szünetben bemész a mosdóba, elájulsz a fűszagtól. Körülbelül egy
hónapja az öcsém egyik osztálytársa bevett valamit és meghalt, mert nem bírta a
szíve. Tamás (18) és Alíz (18) – két tannyelvű gimnázium  



„Nem tagadható, hogy a hátrányos helyzet és az agresszióra való hajlam között
van összefüggés – mondta el lapunknak Liskó Ilona szociológus. – A
szociálisan-kulturálisan hátrányos helyzetű gyerekek kevésbé látnak a
környezetükben helyes mintákat a konfliktuskezelésre, mint az iskolázottabb
szülők gyermekei.” A súlyos tanulási-magatartási és beilleszkedési problémákkal
küzdő gyermekek aránya a kistelepülési és a városok külterületein működő
általános iskolák, valamint a szakiskolák tanulói között kiugróan magas, itt a
legnagyobb a lemorzsolódás mértéke is. Évente mintegy ötezer tanuló 16 éves
koráig sem fejezi be az általános iskolát, és több mint húszezer azoknak száma,
akik az általános iskola befejezése után nem tanulnak tovább, vagy
lemorzsolódnak a középfokú képzésből. A kimaradáshoz vezető ok leggyakrabban a
tanulók rossz iskolai közérzete, vagyis az, hogy ezek a többségükben hátrányos
helyzetű, nehezen kezelhető tanulók egyszerűen nem találják a helyüket az őket
befogadni kénytelen, de oktatásuk és nevelésük problémáit megoldani képtelen
iskolákban.

Az iskolával szemben erős elvárás, hogy a családi háttérből származó
különbségeket legalább enyhítse, ideális esetben teljesen szüntesse meg, hogy az
iskolából kikerülve a fiatalok azonos eséllyel startoljanak a munka világába. A
magyar oktatásügy évtizedekkel ezelőtt szembenézett már azzal, hogy ezeket a
különbségeket nem képes eltüntetni, sőt elmondható, hogy az iskolába lépéskor a
tanulók között meglévő különbségek az iskolarendszeren áthaladva még növekednek
is. „Sajnos ki kell mondanunk, hogy a magyar iskolarendszer nem sikeres a
társadalmi egyenlőtlenségek mérsékelésében, illetve nem méltányos, mivel nem
képes egyenlő esélyeket biztosítani a hátrányos helyzetűek számára” – mondta el
lapunknak egy oktatási szaktanácsadó.

Európai viszonylatban is kirívó mértékű szociális szakadék alakult ki a magyar
iskolák között az elmúlt két évtizedben, ami egyáltalán nem szükségszerű:
bizonyos iskolák csak a szegényebb rétegek gyermekeit oktatják, és itt a
pedagógusok hatványozott mértékben kerülnek szembe súlyos nevelési problémákkal.
Ugyanakkor a jó tanárok és a középosztálybeli gyerekek ezekből az iskolákból
elmenekülnek. Liskó Ilona többek között a kisebb osztálylétszámban, a megfelelő
tanárképzésben és -továbbképzésben, valamint az átlagosnál nehezebb problémákkal
küszködő pedagógusok átlagosnál magasabb fizetésében látja a hátrányos helyzetű
iskolák felemelkedésének esélyét. Óriási az oktatáspolitika felelőssége, mivel a
leszakadó rétegeknek a tanulás jelenti a boldogulás egyetlen esélyét. „A
társadalmi elit nem tud hermetikusan elszigetelődni lakóparkokba, minőségi
óvodákba, iskolákba, mert előbb-utóbb úgyis szembekerül a problémákkal. Ha
másképp nem, azt fogja saját bőrén tapasztalni, hogy a lakosság egyre nagyobb
hányadát egyre szűkebb réteg lesz kénytelen eltartani” – figyelmeztet a
szociológus.

Olvasson tovább: