Bombera Krisztina
Bombera Krisztina
Az, hogy egy gyerek születése médiaesemény lesz vagy sem, személyenként és
családonként változó. Meggyőződésem, hogy a kisgyereknek a nyilvánosság
semmiképpen sem használ. A férjem nem szereti a bulvármédiát, de megérti, hogy
az emberek kíváncsiak az életemre és sokkal rosszabbul járunk, ha rejtegetjük a
gyerekünket. Egyrészt, mert rosszindulattal és értetlenséggel találkozunk,
másrészt túldimenzionálttá válik a gyermekem jelentősége. Ha mindennap
mutogatnám, a férjem borzasztóan szomorú lenne. Meg kell találni az egészséges
középutat: kevés alkalommal, jó szövegkörnyezetben, és sohasem eszközként.
A tökéletesség látszata mindig hazugság és rossz üzenet azok felé az emberek
felé, akik problémákkal küszködnek. Hány ember él ebben az országban nehéz
anyagi körülmények között, aki nem jár mosolyogva babaúszásra a gyerekével? Hány
embernek születik beteg gyereke, amit elképesztő méltósággal visel? Mi pedig
mutogatjuk nap mint nap a gyönyörű szép egészséges gyerekeinket, és azt üzenjük,
hogy így kellene élni. Ez szörnyű! Mi a célunk, hogy magunkat fényezzük, vagy
az, hogy mindenki rosszul érezze magát, akinek van gyereke ebben az országban?
Hány ember nevel egyedül gyereket férj, jó körülmények vagy segítség nélkül, és
emiatt muszáj dolgoznia. Mi pedig azt üzenjük, hogy minden nő, aki gyereket
szült, az mostantól kezdve maradjon otthon. Ez sem jó. Szem előtt kell tartani
azokat is, akik más élethelyzetben vannak, mint mi.
Maga a szó hogy „ideális”, engem irritál. Ideális időpont-döntéseket hozni,
vajon hányan tudnak? Hányan vannak, akik nem a körülményeik és lehetőségeik
rabságában próbálnak lavírozni? Milyenek ma az anyasági támogatások? Milyenek a
munkaerőpiaci lehetőségek? Milyen ma a részmunkaidő Magyarországon? A Munka
Törvénykönyve, ugyan védi az anyaságban lévőket, de a konkrét munkaerőpiac
tudjuk, hogy hogyan működik: farkastörvényekkel.
A közszereplők megnyilvánulása kapcsán is mindig az idealizmussal van a
legnagyobb problémám. Azzal, hogy meghatároznak valamit, ami állítólag jó, és
ezzel megítélnek másokat, akik, állítólag rosszul csinálják, vagy esetleg ők
maguk is rosszak. Amikor azt mondják, hogy a gyereknek családban van a helye,
azt mondom, igen, egy jó családban, de rossz családban nincs helye. Sajnos
rettenetes házasságokat látok, borzasztó gyerekkorokat, amiben sokkal boldogabb
lenne mindenki, ha külön élnének.
2007. 07. 12. (XI/28)
