Kereső toggle

Főszereplők és statiszták

Évekig tart még a Gyurcsány–Orbán-előadás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Előbb esik szét az MSZP, mint hogy Orbán Viktor háttérbe szoruljon aFideszben” – állította vehemensen egy a párt belügyeit és Orbán Viktor habitusát
testközelből ismerő ellenzéki országgyűlési képviselő. „Ameddig Orbán a
jobboldal vezére, addig az MSZP totálisan összezár Gyurcsány Ferenc mögött” –
szól a baloldali replika.

„Megneszelte Gyurcsány, hogy az MSZP-ben szervezkednek ellene, és a
szavazáson protest nemeket kaphat, ezért egy huszárvágással elejét vette, hogy
szórakozzanak vele” – értékelte lapunknak egy szocialista politikus, miért
adhatott a miniszterelnök a hétvégi kongresszuson ultimátumot a szocialista
küldötteknek, miszerint csak 75 százalékos támogatottság esetén vállalja a
pártelnökséget és folytatja a kormányzást.

A váratlan feltétel pánikot okozott.

A józan gondolkozású politikusok és a küldöttek azonnal felismerték:
beláthatatlan következménye lenne egy miniszterelnök-cserének vagy egy
kormányválságnak.

Estére megnyugodtak a kedélyek, mivel a pártelnök 89 százalékos támogatottsága
„bebetonozta” a miniszterelnök pozícióját is. Másnap, a miniszterelnöki beszéd
kissé „letolós” hangnemét nem számítva, már okos húzásnak is tartották Gyurcsány
ultimátumát, hiszen elejét vette egy 60 százalékos támogatottság esetén biztosra
vehető szervezkedésnek. Ráadásul a fideszes vágyálmokat is szertefoszlatta:
nehéz időben az MSZP nem puccsol, hanem összezár.

Forrásaink szerint e lépéséből megérthető a miniszterelnök stílusa és egyben a
Gyurcsány-jelenség is. Egy a miniszterelnököt közelről ismerő szakértő szerint
egyszerűen az a titka, hogy nem az MSZP-ben szokásos vezetői minta szerint
„működik”. Mások ugyanis igyekeznek minél szélesebb csapatot szervezni maguknak,
embereiket a lehető legtöbb posztra berakni, majd egyfajta belső, a színfalak
mögötti többszörös egyeztetést követően kiegyezni egymással. Ez ugyan
stabilitást és kiegyensúlyozottságot jelent, de egyben a radikális és eredeti
lépések megtételét gátolja, hiszen a szereplők egymás és a rendszer foglyaivá
válhatnak.

„Feri inkább úgy gondolja, hogy a teljesítményéhez igazodjon mindenki, nem
hálózatban gondolkodik, ezért nincsenek is igazából »gyurcsányisták« a pártban.
Egy adott helyzethez és feladathoz alakítja a szövetségeseit. Mivel a
kezdetektől fogva nem támogatta a MSZP vezetőit, ezért inkább erőből, mint egy
westernhős a kocsmában, próbálja megoldani a feladatokat, ezért tűnik sokszor
konfliktusos főszereplőnek” – magyarázta a „gyurcsányista” szakértő, aki szerint
2009-ig megingathatatlan a miniszterelnök pozíciója, ha csak valami nagy hibát
nem követ el. Ugyanakkor ez szerinte sem azt jelenti, hogy nem adódhatnak
konfliktusos helyzetek a kormány és a párt körül.

Az erős emberek és társaik

Az MSZP-ben több befolyásos erőcsoport körvonalait lehet felfedezni. Az egyik
Szekeres Imre körül jött létre, aki a megyei pártelnökökkel és a „mezei
hadakkal”, azaz vidéki tagsággal ápol jó kapcsolatot. „Imre gyengéje, hogy a
fővárosi párt- és sajtóértelmiség valamiért nem teljesen fogadja be” – mondta
egy szakértője. A Veszprémből induló politikus a 168 Órában így definiálta
szerepét: „Ellensúly vagyok. Pontosabban kiegyensúlyozó tényező. Hát így
tartanak engem számon. Valószínűleg szerepe van ebben annak is, hogy közülük
való vagyok. Ez nem Fidesz, itt még létezik demokratikus akaratképzés.”

A válasz nem késett, Gyurcsány a kongresszusi beszédében „behúzott” egyet a
politikusnak: „Nekünk egymás partnereinek kell lennünk, nem egymás
ellensúlyainak.” Talán éppen ezért a kongresszuson Szekeres elnökhelyettesként
negyven szavazattal kevesebbet kapott, mint Juhász Ferenc, akit a párt „beljósai”
gyengébb jelöltnek tartottak. „Az adja Szekeres erejét, hogy ez a
szavazatmennyiség minden időszakban megvan neki. Emellett elpusztíthatatlan: az
elmúlt években már mindenki leírta, most pedig odáig jutott, hogy Gyurcsány is
támadja, amivel emelte az ázsióját” – szögezte le egy küldött, még mielőtt bárki
is ejtette volna a honvédelmi minisztert. Szekeres csapatához sorolják Lamperth
Mónika önkormányzati és területfejlesztési minisztert és Herczog Edit
EP-képviselőt, akik mindketten tagjai lettek az MSZP elnökségének.



Gyurcsány Ferenc, Szili Katalin és más szocialista vezetők

Fotó: Vörös Szilárd

Szekerestől sok mindenben eltérő politikát folytat Kiss Péter szociális és
munkaügyi miniszter, aki az MSZP legnagyobb platformjának, a Baloldali
Tömörülésnek – vagy, ahogy mások becézik: a Baltömésnek – az elnöke. A miniszter
jelentős erőfeszítéseket tesz az indulatok csillapítására, kerüli az éles és
sértő nyilatkozatokat, inkább kiegyensúlyozó és nem ellensúlyi szerepre
törekszik. Többször sikerült szakszervezeti vezetőket lebeszélnie „az egész
országot megbénító” sztrájkokról. Kiss Péter nagy népszerűségét jelzi, hogy a
legtöbb szavazattal választották alelnökké. A politikus erős partnerekkel, tehát
„nagy csapattal” rendelkezik Budapesten, Hevesben, Vasban és Borsodban, emellett
a „Baltömés” is tényezőnek tekinthető az MSZP belső életében.

Új jelenség, hogy mintha egyfajta „intézményesült feszültséglevezető” szerepet
kezdene betölteni a pártban Lendvai Ildikó frakcióvezető és Horn Gyula volt
miniszterelnök. Mindkét politikus szabadabban beszélhet, mint a kormánytagként
Gyurcsány beosztottjainak tekinthető miniszterek és államtitkárok. És úgy is
tűnik, hogy mindketten tudatosan igyekeznek olykor egészen éles kritikáikkal az
MSZP belső folyamataira nyugtatóan hatni. (Lendvai „őrült ötletnek” nevezte
Gyurcsány 75 százalékos ultimátumát, Horn szerint a miniszterelnök „nagy mestere
a politikának, de nem viszi túlzásba a közösségi munkát”.)

Szili Katalin egykori elnökhelyettes, az egyik legnépszerűbb magyar politikus
párton belüli befolyása azonban csökkenni látszik. Ennek egyik oka lehet, hogy a
fő támogatójának tudott, legendásan erős baranyai lobbi felbomlott, többek
között Toller László pécsi polgármester tragikus balesete miatt. „Próbálja a
Kati pozicionálni magát, de hosszú távú stratégia nem látszik a politikájában,
bázis most nem építhető mögé, és már csapata sincsen” – fogalmazott egy a
személyét jól ismerő szocialista tanácsadó, aki szerint a házelnök hibát
követett el, amikor a közelmúltban lecserélte stábjának több, korábban
meghatározó tagját.

Szili Katalin egyébként a kongresszus előtti napra időzítve a Népszavában írt
egy publicisztikát, mely szerint nem neoliberális kormányzásra van szükség, és
tudomásul kell venni, hogy a párt van a koalícióban, és nem a kormány a pártban,
valamint fel kell vállalni a kormányzás politikai kontrollját.

A miniszterelnök kongresszusi beszédében neki címezhette, hogy „kongresszust nem
azért tartunk, mert itt jó szerepelni. Nem azért tartunk, mert kötelező. Nekünk
itt kell eldönteni a politikát, nem újságcikkekben.” Lendvai Ildikó pedig
mindezt megfejelte azzal a csípős megjegyzésével, hogy a Szili Katalin által
javasolt út egy modernebb államszocializmus, amely zsákutca, habár
Latin-Amerikában van rá példa, ilyen Hugo Chavez Venezuelája.

Hogyan lehet vízen járni?

Mint írtuk, a „gyurcsányisták” szerint a miniszterelnök pozíciója
megrendíthetetlennek tűnik, de ettől függetlenül nem lehet konfliktusmentes
időszakra számítani. Gyurcsány hibájának tartják, hogy nem száz százalékos a
teljesítménye az úgynevezett „kormányzásmenedzsment” területén. Magyarán többen
azt szeretnék, ha a kormányzati döntések előkészítettebbek lennének, nem a
miniszterelnök akarna mindent megoldani egy személyben, hanem jobban „terítené”
a feladatokat, és több energiát fordítanának a reformok „népi támogatottságának”
megszerzésére.



Szekeres Imre és Juhász Ferenc

Fotó: V. Sz.

Többek szerint a fenti célok egyik akadálya az, hogy bár a sajtóban Gyurcsány
közvetlennek és szívélyesnek látszik, a valóságban bizalmatlan. Emellett a
személyzeti politikája sem tűnik tökéletesnek, amit – hozzák fel már-már
közhelyesen – az is bizonyít, hogy több bizalmi ember (Szigetvári Viktor, Batiz
András) hagyta ott a miniszterelnök közvetlen stábját, és a Miniszterelnöki
Hivatalban meglehetősen rossz, „egymásra mutogatós” lett a légkör.

Feszültségforrás lehet Gyurcsány „hullámzó viszonya” a politikustársaihoz. Egyes
időszakokban konstruktivitás jellemzi, máskor – mint például a választási
győzelem utáni hetekben, a „vízen járós” periódusában – kissé lekezelőnek tűnt a
többiekkel.

Lendvai Ildikó frakcióvezető egy interjúban úgy fogalmazott, hogy az elmúlt
hónapokban kiderült, Gyurcsány sem tud a vízen járni, ezért az MSZP vezetőinek a
feladata, hogy tutajt ácsoljanak számára az átkeléshez. A képes beszédbe
csomagolt üzenet egyértelmű: kollektív munkával képzeli el a jövőt. Talán éppen
ezért is, Gyurcsány a csapatjáték erősítését ígérte pártelnöki beszédében.

„Újra nyerhet az MSZP 2010-ben, ameddig ilyen populáris és tartalom nélküli
politikát folytat a Fidesz, és Orbán ott a főnök. Az emberek ugyanis nem a mai
ügyekre fognak gondolni, hanem arra, hogy ki lehet kettejük közül a
kormányzóképesebb. Ebben a vitában pedig Gyurcsány könnyen mondhatja; a
népszerűségemet kockáztatva mertem változtatni, érdemes rám szavazni” –
fogalmazta meg reményeit egy baloldali kampányszakértő.



Mindenki tisztában van azzal, hogy a tábort egyedül Orbán Viktor tudja
összetartani

Fotó: Somorjai L.

Orbán és Marx

„Megmosolyogtató, ahogy a baloldali sajtó igyekszik azt terjeszteni, mintha
Orbán Viktor meggyengült volna a Fideszben, és Kósától Pokorniig, Ádertől
Rogánig már fenik a késeket a pártelnökre. Badarság. Előbb esik szét az MSZP,
mintsem Orbán Viktor háttérbe szoruljon a Fideszben” – mondta magabiztosan egy
ellenzéki, a párt belügyeit és Orbán Viktor habitusát közelről ismerő
országgyűlési képviselő.

A Fidesz – amely mára egy óriási konglomerátummá terebélyesedett – mostani
arculatát és belső működési szabályait Orbán Viktornak köszönheti. Korábban Áder
Jánosnak volt a legnagyobb befolyása a vidéki pártszervezetre, mert a megyei
elnökök az ő irányítása alá tartoztak. Orbán azonban átszervezte a pártot,
létrehozta a választókerületi rendszert, melyeknek a vezetőit ő nevezte ki. Majd
az ezek fölé ültetett régióigazgatókat is ő nevezte ki. Az „orbánisták” azt
állítják: nem Áder szerepének a csökkentése volt a cél, hanem a hatékonyabb
működés.

„Marx tételét meghaladta az idő, ma már nem a nagy hal eszi meg a kisebbet,
hanem a gyorsabb a lassabbat” – mondogatta állítólag Orbán az átalakítás
indokaként a belső egyeztetéseken. Forrásunk szerint ilyen megbeszéléseken a
politikus hihetetlen meggyőző erővel képes érvelni. Az eredmény is meggyőző: ma
a Fidesz szervezeti irányítása egyedül Orbán kezében fut össze.

Az MSZP-vel ellentétben a Fideszt nem a párton belüli csoportok rivalizálása
határozza meg, nem beszélhetünk jelentős csoportokról és platformokról.
„Mindenki tisztában van azzal, hogy a tábort egyedül Orbán Viktor képes
egybetartani, ő az, aki a legnagyobb támogatói spektrumot képes felölelni.”

Emellett az is a titka, hogy a „belső” népszerűség mellett bejárása van a
jobboldali üzleti elithez, amit jelez, hogy képes volt előteremteni a kampányhoz
szükséges forrásokat, illetve nemzetközi elismertséggel is rendelkezik. Ez a
három (a népszerűség, üzleti kapcsolatok és a nemzetköziség), ami együtt senki
másnak nincs meg – magyarázta az Orbán-jelenséget egyik híve.



Fotó: V. Sz.

Esélylatolgatás Pokornitól Áderig

Pokorni Zoltán a politikai centrumban talán népszerűbb, mint Orbán, de
személye a 4-8 százaléknyira taksált radikális jobbosok között ellenszenvet vált
ki. Emlékezetes, hogy az alelnök örömét fejezte ki, amikor a MIÉP kiesett a
parlamentből, és kritikát fogalmazott meg a Magyar Demokratával szemben (többek
között a Hetekben). „Gyengéje” továbbá, hogy nincs valódi és mély kapcsolata az
üzleti körökhöz.

Rogán Antal, V. kerületi polgármester e tekintetben jobban áll, mivel a kampány
során többek között ő is tartotta a kapcsolatot a pénzvilág jobboldali felével.
Ráadásul a közgazdász végzettségű fiatal politikus elég jól beszél angolul
ahhoz, hogy helyzetbe hozva nemzetközi szinten is elfogadtathassa magát. „Nem
hinném, hogy a jobboldalon elfogadnák, hogy Tóni otthagyta a kisgyermekes
feleségét. Nálunk ez is számít, nehéz lenne erre a »gikszerre« egy nagy, átfogó
népszerűséget felépíteni” – okoskodott azonban forrásunk.

Kövér Lászlóról viszont senki sem tudja elképzelni, hogy bármikor Orbán helyébe
akarna lépni. A bázis radikálisabb felében rendkívül népszerű, de sem üzleti,
sem nemzetközi kapcsolatok terén nem erős, csak a nemzetbiztonsági vonalon
rendelkezik befolyással. Riportalanyaink részben ugyanezt mondták el Áder
Jánosról is: „Még ha nem is ért egyet a Fidesz irányvonalával, tisztában van
azzal, hogy esélye sincs Orbán örökébe lépni.” Kósa Lajos ugyan népszerű a
Fidesz-táborban, de ő sem rendelkezik bejárással az üzleti világba. „Kósából
inkább a baloldali sajtó csinál belső ellenzékit” – állította egy fideszes
országgyűlési képviselő.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne belső vita a Fidesz politikai
irányvonalát tekintve, és ne bírálnák Orbán Viktort nyilatkozataiért,
személyzeti politikájáért. De az elmúlt hetek belső mozgásai azt a küzdelmet
jelentették, hogy ki gyakoroljon befolyást Orbán Viktor politikai irányvonalára.

Többen ugyanis azt állítják, hogy a Fidesz hihetetlen népszerűségének nem a párt
politikai teljesítménye, hanem az MSZP – mint fogalmaznak – „bénázása” az oka.
Ez a helyzet bármikor megváltozhat, ezért változtatni kellene a Fidesz
alternatívakerülő irányvonalán. „Sokak ízlésének, így nekem sem megfelelő a
kissé balos, olykor túlzottan populáris politizálásunk. A parlamenti kivonulást
is abba kellene hagyni, és többet kellene érdemben megszólalni szakpolitikai
ügyekben” – mondta forrásunk, aki szerint Schmidt Mária sztorija is erről a
dilemmáról szól csupán.

A Terror Háza igazgatónője – aki antikommunizmusa miatt népszerű és szimbolikus
szereplője a jobboldalnak – tradicionális polgári jobboldali politikát látna
szívesebben a párton belül. Mivel jelentős tőkével és pénzpiaci kapcsolatokkal
rendelkezik, egyesek megijedhettek attól, hogy átveheti a szerepüket, ezért
írattak róla figyelmeztető cikket a Magyar Nemzetben.

A Hírszerző internetes hírportál egyébként úgy tudja, hogy korrekció várható a
Fidesz politikájában és kommunikációjában; Navracsics Tibor frakcióvezető – akit
belül is centrista gondolkozású, mérsékelt politikusnak tartanak –
kabinetrendszerére ráépülve szóba került egy angolszász mintára létrehozandó
árnyékkormány ötlete is. Ezzel egyrészt a Fidesznél színvonalasabb politikát
várók igényeit elégíthetnék ki, másrészt az alternatíva felmutatásának jegyében
új társadalmi rétegeket nyerhetnének meg, és a párt kormányzóképességét
erősítenék a közvéleményben.

Orbán Viktor már több hónapja bejelentette a Fidesz-frakcióban, hogy nem
feltétlenül kíván újra miniszterelnök lenni. Az egyik, az említett
árnyékkormányhoz kapcsolódó konstrukció szerint „középen is eladható,
köztiszteletnek örvendő szakembert” kellene miniszterelnök-jelöltnek állítani,
és így a szocialisták nem tudnának Orbán Viktorral mint „a fő gonosszal
rémisztgetni”. A pártelnök ettől függetlenül maradna a jobboldal vezetője.

„Szinte lehetetlen, hogy 2010-re az MSZP újra talpra álljon; ráadásul a reformok
eredményei, különösen az egészségügyben még nem fognak látszódni. Emellett az
önkormányzatok olyan dobbantódeszkát jelentenek a politikusainknak, amivel sokan
nem számolnak. Pedig a helyi lapokban ma minden a fideszes polgármesterekről
szól. Pénzt, paripát és fegyvert jelent egy ilyen önkormányzati bázis” –
foglalta össze jövőbeli győzelmi várakozásainak okát egy fideszes politikus.



Pokorni Zoltán

Fotó: Somorjai L.

MDF: kormányzati vágyak és káderhiány

Győztes csapaton ne változtass – ez az aktuális jelszó a Magyar Demokrata
Fórumnál. A párton belül úgy értékelik, hogy az EP-, az országos és az
önkormányzati választásokon való sikeres szereplés miatt semmi nem indokolja,
hogy a március 11-ei országos gyűlésen az elnökség összetételében
földindulásszerű változások történjenek.

„Amelyik pártnál a tisztújítás során van idő olyan ideológiai témákkal
foglalkozni, mint hogy milyen is a modern konzervativizmus, ott azt hiszem,
nincs nagy baj” – fogalmazott egyik forrásunk. A jó hangulat annak is
köszönhető, hogy a belpolitikai „viharban” egyedül az MDF van „szélcsendben”.
Általános vélemény, hogy ebben a helyzetben, ha ölbe tett kézzel ülnének a
képviselők, akkor is növekedne a párt támogatottsága. Ez viszont – hívja fel a
figyelmet már idézett forrásunk – azt vetíti előre, hogy néhány éven belül a
megerősödő MDF akár kormányzati szerephez is juthat.

A párt viszont „káderhiánnyal” küszködik, ezért a legfontosabb feladatnak a
szakpolitikusok „felépítését” tekintik, mert „el kell hitetnünk magunkról, hogy
képesek lennénk a kormányzásban is szerepet vállalni”. Nagy kérdés persze, hogy
adott helyzetben a párt ki mellett tenné le a voksát. Az ideológiát tekintve
„rokon” Fidesszel az áthidalhatatlannak tűnő személyi ellentétek miatt nehéz
elképzelni az összefogást, az MSZP-től viszont sokan viszolyognak a párton
belül. „Persze a politikában nincs olyan, hogy soha. Tőlünk nyugatra vannak
példák arra, hogy ellenkező oldalon álló pártok alkotnak koalíciót” –
fogalmazott egy MDF-es politikus, egyetértve azzal, hogy ha az MSZP mellé
állnának, annak beláthatatlan következményei lehetnének „házon belül” is.

Sebestyén István

KDNP: az alvó bt.

Az egyik régi motoros KDNP-tag szerint pártjuk mostani formációja egy
mesterségesen létrehozott „alvó bt.” Be van ugyan jegyezve, de senki sem tudja,
mire lesz még jó. Támogatottsága gyakorlatilag nem mérhető. Ha szükséges,
megszólal és balhézik, amúgy csak leng, mint egy történelmi zászló.

Ezt erősíti meg Rétvári Bence is: náluk minden az, aminek látszik. A párt
országos választmányi elnökségének tagja úgy tudja, hogy „a főbb üzeneteik
alakítása a pártelnök kompetenciája, aki jogi és teológiai végzettséggel is
rendelkezik, és ezért alkalmas arra, hogy erkölcsteológiai szempontból ítélje
meg az ügyeket, melyeket aztán az államigazgatás vagy a politika nyelvére
fordítanak le”.

A nyilvánosság előtt nem megjelenő ideológusokat, tanácsadókat nem kívánnak
megnevezni, de különféle szakbizottságok és egyházi személyek, illetve a párt
fénykorából még ma is tevékenykedők egyaránt befolyásolhatják állásfoglalásaikat
egy adott kérdésben.

Azokat a témákat, amelyek a társadalomban felfokozott érzelmi reakciókat
váltanak ki – mint mondjuk a homoszexualitás, a kábítószerügyek vagy az erkölcsi
legitimáció kérdései –, a KDNP szívesebben vállalja fel, mint a Fidesz. Ha a
„jobboldal megmondó emberei” címet el is utasítják, büszkék arra, hogy az
érzelmi és ideológiai húrokat pengető üzenetek fő interpretátorai.

Rétvári, aki egyébként az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, úgy
vélte: üzeneteik sokkal konkrétabbak, mint a Fideszé, hiszen kisebb rétegnek
szólnak, ráadásul világnézeti alapon szerveződve kiszámíthatóbbak. Dogmatikusan
vezethető le ugyanis, hogy milyen társadalmi kérdésre milyen választ adnak,
mivelhogy a katolikus egyház társadalmi tanításaihoz igazodnak, annak szócsövei.


A közhiedelemmel ellentétben a templomba járó emberek csupán kétharmada szavaz a
jobboldalra, egyharmaduk viszont igenis balos. Ha mindaz, aki vallásosnak mondja
magát, rendszeresen járna misére, akkor a KDNP-nek óriási esélye lenne, hogy
bal- és jobboldaltól függetlenül, pusztán az egyházi világnézetet megjelenítve
hatalmas tömegbázisra tegyen szert.

A lényeg, hogy a kereszténydemokrata politikusok és a szószéken prédikáló papok
üzenete – szigorúan társadalmi szempontból – egybecsengjen. Egyelőre nem
gondolkodnak abban, hogy a 2010-es választásokon önállóan induljanak.

A KDNP háromszáz helyi szervezettel rendelkezik országosan, melyek közül minden
negyediknél van ifjúsági tagozat is. A társadalmi beágyazottságukat igyekeztek
az elmúlt időben növelni, annak érdekében, hogy ismét érzékelhető legyen a
jelenlétük helyi szinten is.

Határozott előnyként értékelik, hogy esetükben fiatalokból van túlkínálat. Máig
az egyházi iskolákból kikerülő fiatalok jelentik a KDNP egyik fő utánpótlási
bázisát. Rétvári becslése szerint több 18–35 év közötti helyi és megyei vezető
van a KDNP-ben, mint amennyi a náluk idősebb, 35–55 év közötti generációból
került ki.

Szobota Zoltán

Olvasson tovább: