Kereső toggle

Az utolsó esély

Interjú Raduly Józseffel, az OCÖ egykori alelnökével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Raduly József a Magyar Kultúra Lovagja, a Kulturális Közéleti Alapítvány
elnöke, a Száztagú Cigányzenekar korábbi elnök-producere. Jelenleg a Corvinus
Egyetem politikai szakértő szakos végzős hallgatója.

Hogyan értékeli az OCÖ elmúlt négyéves tevékenységét?

– Ilyen alacsony színtű és ilyen gyenge eredményt felmutató cigány
érdekképviseleti munkát cigány önkormányzat még nem végzett, mint a jelenlegi.


Miben mérhető ez?

– Egyetlen programot sem tudtak korrekt módon megvalósítani, semmilyen
segítséget nem adtak a közel ezer helyi cigány önkormányzatnak. Nem
képviseltették magukat folyamatosan a hatszázmillió forint tőkével működő
Magyarországi Nemzeti Etnikai Kisebbségekért Közalapítványban sem, s mind a
cigánysággal, mind a társadalom egészével elveszítették az együttműködés
szálait. Az energiájuk nyolcvan százalékát arra használják, hogy kivédjék a
belülről jövő, egymás elleni támadásokat. Csak tíz százalékban foglalkoznak a
cigányság ügyeinek intézésével. De melyik cigányságról van szó? Azokról, akik
közel állnak hozzájuk.

Farkas Flórián idejében jobb volt a helyzet?

– Sokkal, mert az akkori OCÖ-koalíció a lehető legszélesebb spektrumot
képviselte, voltak közöttünk baloldali, jobboldali beállítottságú, illetve
független képviselők is. Farkas jobban össze tudta tartani a cigányságot, mert
fogékonyabb a sokszínűségre. Harmincszor tehetségesebbnek és politikusabb
alkatúnak tartom, mint Horváth Aladárt.

2003-ban azonban éppen Horváth győzte le Farkast.

– Farkas Flórián nyolc évig vezette sikeresen az önkormányzatot, 2003-ban
azonban felütötte a fejét a cigányok körében is az a kór, amit én magyar
betegségnek hívok: hogy nem valaminek az érdekében fogott öszsze a cigányság,
hanem valaki és valami ellen. Farkas Flórián ellen fogtak össze, hogy ne
lehessen harmadszorra is elnök. Azt hitték, hogy mivel a Lungo Drom
megállapodást kötött a Fidesszel, ezáltal a cigányságot a Fidesz zászlaja alá
vezetik be. De nézzük meg, mi történt 2003 óta! Ugyanez, csak ellentétes
előjellel. Az MSZP zászlaja alá masíroztak a romák. Az OCÖ-n az sem segített,
hogy Horváth Aladár a miniszterelnök tanácsadójaként tevékenykedik.

2003-ban „mindenki” összefogott Farkas ellen, Teleki Lászlótól kezdve
Kolompárék, a Roma Parlament Zsigó Jenővel és Horváth Aladárral, ráadásul a
baloldali kormány minden pénzt megadott nekik, csak hogy Farkast eltüntessék. Az
elérendő cél érdekében még a csalástól sem riadtak vissza.

Ki és milyen módon csalt?

– Azok a romák, akik az MSZP oldalán álltak, fehér sálat raktak a nyakukba,
így jöttek a szavazásra, hogy meg lehessen különböztetni tőlük a Lungo Dromos
romákat. És az történt, hogy akin volt fehér sál, azt megvendégelték, akin
viszont nem volt, az még egy tányér meleg levest sem kapott.

Ön ekkor mondott le OCÖ-alelnöki posztjáról?

– Igen, mert nem bírtam elviselni ezt a fájdalmas megosztottságot.

A választást követően milyen OCÖ-t látna szívesen? És személyesen vállalna-e
bármilyen feladatot?

– A cigányság utolsó lehetősége, hogy hiteles és képzett képviselőkből álló
OCÖ vezesse szakmai programok mentén. Ami engem illet, természetesen dolgozni
akarok népemért az új OCÖ-ben, tapasztalataim és nemzetközi kapcsolataim
felhasználásával.

Az ocö Politikai cigánytelep - - állítja Horváth Aladár, az OCÖ korábbi elnöke

A Horváth Aladár vezette Roma Polgárjogi Mozgalom – amely csak a Borsod
megyei szervezetével indult – az őszi önkormányzati választásokon az öszszes
kisebbségi képviselői hely mindössze 8 százalékát szerezte meg. Így most nem
állíthatott önálló listát (ennek feltétele a 10 százalékos eredmény). „Ebben a
helyzetben azt mondtam, ne vegyünk részt a választási küzdelemben, civil keretek
között erősítsük a bázisunkat. Mozgalmunk többsége viszont úgy határozott, hogy
mivel így csökkennének a lehetőségeink arra, hogy befolyásoljuk a romákat érintő
döntéseket, mégiscsak szálljunk be. Döntenünk kellett, hogy a szélsőségesek felé
nyitott Fidesz szövetségesével, Farkas Flóriánnal, illetve a Lungo Drommal vagy
a puccsal hatalomba került, súlytalan Kolompár Orbán vezette MCF-fel kötünk
egyezséget. A tagok ez utóbbi mellett szavaztak.”



Így örültek hívei Horváth Aladár 2003-as győzelmének. Aztán megpuccsolták

Fotó: MTI archív

A cigány vezető elmondta: az alku úgy szól, hogy a támogatásért cserébe az
MCF kiáll a mozgalom által lefektetett szakmai elképzelések mellett, amelyek az
Új Magyarország Fejlesztési Tervben is szerepelnek. Horváth úgy látja, a
„megnyomorított helyzetben” Kolompár azért a kevésbé rossz választás, mert vele
az OCÖ nem nyit ajtót a jobboldal megosztó, „polgárháborús” politikai
stílusának, ami – vélekedik – további katasztrofális konfliktusokat tartogat a
cigányság számára.

A politikus ugyanakkor meglehetősen szkeptikus a roma önkormányzatot illetően.
„Ez egy politikai cigánytelep, gettó, ahová a mindenkori kormányzat beszorítja a
romákat, nehogy beleszóljanak a nagypolitikába. Adnak némi pénzt is ehhez,
amivel valójában az OCÖ vezetőit kenyerezik le” – mondja. Szerinte ezen a téren
az önkormányzatot nyolc évig vezető Farkas sem nyújtott jobb teljesítményt
Kolompárnál, sőt: „fővajdaként” kézből etette vazallusait, az OCÖ pénzének 10
százalékát zsebből osztotta szét. Példaként említ egy cigány lakásépítési
programot, amelyben a 300 milliós keretösszegből hat lakás épült volna fel, ha
négy össze nem omlik a „modern technológia” miatt – teszi hozzá ironikusan
Horváth. „Kísérletet teszünk az OCÖ szakmai „átprogramozására”, és fontos
ügyekben konstruktív munkakapcsolat kialakítására a Lungo Drom helyi
csoportjaival is” – hangsúlyozza végül Horváth Aladár.

S. I.

Olvasson tovább: