Sem az önkormányzati választás elsöprő ellenzéki fölénye, sem Orbán Viktor
hetvenkét órás ultimátuma, sem a Fidesz tüntetéssorozata, sem a „spontán”
szerveződött országos méretű demonstrációk nem hozták meg a várt
kormánybuktatást. Ennek ellenére a Fideszben sokan úgy tartják, bár nem
mindenki, hogy pártjuk az elmúlt időszak egyértelmű győztese, mivel Gyurcsány
megítélését sikerült olyan mélységbe taszítani, ahonnan már nem lesz képes
felállni. Ezt erősíti az a sehol nem publikált közvélemény-kutatás is, amely
információink szerint szinte minden szegmensben – alkalmasság, hitelesség,
vezetői képesség stb. – Orbán jelentős előnyét mérte Gyurcsánnyal szemben. Ennek
pedig azért nagy a jelentősége, mert a tavaszi országgyűlési választási sikert
az MSZP-n belül is annak tudják be, hogy a pártok versenye helyett sikerült
kompetenciaversennyé, Gyurcsány–Orbán mérkőzéssé alakítani a küzdelmet. Orbán
tehát alaposan visszavágott a miniszterelnöknek, ráadásul – vélekedtek
Fidesz-közeli forrásaink – az általa kikényszerített bizalmi szavazással az
egész MSZP-t sikerült a népszerűsége mélypontján tanyázó kormányfőhöz
„láncolni”.
Bár az utcai megmozdulások a felmérések szerint a társadalom egyre nagyobb
hányadát irritálták, az október 23-án bejelentett hétkérdéses népszavazási
kezdeményezéssel úgy tudott „az utcáról a parlamentbe visszatérni” a Fidesz,
hogy az nem tűnt meghátrálásnak, sőt a következő fél évre újabb munícióval látta
el híveit.
A népszavazás ugyanakkor kétélű fegyver, hiszen az is bizonytalan, hogy a hét
kérdésből hány fogja kiállni az alkotmányosság próbáját, és kérdéses, hogy a
végül szavazásra bocsátott kérdésekkel nem sül-e fel a Fidesz, hasonlóan a 2004.
decemberi referendumhoz.
A Hetek által megkérdezett elemzők egy része úgy vélekedett, hogy ha Orbán
Viktor vette volna a bátorságot, és nyilvánosan elhatárolódik a szeptember 18.
óta Árpád-sávos zászlókkal tüntető csoportoktól, ma már talán nem Gyurcsány
Ferenc a miniszterelnök. A Fidesz elnöke azonban nem tette meg ezt a lépést, sőt
sokadszorra igazolta, hogy többre tartja a szélsőjobboldali szavazók támogatását
a középen elhelyezkedő bizonytalanokénál.
Orbán Viktor mindenesetre 2002 után a 2006-os parlamenti választási vereséget is
megúszta felelősségre vonás nélkül, amiben nagy szerepe volt az őszödi
beszédnek, hiszen a kiszivárogtatás előtt úgy látszott: a Fideszben is
elkezdődött – a korábban elképzelhetetlen – kritikák megfogalmazása Orbánnal
kapcsolatban, sőt, a parlamenti frakció vezetését többen – Áder János, Pokorni
Zoltán, Varga Mihály – látványosan nem vállalták el.
Orbán mára ismét megerősítette párton belüli pozícióit, ám ez többek szerint
kényszerszülte állapot is. Vannak ugyan kritikusai is a pártban – forrásaink
szerint például Varga Mihály, Navracsics Tibor vagy Kósa Lajos –, a többség
azonban úgy véli: Gyurcsány legyőzésére egyedül Orbánnal lesz esélyük.
Hasonlóan gondolkodnak az MSZP-ben is, ahol sokan még mindig úgy látják, Orbán
ellen csak Gyurcsánnyal van esélyük győzni. Mások ugyanakkor már szabadulnának a
miniszterelnöktől, csak azt nem tudják, ki jöhetne helyette.
A vidéki szocialista káderek egy része sem pártelnökként, sem
miniszterelnök-jelöltként nem akarja látni Gyurcsányt, akinek párton belüli
gyengülését az is jelzi, hogy egyre többször ütközik ellenállásba a szocialista
frakción belül. A legutóbbi ilyen összecsapásra azon javaslat után került sor,
amikor Lamperth Mónika bejelentette: a kormányfő felszámolná a 176 kistérségi
megbízottból álló rendszert, amely gyakorlatilag a szocialisták helyi erős
embereinek államilag finanszírozott hálózata. A szocialista képviselők egy
emberként visszautasították a kezdeményezést – az évi ötszázmillió forintba
kerülő hálózat marad. A 176 kistérségi megbízott nagy része a szocialista
országgyűlési képviselők erős embere, sokan a választási kampányban
kampányfőnökként segítették a pártot, vidéken ők „képviselik” az államot. „Fletó
túl erősen diktál, nem vagyunk mi dilettánsok, ne akarjon lenyelni minket”–
mondta egy szocialista képviselő a Heteknek, és hozzátette: a politika termelte
ki Gyurcsány Ferencet, mert Orbán legyőzéséhez kellett egy hasonló ellenfél,
mára azonban kezelhetetlenné vált a helyzet.
A pártelnöki pozícióért egyelőre nem kapkodnak, talán csak Szekeres Imre ad
olyan jelzéseket a sajtóban, mintha indulni kívánna Gyurcsány ellen, de az ő
akcióját úgynevezett „fölélövésként”, az elnökhelyettesi poszt bebiztosítására
tett intézkedésként értékelik.
Az elnökségi tagságért és a vezetői pozíciókért azonban nagy a helyezkedés,
igyekszik mindenki erős hátországot kialakítani magának, hogy a jelenlegi
vezetőknek 2008-2009 tájékán is – akár Gyurcsány a miniszterelnök, akár valaki
más – biztos helyük legyen a folytatásra.
„Totális a káosz, amin senki nem igazodik ki ma, de februárban a biztos
befutónak most Gyurcsány látszik – foglalta össze a helyzetet az egyik elnökségi
tag. A miniszterelnök mindenesetre már járja a vidéket, győzködi a tagságot,
hogy szavazzanak rá, mert „egy párt nem kötheti gúzsba a kormányt”.
Egy másik prominens szocialista politikus szerint az elmúlt másfél hónap
megtépázta a párt és a miniszterelnök tekintélyét, de a reformok miatt ezzel
előre számoltak. Emellett abban bíznak, hogy a kis híján polgárháborús állapotok
kialakulásáért Orbán Viktort teszi felelőssé a közvélemény, Gyurcsány
szavahihetősége viszont előbb-utóbb helyreáll, „karakteres személyisége elviseli
a pillanatnyi népszerűségvesztést”.
A két vezér egymás foglyává vált, és közösen foglyul ejtette az egész országot –
fogalmazott plasztikusan egy szocialista forrásunk, arra utalva, hogy megegyezés
nélkül Magyarország jelentős gazdasági és politikai károkat szenvedhet el.
Gyurcsány hétfőn mindenesetre szokatlanul békülékeny hangot ütött meg a
parlamentben, amikor november 22-ére párbeszédet kezdeményezett az ellenzéki
önkormányzati vezetőkkel, polgármesterekkel. Az ellenzék még nem tudja, hogy
valós szándékkal vagy PR-fogással áll-e szemben, ám ettől függetlenül kétséges,
hogy azután, hogy Orbán kötelezte a parlamenti képviselőket a terem elhagyására
minden egyes előre bejelentett Gyurcsány-felszólalásnál, megengedi-e a
konzultációt önkormányzati embereinek. Pedig az összefogás tétje nem kicsi: az
EU-tól az elkövetkezendő években lehívható 8000 milliárd forint mintegy harminc
százaléka az önkormányzatok és a kormány összehangolt munkájával érkezhet meg
Magyarországra.
2006. 11. 17. (X/46)
