Kereső toggle

Jószomszédi iszony

Mi állhat a szlovák–magyar feszültség hátterében?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szlovákiában nincs feszültség szlovákok és magyarok között. Van feszültség,de nincs benne semmi meglepő, hiszen a szembenállás hatvan éve tart. A hetek óta
burjánzó, kormány-nyilatkozatokat kiváltó botrányt a szélsőséges szlovák
politikusok gerjesztik. A botrányt a szlovák kormányból kiesett magyar pártok
gerjesztik. Nincs magyarüldözés. A magyarokat nagy arányban szorítják ki az
állami munkahelyekről. A műbotrány célja, hogy hazacsalogassa a Szlovákiába
települt és ott adózó magyar vállalkozókat. A kitelepült magyar vállalkozóknak
nincs okuk félni. Ellentmondó, mégis érdekes vélemények az utca emberétől,
miközben a legutóbbi magyarverés ügyében gyökeres fordulat áll be. Vagy mégsem.



Fotók: Somorjai László

Péntek délelőtt, szemerkélő eső. Először a határ menti Komárnóban szólítunk
meg járókelőkert. Mindenki készséges, nevüket is hajlandók elárulni.

Hodúr Zoltán cégvezető:

– Véleményem szerint nincsen szembenállás, csupán a politikusok és a média
fújták fel a két ominózus magyarverést. Kisebb gondok korábban is adódtak, csak
nem csináltak belőle ekkora ügyet. A fokozott médiaérdeklődés ellenére az
emberek semmit nem észlelnek az állítólagos szlovák–magyar feszültségből, nem
igaz, hogy a magyarok el lennének nyomva.

Mit szól ahhoz a magyarázathoz, mely szerint magyar oldalról dagasztják az
ügyet, hogy elijesszék azokat a magyar vállalkozókat, akik a kedvezőbb adózás
miatt sorra alapítanak céget Szlovákiában?

– Ezt épp jó helyen kérdezik, ugyanis az én cégem magyar vállalkozók itteni
cégalapítását intézi. Szlovákia uniós csatlakozása óta ezerszámra települnek ide
magyar cégek, persze nem fizikai értelemben, hanem úgy, hogy folytatják a
korábbi tevékenységüket, de ide vannak bejegyezve, és itt adóznak. Ez
Szlovákiának nagyon kedvező, de ugyanúgy a magyar vállalkozóknak is: nyelvi
határ nincs, az adó egységesen tizenkilenc százalékos, autóvásárlás esetén nincs
regisztrációs adó, nincs súlyadó, nagyon sokféle személyautót bejegyeznek
cégautóként, így vissza lehet igényelni az áfát. Ezeknél jobb feltételeket nem
tudok, nem véletlen, hogy itt, Komárnóban a miénk mellett további tizenöt-húsz
vállalkozás is intéz cégalapítást.

Ezzel éppen megerősíti a fenti teóriát, nem?

– Nem, tapasztalataim szerint a magyarországi vállalkozóknak nincs okuk
félni, és nem is szándékoznak visszatelepülni, sőt!

Elmondható, hogy az itteni magyarok jobban élnek a szlovákoknál?

– Az életszínvonal nem a nemzetiségtől függ. Egyébként pedig mind szlovákok,
mind itteni magyarok ezres nagyságrendben járnak át dolgozni naponta
Magyarországra, ami szintén azt mutatja, hogy nincs feszültség.

Gulyás Magda vállalkozó:

Ki és miért gerjeszti a feszültséget?

– Az itteni magyar politikusok, éspedig azért, mert kikerültek a kormányból,
a holdudvarhoz tartozó magyarok meg a jobb munkahelyekről.

Milyen arányban szorulnak ki a magyarok?

– Nagyon nagy arányban. Én a mezőgazdaságban dolgozom, gyakran tárgyalok a
minisztériumban. Vannak állások, ahol eddig csak magyarok voltak, most
szlovákokat tesznek a helyükre. Eddig ugyanis sok jó állást szinte csak magyarok
töltöttek be, és ez nyilván irritálta a szlovákokat.

Joggal?

– Szerintem joggal. Például annak, amit Bugár Béla mond, a fele sem igaz.
Miközben arról beszél, hogy a kisebbség ne legyen nagyravágyó, neki van a
legtöbb pénze.

Ezek szerint mégis van feszültség szlovákok és magyarok között.

– Ha eljönnének egyszer este szórakozni, meglátnák, mi megy itt: aki
szlovák, az hülye. Mert itt a magyarok vannak többségben. Pozsonyban viszont sok
magyar nem hajlandó magyarul beszélni a hivatalokban, mert szégyelli, hogy
magyar.

Varga Csaba:

– Kinek az érdeke? Szerintem sértődöttség áll a háttérben a Magyar Koalíció
Pártja részéről: nem kerültek be Fico kormányába, helyettük a szélsőséges Slota
és Meciar pártjai futottak be, ezért most le akarják járatni a kormányt. Be
akarják bizonyítani, hogy szalonképtelenek.

Ön érzékel feszültséget szlovákok és magyarok között?

– Itt nem annyira, mert kölcsönösen ismerjük egymást, de ha feljebb megyünk
harminc kilométerrel, ott már van feszültség.

Állítólag elkezdődött a magyarok kiszorítása az állami intézményekből.

– Minden párt, minden nyertes fél hozza a maga embereit.

Azt mondja, harminc kilométerrel északabbra már érezhető az ellentét. De mi
az oka?

– Egy ősi beidegződés: a szlovákokban van egyfajta kisebbrendűségi érzés.
Úgy tanulták a történelemből, hogy a magyarok mindig is leuralták őket. És hogy
ez megszűnjön, ahhoz nagyon sok mindennek kell még változnia. Másrészt nálunk
nagyobb a létbizonytalanság, mint Magyarországon, és a napi megélhetési gondok
elkendőzésére elő lehet húzni a nemzetiségi kártyát. Ez olyan probléma, hogy
rögtön ugranak rá.

Nagy a létbizonytalanság?

– Ha nem is a létbizonytalanság, de messze vagyunk attól, hogy az ember
hátradől, és azt mondja, megélek a fizetésemből. Vannak itt olyan régiók, hogy
nem nagyon tudják, mit fognak enni.

Mit gondol, van a magyaroknak félnivalójuk Slotától, Meciartól?

– Talán ha belenyúlnak az oktatásügybe. A magyarok inkább dühösek, mintsem
félnének, hogy dívik a bunkóság. Láttuk Ausztriában Haidert, de mi lett vele?
Semmi, megbukott. Érdekes, hogy Slotának van itt pár haverja, ide jár le
bulizni, és az egyik cimborája rákérdezett, mi bajod neked a magyarokkal? Azt
mondta, hogy ez csak politika.

Most jobb a légkör, mint Meciar idején?

– 1994-től 2002-ig nem lehetett magyarul beszélni a hivatalokban, a kényes
ügyeket elhallgatták, a sajtót eléggé cenzúrázták. Az elmúlt négy év ehhez
képest fellélegzést jelentett.

* * *

Megfogadva a tanácsot, észak felé vesszük az irányt. A Komárnótól harminc
kilométerre fekvő Újváron már korántsem annyira közvetlenek a járókelők, mint a
határvárosban, a legtöbben a nevüket sem szívesen mondják meg.

Egy sietős férfi szerint nincs probléma, ami mégis van, azt „fönt” gerjesztik,
főleg a „hülye Slota”. Interjúalanyunk oly mértékben asszimilálódott, hogy észre
sem veszi, hogy harmadik mondata közben szlovák nyelvre váltott.

Egy szintén névtelenséget kérő egyetemista lány azt állítja, hogy
szülőfalujában, Surjánban rendszeresen szidalmazták magyarsága miatt, de
ilyenkor jobbnak tartotta nem visszaszólni. A magyarellenesség a fiatalok között
is tetten érhető, főleg „skinheadtípusú” embereknél: a helyi diszkóban nem
célszerű magyarul megszólalni.

– Hogy ki gerjeszti a problémát? – kérdez vissza egy jól öltözött szlovák
házaspár hölgy tagja. – Slota – adja meg rögtön a választ, majd határozottan
hozzáteszi: de Slota egyenlő Duray Miklóssal. Saját nevét viszont nem szeretné
viszontlátni az újságban.

Egy magyar nő attól fél, hogy Slotáék tényleg elüldözik a magyarokat az
országból. Maga miatt nem aggódik, a csak szlovákul beszélő gyermekei sorsa
felől annál inkább. Nevét ő sem árulja el.

– Magyarellenesség mindig is volt, a kommunisták alatt is – mondja egy idősebb
férfi a buszmegállóban. – Ha valami nem tetszett a szlovákoknak, rögtön piszkos
magyaroknak neveztek bennünket, de megszoktuk, fütyülünk rá.

– Dehogy szoktuk meg, ezt nem lehet megszokni – száll vitába vele egy hasonló
korú úr, de az előbbi nem hagyja magát: – Tudja, mennyi verekedés volt itt,
mennyit kaptam én is, mert magyar vagyok?

A vendéglátóiparban dolgoztam, de mást nem mondtak, csak hogy piszkos magyar.
Ötven éve hallgatom. Most is ez megy, csak most fölfújják. Slota piszkálja az
embereket, őt kéne onnan kidobni, és minden rendbe jönne – mondja
meggyőződéssel, majd kisvártatva ellentmondásba keveredik: – Az embereket nem
lehet megjavítani máról holnapra, ezt nem lehet. Vannak nacionalisták a magyarok
között is, csak nem olyan kemények, mint a szlovákok. Mert a szlovákra nem
mondják, hogy te piszkos szlovák.

Egy magyarverés két olvasata

Tovább kuszálódnak a szálak a Nyitrán megvert magyar lány ügyében. Kedden
Fico szlovák miniszterelnök és Kalinák belügyminiszter közös sajtótájékoztatón
jelentették be, hogy a rendőrség megállapította: M. Hedviget a kérdéses napon
nem verték meg, ezért lezárták a nyomozást. A lány állítja, hogy nem hazudott.

Mint emlékezetes, a szlovák–magyar feszültséget a legutóbb a figyelem
középpontjába állító eset augusztus 25-én történt Nyitrán. Az egyetemre igyekvő
lány magyarul telefonált, ezt hallva néhány szlovák fiatal dühbe gurult,
megverték a lányt, elvették az iratait, óráját és telefonját, blúzára pedig a
magyarságot gyalázó szöveget írtak.

Kalinák szerint a mobilszolgáltatótól kapott információkból kiderült, hogy M.
Hedvig a támadás időpontjában nem telefonált. Az orvosszakértő kizárta az összes
sérülést, melyet a hölgy állítólag elszenvedett. „A testén és a ruháján több
helyen vérfoltok voltak, a vér az orrából származott, azt kente szét” –
részletezte Kalinák. Ezenkívül végeztek grafológiai vizsgálatot, s
megállapították, hogy a blúzra a szöveget ugyanaz a személy írta, aki megcímezte
azt a borítékot, amelyikben visszaküldték az iratait és a karóráját. Az
írásszakértő szerint M. Hedvig kézírásáról van szó.

A bélyegen lévő nyálmaradványokat DNS-vizsgálatnak vetették alá. Kalinák szerint
a lány ragasztotta fel a borítékra.

M. Hedvig az Újszó című pozsonyi lapnak elmondta: a rendőrök a kihallgatás során
kényszerítették, hogy vallja azt, hogy hazudott, a verés nem is történt meg: „Kegyetlenek
voltak, és fenyegetőztek.” A huszonhárom éves lány azt állítja, hogy sokkos
állapotában beszélt a telefonálásról, valójában magyar turistáknak adott
útbaigazítást, mielőtt megverték. A borítékon kimutatott DNS-ét azzal magyarázta,
hogy miután megkapta a levelet, a borítékot kidobta, ám amikor eszébe jutott,
hogy az fontos lehet a rendőrség számára, kivette a szemétből, és a bélyeget
megnyalva visszaragasztotta a levélre.

A Magyar Koalíció Pártja (MKP) megkérdőjelezte a nyomozás lezárását. Hedviget
jelenleg Gál Gábor ügyvéd, egyben az MKP politikusa képviseli. A lány kész
hazugságvizsgáló gép alkalmazása alá vetni magát. Az ügyben – mely Szlovákia
nemzetközi szintű megfeddéséhez vezetett – több mint 250 rendőr nyomozott, és
620 gyanúsítottat hallgattak ki.

Szlovákia rövid története

A 10. századtól egész Szlovákia Magyarország részét képezte, egészen 1918-ig,
amikor is az újonnan alakult Csehszlovákiához csatolták. Az 1910-es népszámlálás
alapján az elcsatolt Felvidék lakosságának mintegy 30 százalékát képezte a
magyar lakosság. A második világháború után a magyarok kitelepítését
Csehszlovákia területéről a nyugati hatalmak akadályozták meg. Bár Szlovákia
területén a demokraták többségben voltak, 1948-ban a kommunisták itt is átvették
a hatalmat. Az 1968. évi prágai tavasz után Csehszlovákiát szövetségi állammá
szervezték. 1989-ben bekövetkezett a „bársonyos forradalom”, 1993. január
1-jével pedig Csehszlovákia felbomlott: Szlovákia önálló állammá vált. 2004.
május 1-je óta Szlovákia az Európai Unió tagja. Lakossága 5,4 millió fő, ebből
10 százalék magyar nemzetiségű. (M. M.)

Olvasson tovább: