Kereső toggle

Légy bátor és eros

Helyszíni tudósítás a háborúban álló Izraelbol

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Izraelben békeidoben is több száz külföldi újságíró dolgozik. A mostanifegyveres konfliktus kirobbanása óta azonban több ezren érkeztek tudósítani az
országba. Sokan mondják, hogy maga a média is hatással lehet a háború
alakulására azzal, hogy mindenütt ott van, és hatalmas nyilvánosságot biztosít a
terroristák lépéseinek, valamint Izrael esetleges hibáinak.



Nir Marias, haifai rendorparancsnok

Már hajnalodik, amikor repülogépünk Tel Avivban leszáll. Pár órás piheno a
szállodában, bár a rendkívüli gyerekzsivaj miatt nehéz az alvás. Késobb
megtudom, hogy a hotel tele van menekült családokkal, akik északi otthonaikat
hagyták el a Hezbollah katyusaesoje miatt.

Rövidesen kezdodik a nap a magyar újságírócsoport számára: Josszi Kupervasszer
vezérornagy, aki nemrég még a katonai hírszerzés egyik vezetoje volt, fogad
bennünket. Izraellel nem egy fegyveres csoport, hanem egy valóságos hadsereg néz
farkasszemet az északi határon – fejti ki a tábornok, aki sorolja, hogy a
legfejlettebb fegyverekre is telik a Hezbollahnak a Teherántól kapott
dollármilliókból. A libanoni terrorszervezetnek hat éve volt arra, hogy az
izraeliek kivonulása után felkészüljenek a harcra.

Délután helikopteres körút Izrael fölött. Az északi területekre most nem
megyünk, az túl veszélyes lenne helikopterrel, irány tehát a Gázai övezet. Az
ország legsurubben lakott tengerparti része fölött repülünk: az izraeliek 60-70
százaléka él a part mentén. Keletnek tartunk Herclijából. Mindössze 12
kilométer, és már Ciszjordániánál vagyunk. Ezt a távolságot nemcsak a katyusa
rakéták, hanem a palesztinok házilag készült Kasszamjai is el tudják érni.
Tulkarmból és Kalkilijából érkezik az öngyilkos merénylok többsége, mivel a zöld
vonal, az 1967-es határ igen közel van Izrael legsurubben lakott területeihez.


Rövidesen a Gázai övezetnél vagyunk, ahonnan öt évvel ezelott kezdték el loni a
Kasszamokat Izraelre. Eddig 15 emberi életet követeltek a házilagos készítésu
rakéták. A Hamasz-kormány megalakulása után megugrott a kilövések száma.

Helikopterünk leszáll. Itt van Ariel Saron farmja, amelyet most fia, Gilad
vezet. A Kasszamok idáig is elérhetnek, a palesztinok meg is próbálták kiloni
Saron lakhelyét. Csak azért nem sikerült, mert ezt a fajta lövedéket nem tudják
pontosan irányítani. Ötszáz méterre vagyunk az övezettol, Beit Hanunt látjuk,
ahonnan a Kasszamokat Szderót izraeli városra kilövik. A terroristák itt is a
civilek közé rejtik állásaikat, hogy élo pajzsként használják a lakosságot.
Cvika Halevi, egy helyi kibuc lakosa elmondja, tavaly nyár óta vannak tuz alatt,
ezért a kérésükre a kormány védelmi falat épít az izraeli területek és az övezet
között.

Este Tomi Lapid lát bennünket vendégül. Az egykori miniszterelnök-helyettes
szerint a mostani konfliktusnak sokkal nagyobb a jelentosége, mint amit
általában gondolnak az emberek. Lapid azt mondja, Izrael a zsidó-keresztény
civilizáció végváraként tartja magát az iszlámmal szemben, amely óriási
fenyegetést jelent Európa számára is. A volt kormányfo-helyettes úgy tartja,
hogy valójában Izrael sikerét nem tudják megbocsátani ellenségei, azt, hogy 6
millió izraeli nagyobb gazdasági erot képvisel, mint 150 millió arab.



A naharijai szellemváros

Fotók: Eperjesi Ildikó

Hatvan másodperc

Másnap irány észak. Kisbusszal indulunk Tel Avivból a libanoni határ felé. A
forgalom töredéke a máskor megszokottnak az autópályán. A nyári foszezonban
ilyenkor általában tízezrek tartanak az északi üdülovárosok felé egy hétvégére
vagy hosszabb nyári szabadságra. Most alig látni gépkocsikat, azok is inkább
délre mennek. Útközben mindenesetre sok-sok bátorító feliratot látunk: „Chazak
ve emac” (Légy bátor és eros) – idézik Józsué könyvét; „Am Jiszrael chai”
(Izrael népe él) – szól az oscionisták jelmondata; illetve „Jiszrael chazaka”
(Izrael bátor) – hirdeti a tábla.

Megérkezünk Izrael harmadik legnagyobb városába, Haifába, ahol akkor éppen
viszonylagos nyugalom volt. Nir Marias haifai rendorparancsnok vezet körbe a
városon. Marias elmondja, hogy Haifa teljesen kihalt, amikor megindult a
rakétaeso. Minden harmadik-negyedik lakos elhagyta a várost, bár késobb sokan
visszatértek. Több száz rendor érkezett segítségképp délrol a közel 300 ezres
városba. A terroristák egyik legfontosabb célpontja a Rambam kórház. Megnézzük a
haifai kikötot is, ahol az egyik depóban 8 munkás halálát okozták az orosz
gyártmányú, de a szírek által felújított katyusák. Csak nehezen engednek be, a
kiköto vezetése nem szívesen mutatja meg a sebeket. Marias szerint a Hezbollah
egyik fo célja, hogy összeugrassza a zsidókat és arabokat ott is, ahol eddig
viszonylagos békében éltek együtt. Ezért szerepel a kiemelt célpontok között
Haifa városa, amelyet a tolerancia mintapéldájának tartanak. A településen alig
látni embereket az utcán, bár máskor már javában folyik a sabbati bevásárlás.


Marias megmutatja azokat a fémgolyókat, amelyekbol több ezret tesznek a
terroristák egy-egy rakétába. Ezek becsapódáskor szerteszét repülnek,
megsokszorozva a lövedék gyilkos erejét. Ezek miatt haltak meg a kikötoi
munkások is. De eltalálták a haifai rendorkapitányságot is, és számos lakóház
dolt romba a katyusák miatt. A helyiek elmondják, egy ido után szinte
megszokták, hogy minden délelott 10 óra körül megszólaltak a légi riadót jelzo
szirénák, és egészen kora estig az óvóhelyen maradtak. Haifában egy percen belül
biztonságos helyre kell menekülni, ha megszólalnak a szirénák. A rendorfonök a
helyi rádión keresztül tájékoztatja támadás idején az embereket, akik igen
fegyelmezetten viselik a háborús helyzetet. Marias igyekszik megnyugtatni a
lakosokat, személyesen is elmegy azokra a helyekre, amelyeket rakétatalálat ért.
Külön megfigyelo rendszert létesítettek a magas épületeken, ahonnan azonnal
látják, hogy hová estek le a lövedékek. A kormány úgy rendelkezett, hogy csak
olyan munkahelyeken lehet folytatni a munkát, amelyek közelében óvóhely van.

Josszi Amrami, a haifai kommunikációs központ vezetoje elmondja, Izrael egyik
leghosszabb háborúját éli át, ami igen nagy türelmet igényel a helyiektol. A
Hezbollah arra törekszik, hogy felmorzsolja az itteniek idegeit, és az ország
nagy részének gazdaságát lebénítsa. Izrael, amelynek ismét léte forog kockán,
azonban csak erosebb és keményebb lesz a támadások alatt, ezt a történelem is
bizonyítja – véli Amrami. A harcot azonban nehezíti, hogy a kisebb hatótávolságú
rakéták kilövoállásait könnyu elrejteni, ezért gyakorlatilag lehetetlen mindet
megsemmisíteni. Ráadásul a terroristák a civilek, gyerekek és nok háta mögé
bújnak, iskolákba, lakóházakba telepítik arzenáljukat. Amrami szerint mivel a
Hezbollah terrorszervezet mindenáron terjeszteni akarja az eroszakot, Európa
jövoje is függ a mostani konfliktus kimenetelétol.

Indulás Naharijára, a libanoni határtól alig több mint tíz kilométerre lévo
településre. Akkón keresztül visz az út, ahol elozo nap három embert öltek meg a
katyusák. Közeledünk az 57 ezres város felé, a feszültség szinte tapintható.
Eloször bennem szólal meg a légiriadó, a kórház kapujánál azonban már fizikailag
is halljuk, amitol tartottunk: felvisítanak a szirénák. Gyorsan be az épületbe.
A helyiek szinte értetlenül nézik kapkodásom, én meg értetlenül nézem, hogy
miért maradunk az ablakkal és üvegajtóval ellátott helyiségben. Naharijában
legfeljebb fél perce van az embernek, hogy a riadó után bunkert találjon. A
város a Hezbollah célkeresztjében van, eddig mintegy négyszáz katyusa csapódott
be a településen. Az egyik éppen ott jártunk elott a kórház legfelso emeletébe.
Hamarosan felmegyünk a találat helyére, közben ismét megszólal a sziréna. A
hatvan centiméteres teton úgy hatolt át a rakéta, mint kés a vajon. Nézzük a
pusztítás helyét. Az ablakokból a libanoni hegyeket látni, ahonnan eddig közel
háromezer katyusa landolt izraeli területen. Vajon mi lesz a sorsa a maradék
mintegy tízezernek?

Lemegyünk a kórház alagsorába, ahová kiköltöztették az osztályokat. Zsidók,
arabok, drúzok, muzulmánok és keresztények egyaránt szenvednek a terrortámadások
miatt. Itt ápolják azt az asszonyt, akinek férje elozo nap az akkói támadás
egyik áldozata lett. A betegeknek pszichológiai kezelést is nyújtanak.

Ismét no az izgalom: a felszínen vagyunk, bizarr városnézés minibusszal. A helyi
önkormányzat munkatársa vezet körbe a településen, ahol egy lelket nem látni.
Mindenfelé eltalált házak, repeszekkel teleszórt falak. Éppen visszaérünk az
önkormányzat épületéhez, amikor ismét megszólal a sziréna. A ház alagsorában az
önkormányzat alkalmazottai és a Cahal katonái igyekeznek úrrá lenni a helyzeten.
Égnek a vonalak, a még itt maradt lakosok telefonálnak, kinek lelkigondozásra,
kinek más segítségre van szüksége.

Elhagyjuk Nahariját, kíséronk, a jeruzsálemi külügyminisztérium munkatársa derül
rajtam, amikor a busz legnagyobb sebessége után érdeklodöm. Úton egy beduin falu
felé, tolünk néhány kilométerre suru fekete füst gomolyog. Valószínuleg
rakétabecsapódás. Vendéglátónk, Iszmail Haldi, Izrael elso beduin diplomatája
elmondja, a történelemben eloször a jeruzsálemi kormány segített rajtuk,
beduinokon. A rakétáknak nincs fülük, sem szemük, ezért az áldozatok arabok és
zsidók egyaránt lehetnek – fogalmaz Haldi.



Válságstáb az óvóhelyen

Óvóhely-diszkó

A masszív koépület árnyékából ismét az országútra kerülünk. Tel Avivban
vagyunk, de nem érzek megkönnyebbülést, mivel a vacsoránál vendéglátóink közlik,
hogy már Haderában is estek le rakéták. A város, ahol az egyik legnagyobb eromu
található, mindössze negyven kilométerre van Tel Avivtól. A tengerparti vendéglo
teraszán körbenézek, hová szaladok, ha itt is megszólalnak a szirénák. A fejünk
fölött percenként húznak el a rendorségi helikopterek. Házigazdánk mutatja a
tinédzser fiától kapott SMS-t: „Apa, olyan helyre jöttem szórakozni, ahol
biztonságban vagyok, ha rakétariadó van.” A jól meno üzletember hozzáteszi: o is
mindig megvizsgálja a környéket, mielott elengedi magát. Azt javasolja, ha
megszólalnának a szirénák, semmiképp ne menjek az étterem belseje felé, mert az
üvegfal szilánkjai azonnal végeznek mindenkivel, aki bent van. Menjek inkább az
alagsorban lévo parkolóba. Nézegetem, hol a lejárat.

A kimeríto nap ellenére is nehéz elaludni. Ismét ott a gyerekzsivaj, ráadásul
beszurodik a diszkózene a Tel Aviv-i utcákról. A helyiek igyekeznek megszokott
életüket folytatni, bár a háttérben mindig ott van, hogy mindenre fel kell
készülni.

Következo nap Jeruzsálem, a városban alig mutatkoznak turisták. Bizonyára ennek
is köszönheto, hogy a bazárban különleges engedményeket kapok vásárláskor.

Délután délre megyünk, az orosz származású milliárdos, Arkagyij Gajdamak által
létesített nicanimi menekülttáborba (lásd keretes írásunk).

Aki tehetosebb, maga fizeti a szállodáját Eilatban vagy éppen Tel Avivban. 250
ezer ember menekült el eddig otthonából a Hezbollah rakétái miatt, de
gyakorlatilag egész Izraelt érinti a konfliktus, mivel mindenkinek van rokona
északon, illetve családtagja a hadseregben. A sok háborút megélt helyiek azt
mondják, Izrael még soha nem állt szemben ilyen eros és elszánt ellenséggel, de
fogadkoznak, hogy megedzi oket a konfliktus. Rengetegen jelentkeznek önként a
harcra. A minap egy Amerikából érkezett önkéntes esett el a fronton.

Ismét hajnalodik, amikor repülogépünk felszáll a Ben Gurion reptérrol.
Ellentmondásos érzések kísérnek: a konfliktusban Izrael erényei, szépsége és
gyengeségei élesebben látszanak. Mindegyiket nehéz megérteni.



Eperjesi Ildikó

Menekülttábor zsidóknak

Az Izrael és a Hezbollah közötti konfliktus kirobbanása után 48 órával már
állt a nicanimi menekülttábor Asdód és Askelon közelében. Eloször az északi
sátortábort húzták fel, amely háromezer ember befogadására képes, majd
megduplázták ezt a számot a déli tábor felépítésével. 40 rendor vigyáz a rendre,
és külön kórházi sátrat létesítettek. Észak-Izraelbol nemcsak zsidók, hanem
beduin arabok, sot a dél-libanoni hadsereg tagjai is ide menekültek.



A nicanimi menekülttábor

A sátrakban hatalmas ventillátorok keverik a közel 40 fokos levegot. Mivel
hivatalosan nincs háborús helyzet Izraelben, a tábor lakói nem menekültek, hanem
„vendégek”. A lakóknak egy nap háromszori étkezést biztosítanak, valamint orvosi
ellátást. Buszok közlekednek a közeli Askelonba. Van zsinagóga, könyvtár és
légkondicionált(!) mobilmozi.

Arkagyij Gajdamak napi 500 ezer dollárt költ a tábor fenntartására. Az orosz
származású oligarcha 1972-ben alijázott Izraelbe a Szovjetunióból, akkor még
szegény emberként. Rögtön tovább is állt nyugatra. Ellentmondásos körülmények
között szerezte vagyonát, a rossz nyelvek szerint most a tábor létesítésével
igyekszik elfogadottságát megalapozni Izraelben. A menedzserek szerint akár
hónapokig is muködhet az intézmény, télen ráadásul kellemesebb az idojárás.

Egy Oroszországból 14 évvel ezelott alijázott család:

„Maalotból érkeztünk Nicanimba két gyerekkel. Napról-napra rosszabb lett a
helyzet, egyre több rakéta csapódott be. Ekkor ajánlotta fel Arkagyij Gajdamak,
hogy autóbusszal ideszállít bennünket. A háború kezdete után hat nappal jöttünk
ide. Maalotból összesen öt busz érkezett. A gyerekeknek kifejezetten tetszik a
táborozás. Természetesen nem könnyu elviselni, hogy sátrakban lakunk. Rengeteg
ember van itt, akik között vannak összeférhetetlenek is, de hát mit lehet tenni?
Egyelore turünk, foleg a gyerekek miatt, akik jól érzik itt magukat.”

Naharijai édesanya:

„Két hete érkeztem Naharijából, de három nap után visszamegyek a városba, ahol
három napot dolgozom a kórházban, mivel novér vagyok. Két felnott lányom szolgál
a hadseregben. Most éppen hazafelé tartok, és a lányaim is mennek vissza Cahalba.
Remélem, egyszer a világon minden anya olyan becsben fogja tartani a gyerekeit,
mint én.”

Pat Robertson szolidaritási útja

Villámlátogatást tett Pat Robertson amerikai evangéliumi keresztény vezeto
Izraelben. Robertson észak-izraeli óvóhelyeket látogatott meg, mielott Ehud
Olmert miniszterelnökkel találkozott Jeruzsálemben.

A találkozón – mint azt a televíziós prédikátor sajtótájékoztatóján elmondta
– együtt imádkozott az izraeli kormányfovel. „Azért vagyok itt, hogy elmondjam:
szeretem Izraelt, és azt, hogy az amerikai evangéliumi keresztények Izrael
mellett állnak ebben a küzdelemben, a szabadságért az iszlamo-fasizmussal
szemben, amely Izrael és az összes civilizált állam ellen irányul” – jelentette
ki Robertson, aki szerint az európai országok hamarosan hasonló fenyegetéssel
nézhetnek szembe, mint Izrael. (AP/Hetek)

Olvasson tovább: