Kereső toggle

Másfél hónap Perzsiában

Magyarisztán gyógyszere a világnak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szüle Krisztina húsz éve konduktor a Nemzetközi Peto Intézetben, amely a
világ minden országába adaptálható módszerrel segít a központi idegrendszeri
eredetu bénulással született gyermekeken. Az alapító professzor már a negyvenes
években állította, majd módszerével be is bizonyította, hogy kezeltjei nem
reménytelen esetek, akiket elfekvoben kell elhelyezni, hanem aktív tanulással
folyamatosan fejleszthetok, és képesek megtanulni akár még járni is. A
hungarikum azóta valamennyi kontinensre eljutott, és a hazánkban betanított
külföldieket magyar szakemberek kísérik anyaországukba, hogy a módszer
gyakorlatba ültetésénél segédkezzenek. Krisztina Teheránban járt.

Mit keres egy magyar hölgy az európai elképzelések szerint életveszélyes
Iránban?

– A teheráni székhelyu Vali-e-Asr rehabilitációs intézet vezetosége olvasott
a Peto-módszerrol, és mindjárt hét hallgatót küldtek Budapestre, akiket
kiképzésük után hazájukban oktattunk tovább. A „licenc” miatt a szakmai
felügyeletet és a fejlesztést a világon mindenhol mi biztosítjuk, ezért magyar
konduktorok utaznak Japántól Ausztráliáig a szélrózsa minden irányába.

Nem gondolta, hogy a felfokozott közel-keleti helyzetben bármi megtörténhet
egy muzulmán országban? Családja nem féltette az utazástól?

– A szívükhöz kaptak, de bevallom, hogy a hírmusoroknak köszönhetoen nekem
is romantikus és középkori elképzeléseim voltak Iránról. A fováros, Teherán az
elmúlt évtizedek tuzvészei és földrengései ellenére tizenötmilliós, dinamikus
metropolisz egy Komárom megyényi területen. Legnagyobb gondjuk a csaknem
huszonnégy órás csúcsforgalom és az ebbol következo szmog. Az utcákat járva
éppen emiatt szembetuno a megdöbbento tisztaság. Minden éjjel elviszik a
szemetet az egész városból, és az utcák két oldalán patakszeru vízfolyások
vannak, melyek a várost körülvevo négy-ötezer méter magas hegyekbol erednek.
Ezzel párásítják és locsolják az utakat a nagy melegben, de aki még így is
szenved a negyvenfokos hoségtol, tizenöt percnyi felvonózás után negyvencentis
hóba szállhat ki husölni.

Ezek szerint Irán az egyik olyan keleti ország, amelyiknek nincsenek
vízproblémái?

– A több ezer éves kultúra egyik áthagyományozott vívmánya a hihetetlenül
nagy, föld alatti víztározók rendszere. Északról, a hegyekbol felszín alatti
csatornákon vezetik le a déli, sivatagosabb vidékre a hegyi folyamokat.

Mennyire tudatosítják magukban az irániak történelmi gyökereiket?

– Büszkék sok ezer éves múltjukra, és abszolúte sérelmezik, ha „learabozzák”
oket. Hiszen ok perzsák, fársziul beszélnek, és iszlám hitükben is
felsobbrendunek gondolják a maguk síita irányzatát az amúgy többségi
szunnitánál.

Mire kapja föl még a fejét egy magát civilizáltnak valló külföldi Teheránban?

– A legérdekesebb talán az öltözködés, ugyanis egy hölgybol csak a csukló és
az arc látszódhat ki. Még a külföldieknek is kötelezo a fejkendo és a mantó
[térdig éro, kabátszeru, zártabb nyakú, hosszú ujjú ruha – a szerk.] viselete. A
fiatalok ezzel együtt az utolsó divat szerinti ruhákban járnak, és bárhol
kapható akár még Calvin Klein karóra is. Csadort azonban csak a vallásos és
rendszerhu nok viselnek. Ateista polgár pedig nem létezik.

Az Ahmadinezsád elnök körül kialakult kultusz mennyire szembetuno az utcán
sétálva?

– Nem észlelheto annyira, mint az ajatollahok és más vallási vezetok
plakátkampányai. Az óriásposztereken ugye szóba sem jöhet reklám vagy
szórakozási lehetoségre felhívás, viszont vallási tartalmú üzenetek
lépten-nyomon elofordulnak. Ettol az államilag támogatott propagandától
kifejezetten van egy a hetvenes évek kommunista Kelet-Európájára emlékezteto
érzete az embernek.

Amerika-ellenesség megjelenik a közbeszédben?

– Az utca emberével folytatott beszélgetésekben egyáltalán nem észlelheto,
igaz, láttam olyan falfirkákat, amelyek halált kívántak a „Nagy Sátánra” és
Izraelre.

Említette, hogy nincs lehetoség a szórakozásra. Mivel töltik akkor
szabadidejüket az emberek?

– A vallási eloírások behatárolják a lehetoségeket: se mozi, se színház, se
diszkó. Így aztán szabadidejüket a kapcsolatrendszerük ápolására fordítják.
Estefelé, mikor már lehul a levego, kivonulnak a város megszámlálhatatlanul sok
parkjának egyikébe, leheverednek a perzsaszonyegekre, és családok, barátok
együtt megfozik a vacsorát, beszélgetnek, játszanak, fociznak. Képzelje, még
felnottjátszótér is van, ahol pár perc alatt átmozgathatja magát az ember az
ötletes eszközökön.



Szüle Krisztina

Hogyan viszonyulnak az idegenekhez? Az ideológiai elkötelezettség rányomja
bélyegét a vendégszeretetre?

– Pár perc séta az utcán, és máris mesélhetsz Magyarországról, mert minimum
fél tucat ember leszólít származásodat, valamint úti célodat kérdezve –
természetesen megtoldva mindezt egy vacsorameghívással. Meglepo módon a többség
tudja, hogy hol van Magyarország, melyet ok „Magyarisztánnak” hívnak.

Tízezer riál egy dollár, így a sok nulla miatt van egy virtuális váltópénz, a
tomán, melynek köszönhetoen egy külföldi számára nagyon körülményessé válik az
árak értelmezése. A piacon azonban mindig odalép az emberhez egy angolul remekül
beszélo, segítokész helybéli, aki még arra is ügyel, hogy az árus pontosan ad-e
vissza.

A magyar gyomor hogyan reagál az ottani ételekre?

– Mint minden keleti kultúra, az iráni is a rizsre épül. De mivel ok nem
arabok, nem sóznak és nem fuszereznek annyira, inkább olyan zöldfuszereket
használnak, mint a kapor vagy a petrezselyem. Nagy találkozásaim egyike a
mangóval volt, amely akkora, mint egy sárgadinnye, és gyönyöru, sárga, lédús
húsa van. A másik pedig a csirkepörkölttel, amit ezek szerint nem mi találtunk
ki. Amúgy az emberek is és az ételeik is tiszták és higiénikusak. Mindenféle
csemegét meg lehet enni az utcai árusoknál, semmi baja nem lesz a gyomornak.

Ottléte alatt kiderült, hogy mekkora magyar populáció él Iránban?

– Igen, tizenkét fos, és valamennyien házasságuk útján kerültek oda.

Ezt honnan tudja ilyen pontosan?

– A teheráni magyar nagykövettol, aki egyébként mindenben maximálisan
segítségünkre volt.

Megbecsülték a világhíru magyar gyógymód képviseloit az iráni orvosok,
pedagógusok, szülok?

– Ezt két esettel tudnám illusztrálni. Egyik megrázó élményem az volt,
amikor a tizenötmilliós Teheránban egyik nap valaki a nevemen szólított az
utcán, és megfordulva a városi forgatagban szembejött velem az a kisfiú, akit
Budapesten tanítottam meg járni. Drámai találkozás volt. Ami pedig a szüloket
illeti: hazautazásunk elott egy héttel megbetegedett az egyik kisgyermek, akit
járni tanítottunk. Mivel már nem találkozhattunk, édesapja tudomást szerezve
arról, hogy melyik nap vagyunk ott utoljára, csak azért bejött az intézetbe,
hogy búcsúzóul egy angol nyelvu perzsa szakácskönyvet ajándékozhasson nekem.

Volt olyan periódus a budapesti Peto Intézet életében, amikor a világ
tuzfészkeibol érkezo esküdt ellenségek kerültek egy légtérbe az intézmény falain
belül, és vettek részt ugyanabban a képzésben?

– Ez a helyzet folyamatosan fennáll, hiszen a világ minden tájáról fogadunk
szüloket és gyermekeket. Érzékelheto volt például a Szovjetunió felbomlása után
az egyes tagköztársaságokból vagy mostanában a közel-keleti térségbol érkezo
családoknál, hogy eleinte van egy kis idegenkedés, három lépés távolság. Aztán
pár hét után felismerik a közös pontot egymás sorsában, nevezetesen azt, hogy
mindegyiküknek ugyanazzal a problémával küszködo gyermeke van, és ettol kezdve
eltunik az ideológiai vagy politikai nézetkülönbség. Az izraeli kisfiú így válik
sorsával dacolva a palesztin kisfiú barátjává a bordásfal mellett.

Olvasson tovább: