Kereső toggle

Debreczeni József ügye a titkosszolgálattal és a Fidesszel

Üzenet jobbról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Operatív akcióként sem lett volna utolsó az a módszer, ahogy az Orbán Viktort bíráló Debreczeni Józsefet titkosszolgálati múlttal vádolták meg – állítja Berente Károly volt állambiztonsági főtiszt. Az egykori titkosszolga ismerte a politológust: az ő feladata lett volna a beszervezése. Most azt mondja, hogy a puzzle egyes darabjai igazak, de
a Debreczeni múltjáról összerakott kép hamis, célja pedig egyértelműen a hitelrontás. 



Debreczeni József dedikálja Orbán Viktorról írt könyvét Fotó: MTI

„Több volt munkatársammal közösen felháborítónak tartjuk, hogy Dr. Debreczeni József volt MDF-es országgyűlési képvisel (sic!) a Magyar
Televízió műsoraiban – mint független politológus, illetve riporter – Apró Antal, Nagy Lajos és Somogyi Tamás volt állambiztonsági főtisztek
utasítása szerint valósággal »osztogatja az igazságot«. (…) Debreczeni úr
mint magyar-történelem szakos tanár, pályáját egy Dunán-túli kisváros középiskolájában kezdte, ahol intim kapcsolatot
alakított ki egyes leány tanítványaival, amelyről az Állambiztonsági Szervek tudomást szereztek. Debreczeni tanárurat terhelő, ill.
kompromittáló adatok alapján beszervezték, majd Szt. tisztet csináltak belőle, ő lett az Állambiztonsági Szervek D - 072 számú szt. tisztje” – így kezdődik az a Kovács aláírással ellátott, helyesírási hibáktól hemzsegő, gyakorlatilag névtelen levél, amelynek alapján március 10-én, pénteken a HavariaPress hírügynökség megszellőztette Debreczeni József „dokumentumokkal igazolt” állambiztonsági múltját. 

A levélíró hozzáteszi: beszervezését követően Debreczenit konspirációs okokból áthelyezték Kecskemétre, ahol a Katona József Gimnáziumban kezdett tanítani, és az állambiztonsági szolgálatok megyei szervezetében kapcsolattartója Berente Károly rendőr őrnagy lett. 

„Az Állambiztonsági Szervek utasítására lett Debreczeni elvtárs az MDF egyik
alapító tagja, majd a kecskeméti szervezet elnöke. 1985-től a politikában kifejtett minden tevékenységét az ÁB szervek
irányították, és így a környezetében lévőkről részletes jelentéseket is
készített” – folytatja a levél szerzője, hozzátéve, hogy munkájuk elismeréseként Neiher László ezredes 1990 elején Debreczenit főhadnaggyá, tartótisztjét pedig alezredessé léptette elő.

A hír megjelenését követően Debreczeni azonnal tagadta a vádakat, és kijelentette, hogy soha semmilyen kapcsolatban nem volt az állambiztonsági szolgálatokkal. Utalt arra, hogy amikor ORTT-tag lett, egyszer már átvilágították, és nem találtak rá vonatkozó terhelő adatot. Miután szinte minden hasonló ügy tagadással indul, és az is köztudott, hogy az átvilágításnál csak a III/III-as múltat vizsgálják (és nem a III/II-est, amivel Debreczenit vádolják), a védekezés nem volt – nem lehetett – mindenki számára meggyőző. Ugyanakkor számos kétség merült fel egyrészt a levél valóságtartalmával, másrészt a HavariaPress hozzáállásával kapcsolatban. Debreczeni ugyanis nem a Dunántúlon, hanem egy Bács-Kiskun megyei kisvárosban, Kiskunmajsán kezdte pedagógusi pályafutását – és ez a szerkesztők számára is gyorsan kideríthető lett volna egy kis utánajárással. Mint ahogy a hír közlése előtt felkereshették volna a levélben is említett Berente Károlyt, vagy ha nem őt, akkor a téma egyik szakértőjét, hogy véleményezzék a levél tartalmát. Berentét azonban csak a megjelenés utáni napon kérdezték meg, aki annyit mondott: nagyot hibáztak, mert Debreczeni nem volt hálózati személy. Több kérdésre a politológus hozzájárulása nélkül nem válaszolt. A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság egykori állambiztonsági szervének volt tisztje lapunknak ugyanakkor már részletesen elmondta véleményét az ügyről. „Ismertem Debreczenit, nekem kellett volna beszerveznem. Volt róla figyelőkartonunk, és 1981-ben egy személyes beszélgetésre is sor került köztünk. Akkor ő tartalékos tiszt volt, de nem tudta, hogy miért hívatták be a hadkiegészítő parancsnokságra” – emlékszik vissza Berente, aki jelentésében úgy fogalmazott, hogy az autoriter, önálló gondolkodású fiatalember alkalmatlan a hálózati munkára. Szintén érdekes momentum a levelében kiindulópontként megfogalmazott „intim kapcsolat” kialakításának vádja. Az egykori főtiszt elmondta: a majsai gimnáziumban valóban történt egy hasonló eset, de ez még akkor, amikor Debreczeni nem tanított ott. A gyanúba keveredett pedagógus távozott az iskolából, de őt sem szervezték be, mert 1972 után ezt a „variációt” csak olyan személyeknek „ajánlhatták fel”, akik bűncselekményt követtek el, mégpedig olyat, amiről senki nem tudott a környezetükben.

Személyes visszaemlékezései mellett Berente azt is hangsúlyozta, hogy a dátumok sem stimmelnek a levélben. 1985-ben ugyanis ő már elemzőtisztként dolgozott, és mint ilyen, nem lehetett tartótiszt, viszont az egész megyei hálózatra rálátott. Ráadásul az állítólagos előléptetés idején, vagyis 1990-ben – mint mondja – Neiher László ezredes már nyugdíjban volt, ő maga pedig csak négy évvel később, 1994-ben kapott alezredesi rangot. Szintén a levél tartalmának hitelességét kérdőjelezi meg, hogy a megyei állományban lévő tisztek nem D, hanem AD jelzést kaptak, a D–072-es jelű tiszt pedig – mint azt a Népszabadság Berente szerint „megbízható forrásból” kiderítette – 1925-ben született, és nem 1955-ben, mint Debreczeni. „A puzzle egyes darabjai tehát igazak, ám az összerakott kép hamis” – foglalta össze álláspontját az egykori főtiszt.

Érdeklődésünkre Berente Károly megerősítette azokat az információkat, amelyek szerint a Lakitelken megalakuló MDF-ben valóban működtek hálózati személyek. Ezek – mint hangsúlyozta – érdemben nem befolyásolták a pártalakulást, inkább csak kontrolláló szerepük volt. „Tudtuk, hogy milyen vélemények hangoztak el az egyes gyűléseken, viszont ezekre nem reagáltunk operatív módon, a jelentések a Belügyminisztériumon keresztül a Központi Bizottsághoz jutottak, a többi már az ő feladatuk volt” – mondta az alezredes. Így például amikor Pozsgay Imre Lakitelekre látogatott az MDF-esekhez, mindenkinek az álláspontját ismerte előre, tehát a találkozó a legapróbb részletekig elő volt készítve.



Gyurcsány Ferenc kormányfő rádióinterjút készít a publicistával Fotó: MTI

Visszatérve a Debreczeni-ügyre, Berente szerint operatív akcióként sem lett volna utolsó a politológussal kapcsolatos „önállóan valós információk meghatározott célú csoportosítása”. Az általa „négyesre” értékelt „konspiráció” célja – úgy véli – az lehetett, hogy egy részben igaz információtömeg által hiteltelenítsék Debreczenit, akinek éppen szombaton jelent meg a Népszabadságban egy Orbán Viktort még a korábbiaknál is élesebben bíráló – többek között hatalommániás, populista politikusként leíró – cikke. „Egy nappal a cikk megjelenése előtt a HavariaPress megszellőztette, hogy Debreczeni szt-tiszt volt, de úgy, hogy a levél tartalmát, legalábbis komolyan, nem ellenőrizték. Sőt, miközben a napilapoknak nem adták át a »dokumentumot«, a Hír TV-ben péntek este már idéztek belőle” – magyarázta Berente, aki úgy véli, hogy a kísérletet siker koronázta volna, ha ő nem szólal meg. Számára már csak az a kérdés, hogy az akciót profik szervezték-e meg, és szándékosan hibáztak, hogy profizmusuk ne tűnjön fel, vagy pedig a levélíró egyszerűen csak dilettáns volt. Megkerestük a HavariaPress főszerkesztőjét, Horváth Zsoltot is, aki azonban közölte: taktikai okokból nem nyilatkozik senkinek.

„Riasztó, ami velem történt. Ez azt üzeni, hogy mindenki így járhat, aki ki meri fejteni a véleményét Orbán Viktorról” – nyilatkozta lapunknak Debreczeni József, aki szerint az akció egyértelmű célja az ő hiteltelenítése volt. A politológus büntetőjogi és polgári peres eljárásban kíván elégtételt venni mindazokon, akik megvádolták. Mint mondta, még nem döntött arról, mekkora kártérítési összeget követel a bíróságon, erről a témában megjelent cikkek és leadott műsorok teljes megismerése után döntenek jogi képviselőjével. Kérdésünkre elmondta, hogy családjában, szűkebb környezetében semmiféle megbotránkozást nem váltott ki a névtelen levél, egy Fidesz-szavazó ismerőse viszont megjegyezte: „Józsikám, ezt nagyon rossz néven vettük a Fidesztől.”

Olvasson tovább: