Kereső toggle

Muszlimok a MÚOSZ-ban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szenvedélyes kerekasztal-vita zajlott a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) székházában a dániai karikatúrabotrány apropóján. A média jeles szakemberei és az iszlám vallás képviselői jelenlétében zajló eseménynek aktualitást ad, hogy a Mohamedet ábrázoló karikatúrák megjelenését követő botrány és erőszak után az Európai Bizottság (EB) tervbe vette a média uniós szabályozását. 

„Ki az, aki leközölte (volna) és ki az, aki nem?” – tette fel a vitaindító kérdést Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke. Mint köztudott, a Mohamed prófétát terroristaként ábrázoló karikatúrákról van szó, amelyeket fél évvel azután, hogy megjelentek a dán Jyllands-Postenben, halálos áldozatokat is követelő zavargások követtek. 



Eötvös Pál

A Magyar Hírlap, valamint a Népszabadság főszerkesztői azért emelték fel a kezüket, mert a rajzok újraközlése mindkét napilapban megtörtént. Vásárhelyi Mária médiaszociológus helyeselte a döntést, de hangsúlyozta: lényegi különbség áll fenn a dán lap eredeti közlése, illetve az európai és hazai sajtó utánközlése között. „Ha én vagyok a dán főszerkesztő, lehet, hogy nem hozom le a kérdéses karikatúrát. Az utánközlés szükséges volta azonban számomra nem kérdés: ebből az ügyből ugyanis olyan hír lett, amely kontinensek sorsát érinti, és amelyet kötelességünk megismertetni az olvasóval. Ha nem ismernénk a konkrét rajzokat, akkor most miről vitatkoznánk?” – tette fel a kérdést, egyben emlékeztetve arra az időszakra, amikor egy hivatalos apparátus „gondolkodott” helyettünk anélkül, hogy a konkrét tényeket ismertette volna. „Negyven évig olyan világban éltünk, ahol nem ismertük a híreket, csak a cáfolatát” – tette hozzá. 

Többen kiemelték, hogy magyarázatot kíván a karikatúrák múlt év szeptemberi megjelenése és az idén februárban elindított felbőszült tiltakozási hullám között eltelt időeltolódás. Bajomi-Lázár Péter médiakutató szerint ez a hosszú idő azt mutatja, hogy nem a közlés maga, hanem más szempontok válthatták ki a világszerte bekövetkező – és rendkívül szervezett – muszlim tiltakozásokat. A hatalmi törekvések ürügyeként használták fel a kérdéses rajzokat. 



Bajomi-Lázár Péter

Sulok Zoltán, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke másként magyarázta a történteket: a karikatúrák megjelenése után azonnal elindult egy tiltakozási folyamat. Ennek során különböző iszlám szervezetek tiltakozó leveleikkel árasztották el a dán miniszterelnököt, majd – elutasító válasz miatt – tizenegy iszlám ország nagykövetségéhez fordultak. További kudarc után az Arab Liga főtitkárához jutott az ügy – fejtette ki részletekbe menően. 



Gábor György

Bajomi-Lázár Péter azt a problémát is kiemelte, hogy képtelenség pontosan definiálni a mások meggyőződését, világnézeti vagy vallási érzékenységét sértő határokat. „Olyan kategóriákról van szó, amelyeket a jog nyelvén nem tudunk pontosan körülírni, ezért a sértés nem elégséges ok nézetem szerint” – mondta a médiakutató. Sőt, mint azt Gábor György vallásfilozófus kifejtette, a különböző meggyőződések és vallások közötti kritikák megfogalmazása egyenesen elkerülhetetlen. „Vallási tanításokat miért ne lehetne kritizálni, miért ne lehetne bírálni?” – kérdezte a vallásfilozófus, hangsúlyozva a különbséget a világnézet (hit) és a vallás szabad gyakorlása között. Az előbbi kritika tárgya, az utóbbi tiszteletben tartandó jog. Gábor György értelmezése szerint a kérdéses karikatúrák sem az iszlámot mint egészet, hanem annak szélsőségeit – az iszlám fundamentalizmust és fanatizmust – állították kritikájuk céljául: „Bin Ladent és társait, akik a Mohamedtől kapott küldetésre hivatkozva hajtják végre a véres merényleteiket, és az iszlamista terrorszervezetek szent harcosaiként hirdetik magukat.” Gábor György egyébként a vita során elég sokat „kapott a fejére”, többek közt amiatt az okfejtése miatt, amelyben a keresztény-zsidó együttélés történelmi vonulatát elemezte, szemben a „fiatalabb testvér”, az iszlám történelmi tapasztalataival. 



György Péter és Sulok Zoltán

„Gyuri, az állam és az egyház szétválasztásának az a kulturális, dicső története, amelyet leírtál, nagyon szép történet, de most nem az az idő van, amikor kioktathatjuk azokat az embereket, akik nem e szerint a játékszabály szerint kívánnak élni” – fogalmazott György Péter. Az esztéta többször kiemelte, hogy a tolerancia nem mást jelent, mint az összeegyeztethetetlen elvekkel való egymás mellett élést, vagyis azt a helyzetet, „amikor egymástól radikálisan eltérő kulturális normák között kell hidat vernünk”.

A résztvevők mindnyájan egyetértettek abban – és a történelminek számító nyilvános vita is ezt a célt szolgálta –, hogy a konfliktusokat békés eszközökkel kell rendezni. Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség elnöke és Sulok Zoltán is hangsúlyozta, hogy az iszlám meghatározó tudósai elítélik az erőszak minden formáját – üzenetük azonban valahogy nem jön át eléggé. Sokkal inkább a kitűzött vérdíjakról, valamint az áldozatokról szólnak a híradások.

Olvasson tovább: