Kereső toggle

A Hortobágyon már a 70-es években madárinfluenza ellen oltottak pulykákat

Szárnyaló vírusok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Csak józan paraszti észre van szükség ahhoz, hogy a tavasszal hazánkon átvonuló több millió
vándormadár között szokásos fertőzések veszélyeit elkerüljük – mondta el lapunknak Aradi Csaba biológus,
a Hortobágyi Nemzeti Park nyugalmazott igazgatója.



Fotó: Somorjai László

– Miért csak az elmúlt években szembesültünk a madárinfluenza problémájával?

– Tévedés: a madárinfluenza nem új keletű dolog! A világ hosszú ideje együtt él ezekkel a vírusokkal. Annyi a különbség, hogy ma már jobban informáltak vagyunk mint párszáz éve, illetve sokkal inkább jelen vagyunk a természet korábban érintetlen területein. Csakis mi tehetünk arról, hogy például háziállatainkon keresztül közvetlen kapcsolatba kerültünk a vonuló madarakkal, és így az általuk ténylegesen terjesztett vírusokkal. Az ember benyomult abba az élőhelyrendszerbe, amely a vándormadaraknak évezredeken át utat engedett. Tiszteljük a tényeket! Ha teszem azt, táplálkozási zavarokat okozunk a hatalmas távolságokat átrepülő madarak vonulási útvonalán, és azok kénytelenek lesznek tartalék energiáikat is felélni, könnyen legyengülhetnek, és kiszolgáltatottá válhatnak bizonyos vírusoknak. Logikus, hogy egy idő után maga a zavar okozója, az ember is veszélyeztetetté válik általuk. Sajnos megbontottunk egy természetes egyensúlyt, egy harmóniát, amely ilyenformán jelez vissza. 

– Az AIDS is ide sorolható?

– Igen, hiszen tulajdonképpen egy majombetegségről van szó, amely specializálódott az emberre. Ázsiában a cibetmacskáról, vagy más néven petymegről került át az emberre egy olyan vírus, amely tömegméretekben okozott atípusos tüdőgyulladást. Több olyan élőlény is van tehát, amely nem a saját jószántából, hanem az ember mohósága miatt adott át az embernek betegséget. 

– És ezek az úgymond állati eredetű betegségek korábban is tömegméretekben fenyegettek minket?

– Európa még emlékezhet arra a bizonyos spanyolnáthára, amely az 1920-as években 40 milliós pusztításával több áldozatot követelt, mint az első világháború. Na, ez szintén madárinfluenza-vírus volt, amely átalakulva emberi vírussá, gyilkológép lett. Tegyük hozzá gyorsan, hogy ezen vírusok nagy része csak adott tényezők kedvezőtlen összjátéka esetén képes emberről emberre terjedni. A madarak között pusztító variánsok időnként még Magyarországon is járványosan léptek föl. Például az Alföldön, Debrecen környékén, a Hortobágyon már az 1970-es években különböző telepeken madárinfluenza ellen oltották a pulykákat. 

– Jelen helyzetben indokoltnak látja az össznépi riadalmat?

– Túl nagy veszélyt pillanatnyilag nem érzékelek. Majd a vándormadarak tavaszi visszatérése lesz izgalmas. Az Európán átvonuló több millió madár főleg Afrikában találkozik össze az Ázsia felől érkező fertőzött madarakkal, így ez az időszak rejt magában kockázatot. Március végén érkeznek meg a gólyáink, melyek a lakott terület és a külső táplálkozó terület között ingáznak, kijárnak a mocsaras területekre élelemért, de aztán egy faluban vagy városban szállnak fészekre. Kérdéses például, hogy közöttük milyen pusztulások lesznek. De persze galambok vagy verebek is találkozhatnak fertőzött egyedekkel. 

– Kikerülhető az, hogy a vadmadarak megfertőzzék a háziakat? 

– Már most izolálni kellene a háziszárnyastelepeket a vándormadarak tömeges gyülekezőhelyeitől, ahol a pusztulások bekövetkezhetnek. Ez a legegyszerűbb megelőzési forma. A madarászok által veszélyeztetett területnek nyilvánított övezeteket térképen bejelölve, helyszíni ellenőrzéssel könnyedén megállapítható lenne, hogy azok védőzónájában van-e érintett állattartó telep. Ha igen, hatósági intézkedéssel zárt tartást vagy áttelepítést lehetne elrendelni, még a nagyobb baj előtt. Mivel a madarak sok „hírt” hoznak magukkal délről, mindezek belátásához csak józan paraszti észre van szükség. Szerencsére hazánknak jól kiépített állategészségügyi rendszere van, ezért átgondolt stratégiával elkerülhetjük a háziszárnyasok tömeges kiirtását.

Olvasson tovább: