Kiss Péter: "A legnagyobb veszély, ha a politikai elit pillanatnyi közönségének akar nagyot mondani." Fotó: Somorjai László
– A Gyurcsány-kormánynak gyakorlatilag csak az idei esztendő állt rendelkezésére, hogy bizonyítson. Elégedettek a kabinet teljesítményével?
– Szerintem az ország és az emberek szempontjából a 2005-ös esztendő egy jó év volt. A legnagyobb eredménynek a 100 lépés programot tartom, ami nem üres frázisok halmaza maradt, hanem egy sor elképzelést meg is valósítottunk. Ezek zömében már életbe is léptek, néhány rendelkezés pedig január elsejétől lesz hatályban. Úgy érzem, a 100 lépés program olyan ügyekkel tematizálja a közéletet, amelyekről az emberek otthon, a vacsoraasztalnál beszélgetnek. Tehát sikerült – a rendszerváltás után tizenöt évvel – olyan ügyekben dinamizálni a közéletet, amelyek a hétköznapokat érintik. Ezeket az ügyeket eddig vagy szőnyeg alá söpörték, vagy – bár a szándék megvolt – hiányzott a megvalósításhoz szükséges erő. Igaz, a politikai elit eleinte nyögvenyelősen fogadta ezeket a programokat. Emlékszem az ellenzéki képviselők cinizmusára, akik az első bejelentésekkor tyúklépéseknek nevezték a kormány javaslatait, és úgy vélték: semmi nem lesz az egészből. Ugyanezek a politikusok ma újabb és újabb – általunk már megvalósított javaslatokkal, de – kezdeményezéseket tesznek a 100 lépés program kapcsán.
– Úgy tűnik, a kabinet tagjai elégedettek. Mégis, melyik az az esemény, amelyet szívesen kihagyott volna?
– A köztársaságielnök-választást. Úgy érzem, ezt az ügyet alaposan elpuskáztuk. Ha lehetne, a jövőben a hasonló fiaskókat szívesen kihagynám. A rossz döntésünk miatt a közvélemény keményen meg is büntetett bennünket. Lényegében a nyár közepén a padlóról kellett felállnunk, ami úgy tűnik, sikerült.
– A 100 lépés programból melyiket tartja a három legfontosabb ügynek?
– Szerintem az egyik legmeghatározóbb és legmerészebb a családi támogatások ügye, amelynek a főbb jellemzői az összes többit is jellemzik. Vagyis az kapjon több támogatást, aki rászorul, akit startvonalra kell állítani. Ugyanakkor a tehetősek inkább saját maguk gondoskodjanak családjuk jólétéről. Majd\' mindegyik lépés egyfajta "nem elvont társadalmi igazságosságot" szolgál. Így van ez a lakástámogatásnál is. A Fészekrakó program kimondott sikertörténet. A legfrissebb adatok szerint túlvagyunk a tizenhétezredik szerződéskötésen is. De – egykori munkaügyi miniszterként – említhetném a munka világában bekövetkezett újításokat is. A munkavállalók és a munkaadók egyaránt jól fogadták a kék könyvet, ami biztosítja, hogy Magyarországon immáron idénymunkát is lehet szabályosan végezni. Tudomásom szerint a háromszázezret is el fogja érni a kiváltott kék könyvek száma, ami azt jelenti, hogy többen dolgoznak, ezáltal többen tartják az országot a vállukon.
Siker az unió napokban elfogadott költségvetése is, Magyarországon ekkora változás ennyi pénzből legutóbb a kiegyezés után történt. Ez tulajdonképpen két Marshall-segélynyi pénz, hogy egy másik történelmi példával éljek. Ebből be lehet rendezni Magyarországot.
– Nem osztja azonban a kormány optimizmusát az ellenzék. Szerintük az EU által elfogadott büdzsé egy nagy bukás.
– A jobboldal ebben a kérdésben sem egységes. Az MDF-nek – helyesen – az az álláspontja, hogy ez közös sikere az országnak, míg a Fidesz megosztott. Orbán Viktor ugyanúgy vélekedett, mint az MDF politikusai, míg Varga Mihály volt pénzügyminiszter a kormány kudarcának nevezte az elfogadott költségvetést. Mindez teljesen beleillik a Fidesz kommunikációjába. A jövő évi választásokat nézve én épp ezt a kettős beszédet tartom a legveszélyesebbnek. A Fidesz politikusai nem a tények alapján mondanak véleményt, hanem hogy az adott közönség mit akar hallani. Varga Mihály éppen a Fidelitas rendezvényén vett részt, ahol a radikális jobboldali fiatalok azt akarták hallani, hogy fúj, fúj, le velük. Ugyanakkor Orbán Viktor egy szélesebb közönség előtt elismerte, hogy az ország szempontjából az uniós döntés siker. Önmagát járatta volna le, ha másként vélekedik, mert mindenki tudja, hogy a tények önmagukért beszélnek. Kíváncsi vagyok, hogy egy harmadik közönség előtt mi lesz a vélemény. Azért vagyok pikírt, mert úgy vélem: a legnagyobb veszélyt az országra nézve az jelenti, ha a politikai elit a pillanatnyi közönségének akar nagyot mondani, és nem hosszú távú megoldásokban gondolkodik.
– Bár a kampány még hivatalosan el sem kezdődött, a pártok máris vagyonokat költöttek politikai reklámokra és különböző rendezvényekre. Ráadásul új elemként a politikusok magánélete is előtérbe kerül. Például a magyar sajtó teli van az MSZP egykori elnökének nőügyeivel
– A hálószobatitkok kiteregetése nem része az európai politikai kultúrának.
– Mégis várható, hogy a kampány teli lesz hasonló akciókkal.
– Látja, ettől félek. Egyébként szerintem az emberek szemében inkább visszatetszést keltenek az ilyen jelleg? lejárató ügyek. Nagyon meglepődnék, ha a politikai ellenzék egy része nem ezt a hangvételt követné. Kicsit bele is sodorták magukat ebbe a populista retorikába. Például most olvasom, hogy a Hír Televízió egykori sztárja, Kerényi Imre egy fórumon azt mondta: "Az MSZP és az SZDSZ magyarellenes politikát folytat, ha ők győznek, forradalmat kell csinálnunk. Nekünk, a történelmi uralkodó osztálynak vissza kell szereznünk a hatalmat." Szerintem ez nem egészen egészséges. A politikai elitnek alkalmazkodnia kell az emberek elvárásaihoz, a hétköznapi szabadságeszményekhez. Az elmúlt tizenöt év összes pozitív törekvése arról szól, hogy lehet az egyes emberek szuverenitását növelni. Amikor a politika elvárásokat fogalmaz meg a társadalom felé, akkor rossz úton jár. Épp ellenkezőleg, neki kellene követnie a társadalmat, még a divatot is. Emlékszem, amikor az idősebb Bush Magyarországon járt, és egy fárasztó repülőút után, dzsoggingban még kiment kocogni a pasaréti pályára. Akkor mosolyogtunk, de ma már értem, hogy a fitneszőrületben élő amerikaiak egy sportos elnököt akarnak látni. Azt akarják látni, hogy az elnökük éppen olyan, mint ők.
– Ha már a forradalom került szóba, jövőre ünnepli az ország az 56-os forradalom ötvenedik évfordulóját.
– Nagyon jó előjelnek tartom, hogy az 56-os Emlékbizottság vezetője, Kosáry
Domokos elindított egy programot, amely nagyon széles társadalmi kört von be az ünnepi előkészületekbe. Egyébként Kosáry Domokos hetekkel ezelőtt mind a négy párt vezetőjét leültette egy ebédre, amit azzal nyitott meg, hogy ő azt akarja, hogy nemzeti ünnepünk pártpolitikától mentes közügy legyen. Ezen a találkozón mind a négy politikai párt vezetője megegyezett abban, hogy 56 többet ér az ország számára, mint hogy politikai vetélkedés áldozata legyen. Nem akarok erőltetett párhuzamot vonni, de kicsit úgy vagyunk ezzel, mint a holokauszt hatvanadik évfordulójával. Évtizedekig vagy nem beszéltünk róla, vagy nem lehetett politikamentesen szóba hozni a holokausztot. Tény, hogy a hatvanadik évforduló óta Magyarországon ez a kérdés sok vonatkozásban helyére került. Legalábbis ami a politikai közbeszédet illeti. Elindult egy önvizsgálat, egyfajta kibeszélés, de ehhez kellett, hogy az évforduló kapcsán a pártok egy új pozíciót foglaljanak el. Ugyan látni még hamiskás politikai átkacsintásokat, de ezek már csak a periférián fordulnak elő. Vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy aki a gyűlöletkeltésnek ezzel a formájával él, az mind perifériára szorul. Úgy érzem, 56 kapcsán is valami hasonló lenne szerencsés.
– Egy internetes lap szerint a Fidesz megkereste Medgyessy Pétert, hogy csatlakozzon hozzájuk. Ez igaz?
– Kacsa, ennek nem kell bedőlni.
– Mégis az MSZMP egykori arcai, Szűrös Mátyás és Pozsgay Imre a Fidesz holdudvarában találhatóak. Nem is beszélve az MSZP egykori alelnökéről, Csintalan Sándorról, akinek állandó műsorideje van a Hír TV-n. A Fidesz "politikai retróval" kívánja a baloldaliakat elhalászni?
– A retro értékeket hordoz magában, de itt inkább olcsóságról van szó. Azt hiszem, hogy ez a Fidesz kétségbeesett kísérlete arra, hogy balról előzzön minket. Ami pedig a személyeket illeti, előző politikai tetteiket nem értékeli át a mai állapotuk, de a mai helyzetüket sajnálatosnak tartom. Úgy vélem, az embernek akkor is tükörbe kell néznie, amikor nem politizál.
– Kire gondol pontosan?
– Az említettekre.
2005. 12. 23. (IX/51)
