Kereső toggle

Képeslap Siófokról

Mikor az ifjak tombolnak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2005. augusztus, Siófok, Ezüstpart. A víz nagyon finom. Estére a tömeg óriási, főleg fiatalok. 

A főutakon végig lányok állnak. Két hónapon belül nyolcan haltak meg a városban. Közülük négyen stricik voltak, és hárman prostituáltak. Több szálloda így hirdeti magát: "Gyertek, fiatalok, ez a ti fővárosotok. Ez a szabadság városa!" 



Száznegyvennel kanyarban. Fék nélküli módon Fotó: Lánglovagok.hu

Z. Kálmán, siófoki vállalkozó: 

– Milyen az élet manapság a városban? Hogy érzik magukat nyáron, és hogy télen? Kik járnak ide? Milyenek a nappalok, és milyenek az éjszakák?

– Tíz évvel ezelőtt sok jó helyen az asztalok már napokkal előtte le voltak foglalva. Pestről jöttek, ebédeltek, sétáltak, fürödtek, hazamentek. Siófok nem volt egy megvetendő hely, volt múltja is, valaha egy tisztesnek mondható kis fürdőváros volt, egy szűk, de tehetős polgársággal. Ezek a normális, fizetőképes vendégek mára teljesen elmenekültek erről 

a helyről. Ma a siófoki vendégkör tizenhárom évtől tizenkilenc éves korig terjed, főleg magyar, német és holland gyerekekből áll. Idejönnek tombolni, rombolni, szexelni. Mindazt, amit otthon nem engednek meg nekik, azt itt szabadon tehetik. Mikor reggel végigmegyek a városon, olyan, mint egy csatatér: kérlek szépen, konténerek felborítva, kukák kiégetve, padok kitépve, virágládák kiszakítva, üres üvegek szétdobálva. Nem tudom, a rendőrség ezt tényleg nem akarja látni? Ha kimész este a Tescóba, megnézheted, hogy készülnek fel az éjszakára ezek a szó szerint gyerekek. Tegnapelőtt pontosan megfigyeltem egy tízfős csapatot a kasszánál: négy láda sör, három-négy üveg Unicum és Martini. Újabban sokaknál már abszintot is lehet látni, ami az egyik legvadabb ital a világon. Negyven évig tiltva volt Magyarországon, de már lehet kapni. Ezzel indítanak. Brutális. Normális ember erre nem kíváncsi, továbbmennek Földvárra vagy Keszthelyre. A második szomszédom kiadta két német fiatalnak a házát pár napra. Ma reggel mentek el. Éjjelente borzalmas lármát csaptak, annyira, hogy reggelig nem tudtunk aludni. Átjön a szomszéd, azt mondja, nézzem meg mi maradt utánuk: az ülőgarnitúrát ki kell cserélni, teljesen össze van sörözve, hányva, hamuzva, meg minden. Valami százötven üres sörösdobozt és üveget vitt ki utánuk. Szégyenlem, ha külföldiek jönnek hozzám.

A város összes bevezető útján prostituáltak állnak, de nem csak este, napközben is. De még benn a városban, a sétányokon is. És agresszívek. Ha a feleségemmel vagyok, akkor is kikezdenek velem. Másfél hónap alatt két olyan baleset történt Siófokon, ami egyértelműen a prostituáltak miatt és prostituáltakkal történt. Nyolcan haltak meg.

– A mondandója és a mondatai ellenére, ahogy beszél, mégis úgy érzem, mintha szeretné a várost.

– Szeretem. Azért élek itt. Sőt, teszek is érte, nem is keveset. Ismernek és tisztelnek is a városban. Csak a szám íze lett keserű. 

J. Géza, rendőrtiszt 

– Siófokról jöttek egy BMW-vel, hatan ültek benne. Három siófoki strici, meg három lány Kilitiből. Őket hozták dolgozni. Esett, nyálkás volt az út. Száznegyvennel mentek a kanyarnak, aminek a végén van egy emelkedő, besokallhatott a kocsi és megcsúsztak. Szembejött egy pótkocsis kamion, egy Liaz, ami takarmánybúzát szállított. Belementek. 

– Ismerted őket?

– Persze. Tamás vezette a kocsit. Ő egy huszonkét éves jókötés? srác volt, Robi a tizennyolc évével volt a legfiatalabb, a harmadik fiú huszonhat éves volt. Romák voltak ők is, a lányok is. A család, a hozzátartozók még ma is ott virrasztanak a Máté utcában. Csinálják a pankrációt. Úgy összepréselődött az autó, mint egy telefonkagyló. Tamásék olyan fehérek lettek, mint te.

– Ezt hogy érted?

– Úgy, hogy perceken belül kivéreztek. De hasonló eset történt egy hónappal ezelőtt is. Egy másik siófoki fiú ment Mercivel a régi hetesen, le akarta tenni a Gyöngyit dolgozni az útszélre. Lassított, megfordult, hogy
visszakanyarodjon, nem tudta, melyik az ő területük, mert az elmúlt években teljesen átrendeződött a hierarchia. Kiesett a Száva, újra kellett osztani a fennhatóságot. Szóval visszakanyarodott a másik oldalra, és abban a pillanatban, mikor a Gyöngyi kiszállt, egy szembejövő motor telibekapta a Mercit. Ők is meghaltak. 

– Az előző kocsi, tehát a BMW, amiben hatan ültek, kié volt?

– Tamásé. Két hete vette, mert a másik autója elromlott. Két hónapos bömös volt, tizenöt milláért. Persze nem értem miből, mikor egyetlen nap munkaviszonyuk sincs. Ilyen rövid idő alatt ennyi pénzt se összelopni, se összeszexelni nem lehet. 

– Értékelve és megköszönve a bizalmadat és őszinteségedet kérdezem: ha ilyen majdhogynem baráti viszonyban vagytok a stricikkel, prostikkal, dílerekkel és valószín? az egész siófoki alvilággal, akkor pontosan tudjátok ki, hol, kivel, mikor, hogyan, miért és mit követett el a városban. Ha ez így van, miért hagyjátok? Továbbmegyek. Tulajdonképpen kinek az oldalán álltok? 

– Kérdezz!

– Ha az a foglalkozás, amit ezek a stricik és lányok csinálnak, bűncselekménynek számít, akkor akik például szörnyethaltak, hogyhogy szabadlábon voltak?

– Bizonyítsd be! Most melyik lány fogja azt mondani, hogy én havi százezret adok Tominak, Évi ötvenet, Zsuzsi meg kettőszázötvenet. Mondjuk, ha be is vallanák – mellesleg ilyet én még nem hallottam – elkezdheted az ügyet, elindul az eljárás, de az ügyészségnél meg is áll. Bizonyíték híján visszadobják. 

– És a lányok?

– Tavaly több mint száz alkalommal vittünk be prostituáltakat. Három óráig bent vannak, ezalatt megcsináljuk a jegyzőkönyveket. Ha esetleg elismeri, akkor az szabálysértés, és majd bíróságra megy az ügy. 

– Ilyenkor mit ismer el?

– Hogy pénzért szexuális szolgáltatást nyújtott. Van, amikor kiszabunk rájuk ötven-, esetleg százezer forintot.

– És?

– És a stricik befizetik. Még így is iszonyú pénzt keresnek. De az se semmi, ami Siófoknak a büntetésükből bejön. 

– Az mennyi?

– Két évvel ezelőtt kereken harmincmillió volt. Van tizenegy lány a városban, akik télen-nyáron dolgoznak. Főleg a bevezető utakon. Aztán jönnek idényben Pécsről, Enyingről, meg Pestről is. De a belvárosi sétányokról csak tettenéréskor tudom bevinni őket. 

– Hogy néz ki egy tettenérés?

– Így:

– Jó estét kívánok, fiatalok! 

– Ugyan, hagyjon már békén, Géza bá! 

– Na gyerünk öltözni! Hát ha ilyen hülye vagy, hogy nem mész arrébb ötven méterrel, ahol bokrok vannak, akkor most bemegyünk. 

– Húú, de nee, naa, de főnök. 

– Indulás, gyerekek!

Miután beviszem az őrsre, felveszem a jegyzőkönyvet, aztán három óra múlva kimegy a lány, és ugyanott folytatja.

– Volt lány, aki neked is felajánlotta a szolgálatait? 

– Persze. Még tettenérés közben is.

– Volt, hogy el is fogadtad?

– Miért, úgy nézek ki? Ráadásul szép feleségem van. De a tanuló rendőröket nem irigylem. Ha fel is bukkan egy igazán szép lány az utcán, gyorsan el is tűnik, mert azt már szobáztatják, illetve helyszínre viszik. Két évvel ezelőtt háború volt. Pécsről jött két tucat tizenkilenc éves.

– Akkor mit csináltatok?

– Azt mondtuk nekik, ejnye, ejnye, na húzás innen. Kiküldtünk egy járőrt, aki azt mondta nekik, hess. Persze nem mentek el. Egy óra múlva kiment egy kisbusz és összeszedte őket; mivel csak úgy tudom előállítani őket, ha a szabálysértést tovább folytatják. Tehát ha előtte nem figyelmeztetem, akkor be sem hozhatom őket. 

– Kik a páciensek?

– A sétányokon nyaranta kilencvenkilenc százalékban fiatal németek. Tizenhat, tizennyolc, tizenkilenc évesek. Mit gondolsz, miért jön az a német Siófokra? Mert tudja, hogy itt bármelyik k.-t megveheti. Anyukától messze van, lehet kábítószerezni, piálni, üvöltözni. Lásd Rambo-tours. Pár évvel ezelőtt az öt ezüstparti szállodából négyet az előző tulajdonostól megvett egy Retro nev? cég. Így is hirdetik magukat, a Retro márkával: "Gyertek, fiatalok, ez a ti fővárosotok, a szabadság városa, gyertek, várunk". Tényleg a fiatalok városa lett, itt már mindent lehet csinálni. Lehet az utcán szexelni, táblákat, kirakatokat összetörni, vonatokat ülésestől kipakolni, bedrogozva közlekedni, egymást megkéselni, mindent. Persze hat-nyolc fővel különben sem tudunk semmit megoldani. 



Fiatalok egy diszkóban. Őrült ritmus Fotó: Urbán Ádám

– Ennyien vagytok a városban?

– Miért, mit gondoltál? Jó pár évvel ezelőtt nyaranta kaptunk németeket, de gyengék voltak. Volt egy kivétel, a Helmut. A Helmut előtti években, ha bármelyik bűnözőt nem hogy erősen megfogtunk, de ha csak erősen rákiáltottunk, már följelentett. És láss csodát, neki adtak igazat. Mikor Helmuttal mentünk és tetten értük a németet egy prostival és a német elkezdett hőzöngeni, Helmut egy akkorát lekent neki a lapát kezével, hogy az megszédült. Majd fölírta a nevét, adatait, és közölte vele, ha fel meri jelenteni, Németországban találkozni fognak. Olyan suldigungban voltak a gyerekek, hogy Buddha előtt nem hajoltak le úgy, mint előttünk. 

– Mi van a kábítószerrel?

– Az, hogy csak úgy véletlenül elfogunk valakit, körülbelül egy százalék a százból. Legtöbbször mi is infóra dolgozunk, ugyanúgy, ahogy a határoknál. Azt mondják, ha ötven kilót leadsz az államnak, akkor a másik kamionnal elmehet a száz kiló. Mi is ugyanezt csináljuk kicsiben. A vezetőknek, de az igazi vezetőkre gondolok, úgy látszik az a jó, ha a zavarosban halászhatnak. Mert hogy rajtunk nem múlik. Nekünk csak jogszabályok kellenének – de nem két- meg négyértelműek – meg egy határozott akarat. Eljátszatják velünk az operettesdit, hogy csináljunk úgy, és mondjuk azt, na-na, lányok-fiúk, ezt nem szabad, közben mindkét oldalon pontosan tudjuk, hogy szabad. Tudod miért van ez? Mert valakik ebből jól kasszíroznak. Sok éve végzem a rendőrségen így-úgy ezt a nyomozói munkát különböző beosztásokban, de hányingerem lett attól, hogy a kis embereket elfoghatom, a nagyokat meg nem. Azokat csak a megye vagy a főváros kaphatja el. Egy prostit bevihetek, bár gyakorlatilag semmi értelme, de egy komoly dílert, vagy azokat, akik Budapesten a prostikból élnek, nem. Mert az már fölsőbb érdekeket sért. Belefáradtam a hazudozásba. 2011-ben megpróbálok nyugdíjba menni, Siófok meg rothadjon és virágozzon úgy, ahogy tud.

Olvasson tovább: