Kereső toggle

Interjú Kovács Lászlóval, az Európai Bizottság magyar tagjával

Miért nem?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Az unió két alapító tagja, Franciaország és Hollandia lakossága is egyértelm? nemet mondott az unió alkotmányára. Milyen okokkal magyarázná az eredményt? 

– Az egyik ok a francia és a holland kormány népszerűtlensége, ebből azonban az Európai Bizottság számára nincs levonható tanulság. A Bizottság ugyanis egyetlen kormányt sem tud megszerettetni az adott ország választóival. 



Kovács László. "A népszavazás nem minden" Fotók: MTI

Az unióval kapcsolatos vélemények kedvezőtlenebbre fordulásának másik oka a tavalyi bővítés. Az új tagállamok felvételéről 1997-ben illetve 2000-ben született döntés, amikor szárnyalt Nyugat-Európa gazdasága. Ám 2004-re, amikor a bővítési folyamat célba ért, már többéves stagnálás jellemezte a régi tizenöt tagállam gazdaságát, mindenekelőtt a németet. Komoly gazdasági gondokkal küszködő országok nyilván nehezebben nyúlnak a zsebükbe, hogy támogassák az új országok felzárkózását. Ráadásul a most csatlakozott országok fejlettségi színvonala jelentősen elmarad az unió fejlettségi átlagától, ezért felzárkóztatásukhoz jóval több pénz kellene, mint a korábbi bővítések esetében. 

– Korábban is tudható volt, hogy tíz új tagállam felvétele sok pénzbe fog kerülni. 

– Nem is az volt váratlan, hogy sok pénzbe kerül, hanem az, hogy nem lesz miből finanszírozni, mert időközben lelassult a gazdasági növekedés. További probléma, hogy mindez egybeesett a globális verseny kiéleződésével és a nemzetközi terrorizmus felerősödésével. 

– Elhibázott volt a bővítés? 

– Nem volt az, hiszen jelentősen hozzájárult Európa stabilitásának megerősödéséhez, és megnövelte az unió világgazdasági és világpolitikai súlyát. 

– Akkor miért vált ki ellenérzést? Rossz a kommunikáció, nem értették meg az emberek, hogy ez mennyire jó lesz nekik, vagy éppen hogy értik, és úgy látják, hogy a bővítés a piacszerzésről szól, az elit biznisze, és nem az ő érdekük?

– Biztos, hogy nem volt elég hatékony a kommunikáció, ha az emberek úgy érzik, nincs közük ahhoz, ami Brüsszelben – érzésük szerint a fejük felett és gyakran éppenséggel ellenükre – történik. A bővítéssel összefüggésben persze érthető, hogy az emberek Franciaországban, Hollandiában és másutt is féltik a munkahelyüket, a szociális vívmányokat, a szociális ellátórendszert. De erre nem az alkotmány elutasítása a megfelelő válasz. A helyes válasz az Európai Bizottság ez év elején elfogadott ötéves stratégiájának megvalósítása, azaz a jólét, a szolidaritás és a biztonság erősítése. Elengedhetetlen az úgynevezett lisszaboni program végrehajtása, azaz a gazdasági növekedés gyorsítása, a munkahelyteremtés és a versenyképesség erősítése. Ez teremti meg ugyanis az említett stratégiai célok elérésének anyagi-pénzügyi feltételeit. Nemcsak Franciaországban és Hollandiában, de másutt is sokan érzik úgy, hogy az Európai Unió működése nem átlátható, tehát nem eléggé demokratikus, ráadásul nem is igazán hatékony. Erre sem az alkotmány elutasítása a válasz, hiszen az éppen azt a célt szolgálja, hogy az unió átláthatóbban, demokratikusabban és hatékonyabban működjön. 

– Meg tudja erősíteni, hogy a két nem nagy zavart okozott Brüsszelben? Angliában ebből kifolyólag nem is lesz népszavazás. 

– Brüsszelt, az Európai Bizottságot természetesen megrázta a két elutasítás, bár nem mondanám, hogy meglepetésként ért bennünket, hiszen a közvélemény-kutatások ezt jó előre jelezték. Ami a brit népszavazást illeti, a brit kormány valóban gondolkodik ennek célszerűségén. Megjegyzem, a népszavazás bármennyire is a közvetlen demokrácia legjobb kifejezője, nem minden kérdés eldöntésére alkalmas. Ilyen módon csak egyszerűen átlátható és megválaszolható kérdések dönthetők el. Az unió alkotmánya egy több száz oldalas, bonyolult, jogi-politikai szöveg. Az emberek túlnyomó többsége nem is olvasta, így aztán el sem várható, hogy értelmezzék, és egy "akarja, nem akarja" típusú szavazáson döntsenek róla. 

– Elképzelhető, hogy a tizenöt korábbi tagállam most összezár, "visszabontja" a kibővült uniót? 

– Nem hiszem, hogy komoly politikusok ezen gondolkodnának, ez ugyanis lehetetlenség. Én egyébként 1994 és 1998 között mint akkori, majd 2002 után mint újbóli magyar külügyminiszter, de közben úgy is, mint a Magyar Szocialista Párt elnöke, az unió vezető politikusainak ismétlődően elmondtam, hogy célszer?bb lenne a felvételét kérő tizenkét országot kisebb csoportokra osztani, és több szakaszban, a felkészültségüknek megfelelően felvenni. 

– Emlékszik rá, hogy kik utasították el ezt az ötletet?

– Pontosan emlékszem. Mint ahogy arra is, hogy négyszemközti megbeszéléseken milyen sokan értettek egyet velem. Végül azonban az EU meghatározó országainak állam- illetve kormányfői a politikailag kétségkívül egyszer?bb, de az integráció szempontjából sokkal bonyolultabb megoldást, az egy időben történő nagyarányú bővítést támogatták.

– Akár egyetlen tagország elutasító döntése is elég ahhoz, hogy ne legyen alkotmánya az uniónak. A mindennapi életünkre milyen hatással lenne ez?

– Eddig tizenkét ország nyilvánított véleményt, ebből tíz "igent", kettő "nemet" mondott. Folytatni kell a ratifikációt, minden országnak meg kell adni a jogot, hogy véleményt nyilvánítson, legyen az akár támogató, akár elutasító. Ha a tagállamok kevesebb mint egyötöde utasítja csak el az alkotmányt, akkor az Európai Tanács elé kerül a dolog, és az dönt a továbbiakról. Nem kizárt egy-egy országban a népszavazás megismétlése sem, volt már rá példa. Úgy gondolom, hiba lenne a két "nem" után temetni az európai alkotmányt. 

– Mi történik, ha több mint öt országban születik elutasító döntés? 

– Az egyik lehetőség az alkotmány újratárgyalása, de ezt nagyon nehézkesnek érzem. A másik lehetőség, hogy bizonyos, az integráció elmélyítése szempontjából elengedhetetlen lépésekről külön döntés születik. A harmadik út: úgy átalakítani az alkotmányt, hogy a leglényegesebb, ugyanakkor könnyen érthető részeket egy politikai dokumentumban foglaljuk össze, és erről rendeznek
országonként népszavazást. 

A bonyolult, komoly szakmai hozzáértést igénylő jogi részeket pedig egy másik dokumentumban, a tagállamok parlamentjei hagynák jóvá.

– Milyen gyakorlati hátrányt jelent az alkotmány hiánya? 

– Rövid távon semmiféle hátrányt nem okoz, hiszen az elmúlt ötven évben sem volt alkotmány, ennek ellenére az európai integráció a hat alapító országtól eljutott a huszonöt országot átfogó Európai Unióig, amely megkerülhetetlen tényezője a világgazdaságnak és a világpolitikának. Hosszabb távon azonban a továbblépéshez elengedhetetlenek azok a szervezeti változások, amelyeket az alkotmány tartalmaz. Erre a problémára tehát megoldást kell találni.

Simicskó István

Simicskó István, a Fidesz képviselője, 2003-ban egyedüliként szavazott nemmel a parlamentben az EU-csatlakozási szerződés aláírásáról: 

Mint ahogyan Magyarországon, úgy Európa más országaiban is sokan ellenérzéssel viseltetnek a globalizációval szemben, mert úgy vélik, az egységesülés veszélyezteti vagy eltünteti a meglévő értékeket, kulturális, nyelvi, művészeti hagyományainkat. A két nemet az ezzel szemben kialakult védekező mechanizmus részeként is értékelhetjük. 

Az alkotmány elutasítása azt is mutatja, hogy a bővítés megrendítette az EU-t. Az unió fejlettebbik része úgy érzi, a tíz új tagállam felvétele elhamarkodott volt, veszélyezteti a saját egzisztenciájukat, megszokott, viszonylag jó életszínvonalukat. 

Miközben köztudott, hogy például az EU-s mezőgazdasági támogatások jelentős részét a francia gazdák kapják meg, az ő minden száz eurójával szemben a magyar gazdáknak csak huszonöt jut. 

Emellett nem szabadna megfeledkeznünk arról sem, hogy Magyarországnak és sok kelet-európai nemzetnek legalább akkora szerepe van abban, hogy ma Európáról beszélhetünk, mint a nyugati országoknak, hiszen évszázadokon keresztül mi is védelmeztük Európát. Nem kevés magyar ember vesztette életét a kontinensért, hasonlóan szlovák, lengyel, szerb vagy horvát társaikhoz. Ezeknek a nemzeteknek is joguk van ahhoz, hogy a történelem folyamán egyszer tisztességes közösségben működhessenek, normális életszínvonalon élhessenek. Azt is mondhatnám, Európa nyugati fele adósa a Kelet-Európában élő népeknek, hiszen nem
mi választottuk önként a negyvenöt éves szovjet megszállást, hanem a nagyhatalmak, köztük a nyugati országok dobtak oda bennünket. 

Az unió az eredeti elképzelések szerint egy nagy, közös piac, ahol a tőke és a munkaerő szabadon áramlik, és a vállalkozás is szabad. Ehhez képest nagyon kevés magyar vállalat jutott lehetőséghez nyugat-európai piacon, mert különböző adminisztrációs folyamatok nehezítik a vállalkozást. Nem nyitottunk Bécsben cukrászdát, pedig ígéretként ez is elhangzott. Ezzel szemben a nyugat-európaiak kihasználják az itteni lehetőségeket, mert kormányzati engedményeket, adófizetési könnyítéseket kapnak. Ez az egyenlőtlenség nem szerencsés, ugyanis az emberek azt várták a csatlakozástól, hogy nyugati színvonalon fognak élni. És nem szerencsés, ha mondjuk a francia szülők a magyar vagy a szlovák munkavállalókkal ijesztgetik a gyerekeiket, hiszen nincs ilyen veszély. 

Úgy vélem, miközben az EU további bővítési folyamata akadozik, fölértékelődhetnek a regionális kapcsolatok, mondjuk horvát, szlovén, osztrák, szlovák, magyar relációban. 

Egy magyar EU-diplomata

A francia uniós bürokraták már a csatlakozás után éreztették a kelet-európaiakkal, hogy nem örömmel tekintenek rájuk, hanem úgy, mint egy elhibázott ígéret nyomán idekeveredett társaságra, akik tovább növelik az uniós pénzekért folytatott versenyben a konkurenciát – fogalmazott lapunknak egy brüsszeli magyar diplomata. Forrásunk szerint az alkotmány elutasítása miatt véglegessé vált az adminisztráció kettéosztottsága. 

Ma a legnagyobb "csendes" ellenzéket a spanyolokkal együtt a franciák alkotják, akik igyekeznek minden jogszabályalkotásnál ellehetetleníteni a keleti érdekeket, elsősorban a mezőgazdasági támogatások területén. Az unióban a gazdasági vonal érinti leginkább az újonnan csatlakozott államokat, és nem a politikai stabilitás. A keleti blokk országai az alkotmány francia elutasításakor tapasztalhatták meg először nyíltan azt a fajta szemléletet, ami különbséget tesz a régiek és az újak között. A kialakult helyzetben óriási a tét, mert a 2007–2013-as időszak költségvetésének tervezése – a politikai instabilitás miatt – veszélybe került, ami pedig számunkra létkérdés a fejlődés szempontjából. Ugyanis ez a költségvetés rögzíti, mennyi pénzt költhet az EU ezekben az években a politikai prioritásként megjelölt célokra, tehát meghatározó az EU politikai döntéseire nézve. Az Agenda 2000 néven ismert keretterv 2006 végéig van érvényben, ezért mielőbb rögzíteni kellene a támogatásokra szánt keret összegét. Az első év az alkalmazkodás éve volt minden szempontból, így ma még csak figyelői vagyunk a tizenötök tevékenységének. Mára kezd kialakulni egyfajta együttgondolkodás a tíz új tagállam között. A mezőgazdasági érdekeik védelme például mindenkinek fontos. Azonosak a gondjaik – a tőkehiány, a szövetkezés hiánya, a földek felaprózottsága és alacsony ára – így mindenki belátta, szükség van a közös érdekképviseletre az új tagállamokat sújtó hátrányos megkülönböztetésekkel szemben. (H. S.)

Tamás Gáspár Miklós filozófus

Remek és örvendetes fejlemény, hogy a franciaországi szavazók elutasították az európai alkotmányszerződést, amire minden okuk megvolt. A tervezett (és mára már biztosan bukott) alkotmány "bebetonozta" volna az 1980-as/1990-es évek neokonzervatív gazdaságpolitikáját, amely helytelennek, a világ legtöbb részén pedig egyenesen katasztrofálisnak bizonyult, pedig sokan új, szabadabb világ hajnalát remélték tőle annak idején (egy ideig szégyenszemre én magam is). A világ se szabadabb, se módosabb nem lett tőle. Alkotmányban rögzíteni mindezt – ami polemikus vitairatban is sok lett volna – kész lehetetlenség. A franciaországi, németalföldi, dániai, svédországi, brit, csehországi, lengyelországi közvélemény döntő többsége elveti ezt. A pesti sajtó hiába illusztrálja Le Pen-képekkel a tudósításait – Le Pen, de Villiers és általában a szélsőjobboldal megpróbált népszerűségre szert tenni avval, hogy a baloldali "NEM" mellé állt, de ez nem sikerült neki –, a dolognak semmi köze a nacionalizmushoz és az idegenellenességhez: ez egyszerűen hazugság. Az is hazugság, hogy a franciák úgymond "belpolitikai okokból" szavaztak így, az is, hogy nem ismerték az alkotmányt. Mindezek merő koholmányok és kitalációk. 

De a legmulatságosabb az, ahogyan a pesti sajtó kitanítja európaiságból a franciákat, hollandokat, angolokat, dánokat. Ugyanazok az emberek, akik 1989 óta egyfolytában arról panaszkodnak, hogy Magyarország "nem elég európai", hogy "normális országban" nem elképzelhetők bizonyos dolgok – és "normális országon" valamely eszményített nyugat-európai országot értenek –, most egyszerűen tahónak és bumburnyáknak tüntetik föl a legősibb európai civilizációk leszármazottait. Azt képzelik, hogy Párizs korunk Gyergyószentmiklósa. Párizs!… Amszterdam!… London!… Elmaradott, primitív, sovén állatok. Bezzeg Miskolc!

Kiderül, mit értenek ezek a népek "Európán". Semmi mást, mint a tőke korlátlan uralmát. Ám a tőke korlátlan uralma, hölgyeim és uraim, Bagdadban, Pozsonyban és Sanghajban érvényesül. Nem Nyugaton.

Olvasson tovább: