Kereső toggle

Draskovics tizenöt hónapja

Új miniszter, új kezdet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Egyszerűen elfogyott a levegő Draskovics Tibor körül" – értékelte kérésünkre egy kormánypárti politikus a napokban bejelentett pénzügyminiszter-csere hátterét. Gyurcsány Ferenc kormányfő első ízben váltott le minisztert Draskovics személyében, megerősítve a mondást: "A pénzügyminiszter fogyóeszköz." A rendszerváltás utáni négy kormány eddig tíz pénzügyminisztert "használt el", Veres János, a hétfőtől hivatalba lépő új pénzügyminiszter a sorban a 11. lesz. Draskovics Tibor szakmai munkájának megítélése vegyes képet mutat, ám abban a Heteknek nyilatkozó szakemberek és politikusok megegyeznek, hogy elsősorban politikai érdekek miatt kellett távoznia a József nádor téri patinás épületből. 



Gyurcsány Ferenc és Veres János a parlament folyosóján. Megegyeztek Fotó: Vörös Szilárd

Síri hangulat vett uralmat a Pénzügyminisztériumban hétfőn, amikor kiderült, mennie kell a főnöknek. Draskovics Tibor aznap reggel tudta meg, hogy Gyurcsány Ferenc megvonta tőle a bizalmat, éppen akkor, amikor átnyújtotta a kormányfőnek a tárca által javasolt reformlépésekről szóló tanulmányt. A döbbenet még a déli sajtótájékoztatón is kézzelfogható volt, amikor elmondta: "Egész életre szóló megtiszteltetés számomra, hogy ezen a poszton szolgálhattam a hazát. Miniszterségem tizenöt hónapja alatt jó irányba haladt a magyar gazdaság, gyorsult a növekedés, és javult az egyensúly, igaz, ennek mértéke nem érte el a kívánt szintet. Veres János barátomnak kitartást és sok erőt kívánok" – fűzte hozzá Draskovics Tibor. 

A kijelölt pénzügyminiszter feladatául kapta, hogy kezdje meg a halaszthatatlan reformokat, ugyanakkor maradéktalanul tartsa be a pénzügyi és költségvetési fegyelmet. Politikusok és gazdasági szakemberek egybehangzóan úgy vélik, Veres jóval kedvezőbb helyzetből startol, mint elődje, hiszen erős politikai támogatottsága miatt mindkét kormánypárt támogatását élvezi. Mindez pedig nagyobb esélyt ad számára, hogy végre is tudja hajtani a feladatát. 

Gúzsba kötve nehéz táncolni 

Veres János a miniszterelnök kabinetfőnöki posztját hagyja ott a pénzügyminiszteri bársonyszékért – hasonlóan egyébként elődjéhez, aki korábban Medgyessy Péter kabinetfőnöke volt. Eddigi feladata a kormányfő programjainak a megszervezése, beszédeinek ellenőrzése, a kormányhatározatok átnézése volt. A hétfőtől hivatalba lépő politikusnak el kell indítania azokat az államháztartás egész rendszerét érintő strukturális változásokat, amelyek hosszú távon is képesek biztosítani az egészséges gazdasági fejlődéshez, az Európai Unióhoz való felzárkózáshoz, az euró 2010-es bevezetéséhez szükséges egyensúlyi feltételeket – fogalmazott közleményében. "Megtisztelő és embert próbáló feladatot bízott rám a miniszterelnök" – tette hozzá. 

Veres János igen népszerű pártjában, az MSZP-ben, így kellő politikai támogatottsággal a háta mögött nagyobb eséllyel viszi sikerre a beharangozott reformokat. Egy "közülünk való", általunk jobban akceptált embertől könnyebb elfogadni adott esetben a keser? pirulát. Elvileg tehát a mélyebb politikai beágyazottság erősítheti a reformok elfogadhatóságát, kivitelezhetőségét. Ez a pont talán a legnagyobb különbség a két pénzügyminiszter között. Draskovics Tibort Medgyessy Péter emberének tartják, mivel korábban együtt dolgoztak a Pénzügyminisztériumban, s László Csaba, az előző pénzügyminiszter leváltása után őt mint legszorosabb munkatársát helyezte a megüresedett bársonyszékbe. Megfigyelők szerint Draskovics a nyári kormányváltást pusztán azért "élte túl" sikeresen, mert a külföldi befektetők szemében ő volt az egyetlen biztosíték a folytonosságra, a stabilitás megőrzésére. Posztja megmaradt ugyan, de a kormányon, és főleg az MSZP-n belül nem övezte túlzott népszerűség. Lapunknak nyilatkozó politikusok szerint későbbi lépéseivel még meglevő nimbuszát is "sikerült" ledolgoznia. 

Horn Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára lapunknak elmondta: régóta érzékelhető volt a feszültség a pénzügyminiszter és kormánytagok, illetve a kormányfő között. A legutóbbi konfliktust az adóreform- bizottság javaslata váltotta ki. De az sem volt ritka, hogy bizonyos ügyekről csak a sajtóból értesültünk – mondta az államtitkár. Egy ideje már a levegőben volt a változtatás igénye – tette hozzá. 

Szalay-Berzeviczy Gábor, a gazdasági bizottság SZDSZ-es tagja szerint csak részben játszottak közre politikai indokok Draskovics eltávolításában. Mint kérésünkre kifejtette, az utóbbi időben a pénzügyminiszter körül egyszerűen elfogyott a levegő. Így volt ez a kormányon belül és a minisztertársai körében is. Nem volt túl jó a kapcsolata az MSZP-frakció tagjaival, de a koalíciós párt tagjaival sem. Nem sikerült rendeznie a Magyar Nemzeti Bank első emberével sem a viszonyt – bár hozzá kell tenni, ez nem csak rajta múlt. A politikai szférán kívül a gazdasági szereplők körében is komoly bírálatok érték Draskovics ténykedését. Szalay-Berzeviczy szerint tavaly ősztől a távozó miniszter egyfajta trükközésbe fogott, hogy szépítse a költségvetést. Az áfakifizetés visszatartásával a munkavállalói, és főleg a munkaadói érdekképviseleteket, elsősorban a VOSZ, az MGYOSZ, az MKIK érdekeit sértette meg, mivel hosszú hónapokon keresztül visszatartotta az áfakifizetéseket, ami meglehetősen hátrányosan érintette a cégeket. Draskovics azonban minden kérésnek ellenállt, és amikor kiderült, hogy többe került az államnak az ellenőrzés, mint a ténylegesen indokolatlan áfa-visszaigénylés, nem erőltette a tárca a bocsánatkérést. Némi értetlenséget okozott politikus körökben az autópálya-finanszírozás átszervezése is. Rovására írják még azt is, hogy késett az uniós pályázati pénzek átutalása, hasonlóképpen az agrárpénzek kifizetése is, amely országos agrárdemonstrációhoz vezetett. Az sem javított Draskovics helyzetén, hogy minden erőfeszítése ellenére nem javult lényegesen a pénzügyi egyensúlytalanság. A stafétabotot pedig annak tudatában vette át, hogy elődjének, László Csabának azért kellett mennie, mert nem tudta kordában tartani a deficitet. 

Ugyanakkor a távozó miniszter javára írhatók azok a törekvések, amelyeket az államháztartási hiány mérséklése érdekében hozott. 2004. év eleji debütálása után jelentős takarékossági intézkedéseket vezetett be, meghúzta
a minisztériumok költségvetési keretét. Draskovicsnak sikerült visszaszereznie a külföldi befektetők bizalmát, ami vitathatatlan érdeme. Nevéhez fűződik az euró bevezetése reális dátumának meghatározása és az ehhez vezető út kijelölése is. Jó kapcsolatot sikerült kialakítania az uniós pénzügyminiszterekkel, és felvetésére döntött úgy az Ecofin, hogy leírhatók legyenek a deficitből a nyugdíjpénztári befizetések, ami nagy könnyebbséget jelent számos európai kormány számára. Pénzügyminisztersége idején dinamikusan növekedtek mind a gazdaság, mind a beruházások, jelentős külföldi tőke áramlott az országba, és érezhetően csökkent az infláció. 

Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgató-helyettese szerint Draskovics Tibor nem követett el olyan súlyú szakmai hibát, amely szükségessé tette volna a leváltását. Mint a Heteknek kifejtette, inkább politikai szándék húzódott meg a miniszterelnök döntése mögött. Úgy véli, Draskovics a költségvetés egyik legjobb szakértője a szakmában. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az államháztartási folyamatok, a deficit mérséklése vagy a reformok elmaradása tekintetében semmiképpen sem minősíthető ötösnek, de még csak négyesnek sem a tizenöt hónapos tevékenysége. Hozzá kell tenni azonban – mondta –, hogy ez a megállapítás a kormányzat egészére, illetve a mögötte lévő politikai erők együttesére is igaz. 

Idő – reform

A kormányfő a reformok embereként, a reformok elindítójaként "konferálta fel" Verest, Karsai Gábor szerint azonban igazságtalan lenne Draskovicsot olyan fényben feltüntetni, mintha fékezője lett volna a reformoknak. Draskovics ugyanis kezdettől fogva szorgalmazza a reformokat, a közszféra, az egészségügy, az adó területén. Kétségtelen ugyanakkor az, hogy Veres János MSZP-s támogatottsága hozzájárulhat ahhoz, hogy történjenek is lépések. Ennek kétségtelenül van igazságtalan üzenete Draskovics Tibor felé – tette hozzá –, de ha nagyobb az elszántság arra, hogy pozitív irányba menjenek a dolgok, és Veres megkapja ehhez a politikai támogatottságot, akkor az ország számára eredményesebben működhet az új pénzügyminiszter. 

Volt már erre korábban hasonló példa – emlékezett vissza Karsai. Békesi László 1995-ben lemondott a posztjáról, mert nem tudta végrehajtani szigorú költségvetési elképzeléseit, nem kapott ugyanis kellő politikai támogatást, mivel ellentétei voltak a miniszterelnökkel. De a kényszer nagy úr volt, és Bokros Lajos, a következő pénzügyminiszter végül is bevezethette azokat a radikális pénzügyi reformokat, amelyeket részben Békesi készített elő, sőt annál sokkal szigorúbbakat is. Akkor ugyanis megkapta a szükséges politikai támogatást. Tehát elképzelhető, hogy egy új szereplő sikeresebb lesz a korábbinál, miközben nincsen komoly filozófiai különbség közöttük. Veres helyzetét ugyanakkor nehezíti is politikai beágyazottsága, mert keményebben kell elhárítania a lazítást célzó kísérleteket, a politikai megrendeléseket. 

Fónagy János, a Fidesz frakcióvezető-helyettese szerint nagyon nehéz dolga lesz az új pénzügyminiszternek. A Heteknek kifejtette: valódi produktum lenne a részéről, ha azt a gazdasági eróziót, amelyet egyre gyorsuló ütemben élünk át, meg tudná állítani.

Úgy tűnik, a hőn áhított reformok beindításában az idő a legnagyobb akadályozó tényező. Az idő, amit a rendszerváltás óta szinte minden kormány eltékozolt, s amiből a legkevesebb van
a 2006-os választásokig. 

A valóban nagy reformokat csak nagyon jól előkészítve, társadalmi konszenzuson alapulva lehet elindítani, és számolni kell azzal, hogy átmenetileg presztízsveszteséget, népszerűtlenséget vonnak maguk után. Karsai Gábor szerint az a paradox helyzet áll elő, hogy a legprogresszívebb dolog, amit tehet a kormány, az, hogy elevickél a választásokig. 

S ha újra mandátumot kap, akkor majd elindíthatja a reformokat. Most az okos lány módjára lehet viselkedni: hozni is valamit, meg nem is. 

(Az összeállításban közreműködött: Somorjai László)

A nyírbátori erős ember

Az 1957-ben született Veres János agrármérnök-szakközgazdász. Pályafutásának első szakasza szülővárosához, Nyírbátorhoz kötődik: 1986-ban az MSZMP városi bizottságának titkárává, majd városi, illetve megyei elnökségi tagjává választották. 1994 óta országgyűlési képviselő – immár az MSZP soraiban. A parlament költségvetési és számvevőszéki bizottságának tagja, majd 2003-ban a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára. A Gyurcsány-kormányban a miniszterelnök kabinetfőnökeként dolgozott. Politikai pályafutásának csúcsa talán mégis az a pont volt, amikor pártja 2004 nyarán a miniszterelnök-jelöltek sorába emelte, sőt több szavazatot kapott, mint maga Gyurcsány Ferenc. 

Veres János a gazdag parlamenti képviselők közé tartozik, hiszen 115 millió forintnyi értékpapírja, illetve készpénze van, ezenkívül két családi ház, egy lakás és egy üdülő mellett nagy kiterjedés? erdőkkel, szántókkal, szőlős- és gyümölcsöskertekkel rendelkezik. Államtitkárként havi 830 ezer forint fizetést kapott, ami miniszterként megközelítheti az egymilliót.

Olvasson tovább: