Kereső toggle

Interjú Szőnyei Tamással, a Nyilvántartottak című könyv szerzőjével

Titkosszolgák a magyar rock körül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Hány év munkája fekszik a könyvben?

– 1999-ben adtam be a kutatói kérelmet. Egy-két év múlva kezdtek el csordogálni a dokumentumok, eleinte kevesebb, aztán ahogy a levéltárban haladtak előre a feldolgozással, egyre több. A dossziékat olvasva további kérelmeket adtam be, úgyhogy még a múlt héten is kaptam nagyon érdekes anyagokat, melyek ugyan lekésték a "könyvzártát", de további kérdéseket generálnak. 



Szőnyei Tamás: "Egy élhető, de totális rendszer volt, a hatalom minden iránt érdeklődött" Fotó: Somorjai L.

– Nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne közölj részleteket, hanem megvárd, amíg összeáll egy könyvnyi anyag? 

– Ezt előre elhatároztam. Azonban egyetlen esetben megelőztem saját magamat: amikor tavaly megjelent egy könyv, melyben a szerző idézett a "Dalos" fedőnev? titkos megbízott jelentéseiből, és ezekből arra lehetett következtetni, hogy "Dalos" a Dinamit együttes tagja volt, bennem felmerült, hogy ez nem tisztességes a zenekar nem beszervezett tagjaival szemben. Ekkor írtam egy cikket – ami egy részlet volt az akkor már készülő könyvből –, melyből kiderült, hogy "Dalos" Vikidál Gyula. 

– Vikidálhoz hasonló kaliber? meglepetések vannak a könyvben? A hasonló kalibert az ismertségre értem. 

– Vannak ismertebb és teljesen ismeretlen civil ügynökök. De nem akarok olyan várakozást kelteni, hogy most majd az összes sztárról kiderül a titkolni szánt múltja. 

– Több fejezet foglalkozik a hatvanas-hetvenes évek népszerű zenekaraival, melyek lemezt lemez után adtak ki, dalaik a vízcsapból is folytak, viszont ezzel párhuzamosan jelentések is készültek róluk. Mi lehet az oka ennek a kettősségnek? 

– Nem biztos, hogy összefüggés van a kettő között. A puha diktatúra tulajdonképpen egy élhető, de totális rendszer volt, a hatalom minden iránt érdeklődött. A megfigyelés szempontjai között nem feltétlenül szerepelt, hogy valaki ismert vagy nem ismert zenész, vagy egyáltalán zenész-e. 

– Azt gondolná az ember, hogy akinek ilyen pályát, lehetőséget biztosítanak, az már megbízhatónak minősül. Sőt, majdhogynem velük van, az ő csapatukat erősíti, hiszen megvalósítja a szocialista beatzenét, ami hasznos lehet a szocialista ifjúság nevelésében. 

– Nem mondom, hogy ez nem létezik, de mintha te azt sugallnád, hogy akinek lemeze jelent meg, vagy aki elért valamilyen sikert, az kollaborált, és azért érte el a sikert, mert beépített embere volt a rendszernek. Nem, én azt gondolom, sokkal árnyaltabb a kép. Nem zárom ki a lehetőséget, hogy néhány karrier előmozdításában számított az együttműködés, de nem tartom jellemzőnek. Elképzelhető, hogy az együttműködés olyan időben kezdődött, amikor már ismert zenész volt az illető. 

– Tett különbséget az elhárítás a zenei irányzatok vagy a zenészek között a rendszert fenyegető veszélyük szerint?

– Ez volt számomra az egyik alapvető meglepetés, ugyanis abból a feltételezésből indultam ki, hogy azokra irányult elsősorban a figyelem, akiktől felforgató gondolatok vagy olyan attit?d volt tapasztalható, ami kilógott a sorból, ami megkérdőjelezte a rendszert. A kutatási kérelmet is elsősorban erre, a nyolcvanas évek időszakára adtam be, mert azt gondoltam, hogy például a Kontroll csoport, vagy a Pajor Tamás-féle Neurotic sokkal egyértelm?bben tagadta a fennálló rendet, mint azok a zenekarok, melyeknek megjelenhettek a lemezeik. De azzal kellett szembesülnöm, hogy ez abszolút nem volt döntő szempont. A dokumentumok alapján sem idő-, sem m?faji határokat nem lehetett fölállítani, ezért visszanyúltam egészen a hatvanas évekig, amikor megjelent Magyarországon a beatzene. És ez magyarázza azt is, hogy a könyv bizonyos fejezetei a folkzene, a diszkó, a magyar nóta, a presszózene, a beatmise, a polbeat m?fajával foglalkoznak. 

– Fókuszáljunk a Pajor Tamás-féle vonalra! Számodra mi rajzolódik ki a vele kapcsolatos jelentésekből? 

– Nagyon töredékes anyagot kaptam rá vonatkozóan, ezen ő is csodálkozott. Van néhány a nyolcvanas évek legelejéről, aztán egy nagy szünet következik, és jön néhány jelentés 1988-ból. Az viszont kiderül az anyagokból, hogy ő is, és a Neurotic is a szolgálat látószögében volt. Készült jelentés a Rocktérítő cím? film forgatásáról is, és van egy lista azokról a kábítószeres zenészekről, akik később a Hit Gyülekezete tagjai lettek. A gyülekezetre is nagyon odafigyeltek, mert ez is egyfajta alternatív és a rendszert tagadó közösség volt, nyilván nem politikai értelemben, de egy olyan közösség, ami nem kért abból, ami van, hanem valami mást akart. Németh Sándor is célszemélyként szerepelt.



Pajor Tamás 1989-ben Fotó: Archív

– Ez honnan derül ki?

– Én is idézek a könyvben egy olyan dokumentumot, melyben az áll, hogy róla úgynevezett "F" dossziét nyitottak. Ez figyelődossziét jelent, a rendszerre legveszélyesebbnek tartott személyekről, például az ellenzéki mozgalom aktív tagjairól vezettek ilyen dossziét. 

– Amikor Novák Dezső lebukott mint a Fradi besúgója, kiderült, hogy a III/III a futballválogatott összeállításába is beleszólt. Rockzenekart nem alapított a szolgálat? 

– Ennyire egyértelműen nem merném kijelenteni, de tény, hogy egyes zenekarok felbomlasztása célként szerepelt bizonyos esetekben. Állambiztonsági papírt nem láttam, "csak" központi bizottsági papírt arról, hogy például az Illés együttest szerették volna feloszlatni. 

– Abban sokan megegyeznek, hogy az Illés feloszlása után létrejött Fonográf már nem volt olyan nagy hatású, mint az elődje. Állhat ez összefüggésben a központi bizottsági törekvéssel? 

– Ezt nagyon nehéz igazolni. Mindenesetre olyan dokumentumot is olvastam, amiből kiderül, hogy ők úgy fogják fel, mintha részük lett volna az Illés zenekar szétforgácsolódásában. 

– Kik azok az ők? 

– Például Aczél György, Biszku Béla, Benkei András. 

– Milyen hatással voltak rád a megismert dokumentumok? 

– Megdöbbentett, hogy amit az ember szóbeszéd szintjén hallott, hogy ezek mindenkiről mindent tudni akartak, az szó szerint igaz. Voltak olyan dokumentumok, melyek eléggé megviseltek: például amiben a besúgó alaprajzot készített a barátja lakásáról, hogy egy titkos házkutatás esetén legyen fogalmuk arról, mit hol keressenek, hová telepítsék a poloskát. Az ilyen részletektől felfordult a gyomrom. Máskor viszont azon röhögtem magamban, hogy menynyire hülyék voltak. Gondolom, az olvasókra is hasonló élmények várnak. 



Istentisztelet Budaörsön a rendszerváltás előtt. Célszemélyek Fotó: Archív

Olvasson tovább: