Kereső toggle

Szlovákia: aki nem ismeri a saját múltját, megismétli azt

Bátor szlovák törvény

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szlovákiában éppen e héten hozták nyilvánosságra a kommunista titkosszolgálat (SIS) volt ügynökeinek neveit tartalmazó lista újabb részét. A már korábban az interneten hozzáférhetővé tett kelet-szlovákiai lista most a közép-szlovákiai titkosügynökök neveivel bővült. Az illetékesek tavaszra ígérik, hogy a leginkább várt pozsonyi régió is feldolgozásra kerül, s ezzel teljessé válik a névsor. A még 2002-ben elfogadott, a nemzet emlékezetéről szóló törvény alapján felállított Nemzeti Emlékezet Hivatala (NEH) így a rá rótt feladat legnagyobb, leglátványosabb részét teljesíti. 



Rudolf Schuster kitüntetést vesz át Kijevben. Ügynökök közt Fotó: Reuters

A lista alapján bárkinek a neve kikereshető, az intézetben pedig kérvényezhető a teljes akta megtekintése (az eddigi kétszázötven kiadott akta közül a legvastagabb majdnem ötezer oldalas volt). Az iratoknak – mint nemrég kiderült – magyar vonatkozásai is vannak, a SIS még Hofi Gézáról is készített jelentéseket. A NEH elnöke, Ján Langos a korábbi feltételezésekre és támadásokra reagálva a héten megerősítette, hogy a közzétett nyilvántartás hitelességéhez nem fér kétség. A szlovákiai névsor nem szelektál, minden társadalmi csoportra kiterjed a nyilvánosságra hozatal, illetve minden meglevő akta kutatható. A névsor nemcsak az ügynökök (beszervezettek) neveit tartalmazza, hanem a fölöttük álló úgynevezett informátorokét (az ideológiai szempontból megbízható, meggyőződéses jelentők), illetve a rezidensekét (a parancsokat önállóan teljesítők, az ügynököket irányítók) is. 

A korábban közzétett névsorból kiderült, hogy Rudolf Schuster, a rendszerváltás utáni első közvetlenül választott köztársasági elnök is bizalmi ember volt a SIS-ben. Szlovákiában az idevágó jogszabály nem kötelezi a politikusokat és egyéb közéleti személyiségeket lemondásra, amennyiben kiderül róluk, hogy együttműködtek a titkosszolgálattal, a nyilvánosság azonban megfelelő kényszerítő erőnek tűnik. A kelet-szlovákiai névsorban novemberben "lelepleződött" államtitkár, Ján Hurny, bár hangoztatta ártatlanságát és a miniszterelnök is kiállt mellette, végül a közvélemény nyomására lemondott posztjáról. A kassai műszaki egyetemen pedig a diákok és pedagógusok együttesen követelték az egyik dékán lemondását, akiről kiderült, hogy együttműködött a kommunista titkosrendőrséggel.

Az együttműködők között ismert egyházi személyek neve is szerepel, köztük Ján Sokol, római katolikus nagyszombati érseké is, aki azonban tagadja, hogy ügynök lett volna. A megítélést nehezíti, hogy az aktája teljes egészében megsemmisült. A Nemzeti Emlékezet Hivatalának megalakulása előtt az iratokat egyébként a szlovák titkosszolgálat kezelte, és fennáll a gyanú, hogy aktákat semmisítettek, illetve hamisítottak meg. Az archívum így nem lehet teljes, meg azért sem, mert egyes szlovák vonatkozású akták Csehországhoz kerültek Csehszlovákia kettéválása után. A tradicionális felekezetek általában az érintettek lelkiismeretére bízzák a megfelelő döntések meghozatalát, illetve személyes ügynek tekintik a kérdést. Rudolf Balázs katolikus püspök – aki mint megfigyelt szerepel a listán – is ilyen szellemben nyilatkozott a héten, hozzátéve, hogy egyházkörzetében minden érintettel személyesen elbeszélget, ugyanakkor azoknak a papoknak, akik tudatosan, gerinctelenül viselkedtek, "felszólítás nélkül is távozniuk kellene". 

A keresztény egyházak közül egyébként elsőként a reformátusok vállalták fel, hogy szembenézzenek a múlttal. Mint kiderült, az ő lelkészeik között is voltak olyanok, akik ügynökösködtek. A zsinati tanács úgy határozott, hogy az érintett lelkészek és világi tisztségviselők mondjanak le egyházi választott tisztségükről. A lelkipásztori szolgálatot azonban megtarthatják a volt ügynök lelkészek – adta hírül januárban a pozsonyi Új Szó. A "megtisztulási folyamathoz" azonban a kiindulási alapot mindenképpen a lista nyilvánossá tétele adta.

A névsorok nyilvánosságra hozatala után a NEH elsősorban a volt bűntettek kivizsgálására helyezi a hangsúlyt. A törvény szerint köteles föltárni az ilyen eseteket és feljelentést tenni. A hivatal mottójául választotta a vonatkozó törvény bekezdésének két mondatát, s úgy tűnik, lassan de biztosan halad is az ezek által kitűzött irányvonalon: "Az, aki nem ismeri a saját múltját, arra ítéltetett, hogy megismételje azt. Egyetlen, az állam által a polgárok ellen elkövetett jogellenes cselekedetet sem szabad eltitkolni, illetve elfelejteni."

Olvasson tovább: