Kereső toggle

Nem alapított államot a palesztin vezető

Arafat hosszú búcsúja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Libération cím? napilap hétfőn közzé tett közvélemény-kutatása alapján a franciák 43 százaléka Jasszer Arafatot a "nemzeti ellenállás hősének", 27 százaléka terroristának, 10 százaléka mindkettőnek és 9 százaléka egyiknek sem tekinti. Arafat meghalt, utódja a Palesztin Hatóság élén átmenetileg Ravi Fattuh, a képviselőház elnöke lett.



Ramallahban Arafat temetésére készülnek. Elfogadja-e a palesztin közvélemény az új vezetőket? Fotó: Reuters

El-Szabri jeruzsálemi főmufti a hét elején bejelentette, hogy Arafat szóbeli végakarata szerint az al-Aksza mecsetben, a jeruzsálemi Templom-hegyen kell őt eltemetni. Erről a lehetőségről az izraeli kormány hallani sem akar, amihez a szókimondásáról híres Tomi Lapid igazságügy-miniszter még hozzá is tette: "Jeruzsálemben zsidó királyok szoktak temetkezni, nem arab terroristák." 

Lapzártakor az látszik valószínűnek, hogy a búcsúszertartást Kairóban fogják megrendezni Arafat emlékére, majd utána Ramallahba szállítják a palesztin vezető földi maradványait, abba az épületben, ahol az utolsó három évet gyakorlatilag házi őrizetben töltötte. Izraelben fokozott készültséget léptettek életbe, mivel attól tartanak, hogy a gyászolók ezrei vezérük tetemével Jeruzsálem felé menetelnek, hogy erőszakkal a mecsetben hantolhassák el. Ennek a lehetősége a jövőben is fennáll, mivel a palesztin vezetők hangsúlyozzák: a ramallahi mauzóleum csak ideiglenes nyugvóhely Arafat számára.

Abdel Rauf Arafat al-Kudva al-Huszeini 1929-ben az egyiptomi Kairóban és nem – mint némely forrás állítja – Jeruzsálemben született. Jon Pacepa, Ceausescu titkosszolgálatának volt vezetője szerint születési helyét a KGB hamisította, hogy Arafatot palesztin menekült család sarjaként mutathassa be. (A Palesztin Hatóság honlapján születési helyként a Gázai övezet szerepel.) Arafat gyermekéveit nagybátyja, Hitler harcostársa, a nácibarát Amin el-Husszeini mellett Jeruzsálemben töltötte, majd Kairóban építészmérnöki oklevelet szerzett, ahol a katonai akadémiát is elvégezte. 1956-ban az egyiptomi hadsereg tisztjeként részt vett az Egyiptom katasztrofális vereségével végződő szuezi háborúban. Mérnökként Kuvaitban dolgozva teremtette meg a későbbi Fatah, a Palesztinai Nemzeti Felszabadítási Szervezet pénzügyi alapjait. 

(Kuvaitnak a palesztin ügyre áldozott önzetlen anyagi és politikai támogatását később azzal hálálta meg, hogy 1991-ben az országot lángba-vérbe borító Szaddám Huszein oldalára állt.)

1965-ben a PFSZ akkori ellenzékeként megalakított Fatah szervezet vezetését Arafatnak sikerült rövid idő alatt korrupcióval, fenyegetéssel és zsarolással megszereznie. Az 1967-es hatnapos háború tanúságai nyomán Arafat elhatározta, hogy önállósítja a palesztin ügyet. Jordániában telepedett le, és fegyvereseivel izraeli polgári célpontok ellen terrorcselekmények sorozatát követte el. 1969-ben belépett a PFSZ-be, ahol hamarosan a szervezet elnökévé választották. 

Arafat ettől kezdve terrorcselekményeit Európára is kiterjesztette. Repülőgépek, izraeli követségek és más zsidó polgári célpontok ellen hajtottak végre terrortámadást. 1972-ben az ő vezetésével működő szervezet tagjai mészároltak le tizenegy izraeli sportolót a müncheni olimpián. 1973-ban az arab államok ismét vereséget szenvedtek Izraeltől. Az olajbojkott hatására, de Arafat véres terrorja ellenére az ENSZ-ben a PFSZ, a palesztin nép kizárólagos képviselőjeként megfigyelői státuszt kapott. Arafatot államfőként fogadta a világszervezet közgyűlése. 

Mivel Jasszer Arafat 1970 szeptemberében összeesküvést szőtt Husszein király hatalmának megdöntésére Jordániában, a hasemiták kiűzték őt és fegyvereseit az országból. Az 1970-es évek végén átvette a hatalmat Dél-Libanonban és polgárháború kirobbantásával megkísérelte onnan a keresztény maronnita lakosságot elűzni. 1982-ben emberei felrobbantották Basír Dzsemajel libanoni elnököt és az egész kormányt, a falangista párt vezérkarával együtt. Az izraeli hadsereg nemzetközi nyomásra három hónapos ostrom után futni engedte Bejrútból. Meg sem áll Tuniszig, ahonnan tovább folytatta egész Európára kiterjedő terrortevékenységét. Izraelben a palesztinok lakta területeken 

a Hamasz irányításával 1987-ben helyi lázadás tört ki. Arafat azzal ragadta magához ismét a kezdeményezést, hogy 1988-ban kikiáltotta a palesztin államot. A nyolcvanas évek végén a Szovjetunió felbomlásávál véget ért a nemzetközi kommunizmus pénzügyi és politikai atyáskodása a palesztin terror felett. Arafat ekkor a Kuvaitot megszálló és Szaúd-Arábiát fenyegető Szaddám Huszein mellé állt, a nemzetközi közösség azonban a "palesztin ügy" érdekében utóbb még ezt is megbocsátotta neki. 

Egy, a megszállt területeken élő, de nem PFSZ-tagokból álló palesztin küldöttség meghívást kapott a madridi békekonferenciára, a háttérben azonban az izraeli Munkapárt titkos tárgyalásokba kezdett Arafattal Oslóban. 1993. szeptember 13-án Jasszer Arafat, Jichak Rabin és Simon Peresz aláírta Washingtonban az "Elvi Nyilatkozat"-ot. Arafat Rabinnak küldött levelében elismerte Izrael létezéséhez való jogát, elvetette az erőszakos cselekményeket (terrort), és ígéretet tett, hogy minden vitás kérdést békés úton rendez. Cserébe Rabin a PFSZ-t a palesztin nép kizárólagos képviselőjeként ismerte el. Arafat diadalmenetben térhetett vissza Gázába, és 1994-ben Rabinnal és Peresszel megosztva a Nobel-békedíjat is átvehette az izraeliek és palesztinok közötti megbékéléséért. Ezzel egy időben azonban egy johannesburgi mecsetben Arafat az oslói megállapodást Mohammednek a medinai zsidókkal kötött alkujához hasonlította. A próféta akkor tíz éves átmeneti időszak után kiirtotta a medinai zsidókat. Arafat még ezt a tízéves békeidőszakot sem tartotta be. A Fatah tagjaiból izraeli fegyverekkel és amerikai kiképzéssel verbuvált palesztin rendőrség tétlenül szemlélte a palesztin szervezetek (Hamasz, Iszlám Dzsihád és a Fatah Sólymai /Arafat ifjúsági szervezete/ stb...) gyilkos terrorját. 

Arafat sosem adta fel stratégiai célját, Izrael felszámolását. A tárgyalásokkal csupán taktikai eszköztárát bővítette. A terrorra való hivatkozással Arafat a tárgyalóasztalnál igyekezett a lehető legtöbb területi engedményt kicsikarni. Angolul a nemzetközi közösségnek békevágyát hangsúlyozta, arabul szónokolva azonban célja változatlan volt: egységes arab Palesztina a "tengertől a folyóig", azaz Izrael egész területén. A Jerikó–Gáza megállapodás során megszerezte a Gázai övezet és Júdea, majd további egyezményekkel a Nyugati-part (Szamária) jelentős részét, köztük a nagy palesztin többség? városok feletti ellenőrzést. 

1995-ben a Hamasz és az Iszlám Dzsihád megkezdte a síita Hezbollahtól tanult tömeggyilkosságok végrehajtását. Az új taktikával támadó öngyilkos merénylők nőket, gyermekeket, öregeket és fegyvertelen férfiakat gyilkoltak válogatás nélkül. A palesztin "rendőrség" a terrorszervezeteknek védernyőt és büntetlenséget biztosított, a kampányszerűen letartóztatott radikálisokat pedig gyakran néhány nap múlva szabadon engedték. 

Arafatot kellemetlenül érintette, hogy 2000 nyarán Clinton Camp David-i nyaralójába kérette. (A demokrata elnök nyolc éve alatt Arafat járt a külföldi államférfiak között a legtöbbször az elnöki rezidencián, igaz utána George W. Bush egyszer sem volt hajlandó találkozni a palesztin vezetővel.) Camp Davidben Barak ajánlatot tett a palesztin állam megalakítására Kelet-Jeruzsálem fővárossal, azzal a feltétellel, hogy Arafat lemond minden további követeléséről. Arafat visszautasította az ajánlatot, majd utóbb azt állította, hogy Izrael "bantusztánokat" akart neki felajánlani. Arafat azonban ekkor már elhatározta az "al-Aksza intifáda" megkezdését, csak a megfelelő alkalomra várt, amelyet Saron Templom-hegyi látogatása hozott el számára. A négy éven át tartó öngyilkos terrorhullám alatt több mint hatezer izraeli és palesztin esett áldozatul.

A palesztin függetlenséghez és "szabadsághoz" elég lett volna, ha Arafat aláírja a Camp David-i megállapodást. Ő azonban elvetette a palesztin függetlenséget, mert ennél többet akart. Izrael államot és lakosságát akarta elűzni-elpusztítani. E célból indíttatta el az Al-Aksza intifádát. Ő irányította és pénzelte a Fatah tömeggyilkos merényleteit, amelyekért az al-Aksza Mártírjainak Brigádjai vállalták a felelősséget. Ő hozatta létre a "Népi ellenállási bizottságokat", amelyekben a Hamasz, az Iszlám Dzsihád és a Fatah szervezetei összehangoltan hajtották végre az öngyilkos merényleteket. 

Arafat elkerülte azt, hogy valaha is felelősségre vonják a terrorcselekményekért. Párizsban kórházi ágyban, párnák közt, a Nobel-békedíjjal a zsebében költözött át a másvilágra.

A nagy túlélő

Arafat élete során számos kritikus pillanatot élt túl. A hatvanas évek elejétől az izraeli Sin Bét titkosszolgálat feketelistáján szereplő palesztin vezetőről a hívő muszlimok között az a hír terjedt el, hogy Allah az elpusztíthatatlanok közé sorolta. 

Az akkor már Mr. Palesztin néven ismert Arafatnak 1964 és 1967 között sikerült megteremtenie az Izrael elleni terror bázisait úgy a Gázai övezetben, mint Ciszjordániában. "Ütött Arafat végórája"– jelentették ki a Sin Bétben, és a hatnapos háborút követően a Cahal, az izraeli hadsereg – felfedezve ramallahi búvóhelyét – egy különleges alakulatot küldött a likvidálására. Ám amikor a kommandósok behatoltak a lakásba, csak egy üres, de még a test melegét őrző ágyra leltek. Hogy véletlenül, vagy készakarva csúszott ki a zsidók kezei közül, azt csak ő tudja. Ekkor kapta a "hétlelk? macska" elnevezést. 

Rá fél évre, 1968-ban már a Jordán völgyében bujkált. Azt követően, hogy rejtekhelyét a Sin Bét ismét felfedezte, az év márciusában egy kivégzőosztagot küldtek ellene. Mr. Palesztin azonban egy orrhosszal ugyan, de megelőzte a kommandósokat. Biciklivel menekült el a halál elől. 

Egy évvel később nevezték ki Arafatot a Fatah elnökévé. Ekkor öltötte fel azóta is kizárólagosan viselt zöld egyenruháját, tette derékövébe a mindig magánál hordott pisztolyt, és a fejére a róla híressé vált kockás kendőt, a kefiát. Akkor inkább csak jelképként, ma már – a felesége szerint – azért, hogy eltakarja tar fejét. (E kendőt reggelenként – szintén felesége, Szuha szerint – mintegy másfél óráig igazgatja arra a formára, hogy homloka közepén hegyesen díszelegjen, és vállát a megfelelő módon borítsa. Egyetlenegyszer vette le e jellegzetes uniformisát, amikor izraeli ejtőernyős katonának öltözve, piros barrettsapkát viselve, inkognitóban Tel Avivba érkezett Jichak Rabin miniszterelnök meggyilkolását követően a Rabin családhoz, hogy kondoleáljon az özvegynek és gyermekeinek.

1970-ben, a Fekete Szeptember néven ismertté vált nagy jordániai tisztogatási akcióban Husszein király kommandós alakulatot küldött az akkor éppen Ammanban rejtőzködő és onnan szervezkedő Arafat elfogására vagy kivégzésére. Később derült ki, hogy az ellene küldöttek elől egy burnuszt borítva magára, beduinnak álcázva sikerült megszöknie. A hétlelk? macska ezután Jordániából Libanonba tette át a székhelyét. A hetvenes években már Dél-Libanonból szervezte azt a több tucatnyi terrorcselekményt, amelyek izraeli célpontok és a világ különböző tájain lévő izraeli érdekeltségek ellen irányultak. 

Bejrúti főhadiszállását 1982-ben egy izraeli légitámadás során porig bombázták. Utólag derült ki, hogy Arafat a légitámadás előtt öt perccel hagyta el az épületet. Ekkor már a libanoni kormány is ellene fordult. Az országból történt kiutasítása után először Egyiptomba, majd Tunéziába települt át. Az izraeliek ott sem hagyták békén, 1985-ben tuniszi bázisát is bombázták. Ám Arafat ismét sértetlenül vészelte át e támadást. 

A kilencvenes évek békefolyamata idején a palesztin vezető sokat utazott a jordániai hadseregtől kapott helikopterén. Egy alkalommal a gép hibájából, ugyan nem túl nagy magasságból, de lezuhant az őt szállító helikopter. 

A pilótája meghalt, a testőre megsebesült, neki pedig az egyik füle sérült meg. 

2002 pészach ünnepének előestéjén, a széder estén, a netanyai Park Hotelben elkövetett robbantásos merényletek után az izraeli hadsereg megindította a Védőfal nev? akcióját, melynek során körülzárta Arafat cisz-jordániai főhadiszállását, a Mukattát, az éppen ott tartózkodó palesztin vezetővel együtt. Mr. Palesztint, a hétlelk? macskát azóta egészen az elmúlt hétig a külvilágtól hermetikusan elszigetelve tartották fogva. Az izraeli hadsereg többször bombázta a Mukattát, leborotválva körülötte minden épületet. Egy bomba egyszer a hálószobájába is becsapódott, de Arafatot még véletlenül sem érte egyetlen karcolás sem.

Mérõ Miklós

Olvasson tovább: