Kereső toggle

Százmilliárd dollár forgott az ENSZ-segélyprogramban

Olajat kenőpénzért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az iraki foglyok megkínzásának hírei mellett kevés szó esett egy másik, szintén Irakot érintő, és nem kevésbé botrányos ügyről: az "Olajat élelemért" ENSZ-program körüli állítólagos visszaélésekről. Az utóbbi hónapokban a CNN hírtelevízióban is közzétett vallomások és dokumentumok megkérdőjelezik a világszervezet tevékenységének tisztaságát és a több éven keresztül folytatott segélyprogram hitelességét, hiszen egyes állítások szerint nemcsak Szaddám Huszein volt iraki diktátor, de számos ENSZ-tisztségviselő és "üzleti partner" is jelentős – tisztességtelen – hasznot húzott a több mint százmilliárd dolláros segélyprogramból.



Élelmiszersegélyre várók Bagdadban. Ide már csak a morzsa jut Fotó: Reuters

Szaddám Huszein személyesen több milliárd dollárral gazdagodott az ENSZ "Olajat élelemért" programja révén, melyet egyebek mellett nagy valószínűséggel a terrorizmus támogatására is felhasznált – derül ki egyes nyilvánosságra került dokumentumokból. 

A tavaly véget ért "Olajat élelemért" program nyolc évvel ezelőtt kezdődött azzal a humanitárius céllal, hogy a kuvaiti háború után gazdasági embargóval sújtott Irak civil lakosságát élelemhez és gyógyszerekhez juttassa. A program lehetővé tette Irak számára, hogy ellenőrzött körülmények között olajat adjon el, és cserébe szintén ellenőrzött élelmiszer- és gyógyszerszállítmányok érkezzenek az országba. Az első olajexportra 1996 decemberében került sor, az import pedig a következő év márciusában indult el. A program 2003. novemberi hivatalos lezárásáig az ENSZ adatai szerint mintegy 38 milliárd dollárnyi humanitárius célú szállítmány érkezett Irakba. Az "Olajat élelemért" programot kezdettől kísértő korrupciós vádak akkor erősödtek meg, amikor nyilvánosságra került iraki dokumentumok rámutattak: az ENSZ egyes munkatársai és mások is részesültek az olajeladás profitjából.

Márciusban a világszervezet Általános Könyvviteli Irodájának dolgozója az amerikai képviselőház egyik albizottsága előtt elmondta: Szaddám Huszein személyesen 10,1 milliárd dollárral gazdagodott 1997 és 2001 között: ebből 4,4 milliárd az eladott olajból származott, a többi csempészésből. 



Kofi Annan Fotó: Reuters

A vádakra Kofi Annan ENSZ-főtitkár korábban a következőképpen válaszolt: "Ezek komoly vádak, melyeket komolyan veszünk, ezért egy nagyon komoly csoportot hoztunk létre a kivizsgálásukra."

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a múlt hónapban néhány perces ülésen egyhangúlag döntött egy vizsgálóbizottság létrehozásáról, melynek vezetője Paul Volcker, az Egyesült Államok központi jegybankjának volt elnöke lett. "Nem tudom, meddig juthatunk, és hány feljegyzést semmisítettek meg eddig… Nyilvánvaló, hogy vannak, akik megpróbálnak elrejteni bizonyos dolgokat" – nyilatkozta Volcker a megbízása után. 

A bizottság munkájában szintén közreműködik Richard Goldstone bíró, aki ügyészként vett részt a ruandai és jugoszláviai háborús bűnösök ügyének tárgyalásában, valamint Mark Pieth svájci jogászprofesszor, a pénzmosási ügyek szakértője. A bizottság hozzáférési jogot kapott minden ENSZ-feljegyzés megtekintésére és a tisztségviselőkkel való beszélgetésre, valamint arra, hogy olyan, a szervezethez nem tartozó személyektől is információkat szerezzen, akiknek tudomásuk lehet a vizsgálat tárgyához tartozó dolgokról, ide értve a helytelen eljárásokra vonatkozó adatokat is. A bizottság munkáját azonban jelentősen megnehezíti, hogy nincs joguk tanúkat beidézni, így a vizsgálóbizottsággal való együttműködés csak teljesen önkéntes alapon történhet. Az amerikai
kongresszus szintén vizsgálatot folytat az ügyben.



Az Ensz New York-i központja. Hasznot húztak Szaddámból Fotó: Reuters

A jelek szerint azonban az ENSZ-nek nem feltétlenül áll érdekében a teljes igazság nyilvánosságra kerülése. Az első vádak felmerülését követően ugyanis több, a programban részt vevő cég olyan leveleket kapott a világszervezettől, melyekben az üzleti titkok megtartására és a
kongresszusnak történő bármiféle adatszolgáltatás előtt a szervezettel való konzultációra hívnak fel. E levelek egy része a nyilvánosság elé került. Ilyen levelet kapott többek között a holland Saybolt vállalat. A levelet április 14-én az "Olajat élelemért" program volt vezetőjének, Benon Sevannak a munkatársa küldte azzal a szándékkal, hogy figyelmeztesse a vállalat illetékeseit "a program során nyújtott szolgáltatásaival kapcsolatos minden dokumentáció és információ bizalmas kezelésére". A Saybolt független cégként az ENSZ megbízásából ellenőrizte az iraki nyersolaj hordókba töltését a szankciók által sújtott két helyszínen. A világszervezet egyik szóvivője a sajtó előtt tagadta, hogy mindez bármiféle nyomok eltüntetését célozná. "A levél nem tiltotta meg az információk kiadását, pusztán azt kérte, hogy az érintettek konzultáljanak velünk, hogy a szerződésekben foglalt kívánalmaknak megfelelően járhassanak el" – jelentette ki a szóvivő. 

A segélyprogramot hat éven át vezető Benon Sevant is érték vádak, melyek szerint Szaddám Huszeintől olajvásárlásra
feljogosító "utalványokat" kapott ajándékba, és ezekből több millió dolláros haszna származott. Az egyébként ciprusi illetőség? Sevan neve 270 más személlyel, céggel, szervezettel és politikai párttal együtt szerepel azon a listán, amelyet az Iraki Olajügyi Minisztérium dokumentumai alapján állítottak össze, és amelyet elsőként az al-Mada nev? arab nyelv? lap közölt. 

Az Egyesült Államokban Claudia Rosett egyike volt azoknak, akik a közelmúltban több újságcikkben is igyekeztek felderíteni a komoly visszaéléseket sejtető ügyet. Rosett, a tekintélyes Wall Street Journal szerkesztőbizottságának volt tagja, az Alapítvány a Demokrácia Védelmére egyik vezetője, azt állítja, hogy az "Olajat élelemért" programot teljes mértékben átszőtte a korrupció. A program során az ENSZ összesen 111 milliárd dollár érték? üzleti tevékenységet felügyelt, melyet Szaddám Huszein folytatott a program keretében. Ebből 65 milliárd az olajból származott, a többi 46 milliárd pedig a világszervezet által jóváhagyott segélyszállítmányokra vonatkozó szerződésekből. Rosett úgy értékeli, hogy ezzel az ENSZ átvette az irányítást Irak teljes külkereskedelme fölött, és a program vége felé az iraki lakosság mintegy hatvan százaléka a programban foglalt kereskedelmi tevékenységek eredményétől függött. Véleménye szerint az egyik legnagyobb hiba az volt, hogy a szervezet alapvetően elfogadta azt a helyzetet, miszerint Szaddám
Husszeinnek joga van a teljes iraki olajkészlet ellenőrzéséhez, ezáltal a diktátor – az ENSZ jóváhagyásával – szabadon kereskedhetett az ország olajával.

Szaddámnak jogában állt kijelölni azokat a cégeket, vállalatokat, amelyek a program keretében élelmiszereket és gyógyszereket szállítottak Irakba, és akik számos esetben "meghálálták" a választást. Az ENSZ ilyen módon tiszteletben tartotta a diktátor döntési jogát, kevésbé ügyelve az – iraki, amerikai vagy világméretű – nyilvánosság jogaira, hogy ezekről információhoz jusson – kifogásolja Claudia Rosett. 

Felmerül a kérdés, hogyan folytathatott Szaddám Huszein kiterjedt kereskedelmi tevékenységet számos olyan céggel, amelyeknek székhelye Svájcban, Liechtensteinben, Cipruson vagy éppen Panamában volt, tehát olyan államokban, amelyek pénzügyi tekintetben a lehető legnagyobb diszkréciót biztosítják. Kézenfekvő, hogy ezek elsősorban fedőszervezetekként működtek, melyeken keresztül Szaddám saját céljait valósíthatta meg. Az üzleti manőverek jelentős titkos jövedelemhez is juttatták Szaddámot, aki részben a saját zsebét tömhette meg ilyen módon, részben pedig – nagy valószínűséggel – a terrorizmust támogatta.

A Szaddám által választott és az ENSZ által jóváhagyott kereskedelmi partnerek között szerepelt egy liechtensteini tröszthöz kapcsolódó cég, amelyről azóta maga az ENSZ állapította meg, hogy "kapcsolatban áll vagy része az al-Kaidának". Szaddám szintén üzletelt egy szaúdi olajcég Svájcban bejegyzett leányvállalatával, amelynek a kilencvenes években közeli kapcsolatai voltak az afganisztáni tálib rezsimmel – abban az időben, amikor Oszama bin Laden is Afganisztánban tartózkodott. Hasonló, a terrorizmushoz kötődő szálak egyre világosabban látszanak, ahogyan fény derül arra, milyen partnerekkel kereskedett Szaddám Huszein az ENSZ jóváhagyásával. "Egyértelműnek tűnik, hogy az iraki diktátor »nagyrészt azt tehette, amit akart«, ezzel a terrorizmus jelentős támogatójává válva" – állapítja meg Rosett. 

Kihasznált tinédzserek

Szexuális zaklatás vádjával pert indított az ENSZ menekültügyi főbiztosa ellen a szervezet egyik alkalmazottja – melyet maga a főbiztos is megerősített, de rögtön tagadta is a vádat. Ruud Lubbers főbiztos, volt holland kormányfő beszámolt arról, hogy az ENSZ belső ellenőrzési hivatala eljárást folytat ellene, de állítja, hogy nem követett el törvénybe ütköző cselekedetet. 



Francia ENSZ-katonák egy nyugat-afrikai menekülttáborban Fotó: Reuters

A The New York Times cím? amerikai napilap jelentette, hogy egy negyvenes éveiben járó amerikai nő, aki több mint húsz év óta dolgozik a genfi központú szakosított szervezetnél, feljelentést tett egy olyan eset miatt, amely Lubbers irodájában történt decemberben. Az ENSZ vizsgálja az ügyet.

Lubbers a héten Washingtonban Colin Powell amerikai külügyminiszterrel tárgyalt arról a vizsgálatról, amely a Szudánban ENSZ-alkalmazottak által elkövetetett emberi jogi bűncselekményeket igyekszik feltárni. Az eritreai kormány és a Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezet által megfogalmazott vádak szerint több nyugat-afrikai menekülttáborban gyermekeket vettek rá az ENSZ Menekültügyi Hatósága által alkalmazott emberek, hogy élelmiszerért cserébe szexuális szolgáltatásokat nyújtsanak. Az ENSZ által saját hatáskörben lefolytatott vizsgálat tíz esetben igazolta a bűncselekmények megtörténtét – írta beszámolójában az AP hírügynökség.

Hasonló esetek előfordultak másutt is. Az Amnesty International (AI) jelentése szerint Kambodzsában az ENSZ-katonák megjelenése után rohamosan nőni kezdett az AIDS-fertőzöttek és a gyermekprostituáltak száma. Szintén az AI számolt be arról, hogy a koszovói ENSZ-misszió tudtával indult be a térségben a nőkereskedelem, amelynek keretében fiatal nőket, sőt alig tizenegy éves kislányokat is csempésztek át Moldovából és Bulgáriából a nemzetközi békefenntartók szolgálatára.

Steve Crawshaw, a Human Rights Watch igazgatója kijelentette: "Különösen felháborító és megdöbbentő ezekben az ügyekben, hogy azok az emberek váltak bűnelkövetőkké, akiknek a feladata pontosan a kiszolgáltatott helyi lakosoknak a védelme lett volna."

(Hetek-összeállítás)

Olvasson tovább: