Kereső toggle

Május 1: Magyarország az Európai Unió tagja

Egy lobogóval több

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Uniós polgárként ébredünk május 1-jén. Ezzel megvalósul a szabadon választott magyar kormányok nagy külpolitikai célja. Egyes politikusok szerint az EU-csatlakozás jelentősége az államalapításhoz mérhető. A parlament a héten 339 szavazattal 3 ellenében a csatlakozást méltató ünnepélyes politikai nyilatkozatot fogadott el, és döntött a csatlakozási szerződés kihirdetéséről. A magyar választók az ország történetében először, június 13-án megválaszthatják azt a 24 magyar képviselőt, aki az Európai Parlamentben hivatottak hazánkat képviselni.



Lejárt az idő. Magyarország jövője a csatlakozás után dől el Fotó: Somorjai L.

A politikai frontemberek elégedettek, a parlamenti pártok optimisták. Hazánkban ritka az olyan széles pártpolitikai konszenzus, mint ami a csatlakozást övezi. A belépési dátum elérkezése még azt a tényt is feledtetni láttatja, hogy a csatlakozásról szóló magyar népszavazástól a szavazók több mint fele távolmaradt, és a közvéleménykutatási adatok most is csak 50 százalékot alig meghaladó választási részvételt prognosztizálnak.

Sajtóértesülések szerint közel egymilliárd adóforintot emésztenek fel a csatlakozási "feeling" emelkedettségét szolgálni hivatott hétvégi ünnepi programok. A csatlakozási parádé azonban nem tudja feledtetni, hogy a közvéleményt változatlanul nem hozza lázba, hogy a hétvégétől már hivatalosan is felhúzható az országzászló mellé a tizenkét csillagos EU-lobogó, sőt egyre többen fejezik
ki kétségüket a csatakozás várható következményeivel kapcsolatban. 

A politikai elit nagy próbatétel elé néz a következő években. Csatlakozási sikerpropagandája és az EU-val kapcsolatos kérdésekre adott közhelyszer? válaszai a közvélemény mozgósítására alkalmatlanok, arra viszont alkalmasak voltak, hogy elaltassák az emberek figyelmét abban a kérdésben, hogy mit kell holnaptól másként tenniük ahhoz, hogy a csatlakozás előnyeiből részesedjenek, ne pedig a hátrányaiból. Így pedig azoknak, akik sorsfordító eseménynek tartják május 1-jét, szembe kell majd nézniük azokkal a feszültségekkel, amelyek hazánk versenyképességének fogyatékosságaiból fakadnak. 

A World Economic Forum versenyképességi ranglistája szerint Magyarország a csatlakozók élmezőnyéből mára már a versenyteljesítmény szempontjából Észtország és Lettország mögé is lecsúszva a régiós középmezőnybe esett vissza. Holnaptól pedig az eddiginél is kíméletlenebb verseny veszi kezdetét az élet szinte minden területén. A versenyhelyzet persze nem rossz, ha a csapat edzettségi állapota megfelelő, és ellátták a siker eléréséhez szükséges konkrét taktikai utasításokkal. Ez azonban a "magyar csapatról" a legjobb szándékkal sem mondható el. 

Már a kezdet kezdetén kellemetlen meglepetések érhetnek, hiszen a több tízezer oldalas uniós joganyag még nem jelent meg magyarul, pedig annak kiadása már az elmúlt ősszel is késő lett volna. Így azok, akiknek bőrére zajlik majd a jogalkalmazás, jó esetben is csak propagandakiadványokból ismerhették meg a szakterületükre vonatkozó előírásokat. A magyar lakosság nagyobbik része ugyanis nem beszél idegen nyelvet és internet-hozzáféréssel sem rendelkezik, így még magánszorgalomból sem mélyülhetett volna el az EU bürokratikus előírásainak tengerében.

Jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a csatlakozás az emberek túlnyomó része számára nem az "akár Bécsben is nyithatok cukrászdát" elméleti lehetősége feletti elégedett csettintést, hanem egyelőre inkább a bosszúságot jelenti. Sokaknak például úgy tűnik, hogy egyelőre inkább a hátrányok valósulnak meg, ami pedig előny lehetne, az nem. Így például a nulla kulcsos áfa megszűnése, amelynek ellentételezéseként viszont nem csökkent az Európában kirívóan magas 25 százalékos adókulcs. A gépjárm?-regisztrációs díj előírása ahelyett, hogy élvezhetnénk a belső vámmentességet. Olyan szabályozók tömegének ránk zúdulása, amelyre a vállalkozók jelentős része nincsen felkészülve, és pénzük sincs azokra a beruházásokra, amelyeket az uniós előírások megkövetelnek. A politikának éppen az ezekhez hasonló kérdéseket kellene megnyugtatóan, a pozitív végkifejlet mibenlétét feltárva megválaszolnia. Az ilyen hátrányokat ugyanis nem enyhíti, hogy hazánknak végül is kettővel több képviselője lesz a nem különösebben fajsúlyos Európai Parlamentben az eredetileg megajánlottnál, bár ez két embernek valóban előnyt jelent a tízmillióból.

Májustól hazánk elkerülhetetlenül részévé válik annak az eurobirodalmi játszmának, amelyben a fő kérdések távolról sem demokratikusan és nyilvánosan, hanem a színfalak mögött, láthatatlan kezek által dőlnek el. Az unió demokráciája enyhén szólva is fogyatékos, vezető szervei elszámoltathatatlanok. Nemcsak azért, mert a főhatalmat gyakorló testületei, mint a tagállamok minisztereiből álló Tanács, valamint a követhetetlen politikai alkuk alapján létrehozott Európai Bizottság nem demokratikusan választott szervek, az Európai Parlament pedig nem valódi parlament. Nemcsak azért, mert leendő alkotmánya nem népképviselet által megalkotott, hanem felülről adományozott alkotmány lesz, hanem azért is, mert nem létezik (közös nyelv hiányában és a nemzetállamok eltérő kulturális, politikai hagyományai miatt nem is létezhet) a nemzetfeletti szervek elszámoltatására hivatott ún. európai közvélemény. Demokratikus kontroll híján pedig mindössze a hatalomgyakorlók politikai bölcsességében és önmérsékletében lehet bízni, ez pedig, mint azt az európai történelem már többször is bizonyította, nem nagyon kifizetődő. A jelek most sem árulkodnak különösebb bölcsességről, amikor azt mutatják, hogy az EU-nak hajlama van engedményeket tenni korunk politikai pestisének, a nemzetközi terrorizmusnak. 



Kadhafi ezredes Romano Prodi vendége volt a héten. Brüsszel rehabilitál Fotó: Reuters

"Ha az embereket angyalok kormányoznák, a kormányzatot sem belülről, sem kívülről nem kellene ellenőrizni" – írta az USA nagy alkotmányozó személyiségei között számon tartott James Madison a Föderalista cím? alkotmányos értekezés 51. részében, a hatalmi fékek és ellensúlyok mellett érvelve. Államszövetség ide, államszövetség oda, nem bízott az emberi önkorlátozásban. Bibliai látása alapján azt tartotta, hogy az eredendő bűn miatt megromlott emberi természet önzésre, mások fölötti uralkodásra, hiú dicsőségvágyra hajlamos. Ez – különösen a hatalmat birtoklókkal szemben – óvatosságra és bizalmatlanságra ösztönöz. Margaret Thatcher, volt brit miniszterelnök asszony éppen az EU-színezetben felbukkanó politikai, gazdasági önzés veszélyére utal 2002-ben megjelent, Statecraft címet viselő politikatudományi könyvének Európa – álmok és rémálmok cím? fejezetében, amikor felidézi Bismarck egyik mondását, miszerint "én mindig azokat a politikusokat hallottam Európára hivatkozni, akik más hatalomra hivatkozva akartak elérni valami olyat, amit a saját nevükben nem mertek". 

Magyarországnak a birodalmi álmoktól fűtött nagyhatalmakról szerzett keser? történelmi tapasztalatai miatt minden oka megvan arra, hogy mértéktartóan kezeljen mindenféle birodalomépítési tervet, és ne hitbéli alapon, hanem rideg józansággal járjon el minden olyan kérdésben, amikor a nehezen visszaszerzett nemzeti szuverenitásának bizonyos részeiről lemond. Különösen egy olyan szervezet javára, amelyik éppen fennállásának legnagyobb strukturális átalakulásán megy keresztül, így a további működését illetően még nem áll rendelkezésre tapasztalat. Ehhez olyan mérték? nemzeti összefogásra lenne szükség, ami ma elképzelhetetlennek látszik az egymással hovatovább szinte már a gyűlöletbeszéd szintjén kommunikáló pártok között. Nem azt kellene továbbá elsősorban "büszkén vállalni" – mint azt az egyik párt plakátja hirdeti –, hogy valaki liberális (vagy bárki), hanem elsősorban arra kellene vállalkozni, hogy a magyar "válogatottban" a különböző pártokból érkezett csapattagok vállvetve küzdjenek a magyar érdekekért, hogy ez a sokat szenvedett, fogyófélben lévő nemzet ne farokszerepet töltsön be a kontinensen. Ha a magyar pártok Európa-politikája nem fog többről szólni, mint valamilyen izmus képviseletéről, vagy arról, hogy most már európai pártszövetségeseikkel együtt kampányolnak majd azért, hogy itthon megnyerjék a választásokat, és evégett külföldi pártelnökök üzengetnek majd nekünk, hogy kire szavazzunk, illetve kit távolítsunk el, továbbá ha a politikai és gazdasági elit felzárkóztatásán kívül nem történik más, akkor nem sok jóra számíthatunk. Nem több, hanem csak egyetlen Magyarország létezik. Csak egyetlen Magyarország csatlakozik az EU-hoz. A történelem arra tanít, hogy nem tud eredményesen fennmaradni olyan ország, amely meghasonlik magával.

Olvasson tovább: