Kereső toggle

Befejezett állóháború

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tavaly május óta dúlt a háború a BBC és a brit kormány között a David Kelly nevével fémjelzett ügy kapcsán. Nyolc hónap után a Hutton-jelentés tett pontot a csatározás végére, jóllehet korántsem úgy, mint azt sokan várták volna. A február elején közzétett dokumentum megállapításai heves reakciókat váltottak ki a sajtóban és az ellenzék körében egyaránt, ám a mérsékelt elemzők arra figyelmeztettek: sem a kormánynak, sem a BBC-nek nem áll érdekében, hogy az ügy még sokáig napirenden maradjon.



Szélsőséges vélemények a BBC-ről. Van, aki szenvedélyesen védelmezi, van, aki sárba tapossa Fotó: Reuters

A botrány annak kapcsán robbant ki, hogy a Radio 4 egyik oknyomozó riportere, Andrew Gilligan a Today cím? programban, egy meg nem nevezett forrásra hivatkozva azt állította: Tony Blair hivatala "feltupírozta" az iraki tömegpusztító fegyverekről szóló titkosszolgálati jelentést. Gilligan szerint az iraki fegyverek negyvenöt perces bevetési készültségéről szóló állításról a kormány "valószínűleg tudta", hogy nem igaz, és az állítást a titkosszolgálat fenntartásai ellenére vette bele a jelentésbe. Bár a kormány a hír elhangzása után hevesen tiltakozott e vádak ellen, a BBC vezetősége nem foglalkozott a panaszokkal, és Gilligan jegyzeteit és háttéranyagait sem ellenőrizte. Ehelyett inkább az egész ügyet a médium függetlenségét érő támadásként állította be. A forrásként később megnevezett Dr. Kelly öngyilkosságával azonban a történet mindkét csatározó fél számára tragikus fordulatot vett, és a kormány független vizsgálatot rendelt el annak érdekében, hogy a tudós halálának körülményeit és okát feltárja. 

A vizsgálattal a tekintélyes – ám időközben nyugalomba vonult – Lord Huttont bízták meg, aki két hónapon keresztül hetvennégy tanút hallgatott meg, köztük magát a miniszterelnököt is, és több ezer oldalnyi bizalmas dokumentumot tett nyilvánossá. A jelentés végső megállapításai azonban sokakat megleptek: a lord bíró viszonylag enyhe bírálattal illette – sőt a kritikusok szerint egyenesen tisztára mosta – a brit kormányt, a BBC-vel szemben viszont igen súlyos kifogásokat fogalmazott meg. Lord Hutton szerint ugyanis a BBC szerkesztői folyamatai hiányosak, hiszen Gilligan anyagát anélkül adták le, hogy azt a szerkesztők előzetesen ellenőrizték volna. A BBC vezetősége emellett nem fordított figyelmet arra sem, hogy a kormány által megfogalmazott panaszokat kivizsgálja. A riporter állításai pedig a lord bíró szerint megalapozatlannak bizonyultak.

A jelentés nyomán azóta lemondott Gavyn Davies, a BBC elnöke, Greg Dyke, az intézmény főigazgatója, és távozott posztjáról maga Gilligan is. Davies és Dyke továbbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy a rádión leadott anyag nagy része igaz volt, és mindketten megkérdőjelezték a Hutton-jelentés pártatlanságát, mivel szerintük az szigorúbb mérőzsinórt alkalmazott az újságírókkal szemben, mint a politikusokat illetően. Az új megbízott elnök, Richard Ryder viszont mérsékeltebb hangnemet ütött meg: egy nyilatkozatban elismerte, hogy az intézmény folyamataiban és eljárásaiban súlyos hiányosságok vannak, és jelentős reformokat helyezett kilátásba. Emellett a BBC nevében bocsánatot kért a médium által elkövetett hibákért azoktól a személyektől, akiknek a hírnevét az ügy csorbította. Blair, aki így mind a jelentésből, mind a BBC-től elégtételt kapott, üdvözölte a lépéseket: "Most már pontot tehetünk az ügy végére, és így lehetővé válik a BBC számára, hogy tovább tegye a maga dolgát, és mi is foglalkozhatunk a saját feladatainkkal."

A sajtó egy része, valamint az ellenzék azonban továbbra is hevesen támadja a Hutton-jelentést, és sokan a BBC-t a sajtószabadságért küzdő "mártír" pozíciójába akarják beállítani. Ezek közé tartozik például maga Gilligan is, aki drámai hangvétel? nyilatkozatában azt állította: a BBC egy súlyos igazságtalanság áldozata lett. Ugyanakkor elismerte: az általa leközölt híranyag egy része nem volt helytálló, és ezért bocsánatot is kért. Azt is hozzátette: az az állítás, amit David Kellynek tulajdonított, valójában a saját véleménye volt. A BBC azzal védi Gilligant, hogy feladata más hasonló riporterekéhez képest nehezebb volt, hiszen míg mások hetekig vagy akár hónapokig is dolgozhatnak egy-egy ügyön, neki mindennap valami újjal kellett előhozakodnia, s ilyenkor legtöbbször nincs elég idő és erőforrás a szükséges ellenőrzések elvégzéséhez. Ugyanakkor szakmai körök szerint Gilligan stílusa inkább a bulvársajtó számára lett volna megfelelő, és nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy ebben az esetben mindössze egyetlen névtelen forrásra hivatkozva fogalmazott meg súlyos állításokat, sőt magát a forrást is először a titkosszolgálat egyik vezetőjeként állította be, holott ez nem volt igaz.

Az ügy kétségkívül története egyik legnagyobb krízisébe sodorta a BBC-t, amelyet az utóbbi időben több kritika is ért amiatt, hogy bizonyos kérdésekben nem nyújt kiegyensúlyozott, pártatlan tájékoztatást. A BBC egyik egykori, magát megnevezni nem kívánó munkatársa szerint a mostani botránynak és a médium irányváltásának a hátterében nem csupán az iraki háború szerteágazó és bonyolult kérdésköre, valamint a brit politikai elit Tony Blair-ellenes átrendeződése áll, hanem a brit médiapiac átalakulása is. Az utóbbi időben ugyanis a verseny kiéleződött, s a BBC nézettsége érezhetően visszaesett más csatornákkal szemben. Bár a médium gazdasági helyzete ettől nem került veszélybe, a vezetőség valószínűleg mégis megijedt a tendencia láttán, és megpróbált olyan eszközökhöz nyúlni, amelyekkel kicsit nagyobb népszerűséget remélhetett. Így jutott el arra a szintre, hogy bizonyos kérdésekben nem őrizte meg pártatlanságát: az iraki konfliktus kirobbanásakor és azt követően erőteljesen kampányolt a háború ellen. Többen rámutattak arra is, hogy a csatorna érezhetően Amerika-ellenes hangnemet üt meg, továbbá nem tekinthető elfogulatlannak a közel-keleti vagy akár bizonyos környezetvédelmi kérdések tekintetében sem.

Lord Hutton azonban most feladta a leckét a BBC számára: a pellengérre került hiányosságokat a médiumnak magának kell belülről orvosolnia. Több lap mérsékelt hangvétel? reakciójából azonban az is kiderül: a lord bíró megállapításai a brit sajtó egésze számára üzenetet hordoznak. A Financial Times egyik vezércikke például arra mutat rá, hogy az eset kapcsán a brit újságíróknak rá kell ébredniük arra: itt az ideje, hogy újra felfedezzék a pontosság, a szövegkörnyezet és a hitelesség fontosságát, és ellen kell állniuk a könnyű, felszínes tudósítások által okozott kísértéseknek. Az Economist vezércikke pedig arra figyelmeztetett: Gilligan tudósítása a modern brit zsurnalizmus klasszikus példája, amely egy feltételes hírt addig csűr-csavar, míg az megfelel az újságíró saját elképzelésének. "A brit média egy része az ilyen fajta újságírást a »bátor« jelzővel illeti. Pedig a »felületes« vagy »elfogult« szavak jobban illenének rá" – szögezte le a cikk.

A baloldali Guardian egyik állandó cikkírója, Martin Kettle szerint a brit újságírás valóban veszélyben van, de ez a veszély nem a kormány részéről fenyegeti. A probléma szerinte belülről fakad: a gúnnyal, előítélettel és ingerültséggel átitatott hozzáállásban gyökeredzik. Szerinte már a botrány kezdetekor több újság erőteljesen dolgozott azon, hogy a publikumnak határozott elvárásai legyenek a jelentés tartalmát illetően, így a többség azt várta, hogy a kormány "bűnösnek találtassék". Amikor azonban a lord bíró ezzel ellentétes megállapításai nyilvánosságra kerültek, azt sokan azonnal elfogultnak és hiteltelennek titulálták. Mindenesetre úgy tűnik, a többség abban egyetért, hogy erre az epizódra egyik fél sem lesz büszke a jövőben, az ügyből nyertesként egyedül a BBC versenytársai kerülhetnek ki megerősödve. A közszolgálati médium számára pedig most a kulcskérdés az, hogy mennyire lesz képes ezek után "rendet tenni a saját háza táján", és túllépni a botrányon.

Olvasson tovább: