Kereső toggle

Interjú Giovan Battista Verderame budapesti olasz nagykövettel

Mediterrán frissítő Európának

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Morvay Péter, Benke László

– Beszélgetésünk időpontjában csupán néhány órája múlt annak, hogy Olaszország átvette az Európai Unió soros elnöki tisztét. Az elmúlt fél év európai viharai után – gondolok itt az Irak miatti megosztottságra és reformokkal kapcsolatos vitákra – sokan úgy tartják, hogy most nyugalomra lenne szükség az unióban. Más vélemények szerint azonban egy olasz elnökség sokféle eredményt hozhat, de hogy unalmas nem lesz, az biztos.

– Teljesen egyetértek ez utóbbi állítással: az olasz elnökség nem lesz unalmas. Nem lehet unalmas, hiszen sok megoldásra váró terület áll előttünk, amelyek alaposan le fognak kötni minket ebben a hat hónapban. Országunk európai elkötelezettsége – ahogy az elmúlt évek során meg is mutatkozott – erős és szilárd. Biztos vagyok benne, hogy lesz alkalom rá a következő fél év során is, hogy ez megmutatkozzon az Európai Unió fejlődése érdekében végzett munkánk során.



Róma szívesen otthont adna az európai alkotmányozó csúcsnak Fotó: Somorjai L.

– Fél év rövid időnek tűnik, Önök mégis nagyszabású célokat fogalmaztak meg elnökségi programjukban. Mit tekintenek ezek közül legfontosabbnak?

– Minthogy egy csatlakozás előtt álló országban vagyok nagykövet, természetes, hogy az új tagországok integrációját említem az első helyen. Örömmel vállaljuk fel ezt a feladatot a még csatlakozás előtt álló közép-európai országok felé, amelyek között Magyarország – a kiváló olasz–magyar együttműködésnek és kapcsolatoknak köszönhetően – kitüntetett figyelmet élvez. 

Ennek keretében minisztereink, akik az uniós bizottságokban fognak elnökölni, a kölcsönös megismerés és a szorosabb együttműködés érdekében megbeszéléseket kezdeményeztek az uniós csatlakozásra jelölt országokban lévő kollégáikkal. Így tett néhány napja az olasz környezetvédelmi miniszter, s más minisztereink is rövid időn belül tárgyalásokba kezdenek a csatlakozásra váró országokban lévő kollégáikkal.

Egy további fontos terület, amellyel az olasz elnökség ideje alatt számolni kell, az unió reformja, azon belül is az alkotmányos szerződés véglegessé tétele. Mint tudja, a konvent egy szövegjavaslattal zárta a munkáját, amely Thesszalonikiben az Európa Tanács előtt került bemutatásra. Örülünk annak, hogy mindegyik tagállam jó kiindulási alapnak ismerte el ezt a szövegváltozatot, mert ez lehetővé teszi a végleges változat elfogadását. Ezt az eseményt októberre, római helyszínnel vettük tervbe.

– Ez lenne a sokat emlegetett Második Római Szerződés? A konkrét egyezményen túl milyen szimbolikus jelentőséget szánnak annak, hogy az unió szülővárosában születhet meg az új európai alkotmány?

– Az Európa Tanács tagországai Thesszalonikiben egyetértettek abban, hogy az új szerződés már a 2004. május 1-jével kezdődő időszakban aláírásra kerüljön, amikor is a ma még csatlakozásra váró államok az Európai Unió teljes jogú tagjaivá válnak. 

Igyekezni fogunk úgy irányítani a Kormányközi Konferencia munkáját, hogy az még a mi elnökségünk ideje alatt befejeződjön. Szeretnénk, hogy az alkotmányozási folyamat záróaktusa, amelyen az új szerződés aláírásra fog kerülni, Rómában kerüljön megrendezésre. Ennek óriási szimbolikus jelentősége lenne, hiszen egy olyan folyamatot zár le, amely ötven évvel ezelőtt éppen Rómában kezdődött el. 

Ugyanakkor tisztában vagyunk a felelősségünk súlyával: az elnökség hónapjai alatt a partnerállamokat fontos döntések felé kell vezetnünk. Munkánkban az Európai Unió fejlődésének és megszilárdításának elve fog vezetni minket.

– Tavasszal súlyos megosztottság alakult ki az európai államok között Irak ügyében. Ebben a kérdésben az olasz kormány markáns álláspontot képviselt, amikor kiállt a szövetségesek mellett. Hogyan látják, sikerült ezt a vitát nyugvópontra juttatni?

– Az alkotmányozási folyamat és az uniós reform mellett a legfontosabb feladat a transzatlanti kapcsolatok újraélesztése. Igaz ugyan, hogy ezek a kapcsolatok az elmúlt hónapokban megszenvedték a kialakult feszültséget, de abban is biztos vagyok, hogy az EU minden tagállama teljes mértékben szem előtt tartja, mennyire fontos az Egyesült Államokkal erős, szilárd és baráti együttműködést fenntartani, és hogy ezt az amerikaiak is ugyanígy gondolják. Mi az uniós intézmények megszilárdulását nem az óceánon túli szövetségesünkkel való szembehelyezkedés részeként akarjuk elérni. Azt szeretnénk, hogy az unió megerősödése révén ezek a kapcsolatok még hatékonyabbak és kiegyensúlyozottabbak legyenek.

– Négy európai politikust – Aznar spanyol, Blair brit, Miller lengyel kormányfő mellett Silvio Berlusconit – is úgy emlegetik, mint akik pályázhatnának az "Amerika legjobb európai barátja" címére. 

– Én azt várom, hogy már a közeljövőben is az Európai Unió lesz az Egyesült Államok legjobb barátja. Persze a politika személyes emberi kapcsolatok szövevénye is, amelyek lehetnek jó, de lehetnek kevésbé jó kapcsolatok is. Ebből a szempontból kedvező, hogy a személyes rokonszenv Berlusconi minszterelnök úr és Bush elnök úr között nagyon erős. Másrészről abban is biztos vagyok, hogy Berlusconi úr sosem értelmezi ezt az erős személyes kapcsolatot úgy, hogy azzal az európai szövetségeseket megossza, hanem éppen, hogy egyesítse őket az Egyesült Államokkal való együttműködésben.

Másrészről éppen az iraki válságot követő események bizonyították, hogy mennyire fontos lenne a nemzetközi közösség összetartó fellépése a nemzetközi terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek és a diktatúrák ellen. Örvendetesnek tartjuk az e téren végbement fejleményeket, amelyekben az ENSZ fontos szerepet játszott. 

– A mai naptól két olasz politikus is áll majd az EU élén: Silvio Berlusconi, a soros elnök és Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke. Mindkettő markáns politikus, akiknek a koncepciójuk eltér több európai kérdésben. Egy magyar mondás szerint két dudás nem fér meg egy csárdában. Ők hogyan tervezik az együttműködést egymással?

– Az unió különböző intézményeinek más-más, a szerződés alapján jól elkülöníthető területekre van illetékességük. Az időszakos elnökség koordinációs hatásköre különbözik az Európai Bizottság elnökének jogosítványaitól, így Berlusconi úr és Prodi úr a megfelelő szerepkörök világos ismeretében meg fogják találni az együttműködés módját.

Ezen túl azt hiszem, hogy a legfőbb garancia a soros elnöki tisztség és a Bizottság elnökének együttműködésére az, hogy mindketten egy azonos Európa-eszmét vallanak. E tekintetben semmi nézeteltérés nincs.

– Az elmúlt hetekben biztató folyamatok indultak el a Közel-Keleten. Mivel akar és mivel tud Olaszország az unió elnökeként hozzájárulni az ottani rendezéshez?

– Olaszország meg akarja erősíteni az Európai Unió szerepét a közel-keleti párbeszéd előmozdításában. Ennek részeként támogatni fogunk minden kezdeményezést, amely a felek kölcsönös megértését szolgálja, és készek vagyunk Rómában tárgyalóasztalt biztosítani az izraeli és a palesztin felek számára. Mindenekfölött pedig számítunk arra, hogy a barcelonai euro-mediterrán folyamat ki fog bontakozni, s így a Közel-Kelet népei között növekedni fog a kölcsönös megértés.

– Ez a barcelonai folyamatnak nevezett együttműködés az észak-afrikai és közel-keleti térség – például Marokkó, Tunézia vagy Izrael – közelítését tűzi ki célul az Európai Unióhoz, társulási szerződéseken keresztül. Milyen elképzeléseik vannak ennek gyorsítására?

– Az olasz kormány támogatását fogja élvezni az elnökség ideje alatt minden olyan kezdeményezés, amelyek a mediterrán térség kultúrájának megismerését és népeinek egymás közötti nagyobb megértését szolgálja. Egyik fontos tervünk az Euro-Mediterrán Alapítvány a Kultúrák és Civilizációk Közötti Párbeszédért nev? alapítvány létrehozása. A kulturális együttműködést a megfelelő anyagi eszközökkel is támogatni fogjuk, ennek érdekében célul tűztük ki, hogy az Európai Unió már meglévő, a mediterrán országok számára gazdasági segítséget nyújtó mechanizmusait egy önálló intézménnyé – egyfajta bankká – alakítsuk.

– Ön egy konferencián azt említette, hogy Olaszország "sokat tanult, mert sok hibát követett el az európai uniós források hasznosítása során". Magyarországon is sokan tartanak attól, hogy eltévedhetnek a brüsszeli bürokrácia útvesztőiben. Mit tud tanácsolni ezen a téren a magyaroknak?

– A magyar kormánynak segítséget nyújtunk a strukturális pénzalapok igénylésére való felkészülésben. Éppen a napokban zárult az a több mint egyéves projekt, amely során négy olasz szakértő dolgozott különböző magyar területeken, hogy segítsenek megyei és regionális magyar szervezeteknek felkészülni a strukturális pénzalapok felhasználásában.

Az olasz tapasztalatok alapján úgy hiszem, a pénzalapok felhasználásának titka egy adott területen egyrészt az erős intézményi struktúrák kiépítése, másrészről pedig a központ és a perifériák közötti összehangolt munka. Ez Magyarország esetében magával vonja a regionális reform kérdését is. Magyarország és Olaszország között e tekintetben is hatékony együttműködés alakult ki, amely a magyar és az olasz külügyminiszter egyik találkozóján jött létre. Ők ketten memorandumot írtak alá arról, hogy Olaszország tapasztalatcserével fogja segíteni Magyarországot a regionális reformok területén.

– Földrajzi szempontból Olaszországnak Nyugat-Magyarország a természetes partner. Odafigyelnek azért a keleti régióra is?

– Igaz, hogy Nyugat-Magyarországon nyílik lehetőség a szorosabb együttműködésre, de Kelet-Magyarországon is jelen vagyunk olyan ipari és termelői telephelyekkel, amelyek tulajdonosai számot vetettek azzal, hogy Magyarországnak az a területe az unió határvidékévé válik, és Ukrajna vagy Oroszország azon keresztül lesz elérhető. 

A kétoldalú kapcsolatok területén a Magyarországgal való együttműködésünket három szektorban kívánjuk megerősíteni: célul tűztük ki a Magyarországon megtelepült olasz kis- és középvállalkozások megerősítését; az olasz és magyar nagyvállalkozói réteg együttműködésének fejlesztését; végül pedig a jobb szállítási útvonalak kialakítását, különös tekintettel az úgynevezett ötös számú európai közlekedési folyosó fejlesztésére, amely már átszeli Észak-Olaszország egy részét, és majd Trieszten és Budapesten keresztül Ukrajnáig fog elérni.

– Budapesten a Duna-korzón vagy a Margitszigeten sétálva lépten-nyomon olasz turistákkal lehet találkozni. A magyarok is szívesen látogatnak a közeli és kulturális szempontból példátlanul gazdag olasz városokba. Bizonyára vannak azért még terveik a kétoldalú turizmus fejlesztésére… 

– Igen, sok kezdeményezés van ezen a területen. Olaszországban egy intenzív program zajlott nemrég Magyarország turisztikai célú népszerűsítésére. A magyar kultúra éve is sokat tett azért, hogy az Önök hazáját megismertesse az olaszokkal. Ami az Olaszországba irányuló magyar turizmust illeti, több olaszországi tartomány is határozottabban megjelent a magyar piacon. Az elmúlt időszak egy jelentősebb kulturális mozzanata volt a veronai Arena, valamint Campania tartomány rendezvényei. Ez utóbbi során több gazdasági és turisztikai kapcsolat is kialakult. 

– Az olasz elnökség időszaka alatt Budapesten is gazdag kulturális programot szerveznek. Mit emelne ki ezekből?

– Két olyan programot említenék, amelyek magyar intézményekkel együttműködésben jöttek létre: a 16. századi olasz műkincsek kiállítása a Szépművészeti Múzeumban, és az Olasz Könyv Magyarországon címmel a Széchényi Könyvtárban megrendezett kiállítás. Továbbá, a Nemzeti Színházban e félévtől kezdődően az éppen aktuális uniós elnök-tagállam színdarabjaiból rendeznek előadásokat, így ez a megtiszteltetés elsőként Olaszországot illeti.

– Olaszország egyedülálló történelmi és kulturális örökséget mondhat magáénak, ugyanakkor egy jövő felé nyitott, modern ország. Milyen helyet szeretnének betölteni a 21. századi új Európában?

– Ha csak a közelmúltra tekintünk, láthatjuk, hogy Olaszország ipari-gazdasági nagyhatalommá vált, amely teljes joggal tagja a G8-asok klubjának. Ha a következő hat hónapra tekintünk, Olaszország fő célkitűzése az Európai Unió intézményi reformjának véghezvitele. Ha az olasz nép mélyebb törekvéseire tekintünk, az olaszok, akárcsak a világ összes népe, szeretnének továbbra is békében élni és fejlődni, egy olyan környezetben, ahol egyetlen nép sem próbál a másik kárára érvényesülni, ellenben tisztelettel néz a másik kulturális sajátosságaira és hagyományaira. Ez az, amiért az olasz nép fáradozott a második világháború óta eltelt több mint ötven év során. Hogy mit is viszünk Európába? A különböző nézőpontok megértése iráni érzékenységünket és az elkötelezettségünket az iránt, hogy holnap világa mindig jobb legyen, mint a máé.

Olvasson tovább: