Kereső toggle

Városliget - 2003. május elseje

A munkásosztály diszkrét bája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Öcsém, itt annyian vannak, hogy ihaj" – harsogja mobiltelefonjába egy hölgy a földalattin. Nyilván megfigyelő, mert magát nem számítja a tömeghez. A dugig telt villamoskocsik láttán első reflexből azt hittük, MIÉP-gyűlésre megyünk a Hősök tere irányába, de aztán rögtön kapcsoltunk: ez nem az a nap. 

Kiszállunk, keressük a május elsejei mustáros virslis romantikát a Városligetben, de csak részben találjuk. Sietnénk a nagyszínpadhoz, de nem lehet. Zsibvásár, akciós áruk, csecsebecsék, vattacukor. Túrósbatyu kétszázért – egy negyedbe tépett, rojtos szél? szalvéta is jár hozzá. Girosz, gofri, kolbász és kürtőskalács. Aerobikbemutató – reggeli torna déli 12-kor –, Euroshop, EU-csillagos léggömbök, EU-pólók. Pita, perec – amit csak szeretsz –, pattogatott kukorica. Piknikelő szociszimpatizánsok, odébb póniló gyerekeknek, Petőfi Csarnok, majd a placc: itt a nagyszínpad. Reggel óta megy a show, de most Mandur László és Kovács László beszél, több komolyság, több figyelem: egy rendező megkér, hogy a külügyminiszter urat ne fotózzuk hátulról, mert nem szereti. A színpad elé megyünk, ott egy másik biztonságis vereget vállon: alulról se fotózzunk, mert az elnök úr azt sem szereti. Oldalról készíthetnénk fényképeket, a legelőnytelenebb pozícióból, de irgalmasak vagyunk. Tudjuk, mit jelenthetett négy évet a kispadon tölteni.



Lacikonyha a Ligetben. Vannak, akik már sütögetik az EU-pecsenyét Fotó: Somorjai L.

Amúgy Kovács László beszéde némely termékben található feliratra emlékeztet: "Gratulálunk, hogy a mi mosóporunkat választotta. Ez az ön jó ízlésére és megfontoltságára vall: mi vagyunk a legjobbak, leggazdaságosabbak. Amit ígértünk, megtartjuk: a foltot kimossuk." Kovács elnök és miniszter úr ugyanis sikertörténetként emlékszik a választások óta eltelt közel egy évre: az első 100 napra, a második 100 napra, a közalkalmazottak-pedagógusok-egészségügyi dolgozók béremelésére, a Munka Törvénykönyvvének módosítására, a minimálbér adómentessé-gére, a reálkereset-növekedésre, a nyugdíjak emelésére, a 13. havi nyugdíj fokozatos bevezetésére, a 13. havi családi pótlék bevezetésére, a korrupció visszaszorítására. Mindezt a jelen lévő és jelen nem lévő, szocialistákra szavazó közel hárommillió ember bölcsességének köszönhetően. Kiderül, hogy helyreállították a demokráciát, továbbá a parlament normális működését és kormányellenőrző szerepét is. Sőt, mondja Kovács László, "helyreállítottuk a közszolgálati tévé pártatlanságát". Ennél a mondatnál válik világossá, hogy az elnök beszédét még Friderikusz Sándor új műsora előtt írták. Sebaj, van még a tarsolyban, ha még ez sem volna elég, itt van a jövő május elseje – az uniós csatlakozás. Ez is jórészt a szocialista szavazók bölcsességének köszönhetően, hiszen a közvélemény-kutatások szerint ők többen voltak a népszavazáskor, mint a polgári oldal. Kovács László végül fogadkozik: "Azt bátran és határozottan mondhatom, (az Európai Unióban) semmi olyan nem lesz, ami hátrányos lenne, ami azt mondaná, hogy jobb lenne kimaradni az egészből."

A beszéd után a Pa-Dö-Dö teszi próbára a színpad stabilitását, miközben Kovács miniszter úr és Medgyessy miniszterelnök úr (aki előtte szakszervezeti vezetőkkel találkozott, és kilátásba helyezte a kormány közeli átalakítását) a nép közé megy: a tömegkommunikáció ekkor átvált interperszonális kommunikációra. Fogadkozások helyett kézfogások, mosoly, kérésre autogram. A délutáni műsor változatosnak ígérkezik: eurodiszkó, eurovetélkedő, euroutcabál, eurokabaré. Nem vicc!


Ki és mit ünnepel?

Jogosan merülhet fel a kérdés, ki és mit ünnepel május 1-jén. A gyökereket
– talán sokakat meglepő módon – nem az orosz, hanem az amerikai történelemben
kell keresni. 1886. május 1-jére a chicagói munkások tüntetést szerveztek
a nyolcórás munkaidő elfogadtatására. (Érdekes, hogy a mai napig a fejlett
társadalmak közül az Egyesült Államokban dolgoznak a legtöbbet az emberek,
a szabadnapok száma és a fizetett szabadság is alacsony). A rendőrség szétverte
a chicagói proletárok akcióját, sőt az attak több halálos áldozatot követelt.
Az esetre reagálva a szakszervezeti vezetők azt javasolták, hogy a történtekre
emlékezve május 1-jén világszerte rendezzenek tüntető felvonulásokat,
melyek közül az első 1890-ben volt. 

A "világ-összeesküvésre" készülve 1889. július 20-án Párizsban
egyesítő szándékú szocialista konferenciát rendeztek, ahol az amerikai küldöttek
azt javasolták, hogy egy nagy nemzetközi munkásünnepet szervezzenek a munka
napján. Sokan világforradalmat vártak. Meglepő módon a magyarok is érezték
az új idők szelét, hiszen együtt mozdultak a világ proletárjaival: abban
az évben Budapesten is megkezdődtek az előkészületek. A fővárosban több
gyárban és műhelyben is beszüntették a munkát: cipészek, asztalosok,
esztergályosok és sok egyéb kétkezi munkás – mintegy 14-15 ezer ember –
ünnepelt együtt. 

Az internacionalista munkások annyira elégedettek voltak, hogy 1919-ben a
Kommunista Internacionálé hivatalos ünnepévé tette május 1-jét. 

1945-től kezdődően a kommunista vezetés? május elsejék jellemezték Európa
keleti felét, így Magyarországot is. Az ekkor hivatalosan is ünneppé,
munkaszüneti nappá vált "első szabad május elseje" tömegtüntetés
volt – szociáldemokrata és kommunista jelképekkel. Idővel a kötelező ünnep
üzenet nélküli sör és virsli megapartivá szelídült.

Olvasson tovább: