Kereső toggle

Az uniós szavazás éjszakája

Népünnepély nép nélkül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Fél hat körül még csak harmincöt százalékon állt a részvételi arány, de kár volt aggódni: Európa már rég betette a lábát a belvárosba. A Bazilika mögötti étteremben például tavaly óta euróért mérik a presszókávét: egy fekete öt euró. Ez
orintban számolva – most, amíg van értelme – ezerkétszáznegyven. 



Budapest by night. Kék rapszódia Fotók: Somorjai L.

Roosevelt tér, szombat este tíz óra. Éljen Medgyessy Péter úr – kiáltja az unión kívüli utolsó előtti április tizenkettediki magyar éjszakába egy külföldi hölgy, nagyjából az Akadémia és a Szarvas Gábor-szobor között félúton. 

Na, azért ne essünk túlzásokba – válaszolja a közelben álló jól öltözött férfi, ezzel is érzékeltetve, hogy nemcsak kulturális örökségünket, hanem a magyar visszafogottságot, megfontolt, józan ítélőképességünket is visszük magunkkal. Be, Európába. 

A miniszterelnökre egyébként nem lehet panaszunk: ünnepi beszédét nem nyújtotta hosszúra, sőt. Onnan kezdve, hogy megpillantva őt a projektoron, a Gresham-palotától a színpad közelébe, hallótávolságon belülre értem, már be is fejezte mondandóját. Mivel tehát nem hallottam, csak tippelni tudok. Gondolom, arról beszélt, hogy ma este, tisztelt honfitársaim, kedves barátaim, lezárult egy korszak, ugyanakkor elkezdődött egy új. Véget ért az elszigeteltség, mert visszataláltunk oda, ahová lélekben mindig is tartoztunk. Ezért kedves honfitársaim – nyilván valahogy így folytathatta –, ma este, ma éjszaka minden okunk megvan az örömre, az ünneplésre. És – megkockáztatom –, ezután megköszönte a kordonon kívül álldogáló hallgatóság jelenlétét. 

A kordonon belül tartózkodó kormánytagok, pártemberek és diplomaták, rokonok és barátok, pincérek és kidobó emberek összlétszáma egyébként csak kevéssel haladta meg a kordonon kívül összegyülekezett ünneplő tömeg létszámát. Mindenkit beleszámítva, voltunk vagy ezren. Hiába, no, nem minden héten dönthet a nép az unióhoz történő csatlakozásról. 



Élet a kordonon belül 

A miniszterelnök beszédéhez a szintén a színpadon tartózkodó kormánytagok szolgáltatták a hátteret, és ennek üzenetét egyszerűen megérthettük. Az már talányosabb, hogy miért vonult le a színpadról a kormány fele a beszédet követő tűzijáték második percében. Nem tudták, hogy az egész csak három percig fog tartani? Vagy megszomjaztak? Lehet, hogy ez a helyes megoldás, már csak azért is, mert miközben még zengett az örömóda, és a miniszterelnök a tőle jobbra álló kormánytagokkal égre emelt tekintettel figyelte a látványosságot, az élelmesebb miniszterek és államtitkárok már pezsgőjüket kortyolták a színpad melletti placcon. 



Fidesz: nemigen



Bár Orbán Viktor az Info Rádióban saját hangján reklámozta a Fidesz Fradi Csarnokban rendezett eredményfigyelő összejövetelét, a kezdésre csak negyedház jött össze. 

Egyelőre nem szabad magyar zászlót lobogtatni – mondja egy rendező az aktivistáknak –, és később is csak a küzdőtéren. Deutsch, Szájer, Várhegyi érkezik jókedélyűen a gyér publikum sorait megbontva, Kövér László a kakasülőről figyeli őket magányosan, a m?értő közönség pedig örömében széttapsolja Kathy– Horváth Lajos briliáns hegedűszólóját. Schmidt Máriának már nincs ekkora szerencséje, csak a harmadik nekifutásra jön össze szórványos moraj. A szekszárdi diszkdzsokéságtól a polgári konferansziéságig jutó Philip mákosgubában gazdag jó estét kíván mindenkinek, és indítványára elénekeljük a Himnuszt Gulyás Dénessel. A végét nem így ismertem, de lehet, hogy találtak egy olyan Kölcsey kéziratot, amelyen "Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!"-kal zárulnak a strófák. 

Sebaj, jön Szájer József, hogy elmondja: azok akarnak minket unióból kioktatni, akik nemrég még a KGST felé kacsingattak, pazarló, dilettáns kampányuk helyett pedig párbeszédre lett volna szükség. Ez utóbbi igaz, és az is, hogy 1972 óta mi produkáltuk az uniós népszavazások legrosszabbikát. Ez a rossz részvételi arány azonban a Fidesz szerint nem a magyar emberek tényleges hozzáállását tükrözi. 

A miniszterelnök korában sokkal jobb karban lévő Orbán Viktort vastaps, fütty és három vadul lengetett zászló fogadja. Már félház van. Orbán a jövőről akar velünk beszélni, hiszen holnap reggeltől mindannyian az unió tagjai leszünk. A mostani idők őt a rendszerváltás idejére emlékeztetik, amikor szintén kettészakadt az ország, vesztesekre és nyertesekre. Az est szinte mindegyik előadójánál viszszatérő, fő üzenet így hangzik: a szétszakított Magyarország határon túli részeivel csak az unióban lehetünk ismét egyek. Valamint, nekünk idegenben is a magyar nemzeti érdekeket kell képviselni. 

A volt miniszterelnököt nem lehet visszatapsolni, úgyhogy jön Szörényi Levente, majd Tőkés Lászlót kapcsolják élőben, telefonon. A püspök szerint Európától való leszakadásunk Mohácstól eredeztethető, az erdélyi magyarok Trianonnál még egyszer leszakadtak, és most ismét. Summa summárum, ha az EU-integrációval nem jár együtt a nemzet integrációja, akkor elvesztünk. Még folytatná, de már Philip is érzi, hogy kezd kínos lenni a téma, úgyhogy udvariasan elbúcsúzik. 

Bayer Zsolt Erdélybe indul a szónoklat után – vezeti be Philip –, így már világos, hogy miért olyan beszédet mond, mintha Székelyudvarhelyen lenne (lehet, hogy összekeverte a papírokat). Orbán barátja szerint az "anyaország vezetői beleájultak az önfeladó, internacionalista hazaárulásba", ezért nem várhatnak tőlük semmit a határon túli magyarok. 

Bayer után menthetetlenül kiürül a csarnok, így a jóval későbbre tervezett Martonyi-expozéra azonnal sort kerítenek. A volt külügyminiszter meg is lepi közönségét: néma csend ül a teremre, amikor határtalan örömének ad hangot a csatlakozás miatt. A kitartó nemzetiek nem tudják mire vélni az előbbiekből cseppet sem következő álláspontot. Martonyi is a magyarok nemzethatáron túlívelő egyesítését várja az uniótól, majd meglepő fordulattal a kereszténységhez lyukadunk ki, mint amit nem lehet megkerülni, és amely nélkül nincs Egyesült Európa. Sőt, e merész állítás Martonyi szerint fordítva is igaz. 

Hogy a sereghajtók közé kárhoztatott Bolyki Brothers és Szikora Robi ezek után kinek zenélt, csak a takarítónők tudják megmondani.

Olvasson tovább: