Kereső toggle

Megkérdeztük a haditudósítókat

Magyarok a fronton

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jelenleg több mint kétezer újságíró dolgozik Irakban, részben együttműködve a hadsereggel, részben önállóan. A háborúról szóló híreket olvasva hamar kiderül: számos magyar tudósító is ott tartózkodik a fronton, vagy legalábbis annak közelében. A Heteknek Orosz József, a Klub Rádió, illetve Peremiczky Attila, a Budapesti Nap riportere nyilatkozott háborús tapasztalatairól.



A magyar újságírók nem katasztrófa turistának utaztak Irakba Fotó: Reuters

 

Orosz József



Peremiczky Attila

A két hónapja Bagdadban tartózkodó Orosz József azt mondja, "iszonyatosan nehéz" volt kijutnia az iraki fővárosba. Még tavaly szeptemberben kezdte el intézni, hogy vízumot kaphasson, és – állítása szerint – biztosan nem járt volna sikerrel, ha nincsenek "megfelelő kapcsolatai". (Azt nem árulta el, hogy összesen mennyibe került, hogy kijusson.) Érdekes, hogy Bagdadban már könnyebben boldogult a helyiekkel, sőt a hivatalos szervekkel is. "Az irakiaknak felragyogott az arcuk, amikor megtudták, hogy honnan jöttem. Nem tudom miért, de szeretik a magyarokat" – mondja a riporter, aki hivatalos szinten sem találkozott semmiféle ellenállással. "Jól tudják, azért vagyok itt, hogy tudósítsak. Ők nyilván azt akarják megmutatni, hogy milyen szörnyűségek történnek velük, még akkor is, ha nyilvánvaló: az ő álláspontjukkal a tudósító nem mindig ért egyet" – magyarázza Orosz József.

A legveszélyesebb helyzetbe akkor került, amikor két brit pilóta katapultált Bagdad fölött, akiket a katonák feldühödött civilekkel együtt kerestek a Tigris folyóban, abban a városrészben, ahol ő is lakott. Mivel a folyóban nem bukkantak a pilótákra, házról házra kezdtek el kutatni utánuk. 

"Nem tudtam felmérni, hogy ha helyettük engem találtak volna meg, akkor el tudtam volna-e nekik magyarázni, hogy nem brit katona, hanem magyar újságíró vagyok. Ezért inkább elrejtőztem és három órán keresztül a sötétben ültem. Még azt is hallottam, ahogy a közelemben üvöltöznek és lövöldöznek" – meséli a tudósító.

Szerinte nagyon is "benne van a pakliban", hogy a fronton dolgozó újságíró már nem tér haza, de azt mondja, ha állandóan ezen gondolkozna, nem tudna dolgozni. Arra a kérdésre, hogy például a felesége ezt hogyan dolgozza fel, azt válaszolja: "már megszokta, és meg is érti, hiszen ő szintén újságíró, a BBC-nél dolgozik."

Munkamódszereivel kapcsolatban Orosz József meglehetősen szűkszavúan nyilatkozott. Annyit azért elárult: többek között hivatalos közleményekből, illetve rádióból szerzett információk alapján dolgozik, de a legfontosabbak számára itt is a "megfelelő kapcsolatok". "Amikor megérkeztem, az volt az első, hogy ezeket a kapcsolatokat kiépítsem. Sok igazán jó barátra sikerült szert tennem" – mondja.

Beszélgetésünk idején Bagdadot már csaknem körülzárták a szövetséges csapatok, ennek ellenére az újságíró azt tapasztalta, hogy a fővárosiak "igyekeznek élni". "Aki akart, már régen elmenekült. Akik maradtak, azok 5-6 heti élelmet raktároztak el, hogy átvészeljék az ostromot, de ettől eltekintve nincs pánikhangulat: az éttermek, üzletek kinyitnak, zajlik a közlekedés" – mondja. Azzal kapcsolatban, hogy a helyiek miként vélekednek a háborúról, illetve az amerikaiakról, a Klub Rádió tudósítója kiemeli: "Sokan vannak, akik nem szeretik Szaddámot, és azt mondják, ő felelős azért, hogy itt tart az országuk. De még ők is nagyon félnek az amerikai megszállástól."

Peremiczky Attila, a Budapesti Nap riportere kollégájával ellentétben viszonylag könnyen kijutott Irakba – igaz, nem legálisan, és nem Bagdadba, hanem "csak" az északi, kurdok lakta országrészbe. "Törökország kurdok lakta területéről jutottam be Irakba, de azt ne kérdezd, hogyan. Fogalmazzunk így: kapcsolatok segítségével" – mondja a tudósító, aki a héten néhány napra hazautazott Budapestre, hogy egy-két – nem részletezett – technikai kérdést elrendezzen. Ő egyébként elárulta: összesen félmillió forintba került, mire kijutott.

Peremiczky a legnagyobb veszélybe egy illegális határátlépési kísérlet során került, de erről sem kívánt bővebben beszámolni. Orosz Józsefhez hasonlóan ő is azt mondja, munka közben nem gondol arra, hogy veszélyben van az élete, inkább a megoldandó feladatra koncentrál. És még egy hasonlóság: az ő felesége szintén "megszokta" már, hogy férje haditudósítóként dolgozik.

Munkájáról szólva az újságíró azt mondja, a legnagyobb problémát számára a török hadsereg jelentette. "A törökök nemigen hagyják dolgozni az újságírókat: meg akarják akadályozni, hogy feszegessék az igen kényes kurdkérdést" – magyarázza. Információkat ő is – a rádió mellett – leginkább személyes kapcsolatokon keresztül szerez. Dolgozik a nagy hírcsatornák anyagaiból is, ám mint mondja, "nem lehet elkövetni azt a hibát, hogy az ember csak ezekre támaszkodjon". Ezek tudósításait ugyanis – mondja – cenzúrázzák: az újságírók legtöbbször a katonákkal együtt mozognak, akiknek nem céljuk bemutatni a háború szörnyűségeit vagy saját kudarcaikat. Tapasztalatairól szólva Peremiczky Attila még kiemelte: "Irak északi részén beindult a katasztrófaturizmus: a szállodai árak ötszörösére, sőt, helyenként tízszeresére emelkedtek."

Olvasson tovább: