Kereső toggle

Magyarázatok az alacsony részvételre

A lélekben EU-ra szavazók

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Fodor Gábor az SZDSZ frakcióvezető-helyettese szerint, bár óriási történelmi pillanat az ország életében, hogy az emberek elsöprő többsége igennel voksolt az uniós csatlakozásra, szomorúnak tartja a gyatra részvételi arányt. A miértre a képviselő válasza az érdemi vita hiánya a társadalommal, melyben a Fidesszel ellentétben nem csupán a kormánypártokat tartja felelősnek, hanem legalább ugyanannyira az ellenzéket is, vagyis az egész magyar politikai és szellemi elitet. "Nem tudtunk értelmesen vitatkozni egyik álláspont érveivel sem – mondta Fodor a Heteknek –, így a valós helyzet ismeretének hiányában nem érezték az emberek a páratlan pillanat tétjét és jelentőségét." Fodor ugyanakkor úgy látja, hogy egy teljesen más jelleg? kampány sem sokat lendített volna az ügyön, egy értelmes társadalmi vita eredményeként azonban elképzelhető, hogy az igenek aránya egy kicsit kisebb lett volna, de ötven százalék fölötti részvételi arány mellett. Fontos tanulságnak tartja annak a Fidesz által alkalmazott kettős beszédnek a hatását is, amelynek köszönhetően – a közvélemény-kutatási adatok szerint – a jobboldali szavazók többsége nem ment el szavazni.

 "Az embereket megzavarta az a kommunikációs bűvészkedés, amelyben a legnagyobb ellenzéki párt frontemberei összeszorított fogakkal préselték ki magukból az igent, de közben végig arról beszéltek, hogy miért nem. Ez nemcsak az országnak okozott károkat, hanem magának a Fidesznek is komoly problémákat fog okozni, mert a csatlakozás – ha nem is nagy mértékben – a kormánykoalíciót fogja erősíteni, és a Fideszt gyengíteni" – állította a szabaddemokrata képviselő. 

Bojár Gábor, az EU Kommunikációs Közalapítvány kuratóriumának tagja lapunknak két okkal magyarázta a szavazás reméltnél alacsonyabb részvételi arányát. Egyrészt sokan úgy gondolhatták, hogy az általuk is kívánt, pozitív eredmény már "megvan" az ő szavazatuk nélkül is. Így történhetett meg, hogy utólag a megkérdezettek hetven százaléka úgy emlékezett, hogy ő is elment szavazni, azaz lélekben mindenképpen ott volt.

Másrészt az is lehet, hogy az ellenzéki érzület? szavazók között voltak olyanok is, akik bár egyetértettek az uniós csatlakozással, de egy látványosan magas részvételi arányhoz nem akartak hozzájárulni, mert úgy vélhették, hogy ezzel a Medgyessy-kormánynak szereznek sikerélményt. Hiszen – bármennyire is hangsúlyozza a kabinet, hogy négy kormány teljesítménye a csatlakozás – a jó eredmény PR szempontból elsősorban a jelenlegi kormánynak tűnhetett kedvezőnek. 

Bojár Gábor szerint ezt el lehetett volna kerülni, ha az ellenzéki vezetőket is sikerül bevonni a kampányba. Nevezetesen, ha a színészek, sportolók és médiaszemélyiségek mellett például Orbán Viktor is vállalta volna a szereplést Medgyessy Péterrel, akkor erősebb lett volna az egyetértésről szóló üzenet, s nagyobb létszámban járultak volna a választók az urnákhoz. Mint a kuratóriumi tag elmondta: a legfontosabb kampányüzenet az ebben a kérdésben meglévő nemzeti egység. A tájékoztatási kötelezettség a kampánytól elválasztható, a népszavazáson túlnyúló feladat. 

Arra a felvetésre, hogy Le-vendel Ádám közvélemény-kutató szerint az EU-s szavazás megmutatta, hogy a magyar elit nem ismeri az emberek gondolkozását, Bojár elmondta: "Személyesen én soha nem állítottam, hogy ismerem a magyar társadalmat, talán a gazdasági élet egy részét ismerem, azt a kört, akikkel kapcsolatban állok, illetve az unión belüli üzleti életet. Tevékenységemmel ennek a körnek a meggyőzését tudtam elősegíteni." 

Závecz Tibor, a Szonda Ipsos kutatási igazgatója lapunknak elmondta, hogy a közvélemény-kutatók nem jelezték előre a részvételi arányt, hiszen a választói magatartást nem tudják vizsgálni. "Csak azt tudtuk mérni, hogy mennyire EU-párti a lakosság, és ezt kiválóan sikerült megállapítanunk, hiszen mi is 80–85 százalék közé tettük az igenlők számát. De hangsúlyozom, semmi olyat nem tudunk mérni, ami a magatartásra, viselkedésre vonatkozik, ez a szakma korlátja. Az elmúlt tizenkét évben a viselkedést csupán a tavaly tavaszi parlamenti választásokon tudtuk bekalibrálni, de ez az előzményeket tekintve nem volt olyan nehéz feladat" – magyarázta Závecz.

Az "utólagos igenlők" – azok, akik úgy emlékeztek, hogy elmentek, miközben nem mentek el – kapcsán a kutatási igazgató kifejtette: két jól meghatározható ok lehet a háttérben, amelyek elsősorban lelki, pszichikai tényezőkre vezethetők vissza. Az első egy bizonyos igazodási kényszer, ami jól megfigyelhető minden választás után. Most ugyanez történt, hiszen egy helyes válasz volt, amit kommunikáltak a társadalom felé a politikai pártok és a társadalom, mégpedig az igen. A választások után mindenki osztozni akart az örömben és a sikerben, ez a másik kulcs a dolog értelmezéséhez. Ezt célozta meg a népszavazás utáni kommunikáció, és mivel az ember gyarló, szüksége van a sikerélményre, ezért emlékszik úgy, hogy ő részt vett, ott volt. A közvélemény-kutatók tulajdonképpen ezt a sikerélményt mérték a másnapokon, hiszen ebben az élményben, a jó várásában mindenki osztozni akar.

Olvasson tovább: