Kereső toggle

Mély válság a NATO-ban

Meghasonlott szövetség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szaddám Huszein még el sem sütötte fegyvereit az Amerika vezette koalíció ellen, az első csatát minden bizonnyal máris megnyerte: az Irak elleni nyugati támadás előkészületei komoly feszültséghez vezettek a NATO tagországai között. A terrortámadások miatti félelem nyomán világszerte terjed a pánik: Berlinben egy egyetem munkatársai ellen lépfenemerénylet történt, Párizsban biológiai fegyverekkel elkövetett támadástól tartanak, míg a londoni Heathrow repülőtéren harckocsik és több ezer fegyveres vonult fel egy esetleges terrortámadás kivédésére. 



Yves Brodeur NATO-szóvivő a brüsszeli központban. Magyarázza a bizonyítványt Fotó: Reuters

Amerika kész az ENSZ felhatalmazása nélkül is megtámadni Irakot, hiszen szerinte elegendő információ áll rendelkezésre arról, hogy a Szaddám-rezsim kijátssza a fegyverzetellenőröket, valamint kapcsolatban áll Oszama bin Laden terrorszervezetével, az al-Kaidával. Colin Powell külügyminiszter a hét elején olyan hangfelvételt mutatott be, melyen állítása szerint Oszama bin Laden bátorítja a muszlimokat, hogy segítsenek Bagdadnak az amerikai támadás elleni védekezésben. Az amerikai vezetés ezzel az amerikaiak legérzékenyebb pontjára tapintott a szeptember 11-e után jellemző állapotban, s alighanem tovább fog nőni az iraki háború támogatottsága, annál is inkább, mivel George Tenet CIA-igazgató szerint is szilárd bizonyítékok igazolják Szaddám és az al-Kaida kapcsolatát. Közel kétszázezer amerikai katona indult el, illetve érkezett meg az Arab-öbölbe, ami azt jelenti, hogy a támadás néhány héten belül elkezdődhet.

Eközben az Egyesült Államok szándéka, hogy Törökországnak védelmet nyújtson egy esetleges iraki háborúban, olyan éles szembenállást váltott ki a NATO-szövetségesek körében, hogy a szakértők szerint akár megváltozhat az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének jellege. Bár a második világháború óta a nyugati biztonság letéteményesének számító szervezet ötvenhárom éves története során már támadtak komoly nézeteltérések a tagok soraiban, a mostani vita a békepárti Franciaország, Németország, Belgium, valamint a többi tizenhat ország – élükön Amerikával – között valódi válságot jelent. A szembenállás amiatt alakult ki a katonai szervezetben, hogy Amerika néhány más szövetségessel együtt el akarta kezdeni a tervek kidolgozását a háború esetén Törökországnak szánt katonai segítségnyújtásra. Franciaország, Belgium és Németország ezt több ízben megakadályozta, mondván, hogy éppen ezzel a lépéssel jutnának közelebb a háború beindításához, miközben szerintük még vannak békés megoldási lehetőségek is. Egy török elemző szerint ugyanakkor a szervezet mostani megosztottsága azt jelenti, hogy országa többé nem bízhat a NATO-ban. "Nem akarom kisebbíteni a helyzet komolyságát" – reflektált a válságra Lord Robertson főtitkár. "A helyzet komoly" – tette hozzá az egyébként kiváló humoráról híres Robertson. A francia, belga és német "nem" hideg zuhanyként érte Amerikát, miután már több mint három hete lobbizott a Törökországgal kapcsolatos katonai tervek jóváhagyásáért. 

A három "renitens" ország szerint viszont az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása nélkül korai Törökországba küldeni a kért fegyvereket: a Patriot rakétákat és AWACS felderítő repülőgépeket, a vegyi és biológiai támadások elleni védelmül szolgáló eszközöket. 

Az ellentét azonban főként szimbolikus: a transzatlanti szembenálláson kívül kifejezi az európai szövetségesek közötti mély megosztottságot. A tagállamok többsége Nagy-Britannia, Spanyolország és Olaszország vezetésével az USA álláspontját támogatja, míg Franciaország és Németország ezt vehemensen támadja. Elkeseredettebb török vélemények szerint a franciák szeretnék, ha sem Amerika, sem Törökország nem lenne a NATO-ban, de az utóbbi még Európában sem. Valószínűleg nem áll távol a valóságtól az az elemző, aki szerint a francia biztonsági és védelmi politika része az európai hadsereg felállítása, melyben Amerika és a törökök nem vállalhatnak szerepet. A németek és franciák egyes vélemények alapján az észak-atlanti szerződést csak arra használják, hogy felügyeljék az amerikai ambíciókat. A NATO a jelek szerint most intézményi szinten is tükrözi azt az elkülönülést, amely már régóta megvan Amerika és az európaiak egy része között. Szakértők felhívják a figyelmet azokra az eszmei különbségekre is a két tábor között, melyeket az Európai Unió testesít meg legszembetűnőbben, hiszen az EU-ban, az új politikai és gazdasági entitásban a viták megoldását a diplomaták és bürökraták patikamérlegen számítják ki gondos precizitással. A franciák egyébként is de Gaulle óta igyekeznek Washingtontól függetlenül politizálni, főleg, ha a britek az amerikaiak mellé állnak. A franciák és németek egyre kényelmetlenebbül szemlélik Bush elnök szerintük erőszakos, egyoldalú hozzáállását a nemzetközi ügyekhez. A mostani kérdésben úgy érezték, hogy Washington kényszeríteni akarja őket a háború melletti voksolásra a NATO-ban, miközben ők éppen a háború elhalasztása mellett kardoskodnak az ENSZ-ben – hívja fel a figyelmet a New York Times. Nem kérték meg Franciaországot, hogy írja alá több európai vezetőnek az amerikai politikát támogató minapi levelét, amit nem nehéz Chirac francia elnök elszigetelésére tett kísérletként értékelni. Ugyancsak ügyes fogás volt az amerikaiak részéről a tíz – főként kelet-európai – vezető által jegyzett második levél is, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy Amerikának fontos hídfőállása van Európában, még ha a franciák és németek makacskodnak is, mivel szerintük Amerika csak népszerűségét szeretné növelni Törökországban Irak megtámadása esetére. 

Putyin orosz elnök európai körútján egyelőre a németek és franciák mellé látszik fölsorakozni: kiállt a többpólusú világ mellett, ami orosz és kínai szóhasználatban az Egyesült Államok dominanciájától mentes világot jelent. Putyin szerint az orosz titkosszolgálati források nem erősítik meg az al-Kaida és Irak közötti kapcsolatok meglétét. 

Szaddám Huszein sem látszik tétlenkedni ezalatt: katonai csapatait civil körzetekben összpontosítja, hogy a civil lakosság háború esetén élő pajzsot képezzen – állítja a Fehér Ház. 

Valószínűleg sok függ attól, hogy Hans Blix, az ENSZ fegyverzetellenőreinek vezetője, valamint Mohanem el Baradei, az atomfegyverek felkutatásáért felelős szakértő mit jelent pénteken az ENSZ BT-nek. Az Irakba visszatért megbízottak nem sok előrehaladásról számolhattak be eddig: Szaddám továbbra sem ad számot tömegpusztító fegyvereiről. Blix szerint nincs sok értelme azoknak az európai – főként francia – javaslatoknak, hogy több ellenőrrel kellene folytatni a vizsgálatot. Blix hangsúlyozza, hogy nem az ellenőrök számával van gond, hanem sokkal inkább a rezsim hozzáállásával. A legvalószín?bb, hogy a pénteki jelentés idején az ENSZ BT még nem fog határozatról szavazni, hanem megvárják a megosztott Európai Unió vezetőinek hétfői brüsszeli csúcstalálkozóját. 


Bagdad tapsol Chiracnak

Bagdad üdvözli, hogy Németország, Franciaország és Belgium megvétózta a NATO döntését. A Szaddám Huszein legidősebb fia, Udaj által irányított napilap, a Babel vezércikke szerint "ez a hármas vétó felér egy pofonnal a NATO részéről az amerikai állam felé". Egyes diplomáciai források szerint az iraki vezetők azt remélik, hogy egy esetleges támadás nem kapja meg a Biztonsági Tanács jóváhagyását, és hogy abban csak az amerikai és angol csapatok fognak részt venni. "Szaddám stratégiája az, hogy bevonja az ellenséges csapatokat városaiba annak reményében, hogy a harcok majd sok amerikai és civil áldozatot fognak követelni, ami kiváltja a nemzetközi közösség felháborodását, és kivívja az arab világ mérgét. Az iraki vezetés szívesen fogad minden olyan tényezőt, ami a háborút hátráltathatja. Ki tudja, hogy egy kis időnyerés közben nem történik-e olyan esemény, ami az egészet megakadályozhatja?" – vélekedik egy diplomata. (Liberation)

Olvasson tovább: