Kereső toggle

A nácizmus és a kommunizmus máig hat a lelkekben

Magyarázatok az Amerika-ellenességre

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt hetekben az egységesülő Európa legszélesebb kör? összefogásának megnyilvánulását láthattuk az utcákon. A közös nevező Amerika és Bush elnök politikája, konkrétan az iraki diktátor, Szaddám Huszein rezsimje ellen indítandó háború volt. A nyugati nagyvárosokban százezrek, Budapesten tízezrek tüntettek Amerika háborús tervei ellen, a magyar fővárosban ráadásul a szélsőbal és a szélsőjobb példátlan egységben menetelt a Civilek a békéért felvonuláson. Néhány évvel ezelőtt Amerika még egyenlő volt a szabadság fogalmával, igaz, akkor még az elnyomás szinonimája Magyarország számára a Szovjetunió volt. Írásunkban a magyar közvélemény változásának okaira és a Nyugat-Európában megnyilvánuló Amerika-ellenességre keressük a választ. 



Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere

"Meggyőződésem, hogy Amerikának jó érvei vannak a katonai beavatkozás mellett, de mivel ezt nem sikerült megfelelően kommunikálnia, úgy tűnik, mintha az erő pozíciójából politizálna, ami az emberek jelentős részében visszatetszést keltett" – mondta lapunknak Jeszenszky Géza. Az Antall-kormány külügyminisztere, hazánk korábbi washingtoni nagykövete arra is felhívta a figyelmet, hogy a katonailag és gazdaságilag erős országokkal szemben mindig jelentkezik egyfajta rossz érzés, sok esetben irigység. Az Amerika-ellenességről sem állíthatjuk tehát, hogy új kelet? jelenség lenne, lappangó, vagy időnként igen hangos formában az elmúlt évtizedekben is jelen volt a világ különböző országaiban. "Még Nyugat-Európában is – amely pedig annyi mindent köszönhetett Amerikának a 20. században – tömeges tüntetések voltak az úgynevezett cirkáló rakéták telepítése ellen, noha ezek szüntették meg a Varsói Szerződés egy időben ijesztő rakétafölényét" – emlékeztetett Jeszenszky. 



Konrád György író

"Az európaiaknak nem olyan dicsőséges a huszadik századi történelmük, hogy állásfoglalásaikat egy tartós demokratikus hagyományból vezessék le – mondta a Heteknek Konrád György író. – Nemegyszer megesett, hogy cselekedeteiket csak az óvatoskodás vezérelte: a zsarnokokkal szembeni óvatoskodás, amiből mindig csak a diktatúrák húztak hasznot." Ezt mutatja a harmincas évek Európája is, amikor gyerekjáték lett volna Hitler eltávolítása – bár akkor sokak szerint az is agressziónak minősült volna. 

Konrád szerint Európa általában későn ébred, és egyfajta indokolatlan optimizmus és különleges naivitás jellemzi. "Azt képzelik, hogy ENSZ-sisakos francia és német csapatok be tudnak vonulni Bagdadba úgy, hogy a katonai fedezetet amerikai fegyveresek biztosítják. Aki azonban azt képzeli, hogy egy ilyen parádét lebonyolíthat Közel-Keleten, az nagyon naiv."

Konrád arra az ellentmondásra is felhívta a figyelmet, hogy miközben Európában sokan felháborítónak találják, hogy Bush szükség esetén akár katonai erő alkalmazásával is fellép az egyik legroszszabb zsarnokság ellen, ugyanakkor nem voltak felháborodva néhány évvel ezelőtt, amikor a NATO Jugoszláviát bombázta. Konrád György szerint Európa nem akar katonai nagyhatalom lenni, hanem éppen hogy spórolni szeretne, sokkal kevesebbet költeni a katonaságra. "Ha az európaiak nem akarnak részt venni egy olyan diktátor lefegyverzésében, aki a kurdok és a síita muzulmánok ellen minden fegyvert bevet, akkor legalább ne eszközöljenek tilalmat Amerika ellen, aki kész Szaddám megdöntésére. Inkább örüljenek, hogy Amerika betölti a világrendőr feladatát, és vállalja az ezzel járó áldozatot" – mondta Konrád György.

Jeszenszky hasonló álláspontot képvisel, hiszen mint mondta, Amerikát általánosságban elismerés illeti, amiért hajlandó kockáztatni katonái életét azért, hogy a világ különböző pontjain valami bajt megelőzzön, vagy véget vessen valami rossznak. "Az ilyen »rendőri fellépésben« találkoznia kell a politikai érdeknek, a nemzeti érdeknek és egyfajta humanitárius funkciónak is: Boszniában például inkább az utóbbi, a humanitárius funkció működött, de nem kérdés, hogy Irakban az erő alkalmazására is szükség lehet, illetve van" – jelentette ki a volt külügyminiszter.

Magyarországon együtt él a náci múltból gyökerező Amerika-ellenesség és az értelmiségi, balos Amerika-ellenesség – jelentette ki lapunknak Litván György történész. "A második világháború idején a náci propaganda arról szólt, hogyan bombázták le az amerikaiak a városokat és a békés lakosságot. A plakátokon az állt, hogy gyerekeknek olyan játékokat dobnak le, ami felrobban a kezükben." Litván szerint a második világháború náci propagandája folytatódott kommunista propaganda formájában, amely a fő ellenséget szintén Amerikában, az imperialista törekvésekben látta. Úgy látszik, a magyar baloldali értelmiség egy részében a mai napig működik ez a reflex, Litván szerint legalábbis "könnyen ugranak" az Amerika-ellenességre. 

Másik lehetséges magyarázat az Amerika-ellenességre, hogy a szovjet érában a "nagy testvérrel" szemben kialakult ellenszenv és gyanakvás most az Egyesült Államokkal szemben éledt fel, a diktatúrát átélt társadalom egy része az új szövetségesben is elnyomót lát, aki kihasználja a kisebbet. A végeredmény: a szélsőjobb és a szélsőbal találkozik – amint ez tapasztalható volt a szombati budapesti béketüntetésen. 



Tamás Pál szociológus Fotó: Vörös Szilárd

Tamás Pál szociológus szerint egyfajta csalódottság, kiábrándulás is oka a magyarok egy részére jellemző Amerikával való szembenállásnak. "A magyar társadalomnak voltak ismeretei a szovjet-orosz függőségről, és ezt állította szembe a Nyugat Amerikától való függőségével, természetesen ellenkező előjellel: a szocializmus idején Amerika egyfajta idealizálása volt jellemző. A rendszerváltáskor a Nyugatot elsősorban Amerika képviselte Magyarország számára, és most, amikor a társadalom jelentős része kezd csalódni a rendszerváltásban, csalódik a »szabadítóban« is. Ha a felszabadulás nem azt hozta el, amit vártak tőle, akkor azért bizonyos értelemben a felszabadító felel, ebből fakadóan az emberek egy része úgy kezd gondolkodni, hogy nyilván nem ismeri az én szükségleteimet, nem tudja, mit akarok, nem tudja, milyen kulturális mintáim és hagyományaim vannak" – mondta a Heteknek a szociológus, aki ezzel együtt nem érzi ezt az antiérzelmet olyan átütő erejűnek Magyarországon, mint Nyugat-Európában. 

"A magyarországi Amerika-ellenesség egy európai tendenciához igazodik, de emellett van egy specialitása is, nevezetesen, hogy visszacsengenek benne a régi kommunista, marxista Nyugat-ellenes szólamok. Antall József már a Csurka-jelenség felbukkanásakor kifejtette, hogy a jobboldal tudatosan vagy tudat alatt többször hagyományos baloldali, sztálinista érveket használ. A radikális magyar jobboldaliak múltjában nagyon sokszor előfordul egyfajta baloldaliság, nemzeti kommunizmus, vagyis a régi, jól bevált antikapitalista jelszavak nem tűntek el a tudatalattiból" – mondta Jeszenszky Géza. 

A magyar Amerika-ellenességgel kapcsolatban Konrád György is osztja azt az álláspontot, mely szerint él az a magyar hiedelem, hogy "a nagytól félni kell, mert a nagy mindig kihasznál". Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar szabadság ügyének Amerika soha nem ártott, sőt a magyar politikai emigráció mindig ott lelt menedéket. Konrád szerint az Amerika-ellenes érzülethez hozzájárul az az antiszemita vélekedés is, miszerint Amerika "nem is olyan jó", hiszen védi Izraelt.



Litván György történész Fotók: Somorjai L.

"Ha a kormányok okosak, a külpolitika nagy kérdéseiben mindig a nemzeti egyetértésre törekednek. Az elmúlt hónapokban a magyar kormányt ebből a szempontból komoly mulasztás terheli" – vetette fel a társadalom és a pártok megosztottságának újabb aspektusát Jeszenszky Géza, utalva arra, hogy a legfrissebb ügyben, a légtérhasználattal kapcsolatban az ellenzék csak egy-két órával a parlamenti szavazás előtt kapta meg az előterjesztést. 

Visszatérve a nemzetközi összehasonlításokhoz megállapítható, hogy Budapesten, Prágában, Varsóban lényegesen kevesebben tüntettek Bush és Amerika ellen, mint Berlinben, Londonban vagy Rómában. Tamás Pál szerint ennek az az oka, hogy a volt szovjet blokk társadalmai az 1945–89 közötti tapasztalatokból következően semmilyen különösebb reményt nem táplálnak a nagyhatalmakkal szemben: a hosszú elnyomás eredményeként ezek az emberek könnyebben elfogadják, hogy a nagyhatalom az nagyhatalom, amely brutálisan realizálja az érdekeit mások érdekeivel szemben. 

Mind a nemzetközi, mind a hazai közvélemény jelentős része vélekedik úgy, hogy Irak lefegyverzése igazából csak ürügy az ország olajkészleteinek megszerzéséhez. Jeszenszky Géza ezzel szemben nevetséges érvnek tartja, hogy Amerika az olaj miatt kockáztatná fiai és lányai életét: "Aki ilyet állít, arról tesz tanúságot, hogy fogalma sincs a világgazdasági tendenciákról és a világ nyersanyag-erőforrásainak megoszlásáról. Olaj rengeteg van a világon. Lehet, hogy egyes helyeken sokkal drágább a kitermelése, de ha szükség van olajra, akkor Alaszkától Kanadán keresztül Szibériáig új kutak fúrása nélkül is elegendő mennyiség áll rendelkezésre." A volt külügyminiszter emlékeztetett rá, hogy a világ jól megvolt az iraki olaj nélkül is az elmúlt tizenkét évben, amit az embargó következtében csak minimális mennyiségben lehetett termelni és eladni.

Olvasson tovább: