Kereső toggle

Választás előtt a tagjelölt országok

Chirac vagy Irak?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Pedig éppen úgy tűnt, hogy újra rendbe jön minden. A NATO hosszú vita után mégis összefogott (igaz, ehhez nem kellett Franciaország beleegyezése), és megígérte Törökországnak a katonai segítségnyújtást, az Európai Unió hétfői csúcstalálkozóján pedig sikerült kiizzadni egy kompromisszumos közös nyilatkozatot Irak ügyében. És akkor jött Jacques Chirac francia elnök, aki egy elemi iskolai pedellust megszégyenítő stílusban utasította rendre az engedetlenkedő, neveletlen kelet-közép-európai nebulókat.



Jacques Chirac francia elnök Brüsszelben. Ki az úr az Európa-háznál? Fotó: Reuters

Véletlen elszólás volt csupán Chirac indulatos kirohanása "egy fárasztó nap után"? Aligha. A csatlakozásra váró országok megnevelése már akkor elkezdődött, amikor a brüsszeli csúcs érdemi részére nem, csak egy másnap tartott "tájékoztatóra" hívták meg a Tízek vezetőit. Emiatt aztán öt kormányfő már el sem utazott a belga fővárosba. Akik pedig megérkeztek, azokat hétfő este a francia elnök részesítette korántsem barátságos fogadtatásban.

A Liberation szerint az Amerika Irak-politikája mellett február elején közös levélben kiálló és uniós csatlakozásra váró európai országok fő bűne Párizs szemében az, hogy "Washington iránti határtalan lojalitásukkal elárulták: nem érdekeltek a politikailag egységes Európa kiépítésében". Cseh-ország, Magyarország, Lengyelország és a többiek egy "atlanti Európához" szeretnének tartozni, míg Franciaország egyre nyíltabban az Amerikától függetlenített "európai Európa" megteremtésén fáradozik, egy olyan Európa-házén, ahol – legalábbis az egységes külpolitika meghatározásában – egyedüli "úr a házban". Ugyanezt az ellentétet Donald Rumsfeld amerikai hadügyminiszter az "új" és a "régi" Európa fogalmával jellemezte. 



Pacifista tüntetők az 1938-as müncheni paktumról visszatérő Chamberlain elhíresült ígéretével: "Béke a mi korszakunkban".
Egy évig sem tartott a diktátorral való egyezség Fotó: Reuters

Mi is történt Brüsszelben? Jacques Chirac francia elnök az EU-csúcs végén – amely a várakozással ellentétben kimondta, hogy végső esetben elfogadható a háború Szaddám Huszein lefegyverzésére – számon kérte azoktól a közép-kelet-európai országoktól, akik alá-írák Tony Blair kezdeményezésére a Washingtont támogató levelet, hogy miért nem választották inkább a hallgatást ebben a kérdésben. "Más jogai vannak a családtagoknak – mondta Chirac –, mint azoknak, akik a kapu előtt állnak." Az előbbiek mondhatnak véleményt a "család" dolgairól, míg a kívül várakozók nem. Az utóbbiak "könynyelműségükkel" azt kockáztatják, hogy "neveletlen magatartásukkal" maguk ellen hangolják az EU-tagállamok lakosságát. "Ha már az első nehezebb témánál arra ragadtatja magát valaki, hogy a saját véleményét fejtse ki, függetlenül minden előzetes egyeztetéstől éppen azzal a csoporttal, amelyhez csatlakozni akar, akkor ez nem felelősségteljes magatartás" – idézte a Le Monde Chirac szavait. Pedig – figyelmeztetett a francia elnök – a csatlakozási álmokat a Tizenötök közül akár egyetlen állam vétója is szertefoszlathatja. Például Franciaországé, ahol ugyan nem kötelező, de lehetséges egy népszavazás kiírása a kérdésben. Ennek kimenetele pedig az eltökélten bővítésellenes közvéleményt figyelembe véve, aligha kétséges. 

A Liberation szerint Chirac hétfői indulatos nyilatkozata nem spontán született, hanem nagyon is tudatos és szándékos volt. Az elnök a diplomáciai szokásokkal szakítva világosan akarta közölni álláspontját a leendő tagokkal, és szándékát előre jelezte az unió soros görög elnökének is. "Nem volt semmi fenyegetés az elnök szavaiban – idéz a francia lap név nélkül nyilatkozó kormánytisztviselőket –, de ha a tagjelölt országok azt gondolják, hogy beléphetnek Európába, és élvezhetik annak pénzügyi támogatását úgy, hogy nem tartják tiszteletben annak politikai szabályait és szokásait, nagyot tévednek. Jobb volt ezt velük közölni még a csatlakozás előtt."

Bár Brüsszelben és Berlinben sokan egyetértettek Chirac szavaival (Romano Prodi még rá is tett egy lapáttal, amikor sajnálkozva közölte, hogy reméli, az újonnan érkezettek megszokják majd a rendet az unióban), annak hangvételét már többen sajnálták. Franciaország, amelyet gyakran vádolnak azzal, hogy arrogáns és megvetően néz a csatlakozni vágyó országokra, újra kritikáknak tette ki magát. Az unió "nem a Varsói Szerződés, és ezeknek az országoknak van saját véleményük, amit joguk van kifejezni" – mondta Chris Patten európai biztos. 

De vajon ki törte meg az egységet? Aligha a kelet-európai országok, mivel az uniós államok már eleve megosztottak voltak Irak ügyében, és épp emiatt érkezett hozzájuk a kérés, hogy csatlakozzanak az amerikai állásponthoz. A Nyolcak levelét azonban Párizs és Berlin "hátbatámadásként" élte meg, legalábbis így mutatta sértődött magatartásuk. Chirac úgy érzi, hogy példátlan hazai támogatottsága alapján – külpolitikai kérdésekben a kommunistáktól Le Penig mindenki helyesli az Amerika-mentes, francia fazonra szabott Európa gondolatát – és a hétvégi pacifista tüntetések hátszelével maga mögött magabiztosan képviselheti nézeteit még akkor is, ha szám szerint sokkal kevesebb ország áll mögötte a kontinensen, mint az Egyesült Államok oldalán. 

Kérdés, mi lesz, ha Chirac tábora tovább fogyatkozik? Putyin most ugyan a háborút ellenzők oldalán áll – írja az International Herald Tribune –, de megfigyelők úgy vélik, hogy az orosz elnök célja ezzel csupán az időhúzás, és amint komolyabbra fordul a helyzet, az ENSZ-ben ő is Bush elnököt támogatja majd. Belgium már a héten a NATO-ban kifarolt Franciaország mögül. A belpolitikai kátyúba került Schröder kancellárt pedig az amerikai lap szerint annyira lefoglalják a hazai ügyek, hogy állítólag a Nyolcak leveléről is csak az újságból értesült.

Ha sikerül Washington terve, és Szaddám Huszein néhány héten belül kikerül a képből, Franciaország és Németország könnyen a vesztesek között találhatja magát. Különösen, ha az amerikai katonák a bagdadi páncélszekrényekben néhány köteg francia és német számlát találnak hadifelszerelésekről. A Brüszszelben tárgyaló amerikai kongresszusi delegáció mindenesetre máris bejelentette: Amerika a tervek szerint átcsoportosítja Németországban állomásozó hetvenezer katonájának egy részét a jóval alacsonyabb fenntartási költségekkel működtethető magyarországi, lengyelországi, bulgáriai és romániai támaszpontjaira.


Egységes csatlakozók

Mind a tizenhárom uniós belépésre váró ország támogatta azt a közös nyilatkozatot, melyet az EU vezetői hétfőn tettek közzé Irakkal kapcsolatosan. Sokan sikerként könyvelik el, hogy egyáltalán létrejött egy ilyen nyilatkozat, mivel Franciaország és Németország továbbra is saját hangját igyekszik érvényesíteni Amerikával szemben. Eközben a NATO-ban is jóváhagyták azt a tervet, ami a Törökország védelme érdekében megteendő lépésekkel foglalkozik egy esetleges iraki háború esetén. A BBC kommentátora szerint ez nem változtat azon a tényen, hogy az egykor jobb napokat látott NATO súlyos válságban van. 

Az International Herald Tribune mindehhez hozzáteszi: a mély válság az Európai Unióban és az ENSZ Biztonsági Tanácsában is jelentkezik. Ez a három intézmény a nyugati demokráciák együttműködését garantáló szervezet.

A tizenöt uniós vezető által kiadott nyilatkozat szerint Szaddám Huszein kap még egy utolsó esélyt, hogy lefegyverezze Irakot. A dokumentum alapján el kell kerülni az Irakkal öszszefüggő európai politika miatti megosztottságot. Az EU vezetői figyelmeztették Irakot, hogy "azonnal és teljesen" szereljen le, de azt is hangsúlyozták, hogy békésen kell érvényt szerezni ennek a követelésnek, s a fegyveres támadás csak "utolsó eszközként" jöhet szóba. 

Az uniós vezetők és a belépésre váró országok első emberei a hétvégi béketüntetések után próbálták meg kinyilvánítani, hogy le tudják küzdeni a transzatlanti ellentéteket azzal, hogy Szaddám Huszeinnel szemben kemény követeléseket támasztanak, ugyanakkor hangot adtak az európai különvéleménynek is, a békés rendezést hangsúlyozva. "A háború nem elkerülhetetlen – állítja a nyilatkozat. – Az erőszak csak az utolsó eszköz lehet."

Az európai vezetők az elmúlt hetekben az Egyesült Államokkal folytatott éles viták után siettek kinyilvánítani, hogy Irak lefegyverzése érdekében elkötelezték magukat az együttműködésre minden partnerrel, különösen az Egyesült Államokkal. Mint ismeretes, Franciaország és Németország már hónapok óta következetesen ellenáll az Irak elleni támadás amerikai tervének, miközben Nagy-Britannia, Olaszország és Dánia határozottan kiáll az amerikai álláspont mellett. A nyilatkozatnak az a kitétele, hogy az erőszak alkalmazása csak "utolsó eszköz" lehet, arra utal, hogy Németország és Franciaország, az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai aktívan ellen fognak állni az amerikai és brit lépéseknek. Franciaország továbbra is időhúzásra játszik: javaslata szerint az ENSZ fegyverzetellenőrei március 14-én tennének újabb jelentést a BT-nek. Kérdéses, milyen újabb játszmára kerül sor a BT-ben, ha az amerikaiak és a britek az Irak elleni támadás megindításához szükséges újabb határozatra tesznek javaslatot.

Jack Straw brit külügyminiszter aláhúzta: a fő kérdés nem az idő, hanem az irakiak hozzáállása. "Ha nem működnek együtt aktívan, akkor semennyi idő és még több ellenőr sem hozhat változást" – nyilatkozta Straw. (Eperjesi Ildikó)


Nem kérnek a kioktatásból

"Nem ez volt az első eset, hogy ilyen vagy olyan formában nyomást gyakorolnak ránk, de nézetem szerint ez nem cél-ravezető módja annak, hogy egységet és konszenzust érjünk el a Biztonsági Tanácsban" – nyilatkozta az ENSZ-testületben jelenleg helyet foglaló Bulgária külügyminiszter-helyettese, Ljubomir Ivanov.

Váratlanul élesen fogalmazott a franciákkal hagyományosan jó viszonyban álló Románia elnöke: "Jacques Chiracnak meg kellene bánnia ezeket a kifejezéseket, amelyek nem a barátság és a demokratikus kapcsolatok szellemében hangzottak el." Majd egy ironikus hasonlattal azt mondta, hogy otthon, ha a feleségére haragszik, a gyerekeket szokta leteremteni.

Medgyessy Péter a Liberationnak adott interjúban úgy fogalmazott, hogy túl jól neveltnek érzi magát ahhoz, hogy kommentálja ezeket a kijelentéseket: "Nem felejtem el, hogy Franciaország mindig is támogatta a bővítés ügyét, és minden elismerésemmel adózom az elnöknek azért, hogy aktívan segítette az országom csatlakozásáról szóló tárgyalások lezárását. Én ezt jegyzem meg Franciaországról. Tudja, egy nehéz nap végén előfordul az emberrel, hogy olyat mond, amit nem is gondol igazán. Jacques Chirac szavai tévesek voltak, de nem gondolom, hogy a francia–magyar kapcsolatok történetének egy jelentős mozzanatáról lenne szó" – mondta a magyar miniszterelnök.

Olvasson tovább: