Kereső toggle

Egy ellentmondásmentes párt

Viktor nélkül nem megy

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ötvenes évek hangulatát idézi az a feltétlen és ellentmondás nélküli tisztelet, amely Orbán Viktort övezi saját körein belül. A volt miniszterelnök a rendszerváltás óta egyedülálló módon semmilyen személyes felelősséget nem vállalt a választási vereségért, noha négy éven át azt hangoztatta, hogy a miniszterelnöknek van kormánya, és nem fordítva, vagyis végső esetben mindenért az "első szolga" felel. A legutóbbi nyilatkozatokból úgy tűnik, végre megtalálták a bűnbakot: a pártszervezet elégtelensége okozta a bajt. Amennyiben ez a helyzet, a pártot kell átalakítani, hogy egy európai értelemben vett kereszténydemokrata szellemiségű, polgári néppárttá váljon. Orbánnak meg nincs más dolga, mint engedve az egyre erősebb igényt jelző különböző nyílt levelek szerzőinek, ismét elfoglalni a pártelnöki széket. 



Az új Fidesz-frakció a Parlament előtt 2002. május 15-én. Köszönet a boldog évekért Fotó: MTI

A tavalyi választásokon a Fideszre – a rendszerváltást követően jobboldali pártok közül a legnagyobb számban – 2 millió 300 ezren szavaztak. Mégis változtatni akarnak a párton. Miért rossz a Fidesz? – adódik tehát a kérdés. 

A hivatalos indoklás szerint a Fidesz annak ellenére kis párt maradt, hogy két alkalommal is több millió ember bizalmát nyerte meg. Belső, szerkezeti jellege, az alacsony, tízezer fős tagság egyértelműen a kispárti modellt tükrözi. Ehelyett – szól a rezümé – néppárti jellegű, az Európai Unióban a választókat képviselni képes pártra van szükség, melyben a polgári körök is megtalálnák a helyüket. 



Archív felvétel a Parlamentből. Egyedül Orbán nem hibázott Fotók: Somorjai L.

Pedig a Fidesz részben sikertörténet, hisz 1990-ben a jobboldal 2,1 millió szavazatot kapott, míg a "balliberális" oldal – ekkor még a Fidesszel együtt – kicsit kevesebbet, kétmilliót. Az első ciklus végére, 1994-re a jobboldal 600 ezer szavazatot vesztett, míg a baloldal feljött gigantikus, 3,2 milliós támogatottságra, ami minősített többséget is jelentett a parlamentben. Ekkor a Fidesz, épphogy bejutva, 379 ezer szavazatot kapott. Négy év múlva újabb földcsuszamlásszer? változások történtek. A jobboldal – ekkor már a Fidesszel együtt – majdnem teljesen visszaszerezte 1990-es támogatottságát, hiszen 1,9 millió ember – a KDNP-vel és az MDF-fel együtt 2,1 millió ember – voksolt mellettük, a baloldal "nagysága" viszont – az SZDSZ drámaian rossz szereplése miatt – 1,6 milliósra zsugorodott. Így Orbán foglalhatta el a miniszterelnöki tisztséget. 

2002-re a jobboldal támogatottsága nem csökkent, hanem kis mértékben emelkedett, hiszen 2,3 millió szavazatot gyűjtöttek be, ami kétségkívül rekordnak számít a jobboldali pártok rendszerváltás utáni életében. A baloldal viszont, egymillió választót visszacsábítva, 2,6 milliós táborával győzni tudott a Fidesz felett. 

Kérdéses persze a parlamenten kívüli "táborok" szerepe is. Ha az 5 százalék alatti pártok szavazatait osztjuk jobb és bal felé, akkor azt látjuk, hogy az "elveszett" jobbos szavazatok száma: 400 ezer (ha a MIÉP-et, az FKgP-t és a Centrum Párt felét számoljuk), az "elveszett" balos szavazatok száma pedig 230 ezer (amennyiben a Munkáspártot és a Centrum másik felét számoljuk ide). Tehát az "elveszett" szavazatok elméletben 170 ezer vokssal közelítették volna a jobboldalt a baloldalhoz, azonban még így is 200 ezerrel több volt a balos szavazó a jobbosnál. Vagyis a 2002-es adatok szerint egy elméletileg csúcsra járatott és maximálisan összefogott jobboldal sem előzheti le a balt, ha nem képesek baloldali szavazókat is megnyerni. 

Ráadásul a választás óta tetemessé nőtt a koalíció fölénye, jelenleg a közvélemény-kutatások szerint körülbelül egymillióval többen támogatják az MSZP-t, mint a Fideszt. Igaza lett tehát Orbán Viktornak, amikor azt mondta, hogy a "választók nem a pártok hitbizományai", bár feltehetően nem ilyen irányú változást képzelt el. Ennél is érdekesebb azonban, hogy a jobboldalról történt elvándorlás azt bizonyítja, a Fidesz egykori szimpatizánsai között is tömegesen találhatóak olyan választók, akik nem ideológiai alapon támogatták a pártot, hiszen az új kormány jóléti intézkedéseinek hatására "átálltak" az MSZP oldalára. Természetesen – mint ahogy fentebb már utaltunk rá – ez a folyamat meg is fordulhat, éppen ezért érthetetlen, hogy miért nem kommunikál a baloldallal Orbán. Az exminiszterelnök ugyanis 1998 óta egyetlen, hozzá képest ellenzéki, más szóval tőle független országos napi- és hetilapnak sem adott interjút! A Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Népszava, a HVG, az Élet és Irodalom, a Magyar Narancs és a 168 Óra szerkesztőségéből kapott információink szerint a nevezett lapok mindegyike kért lehetőséget interjúkészítésre Orbántól, ő azonban minden esetben elzárkózott. Ez a hozzáállás fejlett demokráciákban példátlan, ráadásul Orbán esetleges viszszahúzódó természetével sem magyarázható, hiszen mindeközben a jobb- és szélsőjobboldali lapok és rádióműsorok rendszeresen szerepeltették a volt miniszterelnököt. 



Arccal a változás felé



A Fidesz elsősorban mégsem a politikáján, hanem a szervezetén kíván változtatni. Az elmúlt napokban szinte minden jobboldali erről nyilatkozott, adott ki kommünikét, vagy éppen nyílt levelet írt. Solymosi Frigyes akadémikus, a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör tagja (e polgári körhöz tartozik Orbán Viktor is) szerint mind mennyiségi, mind minőségi változások szükségesek a Fidesz megújulásához. Szerinte ahhoz, hogy újra győzni tudjon a Fidesz, a pártot valódi néppárttá kell alakítani, azaz tömegeket kell integrálni a szervezetbe, különösen fontos a fiatal, magasan kvalifikált értelmiségiek bevonása a pártba. Emellett az értelmiségi holdudvart is szélesíteni kellene. Ez utóbbinak a feltétele, hogy a Fidesz, illetve a párt vezetése komolyabban vegye figyelembe és legyen nyitottabb az őket támogató értelmiségiek észrevételeire. "A Fidesz politikusai, akik viszonylag fiatalok, tapasztalatokban nem annyira gazdagok, mint az MSZP politikusai, ezért inkább kellene támaszkodniuk az értelmiségi holdudvarukra, hogy helyes döntéseket tudjanak hozni" – fogalmaz
Solymosi. 



Az új Fidesz-frakció a Parlament előtt 2002. május 15-én. Búcsú a hatalomtól 

A változások mögött Ágh Attila politológus professzor szerint inkább Orbán Viktor kudarca áll, mintsem racionális érvek. Szerinte az történt, hogy "Orbán Viktor elment vadászni, és üres kézzel jött vissza." Kiderült ugyanis: a polgári körökben 150 ezer ember van, de azok nagy része nem akar párttag lenni, tehát innen a Fidesz tömegbázisának növelése lehetetlen. A polgári mozgalmak pedig szerteágazóak, irányíthatatlanok és felülről nehezen szervezhetőek. Tehát az "üres kézzel visszatérő" Orbán egy korábbi modellhez nyúlt vissza, nevezetesen, "ha már tömegeket nem tudunk csinálni, akkor fogjuk össze felülről a pártokat, és a mi vezérségünk alatt alakuljon egy nagy párt".

Ezzel a véleménnyel cseng egybe az a közkelet? MDF-es vélemény, miszerint "Orbán egy pártot szeretne a jobboldalon, a baloldalon pedig egyet sem". Orbánék tehát úgy állítják be, mintha a tavaly elveszített választásoknak kizárólag szervezeti okai lettek volna, az elmúlt négy évben és a kampányban sem politikai, sem személyi eredet? hiba nem történt. 

Vona Gábor, a radikális hangú Jobbik alelnöke, aki mellesleg szintén egy polgári körben ül Orbán Viktorral, kételkedik az egységpárt szükségességében. "Sok olyan választó van, aki nem akar a Fideszre szavazni még akkor sem, ha új párttá alakul. Sok egykori kisgazda és MIÉP-es soha nem fog a Fideszre szavazni. Ezzel együtt szükség van a Fidesz megújulására, ami talán az uniópárttá alakulással megtörténhet" – teszi hozzá. 

Vona véleménye is jelzi, hogy a polgári körök mozgalma ellentmondásos. Az áttekinthetetlen számú és értékrendű, olykor radikálisan jobboldali körök nemegyszer kritikusabbak a Fidesz irányában, mint a párt politikai ellenfelei. Ráadásul a Fideszen belül is kisebb válsághelyzetet teremtett, hogy a közép- és a helyi "kis" káderek nem tudták, hogy mi lesz a sorsa a Fidesznek, így azt sem tudták, hogy mi lesz a jövőjükkel, talán a polgári körösök jönnek a helyükre. Az exlex állapot miatt a vidéki pártcsoportok az elmúlt hónapokat kétségek között töltötték. Mára kiderült, hogy Orbán nem dobja a pártját, azonban a Fidesz jobboldalibb szárnya, így Kövér László támogatókra lelt a körökben. 

Enyedi Zsolt politológus szerint azért is találták ki a néppárttá való szervezést, hogy ezt a dilemmát megoldják. Az embereket már nem lehet szélnek ereszteni, de az újszer? ernyőpárt alkalmas arra, hogy úgy integrálja a polgári köröket, hogy helyükön maradhatnak a fideszes felső és középvezetők. 

Persze ismertek ezzel szemben teljesen eltérő álláspontok. Fricz Tamás politológus szerint nem igaz, hogy a polgári körök kudarcot vallottak. Egyszerűen arról van szó, hogy a Fidesz alulszervezett párt volt, kampányidőszakban nem volt elég embere a mozgósításhoz.



Zárkózott szobatársak



Az új pártot a régi csapat irányítaná. Az átalakulást pedig Orbán Viktor, Áder János és Kövér László triumvirátusa bonyolítaná le. Tehát a helyzetben benne van, hogy minden marad a régiben, csak a gombokat varrják át a kabáton. A Fideszben ugyanis tradíciója van annak, hogy a felső vezetésben mindenki marad a helyén, új arcok elvétve tűnhetnek fel. Ennek igazolásául elég, ha csak az elnökség jelenlegi névsorára tekintünk. Láthatjuk, hogy az ifjú Rogán Antalon kívül mindenki régi motoros. Varga Mihály, Szájer József, Deutsch Tamás, Németh Zsolt, Kósa Lajos és Illés Zoltán a párt alakulása óta ősfideszes, kollégiumi jóbarát vagy éppen évfolyamtárs. A beharangozott néppárti modellben sem látható, hogy az érdemi döntéseket hozó posztokon cserélne a Fidesz. Igaz, az alelnökök számát lecsökkentenék nyolcról kettőre.

Solymosi Frigyes szerint pedig jó lenne változtatni a vezetésen. Szerinte nem biztos, hogy szerencsés, hogy "több mint egy évtizeden keresztül is ugyanaz a szűk gárda vezesse a pártot, mert kialakulhat a tagságban egy olyan érzés, hogy vannak első osztályú politikusok és vannak másod- és harmadosztályúak. Ráadásul egy szervezet természetes mozgásához és fejlődéséhez mindig hozzátartozik, hogy feltűnnek új, tehetséges emberek, akik a középszintről a felső vezetés szintjére képesek felküzdeni magukat. A mozdulatlanság éppen nem egy fiatal pártra jellemző, hanem a gerontokráciára. 



Kövér László, a Fidesz második embere. Elkötelezte magát Fotó: Vörös Szilárd

Ágh Attila máshonnan közelít a témához: "A szobatársak pártja egy emberrel bővült, Pokorni Zoltánnal. Egyébként ugyanaz a szűk csoport fogja érdemi önkritika nélkül folytatni az irányítást. Ez azt jelzi, hogy a választási vereség döbbenetét nem képesek feldolgozni, ezért nincs új csapat, se új vezetés. Ez pedig természetes akadálya a tömegpárttá való szélesedésnek." 

Hogy ezt nem csak a külső kritikusok látják így, alátámasztja a "belsős" Vona Gábor radikális véleménye: "A Fidesz jelenlegi vezetőségének – itt nem Orbán Viktorra gondolok – meg kellene újulnia, ki kellene cserélődnie, mert elvesztették hitelességüket, elhasználódtak, mást tettek, mint amit mondtak."

Vona nyilatkozatával viszont eljutottunk egy olyan pontra, amely már Orbán Viktor szerepét érinti. Mennyiben felelős Orbán Viktor a jobboldal vereségéért? A jobboldalon megkérdőjelezhetetlen vélemény az, hogy semennyiben. Sokan a MIÉP-et és a Fidesz radikálisait teszik felelőssé, míg mások, mint például Vona Gábor, a liberálisokat. Lovas István radikális jobboldali publicista meg is nevezte a bűnösöket egyik interjújában, mely szerint Stumpf István, Deutsch Tamás és társaik a fekete bárányok. 

Mindenesetre különös tény, hogy Orbán Viktor személye a jobboldali körökben vitán felül áll. Sőt legutóbb 12 szimpatizáns professzor hízelgő hangvétel? levelet írt Orbánnak, hogy vegye már kezébe a dolgokat, a polgári összefogás "intézését". A sorok magukért beszélnek: "A napi politikai harcokból kívülálló, de közéleti és értelmiségi felelősségünkkel tisztában lévő magyar polgárként arra kérjük Önt, hogy kiemelkedő tehetségét a FIDESZ-MPP elnökeként használja ahhoz, hogy egy ilyen összefogás létrejöjjön." A kezdeményezés követőkre talált, egyre több jobboldali közéleti személyiség kötelezi el magát nyilvánosan Orbán Viktor mellett. Orbánt dicsérő mozgalom indult. 

Solymosi Frigyes akadémikus, az egyik levél tekintélyes aláírója így érvel: Orbán Viktorhoz hasonló meggyőző erej? politikusa sem a Fidesznek, sem az egész jobboldalnak nincsen. Ez nem azt jelenti, hogy Orbán Viktornak föl kéne adnia a polgári körök szellemi vezetését, hiszen nélküle elhalványulna ez a polgárikör-mozgalom. De ha aktívabban bekapcsolódik a politikába, a parlamenti életbe, ez mindenképpen minőségi változást hozna a Fidesz politizálásában és népszerűségében is, amely csökkent az elmúlt hónapokban.



Fidesz és radikálisok



Hónapok óta zajlik a jobboldalon a mérsékelt kontra szélsőséges vita. Sokan szeretnék úgy beállítani, hogy a Magyar Demokrata Fórum a mérsékelt jobboldali gondolatvilágot képviselő pártformáció, miközben a Fidesz a MIÉP-pel kokettáló, szélsőségekre hajló társaság. Erre részben alapot adott Kövér László egyik-másik sarkos megfogalmazása. Mindenestre a jóérzés? embereket joggal érdekelheti, hogy hol ér véget a mérsékelt jobb, és honnan kezdődik a szélsőséges, hol ér véget a polgári oldal, és honnan kezdődik a fasizmus.

A tisztánlátást akadályozza, hogy több Fidesz-politikus szájából lehetett hallani, hogy szeretnék, ha a MIÉP-es szavazók is mellettük voksolnának, a "minden szavazat egyet ér" elv alapján. A helyzetet csak fokozza, hogy Orbán Viktor a Magyar Demokrata előfizetésére sarkallja a híveit. A Magyar Demokrata pedig sok tekintetben képviseli a korábban a MIÉP-ből ismert érzés- és gondolatvilágot. Persze az is kérdéses, hogy a Demokrata mennyiben segít Orbán Viktornak, aki – erre emlékeztetni szeretnénk – a NATO-val kötött szerződés aláírója, tehát az USA szövetségese. A Demokrata egyik szerzője legutóbb ugyanis nyílt levélben kért bocsánatot az Al-Aksza Mecset Mártírjaitól, az al-Kaida tagjaitól, továbbá Oszama bin Ladentől, hogy Magyarország biztosította Taszárt a jenkiknek. 

Lovas István – aki ugyancsak arabpárti előadásokat tart – és társai szerepe is kérdéses a polgári körök kapcsán. Ha megnézzük a polgári körök honlapját, akkor azt a megállapítást tehetjük, hogy Lovas a polgári körök sztárja. Eksztatikus hangvétel? beszámolók olvashatóak az előadásairól, ahol például olyan, mérsékeltnek egyáltalán nem nevezhető kijelentéseket tesz, mint hogy "Medgyessy Péter áruló, méghozzá a legrosszabb fajtából." Amikor ezt olvassák, ne feledjék: a Fidesz integrálni akarja a polgári köröket. 



Tömeggyűlés a két választási forduló között. Azóta is keresik a helyüket 

A MIÉP-ben zajló vezetési válság is összefüggésbe hozható a Fidesszel, legalábbis annyira, hogy a "reformerek" a Fidesz felé kívánnak nyitni. A válság mélységét jelzi, hogy "átállt" még a hírhedt mátyásföldi Ébresztő is, ahol ifjabb Hegedűs Lóránt publikálta uszító cikkét. Legutóbbi számában Kenyeres Sándor, a MIÉP 254-ik alapító tagja Csurka ellen kampá-nyol. Győri Béla szóvivő ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a MIÉP szétverésének egyik haszonélvezője a Fidesz lenne. (A másik az MSZP.)

Solymosi Frigyes szerint a MIÉP-eseknek el kell gondolkozniuk azon, hogy létükkel és radikális kijelentéseikkel talán éppen a baloldal malmára hajtják a vizet, hiszen a jobboldali gondolkozástól, értékvilágtól riaszthatnak el embereket a sarkos, olykor szélsőséges állításaikkal. 



Média: iszony vagy viszony?



A Fidesz és a sajtó kapcsolatát meghatározza a tavaly meghirdetett második nyilvánosság megteremtésének elve. E gondolkozás szerint a médiumok többsége – egyes vélemények szerint 90 százaléka – a baloldali gondolkozást, világnézetet preferálja, ezért a jobboldalnak a "második nyilvánosságot", a jobb nyilvánosságot kell megteremtenie. A Fidesz az 1998-as választások előtt és közvetlenül utána is meghirdette a kiegyenlítés szükségességét. Az eredményről megoszlanak a vélemények. Még a progresszív baloldaliak és a kritikus liberálisok is elismerik, hogy a "baloldali média" is megéri a pénzét, azaz permanens válságban van, az ellentételezésükre létrehozott jobboldali médiumok intellektuális és morális állapota viszont még tragikusabb, cikkeik nyíltan elfogultak. A Magyar Nemzetet például nem egyszer a kommunista diktatúra öklének tartott egykori, hevesen osztályharcos Szabad Néphez hasonlították. A Magyar Demokrata esetében még az antiszemitizmus vádja is elhangzott. 

Solymosi véleménye szerint az a gond, hogy kevés jobboldali lap tevékenykedik, hiszen napilapként csak a Magyar Nemzetet lehet ilyen irányultságúnak nevezni. A hetilapok közül a mérsékelt hangvétel? Heti Válasz és a radikális Magyar Demokrata szolgálja ki a nem baloldali elkötelezettség? olvasókat. Ez magával vonja azt, hogy kevés helyre tudnak írni a jobboldali gondolkodók, publicisták. Így a Magyar Nemzetbe a jobboldal minden árnyalata – mérsékeltek és radikálisok egyaránt – kényszerül "bezsúfolódni", némely cikk hangvétele ezért vitát válthat ki. 

Vásárhelyi Mária médiaszociológus karcosabban fogalmaz: "az elmúlt négy évben ahelyett, hogy valóban egy konzervatív, mértékadó sajtót hívtak volna életre, inkább szélsőjobboldali orgánumok szaporodtak gomba módra." A jobboldali lapoknak felrótt hibák között szerepel például a szervilizmus. E szerint az érvelés szerint nemhogy határozott, hanem "építőnek" mondott kritikát sem lehet olvasni a Fideszről, különösen nem Orbán Viktorról. 

Ezzel szemben a baloldali-nak nevezett lapok robbantották ki 1998 előtt a Tocsik-ügyet, a Xénia-botrányt és más szocialistákhoz közelállónak mondott cégekről szóló ügyeket. Munkájuk alaposságát jelzi, hogy Tóth Gy. László, Orbán egykori miniszterelnöki tanácsadója gyakorlatilag baloldali lapokban megjelent cikkekre építette a Horn-éráról megjelent, leleplezőnek szánt Fehér Könyvét. A baloldali lapoktól való félelem kissé túlzottnak tűnhet.

Vitathatatlan viszont Elek Istvánnak, a Heti Választ kiadó alapítvány elnökének lapunknak tett azon állítása, hogy letagadhatatlanok a mai, nagy olvasottságú politikai lapok balos gyökerei. A vezető napilapok és hetila-

pok az imidzsüket, az olvasótáborukat egyértelműen a kádárizmus idején alapozták meg. Elek szerint nem túlzás arról beszélni, hogy 80-90 százalékos többségben vannak a baloldali lapok. Szerinte az Orbán vezette kormány időszaka alatt nem tört meg ez a trend, de – és ezt pozitív folyamatnak tartja – plurálisabb lett a sajtópiac. 

A kormányváltással az MTV élén is váltás történt. Jelenleg nem állnak még rendelkezésre egzakt adatok arról, hogy a kormánypár-tok–ellenzék kontextusban milyenek a szereplési arányok a köztévében. Elek István szerint az azonban érezhető, hogy az ellenzék hátrányos helyzetbe került. Szerinte az is előfordul, hogy sokszor "dísznek" hívnak be egy-egy, olykor nem annyira jelentős jobboldali politikust valamely műsorba, hogy a kiegyensúlyozottság látszatát keltsék. Ráadásul már a felvezető szövegben degradálót mondanak róluk. Mint mondta: a Heti Válasz elemzést is készített az ünnepek ideje alatt futó, Friderikusz Sándor vezette maratoni Nap-keltéről, s azt a megállapítást tette: a műsorfolyam nem felelt meg a közszolgálatiság mércéjének.

Arra a kérdésünkre, hogy milyennek ítéli az Orbán-kormány idején működő MTV színvonalát, Elek István elmondta: a rendszerváltás óta mindig rossz volt a közszolgálati televízió állapota, neki egyik időszak sem tetszett. Az elmúlt 12 év sok esetben nem telt másból, mint gazdasági érdekcsoportok harcáról – melyben olykor politikusokat használtak fel, illetve neveikkel takaróztak – a köztévében levő anyagi javakért. Az MTV jelenlegi állapotát jelzik a gyors vezetőcserék, illetve Lendvai Ildikó és Friderikusz Sándor inkriminált telefonbeszélgetése – tette hozzá. 

A Fidesz most azt kapja vissza, amit négy évig adott az MSZP-nek? – adódik a kérdés. Elek István szerint ez nagyon leegyszerűsített állítás lenne. Lehet, hogy meglepő, de Vásárhelyi Mária is hasonlóan vélekedett, bár más szemszögből: "Rendkívül rossz véleményem van a közszolgálati médiumok produkcióiról, de nem érzem, hogy bármilyen kirekesztésre törekednének, sőt kiegyensúlyozottabbak lettek a műsorok. Sokkal inkább jobboldali, illetve szélsőjobboldali elfogultság érzékelhető, de nem a hírműsorokban, hanem a háttérműsorokban, mint például a Vasárnapi Újságban és az Éjjeli Menedékhelyben. Ez tűrhetetlen. Baj, ha azt gondolják a szocialisták vagy a liberálisok, hogy ők akkor politizálnak helyesen, ha a szélsőségeknek is teret adnak, vagy ezt nevezik árokbetemetésnek vagy békeévnek, ez egy bűn lenne a közszolgálati médiával szemben." Vásárhelyi véleménye szerint a közszolgálati televízió az előző négy évben abszolút elfogult volt, most ugyan korrektebb, de rendkívül unalmas és provinciális.



Ideazavar



Fritz Tamás politológus kiemelte, hogy a jobboldalnak szüksége van egy olyan pártra vagy pártszövetségre, amely maximalizálni tudja a jobboldali többséget egy választáson. Nyilván azért kívánja a Fidesz a CDU-CSU-t példaértékűnek beállítani, mert az Németországban évtizedek óta hatékonyan működik. Az már bebizonyosodott, hogy a Fidesz–MDF szövetségnek erős a létjogosultsága, ugyanakkor szükség van egy erős politikai pártra, amely az elaprózódott magyar jobboldalt tömöríti. Ez a két irány, amely a Fidesz vezetőinek gondolkodását ma leginkább meghatározza. Ugyanakkor az ideológiai-politikai üzenetek tartalmát is időszer? átgondolni, hatékonyabbá tenni – vélekedett Fritz.

A példakép (CDU) és a Fidesz kapcsolata annyiban ellentmondásos, hogy a CDU-t 1945-ben antifasiszta, úgynevezett keresztény liberális csoportok alapították, míg a Fidesz a liberális jelzőt igyekszik egyre inkább lefejteni magáról. Talán a bajor CSU ideológiája áll valamelyest közel Orbánék gondolkozásához, miszerint hevesen antikommunisták és finoman nacionalisták. A gond viszont az, hogy CSU-politikus még sohasem volt kancellár Németországban. 

Enyedi Zsolt politológus, a téma egyik magyar szakértője a hazai kereszténydemokrata hagyományokról elmondta, hogy két fő áramlatuk volt. A második világháború előtti keresztényszocializmus egyértelműen függött a klérustól, míg az 1945-1947 közötti Barankovics-féle mozgalom a mai értelmezések szerint baloldalinak számít. Utóbbiak ugyanis határozott távolságot kívántak tartani a klérustól, Midszenty József prímással többek között ezért is volt konfliktusuk. Enyedi szerint a Fidesz kereszténydemokrata felfogására az egyik megközelítés sem illik rá. Elméletileg – a nyilatkozatok szerint – a német CDU jelenti a mintát, azonban a gyakorlat ennél ellentmondásosabb. 

Európában a kereszténydemokrácia ugyanis szubkulturális jellegből indulva – hiszen szűk katolikus érdekek képviseletéből alakult ki ez a mozgalom – haladt a nyitottabb és univerzálisabb, a protestánsokat és a más vallásúakat is befogadó politikai gondolkozás felé. Jelenleg a CDU inkább jobboldali pólusképző erő, mintsem szubkulturális jelleg? párt. Ezzel szemben a Fidesz, amely az 1990-es években a legnyitottabb gondolkozású párt volt, a szubkulturális jelleg? politizálás felé "halad". Orbán négyéves kormányzása alatt igyekezett a jobboldali szimpatizánsokat "elhúzni" a baloldaltól. Ez többek között jobboldali intézmények létrehozásában és új szimbolika alkotásában nyilvánult meg, amely a mintának kikiáltott CDU-val szemben erősen szubkulturális jellegű. Ennek folytatását jelzi Hende Csaba polgári körös főszervező ötletrohama, miszerint minden polgári körös tudja, hogy melyek azok a jobboldali boltok, ahol érdemes vásárolni.

Olvasson tovább: