Kereső toggle

Beiktatták az új esztergom–budapesti érseket

Róma keresett, Róma döntött

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nincs irigylésre méltó helyzetben Erdő Péter. 

A múlt héten beiktatott új katolikus prímást ugyanis egy olyan szervezet megújításának szándékával nevezte ki a pápa, mely szervezet elmúlt tizenkét éves története jóindulattal is csak a felemás jelzővel illethető. Miközben ugyanis a magyar katolikus egyház minden anyagi igényét kielégítették a rendszerváltás óta működő kormányok, a felekezet társadalmi súlya fokozatosan csökken, tényleges hívei egyre kevesebben vannak, ráadásul a klérus katolikus értelmiségiek szerint is több szempontból hiteltelenné vált. Képes lehet-e az új vezető megújulást hozni egyházában, miközben a magyarnál lényegesen modernebb nyugati egyházak is az elnéptelenedéssel küszködnek? Vajon mi fog nagyobb súllyal latba esni: Erdő viszonylag fiatal kora, intelligenciája és magas szint? képzettsége, vagy az, hogy a sok kérdésben ultrakonzervatív II. János Pál pápa feltétlen követőjének mondja magát? Egyáltalán, milyen állapotban van a magyar katolikus egyház, melynek vezetésével megbízták?



Erdő Péter, Magyarország új katolikus prímása. Előtte elődje, Paskai László bíboros Fotó: MTI

Nem ismeri a magyar történelmet az, aki úgy vélekedett, hogy a kinevezés és a beiktatás tisztán belső egyházi ügy – írta Erdő Péter új esztergom–budapesti érsek beiktatása kapcsán megjelent cikkében a tekintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitung, hozzátéve: "A poszt jelentőségét le lehet mérni azon, hogy Erdő Péter beiktatásán nemcsak az államfő, a házelnök és a miniszterelnök, hanem az ország összes eddigi, demokratikusan megválasztott kormányfője részt vett."



Válság a tengerentúlon: újsághír Law bostoni érsek lemondása. Itthon csend van Fotó: Reuters

A legutolsó mérvadó, a püspöki kar megbízásából készült szociológiai felmérés szerint a megkérdezettek többsége, 67,7 százaléka minősíti magát valamilyen szempontból vallásosnak, azonban csak kisebb hányad, a teljes minta 13,1 százaléka vallja magát az egyház – jelen esetben az úgynevezett történelmi felekezetek – tanítását követőnek. A megkérdezettek mindössze 15 százaléka jár rendszeresen istentiszteletre, de minden héten már csak 8,6 százalékuk, hetente többször pedig mindössze 1,1 százalékuk, vagyis száz emberből egy. Ez úgy is értékelhető, hogy az igazán aktív katolikusok száma alig 100-120 ezer embert jelent.

Egy másik meghatározó megfigyelés, hogy a történelmi felekezetek elöregedtek. 

A hivatalosnak is tekinthető kutatás szerint az egyház tanítását követő vallásos emberek 74 százaléka 50 év feletti, de közülük sokan 70 év felettiek. E vonatkozásban az a kérdés, hogy "hová tűnnek" az egyházi iskolák tanulói, a hittanoktatásban részt vevő fiatalok felnőtt korukra? 

Hasonlóan figyelemfelkeltő adat, hogy a hívők körében többségben vannak a nyolc általánossal rendelkező polgárok (44,5 százalék), míg a társadalmi arányokhoz képest alulreprezentáltak a felsőfokú végzettséggel rendelkezők (8,9 százalék).

Tamás Pál szociológus szerint az emberek individuálisabbá váltak, még a vallásosak sem a kollektív transzcendens élményt keresik, az egyházzal elvesztik a kapcsolatukat, hiszen nem vesznek részt annak közös rendezvényein. "Azt gondolom, hogy az európai trend eléggé jól látható, tehát nagy sikerre egy esetleges újraevangelizáció sem fog vezetni." 

Ha mindemellett figyelembe vesszük, hogy a rendszerváltás óta a katolikus egyház mai áron számolva több mint ötszázmilliárd forintot kapott különböző jogcímeken az adófizetők pénzéből, a fenti adatok még elgondolkodtatóbbak. 

Vajon mi lehet az egyház térvesztésének az oka? Hazánkban minden bizonnyal az is, hogy a rendszerváltást követően a szabad verseny és piac kemény, sokszor emberpróbáló feltételeivel szembesülő társadalom egyre kevésbé kíváncsi egy olyan egyház tanítására, mely kockázatvállalás nélkül, a költségvetés terhére működik, és amelynek legtöbb megnyilvánulásában saját gazdasági pozícióinak megszilárdítása a téma. "Remélem, hogy Erdő kinevezésével egy újfajta egyházpolitika kezdődik, amely nem hagyja azt, hogy a katolikus egyház olyan hírbe keveredjék, hogy a mindenkori kormányzattól csak pénzt akar, de azon túl különösebb szempontjai nincsenek" – reagál e felvetésre Giczy György katolikus teológus.

A társadalmi térvesztésnél maradva még, miért fogadna el lelkivezetőjéül a család- és otthonteremtés terhét felvállaló, sokszor a munkanélküliség veszélyével is szembekerülő, a megélhetés napi harcát küzdő polgár egy papot, akinek a fenti feladatokkal nem kell megbirkóznia, hivatását pedig akár élete végéig gyakorolhatja, függetlenül annak minőségétől, hatékonyságától? És akkor még a papság egyes képviselőinek közismert erkölcsi problémáiról nem is beszéltünk.

Bár Tőkéczki László történész nem érzékeli a katolikus egyház befolyásának csökkenését – hiszen, mint mondja, a népszámláláskor a görög katolikusokkal együtt 5,5 millió ember vallotta magát katolikusnak –, a papság helyzetét problematikusnak tartja: a cölibátus, azaz a kötelező papi nőtlenség miatt egyre kevesebben vállalják a szolgálatot, "magyarán nincs munkás az aratásban".

Mivel Erdő Péter minden kérdésben a cölibátus fenntartása mellett kiálló II. János Pál iránymutatását tekinti a maga számára kiindulópontnak, e területen kétséges a magyar álláspont változása.

Gyulay Endre Szeged–Csanádi megyéspüspök elismeri egyháza térvesztésének tényét, az okokat azonban külső tényezőkben látja: "Mihelyst a rádió, televízió és az összes újság tisztességesen, komolyan veszi a keresztény világnézetet, nem fognak elmenni a hívek. Amíg azonban a média egy abszolút hedonista világot, önmagának élő, saját hasznát kereső embereket mutat be a nézőknek, addig változás nem várható" – fejtette ki a Heteknek. Bizonyos tévéműsorok rendkívül káros hatásával kapcsolatban józan gondolkodású ember nem bocsátkozhat vitába, ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy médiamegjelenés tekintetében a katolikus egyház rendkívüli lehetőségekkel rendelkezett és rendelkezik. Az 1990-es megállapodástól a médiatörvény megszületéséig eltelt hat évben a MTV-nél a vallási műsoridőpercek felosztása a következőképpen történt: a katolikus egyház rendelkezett a teljes műsoridő felével, míg a fennmaradó 50 százalék jutott az összes többi magyarországi egyháznak.

Jelenleg a Magyar Televízió két csatornáján éves szinten összesen 18 ezer 367 percet, vagyis naponta közel egy órát biztosít szakrális jelleg? műsorok sugárzására, ebből tehát mintegy félóra jut naponta a katolikus egyháznak. Természetesen ingyen. A fentiekből egyértelmű, hogy az egyház rendelkezik a társadalom megszólításának legmodernebb és leghatékonyabb eszközével is. Ha ennek ellenére nem képes tömeghatást elérni, akkor feltehetően mondandójával van a probléma.

A megújulással kapcsolatban Gyulay Endre borúlátó: "A katolikus egyház jelen van a plakátjaival, újságjaival, hírközlésével, szószékjeivel, azonban amit 40 év alatt a családok szétrombolásával, neveléssel kapcsolatosan tettek a szülők, ezek nem fognak megváltozni egyik napról a másikra. Az elmúlt 12 év sem volt elég arra, hogy a 40 évet korrigálja" – utalt az egypártrendszer időszakára a püspök, és lehet, hogy igaza van. De mi történt a katolikus egyház 40 éves pártállami tevékenységének feltárásával? Jószerével semmi. Az egyházi személyek átvilágítása bohózatba illő folyamat során odázódik, sokak szerint végleg. Ez pedig szintén a klérus hitelességét kérdőjelezi meg, hiszen az átlagember úgy gondolkodik: ha nem volnának érintettek, nem félnének az átvilágítástól.

"Égetően szükséges lenne egyfajta szembenézés, egyfajta elszámolás a múlttal – mondja Wildmann János, az Egyházfórum cím? katolikus folyóirat főszerkesztője –, de abban nem vagyok biztos, hogy ennek egy állami átvilágítási folyamaton belül kellene bekövetkeznie, meg lehetne tenni az egyházon belül is. Ugyanakkor azt hiszem, ez most sem fog bekövetkezni."

Erdő Péter Magyar Hírlapbeli interjúját olvasva valószínűleg tényleg nem. Az új prímás ugyanis úgy véli, "az átvilágításnak komoly funkciója az államapparátuson belül van", a katolikus egyház tekintetében maga a kérdés felvetése is "elég furcsa", ráadásul az egymást jól ismerő szerzetesek, papok emlékeznek arra, "emberileg ki hogyan viselkedett".



Csak semmi politika



"Politikával a katolikus egyház eddig sem foglalkozott" – jelentette ki kérdésünkre Gyulay Endre, ami annál is meglepőbb, mivel például 1998 tavaszán jelen sorok írója saját fülével hallotta, amint a püspök egy jobboldali lakossági fórumon "Orbán és Torgyán" támogatására szólította fel a hallgatóságot, nem beszélve a máig emlékezetes 2002-es katolikus kampányról, melyet az akkori kormánypártok hatalomban tartásáért folytattak. Az Új Ember cím? katolikus hetilap honlapján talán a mai napig olvasható az a tavaly áprilisi püspökkari levél, melyben az egyházvezetők mély sajnálatukat fejezik ki a Fidesz váratlan veresége kapcsán. De hogy a másik irányból is közelítsünk a szoros katolikus-jobboldal együttműködéséhez, emlékeztetünk Pálos Miklós, az Antall-kormány egyházügyi államtitkára nevezetes kijelentésére, mely szerint ő közhivatalnokként is a katolikus egyház érdekeit képviseli.

Osztie Zoltán plébános, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnöke "A keresztény értelmiségiek a Fideszt támogatják" címmel adott interjújában egyenesen teológiai érvekkel próbált hatni, amikor imígyen szólott: "A jobboldal és a baloldal megoszlásának metaforája az, hogy az előbbiek Jézus jobbjára akarnak kerülni, amikor az ítélet szétválasztja majd az embereket (…), a baloldalra állók pedig tagadják Isten uralmát."



Habsburg Ottó és Erdő Péter a tavalyi Opus Dei-konferencián. Találkozási pont Fotó: Somorjai L.

"Arról, hogy ki legyen a miniszter, vagy ki ne legyen, erről nem beszélünk" – állítja Gyulay Endre, miközben szakmai körökben úgy tudják, hogy Szalay István jelenlegi egyházügyi államtitkárt az ő javaslatára nevezték ki.

Tőkéczki László szerint természetes dolog, hogy "az örök evangéliumot hirdető egyház azokhoz áll közelebb, akik az ő tanításához közelebb álló világnézeti értékelveket hirdetnek, és természetesen nem állhat közel olyan materialista alapokon álló párthoz, amely az elmúlt ötven évben őket elnyomta". A politológus éppen ezért nem gondolja, hogy a katolikus egyháznak felül kellene vizsgálnia politikai magatartását.

Tamás Pál ezzel szemben úgy véli, hogy a keresztény mivoltából fakadóan univerzális értékek képviseletével megbízott katolikus egyház részéről komoly hiba volt olyan "nemzeti politikusok esernyője alá húzódni, olyan politikai erők védelme alá helyeznie magát, melyek nem képviselnek univerzális értékeket".

Tamás szerint az Erdő Péter jellemzésére alkalmazott modern konzervativizmus azt jelentené, hogy elszakad ettől a kelet-közép-európai nemzeti mítoszokba beleragadt politizálástól.

"Egy egyház, amely szolgálni akar, nem kötelezheti el magát olyan mértékben, ahogyan ezt a szószékről gátlástalanul agitálva tették a tavalyi választások előtt – mondja Iványi Gábor metodista lelkész –, miután azonban mégis hirdették, jelezték, hogy nyilván Isten is jobboldali, és nem ez jött be, legalább le kellene vonni a következtetéseket."

A politikai jobboldal és a katolikus egyház összeölelkezése kikezdte az egyház hitelét – állítja Wildmann János –, és úgy véli, amennyiben az új prímás jól méri fel az egyház helyét a társadalomban, törekedni fog a politikai hatalomtól való függetlenségre.

"Ebből a szempontból Erdő Péter nyilatkozatai nagyon biztatóak" – mondta lapunknak Horányi Özséb, a Pax Romana katolikus értelmiségi szervezet elnöke, és utalt rá, hogy például az elmúlt hetek heves egyházfinanszírozási vitájában Erdő más katolikus vezetőktől eltérően feltűnő mértékletességet tanúsított, amikor "múló, technikai jelleg? kérdésnek" minősítette azt. Horányi reméli, hogy az új prímás beiktatásával kiegyensúlyozottá válnak egyháza politikai megnyilvánulásai is, hiszen "az egyháznak azokkal kell szót érteni, akiket a társadalom a hatalomba emelt, és nem arról kell vitatkoznia, hogy kik kerüljenek kormányra."

Giczy György arra hívta fel a figyelmet, hogy Erdő volt az egyetlen püspök – pontosabban segédpüspök –, aki a Fidesz-kormányzat alatt olyan sajtónyilatkozatot tett, melyben felhívta a figyelmet, hogy a Fidesz politikai céljaira akarja felhasználni a katolikus egyházat.

Kevésbé derűlátó a katolikus egyház politikai mérséklődésével kapcsolatban Majsai Tamás református teológus: "Pillanatig sem kételkedem abban, hogy a baloldali húsosfazekakat is Éli fiai módjára körbedongó klerikális bendők többsége a következő választásnál ismét a jobboldal szócsöveiként fog csilingelni és perselyezni" – nyilatkozta a Heteknek Majsai, aki úgy véli, ebben akaratán kívül szerepet fog játszani "a rendszerváltás óta legostobább és leggyávább egyházpolitikát jegyző Medgyessy-kormány, mely sajátos módon két dolgot képtelen belátni: e társadalmi méret? szabadcsapatok hasznavehetetlenségének és jelentéktelenségének, valamint a köreikben uralkodó javíthatatlan spirituális romlottságnak a tényét".



Felebarátságtalanok



Ott és akkor, ahol és amikor viszont politizálnia kellett volna, a katolikus egyház alig-alig hallatta a hangját – emlékeztet Gábor György vallásfilozófus –, márpedig a rasszizmus és az antiszemitizmus bármilyen megnyilvánulásakor a leghatározottabban és a legegyértelm?bben meg kellett volna szólalnia, ahogyan tette ezt a francia klérus meglepő intenzitással, önnön keresztény értékrendjéhez abszolút hűen, a legutóbbi elnökválasztás során, amikor a rasszista, idegengyűlölő Le Pen ellen emelte fel szavát.

A katolikus egyház más egyházakhoz fűződő viszonya nem túl baráti, a lelkekért folytatott versengésben nem nagyon tűrtek vetélytársat – mondja Iványi Gábor. Hozzátehetjük azonban, nemcsak a lelkekért, de a pénzért folytatott versenyben sem vették figyelembe más egyházak – köztük más keresztény egyházak – érdekeit sem: jó példa erre az úgynevezett egyszázalékos támogatás körüli vita, amely hiába zárult úgy, hogy a katolikus egyház egyetlen fillérrel sem kap kevesebbet annál, amit akart, Semjén Zsolt "elvi okokból" mégis alkotmánybírósághoz fordult. E barátságtalan lépés azt sugallja, hogy egyházának nem elég saját támogatása, emellett rendkívül zavarja, hogy a többi magyarországi egyház is hozzájuthat a katolikuséhoz képest morzsányi támogatáshoz.

A nem éppen felebaráti viszonyulás "náluk teológiai alapon nyugszik", ugyanis a protestáns, református, evangélikus felekezet templomait máig nem tekintik templomnak, az e helyen szolgálatot teljesítők pedig nem papok, hanem prédikátorok, esetleg lelkipásztorok – világít rá egy elméleti okra Iványi Gábor. "Ha nem is mondják azt, hogy szakadárok vagy eretnekek, de nem részei az egyháznak."

Erdő Péter a Kossuth Rádiónak adott nyilatkozatában érzékeltette, hogy az egy akol, egy nyáj római értelmezésében nem várható lényegi változás: "Úgy gondoljuk, hogy a katolikus egyház közösségében él tovább Krisztusnak a kinyilatkoztatása, Krisztusnak az öröksége, nem pusztán a Szentírás leírt szavaiban. Tehát ilyen értelemben nyilván nem mindegy az a mi hívő szemszögünkből nézve, hogy katolikus-e valaki, vagy nem."



Ki nyert ma? 



Erdő Péter kinevezése sokakat, talán sok püspököt is meglepett, hiszen az új prímás nem rendelkezik komolyabb lelkipásztori tapasztalattal. Wildmann János számára ennek a következő az üzenete: "A pápa nem elégedett a magyarországi helyzettel, elege van a halogató, taktikázó, öreges mentalitásból, hiányolja a frissességet, fogékonyságot, és több dinamizmust vár a magyar egyháztól." A megújulást vélhetően úgy látja garantáltnak, ha egy fiatalabb, szélesebb látókör? ember tölti be az esztergomi érsek posztját. A döntés ugyanakkor feszültséget is szülhet az egyházon belül, hiszen az idősebb katolikus vezetők úgy érezhetik, hogy több évtizedes szolgálatuk "jutalma" a mellőzés. Ezt támasztja alá az egyik katolikus vezető egymondatos értékelése Erdő kinevezésével kapcsolatban: "Róma keresett, Róma döntött."

A magyar katolikus egyház feje a prímás, a prímási méltóság ugyanakkor mindig az esztergomi érsekséghez kapcsolódik. Prímás tehát nem lehet sem a kalocsai, sem az egri, kizárólag az esztergomi: Paskai László nyugdíjazásával mostantól Erdő Péter. A hatvanas évek közepéig a prímás egyben a püspöki konferencia elnöki tisztét is automatikusan betöltötte, azóta azonban e tiszt már választás kérdése, jelenleg Seregély István egri érsek tölti be. Általában e tisztség viselője tartja a kapcsolatot a kormánnyal: az egyszázalékos kiegészítő állami támogatás vitájában is Seregély István kereste fel hivatalában Medgyessy Pétert. 

Az esztergomi érsek mint prímás annyiban is előnyt élvez a többi katolikus vezetővel szemben, hogy ő közvetlenül érintkezhet a Szentszékkel, nem kell a nunciuson keresztül kezdeményeznie a kapcsolatot a pápával, a római hivatalnokokkal. Emellett az egyházon belül a legfelsőbb döntéshozó tényező is: harmadfokú bíróságot tarthat fenn, ami a világi Legfelsőbb Bírósághoz hasonlítható. Kinevezése óta egyébként egyre többen valószínűsítik, hogy a három év múlva nyugdíjba vonuló Seregély helyett a püspökkari konferencia elnöki tiszte is Erdőre vár.

A közelmúltban egyes jobboldali publicisták felvetették, hogy a katolikus egyházat a világ több pontján sújtó pedofil botránysorozat esetleg Magyarországon is zavart okozhat, éppen ezért nem zárható ki, hogy Erdő kinevezése azzal is összefügg, hogy személye, jogi képzettsége garancia lehet egy válsághelyzet szakszer? menedzselésére.

Igaz, hogy az eddigi "vezérhelyettes" Seregély István szerette volna magát a prímás posztján látni, a vele szemben kívülállóbb és esélytelenebbnek tartott Erdő kinevezése mégsem a püspöki kar tevékenységének kritikája, hanem természetes rendszerfejlesztés – véli Tamás Pál. 

A szociológus szerint a római döntéshozók éppen úgy jártak el, mint ahogy egy multinacionális cég jár el ilyen esetben, azzal a különbséggel, hogy most egy ötvenéves illető játssza a multi harmincöt éves ifjú titánját. A generációváltás előnye, hogy így "automatikusan kikerülnek a frontvonalból azok a hidegháborús veteránok, akik megszokták, hogy tüzelni kell az államra".

Majsai Tamás a fentiekkel ellentétben úgy véli, Róma stratégiaváltást eszközölt Erdő kinevezésével: "A világvallás magyarországi rezidentúrája megértve az idők szavát, most csendesen visszavonja az eddig frontvonalban álló klerikonkvisztádorokat, hogy az általuk visszataszító módon megteremtett biztos megélhetési és politikai bástyák mögül elegánsabb és hatékonyabb eszközökkel folytathassa a közéletbe és a társadalom szövetébe való opus deis behatolást."

(A cikk elkészítésében közreműködött Finta Szilvia, Hazafi Zsolt, Ignácz Valéria, Szobota Zoltán)


Névjegy

Erdő Péter 1952-ben Budapesten született, és itt szentelték pappá 1975. június 18-án. A Hittudományi Akadémián szerzett teológiai doktorátust. Kápláni évei után a római Lateráni Egyetemen kánonjogból doktorált. Hazatérve teológiai tanár volt az esztergomi főiskolán. 1988-tól a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián, illetve 1993-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán az egyházjog tanszékvezető professzora lett. A Pápai Gergely Egyetemen 1986-tól megbízott, 1988-tól meghívott profeszszorként tanított. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemet 1998–tól rektorként irányította. II. János Pál pápa 1999. november 5–én székesfehérvári segédpüspökké nevezte ki, és 2000. január 6-án a Szent Péter-bazilikában püspökké szentelte. 2002. december 7-én a pápa kinevezte esztergom–budapesti érsekké, Magyarország prímásává. A főegyházmegye vezetését 2003. január 11-én vette át elődjétől, Paskai László bíborostól. (Magyar Kurír)


Az érsek és a prelatúra

Morvay Péter

Röviddel azt követően, hogy bejelentették Erdő Péter kinevezését, elterjedt róla, hogy az új magyarországi prímás az Opus Dei szervezetének a tagja – írta a héten megjelent cikkében a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A tekintélyes német napilap szerint figyelemre méltó, hogy az új prímás szükségesnek látta ezeket a feltételezéseket a nyilvánosság előtt is cáfolni. Valóban: az elmúlt egy hónap során Erdő Péternek több újság- és rádióinterjúban is feltették a kérdést, hogy valóban kapcsolatban áll-e a Vatikánban a hírek szerint egyre meghatározóbb befolyással rendelkező és markánsan konzervatív szellemiségűnek tartott Opus Deivel. Az érsek egyértelműen cáfolta az újságírók kérdését: "Nem vagyok tagja sem magának az Opus Dei személyi prelaturának, sem a hozzá kapcsolódó papi egyesületnek" – mondta Erdő Péter a Magyar Rádió Krónika Háttér cím? műsorában 2002. december 12-én. Ugyankkor válaszában méltatta az Opus Deinek és más katolikus mozgalmaknak az egyház életében betöltött szerepét.



Tárlat Josémaría Escrivá életéről. A spanyol modell képekben Fotó: Somorjai L.

Erdő Péter más alkalommal is kifejezte, hogy nagyra értékeli az Opus Dei munkáját. 2002. május 11-én – még a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektoraként – házigazdája és levezető elnöke volt annak a budapesti konferenciának, amelyet az Opus Dei alapítója, Josémaría Escrivá születésének 100. évfordulója tiszteletére rendeztek. A konferencián felszólalt többek között Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke, az Európai Parlament tagja is. A Tudomány, hit és egyetem címmel megrendezett tanácskozás az 1975-ben elhunyt alapító – akkor még csak tervezett, majd 2002 októberében ténylegesen megtörtént – szentté avatásához kapcsolódott.

A konferencia házigazdájaként Erdő Péter rektor az Opus Dei szerepéről szólva elmondta, hogy míg a szekularizáció miatt a papoknak egyre nehezebb beleélniük magukat a világi emberek helyzetébe, az Opus Dei ebben is tud segíteni.

A papi tagok mellett a "világi szerzetesség"-re – tehát a szervezet iránt mélyen elkötelezett, de továbbra is az eredeti hivatásukban megmaradó katolikusokra–épülő Opus Deire az egyházon belül és kívül is gyakran fenntartással tekintenek. A kritikusok egyik problémaként az alapító Josémaría Escrivá és a Franco-rezsim közötti állítólagos szoros kapcsolatokat említik. 1953-ban Franco tábornoknak a Vatikán segített – a spanyolországi katolikus vezetés támogatásával – kitörni a világháború utáni diplomáciai elszigeteltségből. A párizsi Le Monde annak idején a szerződést úgy értékelte, hogy ez volt a Franco-rendszer legnagyobb győzelme a háború óta. Amikor pedig az ötvenes évek végén a tábornok a gazdasági és társadalmi válság nyomán szakértői kormányt nevezett ki, abban három kulcsminisztérium élére is Opus Dei-káderek kerültek.

A politikai befolyásra való törekvés mellett a másik visszatérő kifogás a szervezet "titokzatos" működése. Az Opus Deit bíráló szerzők a hetvenes-nyolcvanas évek nagy vihart kavart olaszországi maffiabotrányaival, a P2 titkos szervezet és a politikai elit közötti kapcsolatépítéssel, a Vatikán Bank csődjében való tevékeny részvétellel vádolják, sőt még I. János Pál pápa tragikusan gyors elhunytával kapcsolatban is a szervezet kezét vélik felfedezni. Ezeket a vádakat az Opus Dei természetesen visszautasítja, az viszont tény, hogy a prelatúra II. János Pál pápasága alatt nagy befolyásra tett szert a Vatikánban, és egy sor kiváltságot, például a nemzeti egyházaktól való teljes függetlenséget jelentő pápai címet is kapott, alapítóját pedig előbb boldoggá, majd szentté avatta a jelenlegi egyházfő. Bár hivatalosan csak egyetlen bíboros, a perui Thorne érsek tagja a szervezetnek, előfordulhat, hogy a következő pápaválasztáson a kétharmad részben konzervatív bíborosokból álló konklávé az Opus Dei támogatottjai közül választja meg II. János Pál utódját. Egyik ilyen esélyes Norberto Rivera Carrera, Mexikóváros 60 éves érseke, akit II. János Pál 2001-ben nevezett ki. Egy másik állítólagos Opus Dei-protezsált az ultrakonzervatív Giacomo Biffi bolognai érsek. A mai állás szerint ebbe a kérdésbe Erdő Péter érsek biztosan nem szólhat bele, mivel a konklávéban továbbra is az egyetlen magyar bíboros, Paskai László rendelkezik szavazati joggal.

Olvasson tovább: