Kereső toggle

2003: régi konfliktusok és új jelöltek

Elaknásított világ

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tegyük fel, hogy 2003 tavaszán az Egyesült Államok mégsem indít támadást Szaddám Huszein ellen. 

A katonai fenyegetés hatására az iraki diktátor önként feladja amúgy sem jelentős tömegpusztító fegyvereit, míg népe az elnök gyengeségét látva egy gyors és vértelen puccsal lerázza magáról a három évtizedes zsarnokságot. A CNN táncoló boldog tömegeket mutat Bagdad utcáiról. Az olajárak meredeken zuhanni kezdenek, a gazdaság minden régióban lendületet kap. Az iraki forradalom hatására más iszlám társadalmakban is reformmozgalmak indulnak. A palesztin nép is megelégeli az öreg és korrupt Arafat-rezsim uralmát és az elnökválasztáson demokráciát és a gazdasági felvirágzás programját meghirdető új vezetőt választ, akivel a megkönnyebbült izraeli kormány fényes ceremónia keretében néhány hónap alatt megköti az új Camp David-i békeszerződést. Az al-Kaida elleni hadjárat megtermi gyümölcseit: a terrorvezéreket elfogják vagy lefegyverzik, és néhány elszigetelt csoportot leszámítva a terrorhálózat megszűnik. 



George W. Bush texasi farmján köszöntötte az újesztendőt. Van mire előretekintenie Fotó: Reuters

Vagy tegyük fel, hogy Bush elnök mégis megtámadja Irakot, de a szárazföldi offenzíva az amerikai csapatokra kilőtt lépfene- és himlőtöltettel ellátott rakéták hatására elakad. Miközben az orvosok kétségbeesetten igyekeznek újabb védőoltásokkal ellátni a csapatokat, az al-Kaida újra lecsap, ezúttal az egyik európai nagyvárosban. A palesztin terroristák Izraelben elérik régi céljukat: egy föld-levegő rakétával eltalált utasszállító repülőgép Tel Aviv központjában zuhan le. Válaszul Izrael bejelenti: érvénytelennek tekinti az oslói szerződéseket, és visszafoglalja az eddig átadott palesztin területeket. Irán felszólítja az arab országokat, hogy tegyék félre torzsalkodásaikat és adjanak méltó választ a cionisták és szövetségeseik agressziójára.

Melyik képzelt forgatókönyv a valószín?bb? Ki-ki döntse el maga! 2000-ben az ezredfordulós apokalipszist jövendölők látványosan megszégyenültek, ám 2001 szeptemberében a Fekete Kedd mégis inkább John H. Dalton amerikai haditengerészeti miniszter 1998-ban megfogalmazott figyelmeztetését igazolta: "A 21. században a világesemények valószínűleg oly módon fognak kibontakozni, ahogy azokat egyikünk sem látja előre…" 



Az Öbölbe vezényelt katonák indulás előtt. Nem lesz díszmenet Fotó: Reuters

"A szabadság nem Amerika ajándéka. Ez Isten ajándéka a világ számára. A mi nemzetünk soha nem hódít, de ha kell, felszabadít." George W. Bush tavaly több beszédében is elmondta ezeket a mondatokat, amelyekkel világossá akarta tenni: szerinte a politikában fontos az erkölcsi meggyőződés, hogy cselekedeteink mércéje nemcsak a hasznosság, hanem az igazság is. Éppen ezért a 2002. év legfőbb feladatának január végén elmondott országértékelő beszédében a "gonoszság tengelye" elleni harcot hirdette meg. A nyilván nem véletlenül használt második világháborús "tengely" kifejezés alatt Bush három országot – Észak-Koreát, Iránt és Irakot – nevezett meg. "A terrorizmus elleni harc csak most kezdődik" – ígérte az elnök, és ebben igaza lett: 2003 úgy indul, hogy a háborút egyetlen fronton sem sikerült megnyerni. A hajtóvadászat egy éve alatt legfeljebb szétzavarni sikerült bin Laden afganisztáni terrorista termeszvárából az al-Kaida tagjait, de ezzel a feladat csak bonyolultabb lett. Az álcázás mestereinek számító muszlim terroristák és szövetségeseik 2002-ben letették véres névjegyüket turista paradicsomokban a Távol-Keleten, amerikai és francia katonák ellen az Arab-félszigeten, és egy perverz sorozatgyilkos páros révén újra sikerült rettegést csempészniük Amerika szívébe is.



Újít a terror



Nem tudni, mi a rosszabb: ha tömegpusztító fegyverek terroristák kezébe kerülnek, vagy ha állami hatalommal rendelkező diktátorok tesznek szert ilyenekre. Az elmúlt évben egy sor hír jelent meg arról, hogy milyen következményekkel járna egy radioaktív hulladékkal kevert "szennyezett bomba" felrobbanása egy nagyváros közepén. Más elemzések arról szóltak, hogy hány ember fertőződne meg a városi vízvezetékrendszerbe juttatott kórokozóktól, mielőtt a támadásra fény derülne. Ismét olvashattunk a KGB által szabotázsakciókra kifejlesztett nukleáris "bőrönd-bombákról", amelyekből állítólag több tucat a peresztrojka idején jó pénzért feketén elkelt. 

A terrorizmus eddigi története azt bizonyította: ha egy csoport számára lehetőség nyílott valamilyen új – a terrorizmus alaptermészetéből fakadóan az eddiginél nagyobb pusztulást és rettegést kiváltó – módszer alkalmazására, akkor ezt előbb vagy utóbb (de inkább előbb) be is vetették. Ilyen új terrortechnika volt a nyolcvanas években az utasszállító repülőgépekre csempészett bomba, majd a kilencvenes években az öngyilkos merénylők bevetése. Az előbbi módszer "csúcspontját" a skóciai Lockerbee felett felrobbantott PANAM-járat jelentette, ahol a levegőből lehulló roncsok egy kisvároskát is felgyújtottak, míg a kamikazestratégia alighanem szeptember 11-ével érte el eddigi tető-pontját. A terroristák továbbra is alkalmazzák "hagyományos" módszereiket, ám a közvélemény figyelmét ma már csak ezeknél drámaibb akciókkal tudják felkelteni. Szakértők szerint a tömegpusztító terrorizmus megjelenésével kapcsolatban ezért inkább csak az a kérdés, hogy hol és melyik csoport látja eléérkezettnek az időt az új "minőségi ugrásra".



A három lator



Többet lehet tudni, de ugyanolyan nyugtalanítóak a – szintén Bush-kifejezéssel – "lator országok" kezében lévő tömegpusztító fegyverek. Az Irak elleni háború a megelőző csapásokra építő új amerikai katonai doktrina első – de korántsem utolsó – alkalmazása lehet. 

Az iraki hadjárat természetesen többről szól, mint Szaddám Huszein lefegyverzése: üzenet lesz a világ egyetlen szuperhatalmától, hogy veszélyes dolog ujjat húzni Amerikával. Az európaiak nagy része – nem is beszélve az iszlám világról – ugyanolyan aggodalommal tekint a "világ rendő-rének" tartott Egyesült Államokra, mint a nem túl szimpatikus, ám távoli, és a nevetséges százszázalékos választási eredményeivel dicsekedő Szaddámra. Miközben Amerika újra kész katonáit áldozni egy világveszedelem elhárítására, az európai közvélemény Busht – a Newsweek megfogalmazása szerint – "ész nélkül rodeózó újjászületett analfabéta cowboynak" tartja. Pedig a Párizsban karácsony előtt egy autónyi fegyverrel és robbanóanyaggal letartóztatott algériai repülőtéri alkalmazott példája is jelzi: az európai struccpolitikát bármikor felboríthatja egy nagyszabású terrorakció. 

Meglehet, az iraki tömegpusztító fegyverekről csak az országba bevonuló katonák szereznek pontos információkat – remélhetőleg nem a saját bőrükön. Észak-Korea és Irán azonban nem is csinál titkot atomprogramjából. És akkor ott vannak az olyan, a Nyugat számára baráti atomhatalmak, mint Pakisztán és India, amelyeket, mint Pervez Mussaraf pakisztáni elnök minapi bejelentéséből kiderült, az elmúlt év nyarán csak egy hajszál választott el attól, hogy Kasmír feletti vitájukban (amely nem kis részben muszlim-hindu civilizációs konfliktus is) egymásnak essenek.



A Közel-Kelet közeli jövője



Elméletben mindig könynyebb tervezni az eseményeket, mint a gyakorlatban. Joshua Muravchik washingtoni kutató például arra számít, hogy az iraki rendszerváltás "a demokrácia cunamiját (szökőárját) indítja el az iszlám 

világban". Muravchik a Newsweek jellemzése szerint "apokaliptikus optimista", annak a nézetnek a képviselője, hogy egy egyensúlyából kibillentett rendszer kaotikus helyzetéből szükségszerűen jó következik. Más tervezők, mint Rachel Bronson, a Külkapcsolatok Tanácsának szakértője óvatosabban fogalmaznak: "Csak az idő dönti el, hogy a status quót alapjaiban megrendítő káosz vajon jót hoz-e a közel-keleti térségnek?"

Az íróasztal mellett azonban már az iraki háború után átrajzolt térképeket méricskélik. Az új államalakulatok – nem csak Irak esetében – visszatérést jelentenének az Ottomán Birodalom alatti tartományhatárokhoz. Washingtonban arra számítanak, hogy Szaddám bukása után Irak három részre válik szét: az északi, kurd többség? rész különválna a középső, nyugat felé a jordán határig húzódó szunnita muszlim résztől. Ez utóbbinak Bagdad lenne a központja, míg a harmadik, dél-keleti, Iránnal szomszédos síita többség? tartománynak az Eufrátesz partján fekvő Bászra kikötőváros lenne a székhelye. 

A közel-keleti "megaterv" stratégái más, az első világháború után a britek által mesterségesen létrehozott államok felbomlásával is számolnak. Szaúd-Arábia nyugati része, Mekka, Medina és a királyi dinasztia székhelyének számító Rijád különválhat a keleti, olajban gazdag, és vallási szempontból inkább Iránhoz közeli síita tartománytól. (Ez utóbbiból származott szinte az összes szeptember 11-ei merénylő.) A radikális keleti tartomány jelenleg azzal fenyeget, hogy a monarchia megdöntésével egész Szaúd-Arábiát Irán uszályába sodorja.

Jordánia és Szíria jövőjét a kisebbségi származású vezetők bukása alapvetően meghatározhatja. Amenynyiben a jordán hasemita dinasztia megdől, semmi nem állja útját, hogy a palesztin többség? lakosság kikiáltsa az "igazi Palesztinát" a Jordán keleti partján. Izrael számára előnyösnek tűnik ez a megoldás, hiszen ebben az esetben megoldódhat a Nyugati-part és Gáza kérdése. Szíriát jelenleg szintén egy kisebbségi család, az alavita Asszad-dinasztia vezeti, míg az ország többsége Nyugat-Irakhoz hasonlóan szunnita. 

Milyen következményekkel járna egy ilyen lépték? átrendezés? A pesszimista forgatókönyv szerint az erőszakos határrendezések az amerikai demokráciaexport helyett épp ellenkezőleg, elősegíthetik egy erőteljes iszlám szövetség létrejöttét, amely a mai világi arab államoknál sokkal nagyobb kockázatot jelenthet, elsősorban Izrael számára.



17 millió halálraítélt



2003 Afrika számára az eddigieknél is nagyobb szenvedést hozhat: a Szaharától délre eső vidékeken soha nem látott éhínség pusztíthat végig. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) decemberi jelentése szerint a tavasz beköszönte előtt közel tizenhét millióan veszíthetik életüket, ha nem jutnak elegendő élelmiszerhez az elkövetkezendő három hónapban. 



Etiópia: egy gazda utolsó tehenei. Hétszer hét szűk esztendő Fotó: Reuters

Az előző katasztrófa 1984-ben történt: akkor – a nemzetközi erőfeszítések ellenére – egymillióan haltak meg. Az éhínséget növelő tényezők széles skáláját tekintve napjainkban sokkal rosszabbak a körülmények. Afrika déli részén a HIV-fertőzés, illetve az AIDS megtizedelte a vidéki munkaerőt, a rideg kormánypolitikák miatt pedig késnek az élelmiszer- szállítmányok. Zimbabwében például a kormány állítólag visszatartja az élelmiszersegélyt azoktól, akik az ellenzékkel szimpatizálnak. Az Afrika szarván és a nyugati területeken pusztító szárazság következtében tizenkilenc millióan éheznek. A kontinens szívében, illetve a Nagy Tavak vidékén pedig 

a civil zavargások miatt maradnak táplálék nélkül több- millióan. Az ENSZ Világélelmezési Programjának becslései szerint 1,4 milliárd dollár segélyre – ami közel 993 ezer tonna élelmiszert jelent – lenne szükség a jelenlegi válság kezeléséhez. Ezen szükségletnek eddig csupán kétharmadát sikerült teljesíteni: 663 ezer tonna élelmiszersegélyt indítottak útra a szükségben levők megsegítésére.



Merre fordul a pápamobil?



Ki lesz a 21. század pápája? Csak suttogva beszélnek róla, mégis az egyik legizgalmasabb kérdés – nem csak a katolikusok számára – az, hogy ki lesz a most nyolcvankét éves II. János Pál pápa utódja? 2003-ban a lengyel egyházfő uralkodásának a pápaság történetében ritkaságszámba menő negyedszázados évfordulóját ünnepelheti. Utódjának kiválasztásáról azonban – elvileg – már gondoskodott: a 114 pápaválasztási joggal rendelkező (azaz nyolcvan évnél fiatalabb) bíboros közül 108-at már ő nevezett ki hosszú pontifikálása során.



Frissen kinevezett bíborosok 2001-ben a Szent Péter téren, Rómában. Bekerültek a konklávéba Fotó: archív

Az utódlás tétje rendkívüli: II. János Pál egyszerre példátlanul sikeres egyházfő (közel száz országban tett látogatásaival minden elődjénél többet tett a katolikus hit népszerűsítéséért), ugyanakkor teológiai szempontból markánsan konzervatív pápa, aki utódjára egy sor, a realitásokkal egyre nehezebben összeegyeztethető dogmát hagy majd. A vatikáni hírek szerint idén napvilágot lát egy közel 800 oldalas új pápai dokumentum a szexualitás katolikus szabályozásáról, amely visszatérést jelent ahhoz a középkori felfogáshoz, amely a nemiséget szigorúan alárendelte a szaporodási akaratnak, és ebből következően tiltja a fogamzásgátlás bármely formáját. Ez az ultrakonzervatív rendelkezés a szegény, ámde már most is sűrűn lakott afrikai, távol-keleti és latin-amerikai országokban beláthatatlan következményekkel járhat. Nem kiszámítható, hogy mivel jár a második világháborús vatikáni iratok fokozatos felszabadítása. Az elmúlt két évben a részleges források alapján készült történeti művek a korábbinál kedvezőtlenebb képet festenek a római egyház, és elsősorban XII. Pius szerepéről a háborús években.

Súlyos örökség a 2002-ben új fordulatot vett papi pedofil botránysorozat. Ennek következtében lemondásra kényszerült egy amerikai és egy lengyel bíboros, valamint csődveszélybe került a bostoni egyházmegye, amely ellen négyszázötven olyan személy indított pert egy év alatt, akit gyermekkorukban papok rontottak meg. Az új év máris új botránnyal köszöntött be: egy tengerentúlon vendégeskedő negyvenéves lengyel pap megerőszakolt egy tizenhét éves amerikai lányt. A január végén kezdődő perben a pap korábbi bűncselekményeit is ki akarja vizsgálni a bíróság.

A pápaválasztás kérdését katolikus szempontból izgalmassá teszi még egy sor korábban élt katolikus szenttől származó jövendölés is, amelyek az egyház üldöztetéséről szólnak a pápaság történetének alkonyán. Ilyen borúlátó prognózist tartalmaz a világ és az egyház állapotáról a fatimai titokként ismert kijelentéssorozat is, ám a pápaság jövőjére vonatkozó legismertebb előrejelzés egy a 12. században élt ír püspöknek, Szent Malakiásnak tulajdonított lista. Ezen a listán 111 pápáról szerepel rövid, egy mondatos latin nyelv? mottó. (A listáról bővebben:
Visszaszámlálás. Hetek, 2002. november 15.) Malakiás szerint az utolsó, 112. pápa száműzetésbe kényszerül, Róma elpusztul, ezután egy új korszak kezdődik el. Mivel a Malakiás-lista alapján a következő egyházfő az utolsó előtti, a 111. pápa lesz, ezért katolikus körökben sokan remélik, hogy újra fiatal főpap kerül az egyház élére, elodázva így az aggodalommal várt végkifejletet. 


Elrettentés helyett megelőző csapás

"A hidegháború idején a tömegpusztító eszközöket olyan utolsó eszközként kezelték, amely a felhasználóját is megsemmisítheti. A mai terrorista országok azonban mindenkor szóba jöhető lehetőségnek tekintik őket, amelyek alkalmasak a megfélemlítésre, zsarolásra, felhasználhatók katonai agressziók során, illetve amelyek révén biztosítani látják fölényüket az Egyesült Államokkal szemben. Ebből adódóan a terrorista államokkal szemben a hagyományos elrettentés elve nem alkalmazható, ezzel szemben a megelőző lépésekre helyeződik a hangsúly. Az ellenséges szándékú cselekmények kiküszöbölése érdekében az Egyesült Államok – szükség esetén – megelőző lépéseket fog tenni…"

(Részlet a "Bush-doktrinából", 2002)


A bekamerázott élet

A terror és a terror elleni harc legnagyobb áldozata egyaránt a személyes szabadság. A Pentagon egyik legfontosabb eszköze már ma is a lakosság elektronikus nyomon követése – írja a The New York Times. A rendszer elemei rendelkezésre állnak, hiszen a legtöbben már most online vásárolnak, e-maileket küldenek, pénzautomatákat használnak, és hitelkártyával fizetnek. A Pentagon feladata az, hogy a szoftvertechnológia szálait összefonja, és végeredményként egy hatalmas elektronikai hálót alkosson. Az amerikai hírszerzés megújulása nem lenne lehetséges az internethasználat és harmadik generációt képviselő, számítógépeket összekapcsoló szoftverek jelenléte nélkül. Ez jelenti a kulcsot a Teljes Információ Birtokában (Total Information Awareness) nev? program végrehajtásához. A program képes összekapcsolni olyan, eddig különálló információforrásokat, mint a repülőtéri kamerák képei és a hitelkártyás fizetések, a repülőhely-foglalást és a telefonhívási listák. Az adatokat megszűri egy olyan szoftver, amely azonnal gyanús viselkedési minták után kutat. 

Egy példa segít a rendszer megértésében. Külföldi látogatók egy csoportja, akik az ország különböző részén vettek részt repülési tanfolyamokon, önmagában nem kelt gyanút. Az sem keltene feltűnést, ha ezen emberek mindegyike ugyanarra a napra foglalna repülőjegyet. Egy olyan rendszer azonban, amely mindkét tevékenységet felismeri, már képes riasztani az elhárítást. A legnagyobb gondot szakértők szerint az okozza, hogy mit keressenek. A rendszer alapját a Groove nev? program adja, amely képes megosztani az információt az összes hírszerzési ügynökséggel, és képes összekapcsolni azokat a programokat, amelyek a gyanús viselkedési minták után kutatnak, akár több ezer független adatbázissal, kezdve az akciós vásárlási kedvezményeket kínáló pontgyűjtő programoktól az egyetemi öregdiák klub listájáig. A program készítői a visszaélésektől való félelem miatt szeretnék a Teljes Információ Birtokában programot egy független szervezet felügyelete alá helyezni.


Az esélytelen esélyesek

Egy vatikáni mondás szerint "aki pápaként megy be a konklávéra, bíborosként jön ki onnan", vagyis akit esélyesnek tartanak, a legritkábban választják meg pápának. II. János Pál egyébként már több, korábban esélyesnek nevezett utódját élte túl. A legutóbbi két pápaválasztáson is olyan jelöltek győztek, akiknek a nevét nem is emlegették korábban, ezért kis túlzással 114 esélyes van. 

A tét és az érdeklődés nagyságát jelzi, hogy a legnagyobb ír fogadóiroda 2002 őszétől fogadásokat vesz fel a következő pápa személyére. A téteket nemzetközi szakújságírók és vatikáni bennfentesek információi alapján állítják össze, és az esélyesek sorrendjét negyedévente felülvizsgálják. A legjobb oddsot (négy az egyhez) Francis Arzine, hetvenéves nigériai bíboros kapta. Arzine a pápa személyes barátja, a musz-lim/hindu/buddhista vallásokkal való párbeszéd fő támogatója és vatikáni felelőse.

Az olasz főpapok közül Giacomo Biffi (74) bolognai érsek az egyik esélyes. Biffi hajlíthatatlanul konzervatív teológiai kérdésekben. Nyíltan ellenzi a feminizmust, a pacifizmust és a melegmozgalmakat. Biffit a befolyásos Opus Dei rend fő jelöltjének tartják. Egyik sajtónyilatkozatában azt vetette fel, hogy nem katolikusoknak (elsősorban muszlimoknak) nem szabadna engedélyezni Olaszországban a letelepedést.

Nála fiatalabb Diongi Tettamanzi (68), Milánó püspöke. Viszonylag új favorit, középutas, a fő kérdésekben (fogamzásgátlás, cölibátus, női papság) a konzervatívokkal és a liberálisokkal egyaránt szót tud érteni. Képzett, de unalmas személyiségnek tartják, ami egy kompromisszumos jelöltnél nem feltétlenül hátrány.

Christoph von Schönborn (57) a legfiatalabb bíboros. 

A bécsi érsek a szexbotrányba keveredett és lemondásra kényszerült Gröer bíboros utódja. Arisztokrata származású és csehországi születés? teológus, az új katekizmus megszövegezéséért felelős pápai megbízott. A jövő embere lehet, de ellene szól, hogy túl fiatal: megválasztása esetén több évtizedig uralkodhatna, túlélve szinte az összes jelenlegi bíborost. Nagyon képzett, konzervatív teológus.

Latin-Amerika jelöltje Dario Castrillon Hoyos (72) kolumbiai érsek és Norberto Rivera Carrera (60), Mexikóváros érseke. Carrera fiatal bíboros, II. János Pál bizalmasa, aki 2001-ben nevezte ki. A hírek szerint őt is a Dél-Amerikában különösen befolyásos Opus Dei támogatja. Jorge Mario Bergoglio (66) argentin bíboros viszont jezsuita, amit vatikáni körök nem tartanak előnyösnek, lévén eddig egyetlen jezsuitát sem választottak pápának.

Végül két idős, nagytekintély? főpap neve is felmerül a találgatásokban: Joseph Ratzinger (75), volt müncheni érsek, a Szent Inkvizíció utódjaként létrehozott Hittani Kongregáció vezetője. 

Jean Marie Lustiger (76) Párizs érseke, a század elején Franciaországba emigrált lengyel zsidó szülők gyermeke. Szüleit a nácik deportálták, anyja Auschwitzban halt meg. Egy keresztény család nevelte fel Orleans-ban. 1940-ben, tizenhárom éves korában katolizált és keresztelkedett meg. Nyilatkozataival korábban vihart kavart a zsidó közösség körében. Megválasztása több mint hatszáz év után az első francia pápát jelentené, és egyúttal zsidó származású is, emiatt nagy meglepetés lenne. A Malakiás-lista jelmondata (Gloria olivae – "az olajfa dicsősége") alapján egyesek azt várják, hogy a következő pápa a zsidósággal lesz közeli kapcsolatban. 


Kísértetországok

A dél-afrikai Szváziföld miniszterelnöke, Sibusiso Dlamini újévi üzenetében közölte, hogy országában a felnőtt HIV-fertőzöttek aránya a tavaly januári 34,2 százalékról egy év alatt 38,6-ra nőtt. A kormányfő csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy nem hozta meg a várt hatást az AIDS-et okozó fertőzés továbbterjedése ellen kifejtett felvilágosító munka és megelőzési tevékenység. A november végén gyűjtött adatok alapján a világ AIDS-járványnyal küzdő országai között Szváziföldé a második hely, csak a szintén dél-afrikai Botswana előzi meg a felnőtt lakosság 38,8 százalékos fertőzöttségével. Egészségügyi tisztségviselők szerint a valós arányszám valószínűleg még magasabb. A miniszterelnök beismerte, hogy az AIDS miatt meghaltak magas száma miatt csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma, s a tavalyi év rossz termése miatt idén már az éhínség is előfordul az ország egyes részein.


Kétharmados fehér füst

A pápaválasztó bíborosi gyűlést – az úgynevezett konklávét – a pápa halála után 15 nappal kell összehívni. Pápának elvileg minden katolikus megválasztható, gyakorlatban a középkor óta a bíborosok maguk közül választanak új pápát. A bíborosok titkosan szavaznak, a megválasztás feltétele kétharmad plusz egy szavazat (jelenleg a 114-ből 77 szavazat). Naponta kétszer szavazhatnak a bíborosok. Ha érvénytelen a szavazás, elégetik a cédulákat, és egy speciális vegyszer hozzáadásával fekete füstöt bocsátanak ki a kéményen. Amennyiben harminc szavazás után sincs új pápa, a bíborosok kétharmad helyett egyszer? többséggel választhatnak pápát. A sikeres pápaválasztást a cédulák fehér füstje jelzi. Akit megválasztanak, vissza is utasíthatja a megbízást, ebben az esetben elölről kezdődik a választás, változatlan szabályokkal.

Olvasson tovább: