Szinetár újra színre lép Fotók: Somorjai L.
A bajok nem akkor kezdődtek, amikor Győriványi Ráth György megkapta a főzeneigazgatói kinevezést, majd hónapokkal később, több sikertelen kísérlet után rátaláltak a bankszakmából érkező Locsmándi Miklós főigazgatóra is, és elindult a 2001–2002-es évad.
Győriványi Ráth György a Magyar Televízió 1986-ban tartott Nemzetközi Karmesterversenyén szerzett harmadik helyezésével és közönségdíjával hagyott emléket a magyar zenei életben. Ezt követően szinte azonnal külföldön megnyert egy karmesterversenyt, és Olaszországban kezdett dolgozni turnézó karmesterként.
Operaelőadást 1995-ben vezényelt először. Ahogyan őt nem ismerték itthon, úgy ő sem ismert gyakorlatilag senkit, amikor megpályázta a budapesti Operaház főzeneigazgatói posztját. Ezt az érintetlenséget előnynek hitte, hiszen nem befolyásolta őt semmiféle előítélet, ellenben magával hozott európai szokásokat, amelyekről joggal feltételezte, hogy Budapesten sem teljességgel ismeretlenek, hiszen az itteni nagy énekesek többsége hosszú éveket töltött külföldön – vendégként. A korábbi igazgatók készséggel engedték el a szólistákat a mégoly hosszú és nem is mindig minőségi vendégszereplésekre, nem kis feszültséget keltve ezzel, hiszen a társulati kötelezettségek gyakran a külföldi szereplésekhez alkalmazkodtak. Fénykoruk múltával a nagyok újra itthon énekeltek, és szükség is volt rájuk. Míg a külföldi búcsúzást hangjuk fáradását követően tudomásul vették, addig az anyaszínháztól most csak kevesen fogadták el, amikor – szakmai nyugdíjat és további fellépéseket ígérve, de – meg akart tőlük válni, amit az érintettek biztonságuk megszűnéseként éltek át. Márpedig az új vezetés egyik legnagyobb tragikai vétsége ez volt: távozást ajánlottak azoknak a vezető magánénekeseknek, akikről Győriványi Ráth György úgy gondolta, már nem tudnak a követelményeknek megfelelni. Mint főzeneigazgatónak szíve joga így ítélni. Nagy kérdés, hogy mennyi múlott a stíluson, ahogyan ezt a művészek tudomására hozták. A főzeneigazgatóval folytatott beszélgetés után a magánénekesek olyan levelet kaptak a főigazgatótól, amely sértette emberi és művészi önérzetüket. Győriványi Ráth György azt mondja, nem ismerte e levelek szövegét. A szándék másfelől az volt, hogy egyes előadásokra szerződtetett fiatalokkal frissítsék a repertoárt, és külföldi vendégeket hívjanak a hiányzó helyekre. Az elmúlt öt évben a ház nyugalmát minden más szempont fölé helyező vezetés nem kockáztatta meg, hogy minden áron frissítsen. Igaz, hogy korábban a Szinetár Miklós vezette Operaháznak pénze sem volt új státusokra, vendégművészekre, központi támogatása akkoriban nem nőtt, sőt csökkent.
2002. 07. 05. (VI/27)
