Kereső toggle

Keringő a világvége helyszínén

Véres hajnal Armageddonnál

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Órára pontosan harmincöt évvel a hatnapos háború kitörése után a hagyományok szerint a világvége helyszíneként tekintett Megiddó (Armageddon) közelében az Iszlám Dzsihád egyik terroristája felismerhetetlen ronccsá változtatott egy utasokkal zsúfolt autóbuszt" – kezdte tudósítását a szerda hajnali megiddói terrortámadásról az izraeli Haarec cím? napilap. A hatalmas erejű, autóban elhelyezett pokolgép tizenhét embert megölt, és körülbelül negyvenet megsebesített. 



Ennyi maradt a Tel Avivból Tiberiasba tartó autóbuszból. Autóbomba rohant a zsúfolt járm?be Fotó: Reuters

A véres merényletért a Damaszkuszban székelő Iszlám Dzsihád katonai szárnya, a Jeruzsálem Brigád vállalta a felelősséget. A később azonosított merénylő, Hamze Samudi az Iszlám Dzsihád dzsenini aktivistája volt. A helyszín más újságíróknak is apokaliptikus képeket idézett fel. A Washington Post tudósítója arra emlékeztet, hogy a "megiddói kereszteződés annak a helynek a közelében fekszik, amelyet a bibliai Jelenések könyve a világvégét megelőzően a jó és a rossz közötti kozmikus összecsapás helyszíneként jelöl meg: Megiddó ugyanis a héber megfelelője az Armageddon szónak. A palesztinok számára azonban Megiddó leginkább annak az izraeli börtönnek a helyszínét jelenti, ahol milicisták és terrorizmussal gyanúsított palesztinok ezreit tartották fogva az elmúlt harmincöt évben". 

Hiába a diplomáciai keringő a Szentföldön. Javier Solana, William Burns, Joschka Fischer, Oszama el-Baz, Mubarak tanácsadója és végül most George
Tenet is azt vizsgálja Izraelben és a Palesztin Hatóság területén, miként lehetne csökkenteni a feszültséget és újraindítani a politikai rendezés folyamatát. A cél a nyáron megrendezendő nemzetközi konferencia a "mérsékelt arab államok" (ha vannak ilyenek) és a kvartett (ENSZ, EU, Oroszország és az Egyesült Államok) részvételével. 



(A nagyobb mérethez kattintson a képre)

A szaúdi terv mellett Mubarak a hét végén Washingtonban ismerteti elképzelését a válság politikai megoldásáról. Az egyiptomi elnök előbb megalakítaná a palesztin államot a Gázai-övezet és a Nyugati-part 42 százalékán, majd az újdonsült alakulatot felvetetné az Egyesült Nemzetek közé. Izrael vállalná, hogy – nemzetközi garanciák mellett – négy-öt év alatt kivonul az 1967. júniusi határok mögé. Mubarak terve a szaúdi javaslatot konkrét menetrenddel házasítja össze. 



Hét áldozat a tizenhétből. Az utasszállító busz félútig jutott 

Arafat is konkrét reformelképzeléssel lepte meg George Tenetet. Razek tábornokot nevezte ki egy legfelsőbb biztonsági tanács élére, ám a legfelsőbb parancsnoki jogkört magának tartotta fenn. Emellett a kormányát is átalakítani igyekszik: bevonná a Hamaszt és az Iszlám Dzsihádot is. Ám amíg a reformok és a terror kart karba öltve lejtik haláltáncukat, a kvartett pedig a parketta szélén ütemesen tapsol, mindez sok hűhó semmiért. 

A diplomáciai keringőhöz ezúttal az Iszlám Dzsihád szolgáltatta disszonáns zenéjét egy újabb öngyilkos merénylettel. A robbantás a megiddói börtön közvetlen közelében, a Hederát Afulával összekötő Wadi Ara autóúton történt, nem messze az északi Afula várostól magyar idő szerint negyed kilenckor. Az országos rendőrfőparancsnok, Slomo Aharoniski szerint a Renault típusú teherautóba rejtett pokolgépet akkor hozták működésbe, amikor az autóbusz a börtön mellett haladt el. A halottak számbavételét jelentősen megnehezítette, hogy a nagy erej? robbanás a holtesteket darabokra szakította és szénné égette.

Az Egged busztársaság 830-as számú járata helyi idő szerint hat óra ötven perckor indult Tel Avivból a Genezáreti-tó melletti Tibériásba. A jelentés szerint az izraeli rendszámú (februárban lopott) teherautó eleinte egy kevéssé zsúfolt buszhoz zárkózott fel, majd később megváltoztatta célpontját. A kiszemelt 830-as busz tömve volt utasokkal, többségében katonákkal. Az autóba rejtett pokolgépet az azt vezető öngyilkos merénylő robbantotta fel. Tizenhét utas halt meg, tízen súlyos sérülésekkel kerültek kórházba, összesen negyven személy szorult kórházi ellátásra. A szem- és fültanúk szerint két robbanást lehetett hallani: előbb az autó, majd a busz motorja is felrobbant. A busz helyén mindössze egy fekete aknatölcsér és egy felismerhetetlen roncs maradt a szénné égett maradványokkal. 

Órákkal a súlyos merényletet követően izraeli tankok vonultak be a nyugati-parti Dzsenin városába, ezzel egyidejűleg harci helikopterekből tűz alá vették a város egyik negyedét. A város kihalt, lakossága – izraeli behatolástól tartva – a házakba vonult vissza.

Ariel Saron miniszterelnök vezetésével – a merénylet után nem sokkal – összeült a biztonsági kabinet, amelyet már korábban, a szír és a libanoni határon kialakult helyzet megvitatására hívtak össze. A megiddói merényletre adandó válasz ügyében lapzártánkig nem született operatív döntés. Limor Livnat oktatási miniszter az ülést követően kijelentette: Izraelnek nem maradt más választása, mint elfoglalni a nagyobb palesztin városokat, hogy megakadályozza a további hasonló terrorakciókat. "A jelenlegi stratégia, hogy az izraeli hadsereg szükség esetén lép csak be az autonómia területére, nem elegendő" – jelentette ki a miniszter asszony. Korábban már Saul Mofaz vezérkari főnök és Avi Dichter, a Shin Bét főnöke is felvetette a stratégiai váltás kérdését. Szerintük amíg a védelmi vonal nem épül ki, Izraelnek tartósan be kell rendezkednie a palesztin városokban. Felvetették Arafat elűzésének gondolatát is. Bár több miniszter támogatta, Saron miniszterelnök és Eliézer honvédelmi miniszter ellenezte mindkét lépést, mondván, hogy azoknak a nemzetközi közvélemény előtt negatív hatása lenne. Livnat szerint a Védőpajzs hadműveletben sikerült a "terror központi struktúráját megsemmisíteni, de nem sikerült ezt az állapotot megőrizni, mivel a palesztin terroristák újra gyártják fegyvereiket… A bombák száma egyre gyarapodik, mindaddig, amíg az izraeli hadsereg kívül marad a városokon. Ezért szükség van az ismételt belépésre, de ott is kell maradnunk" – jelentette ki Livnat. Ami Arafatnak a térségből való kiűzését illeti, Livnat szerint előbb vagy utóbb erre sor kerül.

Zeév Schiff, a Haarec szakértője szerint "a megiddói merénylet azt jelzi, hogy a reformokkal együtt a merényletek is folytatódni fognak. Az izraeli vezetőknek figyelmeztetniük kell az amerikaiakat erre, különösen, mert George Tenet a térségben tartózkodik a palesztin reformok elősegítésére, és azért, hogy megvizsgálja, alkalmas-e a helyzet új diplomáciai kezdeményezésre. Ha azonban a terror folytatódik, a reformok látszólagosak maradnak, Izrael pedig arra kényszerül, hogy folytassa hadműveleteit a palesztinok lakta területeken. Nyilvánvaló, hogy a terror folytatódása iraki érdekeket szolgál. Itt az ideje, hogy a magukat mérsékeltekként azonosító arab országok fellépjenek végre, és korlátozzák Arafat terrorista tevékenységét."


Útakadály

Gyógykezelésre Izraelbe érkezett kedden az az orosz nő, aki az elmúlt héten súlyosan megsebesült az arcán. Sebesülését akkor szerezte, amikor el akart távolítani egy, a Moszkva–Kijev autópálya mellett elhelyezett antiszemita feliratot. Amikor a "Halál a zsidókra!" feliratú táblát kihúzta a földből, az arra erősített bomba felrobbant, megsebesítve a huszonnyolc éves Tatja Sapunovát. Sapunovának számos izraeli klinika ajánlotta fel, hogy térítésmentesen hajtják végre rajta a plasztikai műtétet – jelentette az Interfax hírügynökség. Az orosz Zsidó Közösségek Szövetsége szintén vállalkozott a költségek fedezésére. A robbantás a fenyegető rasszista erőszak növekedését jelzi az orosz fővárosban. Orosz skinheadek háborúval fenyegették meg az "idegeneket". A robbantás utáni napon a tarfejűek megvertek egy zsidó fiút, és betörték az orrát.


Félidő a pokolban

Egykedv? sípolással jelez a mobiltelefon üzenetjelzője szerda reggel. Egy gombnyomásra csak az első sor olvasható: "Tizenhat halott…". Az ilyen hírüzenetek általában az Izrael szóval szoktak folytatódni, most is így van. A meggidói vérfürdő mérlege: két Mór – halottakban, a negyvenegynéhány sebesültet nem számítva. A megcsonkított, összeégett, karjukat, lábukat, szemüket, a nyugodt álmukat egy életre elvesztett áldozatokat szokták ezzel a rideg eufemisztikus fogalommal jelölni, mintegy azt érzékeltetve, hogy ők csak örüljenek, hiszen élnek, még a pokoli statisztikába se számítják be a nevüket. Pedig tessék csak elmenni a terror élő áldozatait támogató valamelyik szervezethez Izraelben, ott elmondják, hogy milyen az, amikor egy anya a három kisgyermekét a felrobbantott iskolabuszból úgy kapja vissza, hogy a kicsiknek összesen két ép lábuk maradt. Igen, élnek, de az amputált gyermeklábakat egy békeegyezmény sem adja vissza. Mit tudja egy ENSZ-bürokrata, hogy milyen az a házasság, amely úgy indul, hogy a lakodalmat egy ember formájú bomba tépi szét. 

Azt mondják a szakemberek, hogy a terrortámadások olyan nyomokat hagynak a túlélőkben, mint a koncentrációs táborok borzalmai. Amerikában a szeptember 11-ei támadásoknak csupán a látványától duplájára emelkedett az álmatlanságtól szenvedők aránya. A móri mészárlásból itthon egy hónap után is alig ocsúdunk. Izraelben volt, hogy egy nap alatt a móri áldozatok négyszeresét gyilkolták meg terroristák – öt különböző helyszínen. Másnap a kétszeresét, egy hét múlva újra annyit. Aztán "csend" (egy-két-három halott és félhalott), majd kezdődik az egész elölről. Itt nincs hírzárlat, az egybeaprított fém- és emberimaradvány-halmazt nem lehet eldugni a fotóriporterek elől. 

A magyar rendőrök ellen népharag támadt, hogy rossz nyomon indultak el a móri nyomozás során. Az izraeli katonák el-elfogják a terroristákat, ám egyből megszólal az európai kórus méltányos elbánást követelve. A palesztin (meg a "mérsékelt" egyiptomi és a toleranciabajnok műholdas katari) média által éjjel-nappal okádott Izrael-ellenes gyűlöletáradat nem vész el: a vérvádas cikkek szavai, az antiszemita karikatúrák ott vannak a meggidói busz roncsai között is.

Egy órával később újra jelez a telefon. Oroszország–Tunézia 2–0. (A merénylet az első félidő tizenötödik percében történt. A mérkőzés Japánban sportszer? játékot hozott.) A müncheni olimpiát még kis híján félbeszakította Arafat terroristáinak vérengzése. Ma elképzelhetetlen, hogy a FIFA vagy bármelyik nagyhatalmú sportszervezet szankciót hirdessen meg a terrorizmust támogató országok ellen. A World Trade Centert romba döntő gyilkosok többsége Szaúd-Arábiából érkezett. Az olajkirályság nemzeti tizenegye mégis egyenrangú félként léphetett pályára a világbajnokságon. Aztán néhány perc alatt kiderült, hogy könnyebb félig (leszállás nélkül) megtanulni egy repülőgép vezetését, meg felcsatolni a dinamitrudakat a ruha alá, mint – a beígért dollármilliók ellenére – egyeneset rúgni a labdába. A politikusok reménytelenek: újra és újra felcserélik az áldozatot és a gyilkost. A futballisták azonban még megengedhetik maguknak az aránytalan válaszcsapásokat. Ezért esett sokaknak jól a német csapatnak a szaúdi kapuba rámolt nyolc gólja. (-yp-)

Olvasson tovább: