Kereső toggle

Arafat: kire hat?

A Nobel-díjas akadály

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vezeto izraeli politikusok életére tört az az öngyilkos palesztin merénylo, aki a jeruzsálemi óváros közelében fekvo David Citadel Szálloda elott robbantotta fel magát. A terrorista célpontja valószínuleg a hotelben tartózkodó Ehud Olmert fopolgármester, valamint Uzi Landau belbiztonsági miniszter volt. Ez a támadás nem járt halálos áldozatokkal, nem úgy, mint a hétvégi terrorhullám. A budapesti izraeli nagykövetségtol kapott tájékoztatás szerint azóta, hogy az amerikai elnök megbízottja, Zinni tábornok tíz napja a térségbe érkezett, negyven izraeli vesztette életét, és több mint háromszázan sebesültek meg a palesztin terroristák támadásaiban. Az izraeli kormány a terrorizmust támogató szervezetnek minosítette a Palesztin Hatóságot, és figyelmeztette Arafatot: saját eszközeivel veszi fel a harcot a támadások felelosei ellen. A sok tinédzser áldozatot követelo vérfürdo ellenére az ENSZ közgyulése a héten ismét Izraelt elítélo határozatokat hozott, és a Palesztin Szolidaritás Nemzetközi Napja alkalmából támogatásáról biztosította Jasszer Arafat államalapításra vonatkozó követelését. 



Jasszer Arafat, a Palesztin Hatóság elnöke. Harckifejezés Fotó: Reuters

(Magyarország – több európai országgal együtt – nem szavazta meg az Izrael-ellenes ENSZ-döntéseket.) "Mivel Arafat felelossé teheto a vérontásért, nem lehet tárgyaló fél a békefolyamatokban" – jelentette ki Mose Kacav izraeli elnök, míg Ariel Saron kormányfo ennél is élesebben fogalmazott. Szerinte Jasszer Arafat "volt és valószínuleg lesz is a béke legnagyobb akadálya a Közel-Keleten". Ezt az üzenetet nyomatékosította a palesztin vezeto hivatalaira és repüloterére mért légicsapás, amely során Ramallahban Arafat jobbnak látta, ha óvóhelyre menekül. Az izraeli kormány szóvivoje azonban cáfolta, hogy célpont lett volna a Palesztin Hatóság elnöke.



Izraeli rakétatalálat Arafat tengerparti rezidenciáján. A gondolkodási ido lejárt Fotó: Reuters

Példátlan terrorhullám söpört végig Izraelen. A palesztin terrorszervezetek vérfürdot, tömegmészárlást rendeztek Jeruzsálem és Haifa utcáin. A múlt héten szombat éjfélkor robbantotta fel magát – kis idoközzel – két öngyilkos palesztin merénylo a zsidó fováros sétálóutcájában, a Ben Jehudán, egymástól alig tíz méternyire. Az óriási erosségu robbanótölteteket nagyméretu vasszögekkel és üvegcserepekkel bélelték ki, hogy ilymódon sokszorozzák meg a zsidó áldozatok számát. A jeruzsálemi "Váci utca" megtelt szórakozni induló tizenéves fiatalokkal, így nem véletlen, hogy az idáig tíz halálos áldozat életkora 14 és 20 év között volt. A helyszínre érkezo mentoalakulatok kezelésbe vették a sebesülteket, akik közül sokuknak az állapota súlyos, amikor a közeli Harav Kook utcában palesztin terroristák egy autóba rejtett pokolgépet robbantottak fel, így növelve tovább a robbantásos merénylet áldozatainak számát. Másnap délben a haifai Halissza-negyedben egy másik öngyilkos palesztin terrorista felrobbantotta a 60-as autóbuszt. Egy szemtanú szerint a tömegközlekedési jármuvet a robbanás a magasba lökte, hogy aztán a darabjaira hullva essen vissza; vér és embercafatok szálltak a levegoben. A két mészárlásnak 28 izraeli áldozata volt és több mint háromszázan megsebesültek; közülük többen még ma is az életükért küzdenek.

A mészárlásért a felelosséget a Hamasz és az Iszlám Dzsihád szervezet is magára vállalta, ám az izraeli biztonsági szolgálat szerint abban részt vett a palesztin biztonsági szolgálat egy tagja is, aki Arafat Fatah szervezetéhez tartozott. A mostani intifáda új jelensége, hogy az egyes terrorszervezetek nem külön-külön, hanem együttmuködve hajtják végre cselekményeiket. Ennek oka, hogy infrastruktúrájukat egyesítve nagyobb hatékonyságot érhetnek el a békés izraeli lakosság terrorizálásában. Ezek az események végso bizonyságul szolgálnak arra, hogy mekkora tévedést követett el a Rabin és Peresz vezette izraeli kormány, amikor 1993 szeptemberében Izrael biztonságát Jasszer Arafatra bízta. A palesztin vezeto e feladatát nemcsak elszabotálta, hanem éppen ellenkezoleg, o irányítja azt a "népfrontot", amely e terrort megvalósítja.

Történt pedig ez akkor, amikor Anthony Zinni nyugalmazott ellentengernagy és William Burns külügyminiszter-helyettes a térségben tartózkodott, hogy elérje a tuzszünetet a felek között, abban a reményben, hogy a Tenet-terv és a Mitchell-ajánlás szerint a békérol folyó tárgyalások ismét megindulnak. Egyre fokozódik az amerikai nyomás Arafatra, hogy a terror ellen harcoljon. Powell louisianai beszédében százszázalékos, nemcsak szándékban, de tettekben is megvalósuló erofeszítést követelt a palesztin vezetotol ebben a harcban. Arafattal elégedetlen nemcsak Powell, de Bush is, és azt követelik tole, hogy tegyen többet a terror felszámolása érdekében. 

E terrorcselekmények nyomában – az izraeli katonai akciótól félve – Arafat rendkívüli állapotot hirdett az autonómia területén. Letartóztatásokat eszközölt a Hamasz és a Dzsihád soraiból és megtiltotta, hogy a tiltakozó felvonulásokon résztvevok fegyveresen jelenjenek meg a nyilvánosság elott és a levegobe lövöldözzenek. Természetesen szó sincs valóságos intézkedésekrol. A látványosan, kamerák elott orizetbe vetteknek semmi közük sincs a terrorhoz. Jellemzo adat, hogy az Izrael által terrorcselekmények miatt körözött személyek közül Arafat senkit sem tartóztatott le. Akiket pedig orizetbe vett, nem állította bíróság elé, és természetesen máris megkezdte szabadon bocsátásukat. A törvényen kívül helyezett terrorszervezetek – a 

betiltó rendelet ellenére – szabadon tevékenykedhetnek, semmilyen korlátozás nem akadályozza oket terrorista tevékenységükben. (Amíg e sorokat írom, a jeruzsálemi hírszolgálati rádió, a Reset Bét jelenti, hogy Jeruzsálemben a David Citadel szálloda közelében, egy gyalogátkelohelyen robbantott egy öngyilkos merénylo. Nem tudni, hol akart robbantani. Valami megzavarhatta, és a testére erosített robbanótöltetek korábban robbantak fel. Ennek köszönheto, hogy az akciónak a merénylot leszámítva csak sebesült áldozatai voltak.) 

Arafat lépései csupán látszatintézkedések, a médiának szólnak, hogy bizonyítsák, a palesztin vezeto "mindent megtesz a terror felszámolása érdekében". A valóság ezzel teljesen ellentétes. Jasszer Arafatnak – az oslói egyezményekben vállalt kötelezettségei szerint – nemcsak többet kellett volna tennie a terror ellen, de mást is. 

Vállalta, hogy a fennmaradó vitáját Izraellel békés úton rendezi és lemond az eroszak és a terror minden formájáról. Vállalta, hogy a biztonsági eroi együttmuködnek Izraellel a terror megakadályozásában. Vállalta, hogy felszámolja a palesztin terrorszervezetek infrastruktúráját és ellehetetleníti azok muködését. Vállalta, hogy beszünteti az Izrael elleni terrorra való uszítás minden formáját. Vállalta, hogy begyujti a jogellenesen kinnlévo fegyvereket. Vállalta, hogy békét köt Izraellel és elfogadja Izrael létezését. Mindezeket vállalta, de nem teljesítette. Izrael Állam kilenc éve hiába vár, hogy Arafat teljesítse, amire a területekért és a függetlenségért cserébe kötelezettséget vállalt. Ideje kimondani, semmi esély sincs erre.

Ariel Saron kormányfo ezen események miatt lerövidítette amerikai útját. A Bushsal tervezett találkozót elorehozták, hogy a miniszterelnök korábban hazatérhessen Izraelbe. A washingtoni tárgyalás után az amerikai elnök szóvivoje, Ari Fleischer tartott sajtótájékoztatót a megbeszélésekrol. Ebbol megtudhattuk, hogy az amerikai álláspont a palesztin terrorhullám után jelentosen átalakult. 2001. szeptember 11-ét követoen a Bush-adminisztráció még önmérsékletre és a tárgyalások újrafelvételére igyekezett rávenni Izraelt. A Powell-beszédben már lényeges változást jelentett annak határozott sürgetése, hogy Arafat számolja fel az eroszakot, a terrort és az azokra való uszítást, mert enélkül a politikai tárgyalási folyamat nem újítható meg. Arafatéknak – az amerikai külügyminiszter szerint – egyértelmuvé kell tenniük, hogy elfogadják Izrael létezéshez való jogát, és nem Izrael Állam helyén akarják államukat megalapítani, hanem mellette. Ehhez szükséges az egész arab világ csatlakozása. A legutóbbi terrorhullámot követoen a szóvivo arra a kérdésre, hogy Bush zöld utat adott Izraelnek a válaszcsapásra, Fleischer azt válaszolta, hogy Izrael független állam, így nem kellett kérnie, és Bushnak nem kellett biztosítania zöld utat, mert joga van megvédenie magát. Saron hazaérkezve beszédet intézett Izrael népéhez, amelyben átadta Bush elnök üzenetét. Eszerint az Egyesült Államok Izrael igaz barátja és partnere, amely nemcsak békében, de a terror elleni háborújában is kiáll mellette. Ezt az az egyértelmu módosulás jelzi az amerikai politikában, hogy hazarendelték a térségben tartózkodó "közvetítoket", Burnst és Zinnit, és Bush elrendelte, hogy az Egyesült Államokban befagyasszák a Hamasz vagyonát. Ez azt jelenti, hogy zárolják a Szentföldi Alapítványt a Texas állambeli Richardsonban, amely tavaly 13 millió dollárt gyujtött össze a Hamasz terrortevékenységének támogatására. Két másik, muszlim érdekeltségu pénzügyi csoport vagyonát is zárolták. 

Saron, beszédének további részében bár Arafatot nem nyilvánította ellenségnek és a Palesztin Hatóságot terrorszervezetnek, de megállapította, hogy Arafat felelos mindazért, ami történt. A Hatóság és Arafat szabad utat adott a terroristaszervezeteknek, védelmet nyújtott nekik, pénzt és cselekvési szabadságot biztosított számukra. Arafat – Saron szerint – stratégiai döntést hozott, hogy könyörtelenül lemészárolja az izraeli ártatlan polgári lakosságot. Hadat üzent Izraelnek, azzal a világos céllal, hogy eluzze a zsidó népet történelmi hazájából. Arafat a béke és a stabilitás legfobb akadálya. Saron Izrael terror elleni harcát az Egyesült Államoknak a terrorral szembeni küzdelméhez hasonlította. Kijelentette, hogy a harc nem lesz könnyu, nem lesz rövid, de Izrael gyozni fog. Izrael sosem kezdeményezett háborút. Ezt a terrorháborút sem Izrael kezdeményezte, hanem Arafat kényszerítette rá, azzal, hogy stratégiai döntést hozott arra, hogy politikai eredményeket ártatlan polgárok kegyetlen meggyilkolásával érjen el. Arafat a terror útját választotta. Saron hangsúlyozta, hogy az egység megorzése elofeltétele a sikernek és az izraeli egységkormányt rendkívüli ülésre hívta össze, hogy a szükséges politikai és katonai döntéseket meghozza.

A kormány több mint ötórás éjszakai vitát követoen meghozta döntését. A Fatah katonai milíciáját, a Tanzimot, valamint Jasszer Arafat elitalakulatát, a 17-es egységet terrorszervezetnek minosítette. A Palesztin Hatóságot terrort támogató szervezetként határozta meg és kijelentette, hogy "ennek megfeleloen kell kezelni oket". A nemzetbiztonságért felelos miniszteri bizottság gyakorlati (katonai, diplomáciai, gazdasági és információs) intézkedésekrol határozott. A kormány egyben egy utolsó lehetoséget adott Arafatnak, ha megváltoztatja korábbi álláspontját, teljesíti vállalt kötelezettségeit, megakadályozza és meghiúsítja a terrort, megbünteti azok elkövetoit és felszámolja a terroristák infrastruktúráját. A kormány döntésében a munkapárti miniszterek nem vettek részt, a szavazás elott elhagyták az ülést, pedig a kormány határozatában – a munkapárti miniszterek javaslatára – még mindig nyitva hagyott Arafatnak egy kiskaput. A Munkapárt választmánya felhívta a minisztereit, hogy azonnal lépjenek ki a kormányból, amit azok többsége visszautasított. 

A kormány döntését megelozoen és azt követoen is izraeli harci helikopterek, F–15 és F–16-os harci gépek több hullámban lotték és bombázták a palesztin biztonsági szolgálat és a hatóság intézményeit Gázában és a Nyugati Part több városában. Helikopterek föld-levego rakétákkal megsemmisítették Arafat két helikopterét, és a hadsereg egységei használhatatlanná tették a palesztin önrendelkezés szimbólumának tekintett dachanijai repüloteret. Rakétákkal lotték azokat a kormányhivatalokat, amelyek Jasszer Arafat ramallahi fohadiszállása közvetlen közelében álltak. A támadások nem célozták közvetlenül a palesztin vezetot, hanem csak figyelmeztetésül szolgáltak. A támadásnak két halálos áldozata és száz sebesültje volt. A hatóság már jó elore kiürítette ezeket az épületeket, hiszen tartott az izraeli ellencsapástól. Jellemzo Arafat cinikusságára, hogy miközben embereivel kiüríttette az épületeket, utasítására a gázai támadásnál kihajtották az iskolás gyermekeket az utcára, hogy egy esetleges gyermekáldozat segítségével visszaszerezze a nyugati világban a mészárlásai nyomán elvesztett rokonszenvet. 

A katonai lépések egyelore még nem a totális háború nyitánya, hanem a nyomásgyakorlás eszközei. Ha Arafat változtat magatartásán, akkor még elejét lehetne venni a háborúnak. Sajnos erre azonban az esély a nullával egyenlo, mert a dolgoknak saját logikája van. Nyugodtan leírhatjuk, hogy a visszaszámlálás elkezdodött.

Olvasson tovább: