Kereső toggle

Monopoly-történelem: túl a 200 millión

Kész kapitalizmus

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

1935. február 6-án az amerikai boltok polcain új társasjáték jelent meg. A fekete-fehér-piros dobozon látható, dollárt lobogtató cilinderes emberkét és a Monopoly logóját azóta különböző országok apraja-nagyja legalább annyira jól ismeri, mint maguk az amerikaiak. A játék nemcsak jó időtöltőnek bizonyult emberek milliói számára, hanem a piacgazdaság jó iskolájának is, annak ellenére, hogy a nagy gazdasági világválság idején találta ki egy munkanélküli és annak várandós felesége – írja a Gyengi cím? orosz hetilap.



Egy Monopoly-verseny győztese. Teljesítette a tervet Fotó: Vlaszty

Charles Darrow (korábban bolti eladó) dolgai rosszabbul már nem is mehettek. 1934-et írtak, és mint megannyi sorstársa, ő is alkalmi munkából tengődött: kisebb javítások, takarítás, kutyasétáltatás, miegymás. Mindez igencsak megnehezítette saját maga és családja eltartását. Az új játék ötlete akkor született meg, mikor hétvégenként összejöttek a hozzá hasonló munkanélküliek, hogy együtt vészeljék át örömtelen és nyomasztó szabadidejüket. Ilyenkor a munkaközvetítő irodák zárva voltak, más szórakozási lehetőségekre pedig nem futotta: házanként összeverődtek hát, és együtt emlékeztek a régvolt jobb időkről.

Jobb idők pedig bizony voltak: maga Darrow is jól emlékezett az óceán partján eltöltött napfényes hetekre Atlantic Cityben. Nehezen tudta kiverni a fejéből a híres üdülőhely jól hangzó utcaneveit: Boardwalk, Park Place, Baltic és mások. Egyik este viccből lerajzolta ezeket egy téglalapra, és elkezdte beépíteni őket házakkal, hotelekkel, fizető parkolókkal, amelyeket bérbe adhat, nem messze egy bankot, ahol hitelezni lehet, ha véletlenül elfogyna a készpénz. 

Így született meg a Monopoly. Darrow egy nyomdász ismerőse segítségével összehozott néhány kezdetleges példányt, amelyeket már áruba is tudott bocsátani kisebb philadelphiai üzletekben, pár hónap múlva pedig megkereste a Parker Brotherst, az USA legnagyobb társasjáték- gyártó vállalatát. 

A cég, bár először felkeltette az érdeklődését a Monopoly, később, miután szakértőket is bevontak a tesztelésbe, határozottan elutasította az ajánlatot. Három igen meggyőző érvet sorakoztattak fel. Először is, ők elsősorban maximum negyvenöt perces játékokra szakosodtak, a Monopolyt viszont hosszú órákig lehet játszani. Másodszor, az amerikaiak – vélték a specialisták – jobban szeretik a világos, elérhető és pozitív célokért való küzdelmet, ebben a játékban viszont a szerencse hol ehhez, hol ahhoz szegődik, és ahelyett, hogy célirányosan törnének előre a játékosok, mindannyian belevesznek a piacgazdaság mocsaras útvesztőibe. Végül a játék szabályai túlságosan nehéznek tűntek az átlagfogyasztó számára, aki szerintük aligha igazodik el a kereskedelem és az ingatlanbérlés minden kis részletében. Mindezeken kívül ötvenkét fundamentális logikai hibára is felhívták a készítő figyelmét, melyeket – úgymond – a játék tartalmaz.

Darrow-t azonban ez a totális elutasítás egyáltalán nem rendítette meg abban a hitében, hogy a Monopolyt igenis jól el lehet adni, úgyhogy nem adta fel. Eltelt még néhány hónap, és karácsony előtt jött is a siker: ötezer darabot elkapkodtak, mint a cukrot, és rendelések ezrei érkeztek be. Darrow ekkor úgy döntött, hogy ideje kitörni a barkács szintről, és újra megkörnyékezte a Parker Brotherst.

Hogy hogy nem, ott már szinte várták: a tulajdonos felesége ugyanis hallott már az új csodajátékról barátnőjétől. Beszereztek hát ők is egyet a konkurenciától, majd családostul a fél éjszakát társasjátékozással töltötték. Darrow így már egész más fogadtatásban részesült: megírták neki, hogy újra tüzetesen átvizsgálták a játékát, és úgy vélik, valóban nagy lehetőségeket rejt magában. Ezután csak a szerződés megkötése volt hátra, ami meg is történt 1935 januárjában. A Monopoly szinte napokon belül ellepte Amerikát.

Ahogy ez a forradalmi újításokkal gyakran megesik, hamarosan jelentkezett valaki, hogy a játékot már korábban kitalálták, így nem Darrow az eredeti "szülő". Kiderült, hogy a játékot, illetve annak prototípusát a kvékerek találták ki, akárcsak a Cadbury\'s csokoládét. A Landlord\'s Game-t 1904-ben szabadalmaztatta egy kvéker gyülekezet aktív tagja, bizonyos Elizabeth Magie Phillips. A "földbirtokos játéka" kissé oktató jelleggel az "adóügyi törvényhozás rémtetteit" volt hivatva demonstrálni az ingatlanpiac világában. Ezen kívül a Monopolynak némely vonását tekintve még egy másik őse is volt, az 1932-ben kitalált Finance.

Darrow ellen pereskedés indult, és bárhogyan is próbálta védeni magát, a szénája igen rosszul állt, míg végül a Parker Brothers húzta ki a csávából azzal, hogy felvásárolta az "ősök" jogdíjait – már csak a saját jól felfogott üzleti érdekei miatt is. Mint utóbb kiderült, nem hiába. Darrow nagyon hamar milliomos lett, mellesleg az első "társasjáték-milliomos". Az első százezer példányt a nép pillanatok alatt elkapkodta, ami teljesen megdöbbentő volt a gazdasági válság éveiben. Az elmúlt 65 év alatt aztán több mint 200 millió Monopoly talált gazdára. 

Vajon tévedtek volna a Parker Brothers szakértői első véleményük során? Tulajdonképpen nem: az amerikaiak valóban azokat a játékokat kedvelik, ahol a győzelmet gyorsan és elsöprően lehet learatni. Ezért annyira népszerű a dinamikus és gyors eredményt hozó amerikai futball, kosárlabda, hoki és röplabda, és ezért nem tud sehogy sem meghonosodni az európai labdarúgás, annak kilencven perces játék után is lehetséges döntetlenjeivel. Miért van hát, hogy a Monopoly, amelyet a végtelenségig lehet játszani, ráadásul néha látványos győzelmek nélkül is (az eddigi rekord hetven nap), ilyen példátlan népszerűségre tett szert? Kiderült, hogy sokak számára a játéknak maga a folyamata sokkal érdekesebb, mint a végeredménye. A szakértők egyet nem vettek figyelembe: Charles Darrow egy teljesen új játéktípust fedezett fel, amit mai szóhasználattal imitációs vagy szituációs játéknak lehetne nevezni, és melynek során nem az a legfontosabb cél, hogy minél hamarabb végighaladjon az ember a pályán, hanem inkább az, hogy ki tudja dolgozni azt az egyetlen biztos viselkedésmódot, amely lehetővé teszi számára a felszínen maradást mindenfajta vihar közepette is.

A Monopoly olyannyira ideálisan imitálja a kapitalista gazdaság fő stratégiai elveit, hogy egyetemi közgazdasági profeszszorok és más tudósok figyelmét is magára vonta. Annyira, hogy egyikük, bizonyos Ralph Anspach, San Francisco gazdaságtudományi egyetemének professzora kitalálta az Anti-Monopoly nevezet? változatot. Itt a játékos fő célkitűzése nem abban áll, hogy minél előbb kiépítse saját monopolhelyzetét, hanem, hogy ellehetetlenítse mások ez irányú törekvéseit. Anspach igen sokáig sikertelenül próbálta a társasjátékgyártó-vállalatok vezetőinek figyelmét felkelteni, miután végső kétségbeesésében még az egyetemi katedrát is odahagyta és saját vállalkozást alapítva tört be a piacra – nem is sikertelenül.

Az Anti-Monopoly egyébként csupán egy a rengeteg Monopoly-utánérzés közül: létezik már csokoládé-Monopoly az édesszájúaknak, arany-ezüst változat a gazdagabbaknak, de nem feledkeztek meg a sörkedvelőkről sem, akik házak és hotelek helyett pubokat és bárokat gyűjthetnek. Ezen kívül van sportos, tudományos-fantasztikus, elektronikus, vízhatlan és miniatűr (5x5cm-es) is, hogy csak néhányat említsünk.

Napjainkra a licencek alapján körülbelül száz országban kapható a Monopoly. Huszonhat nyelvre fordították le, beleértve a katalóniai, ivrit, arab, kínai, japán nyelvet is, sőt 1980-ban még vakírással is elkészítettek egy változatot. Országonként természetesen a helységnevek, az utcanevek és pénznemek is változnak. 

Magyarországon a Monopoly a két világháború között honosodott meg Capitaly fedőnéven, és napjainkig számos metamorfózison ment át, mind nevét, mind jellegét tekintve. 1952-ben először is jól betiltották, mint a rothadó imperializmus sok rosszindulatú kinövéseinek egyikét. Ebből az időből származnak a kézzel rajzolt és színes újságkivágásokkal dekorált példányok. Akkoriban nem volt tanácsos csak úgy lekiabálni az ablakból, hogy "gyere föl kapitalizni…". A politikai vezetők azért megtalálták a módját, hogy a népszerű játék kiiktatása után keletkezett űrt egy "rendszerbarát" változattal töltse ki: ez volt a Teljesítsd a tervet, melyben a résztvevők – egy-egy szocialista ország képviselőinek – célja az életszínvonal szintjének emelése az ellenség (kulákok, burzsujok, háborús uszítók, valamint rossz tanulók) akadályoztató tevékenysége ellenére. Aztán a történelem kereke újból fordult egyet, és ez szükségképpen megkövetelt bizonyos módosításokat: A kádári éra szüleménye lett a jól ismert Gazdálkodj okosan!, melynek az elmúlt négy évtized alatt létrejött variációit abból a szemszögből is érdemes tanulmányozni, hogy mikor mi volt az elérendő cél. Az elsőben még egy panellakás berendezése volt a csúcsok csúcsa: bútor, tévé, hűtő, porszívó és effélék. A 70-es években feltűntek a családi házak, a 80-asokban pedig már víkendtelket is beszerezhettek a legügyesebbek.

Persze mindez már igen távol van a Monopolytól. A fő eltérés Hammer Ferenc szociológus szerint az, hogy míg az eredetiben a pénzszerzés a fő cél, addig a szocialista típusú játékokban inkább költenek (igaz, csak hasznos dolgokra). A Monopoly (Capitaly) játékosai között ádáz küzdelem folyik a javak megszerzéséért, a kelet-európai okosan gazdálkodóknak nem kell túlságosan erőlködniük, minden az államot szimbolizáló Pénztártól és egy kis szerencsétől függ, mialatt szép illedelmesen végighaladnak a pályán, lehetőleg békén hagyva a többieket. A magyar kapitalista szellem jegyében lehet küzdelem nélkül is győzni.

Azért a Capitaly sem tűnt el a süllyesztőben: nemcsak hogy kapható, de még vidéki változatai is vannak. Persze annak idején a Monopoly sem maradt meg Atlantic Cityben: minden magára valamit is adó város hamar megalkotta a maga helyi verzióját. Így hát a budapestit követte a soproni, a győri és már a többi – körülbelül tizennégy város – is előkészületben van. Sőt, mint azt a gyártótól, az Oliver Games igazgatójától megtudtuk, az idei tervek között szerepel egy sportváltozat is, ahol sztárversenyzőket lehet adni-venni ingatlanok helyett.


Monopoly ABC

Miből is áll hát ez a játék? Adott egy téglalap alakú mező, ahol színes kockák jelzik az utcákat. Vannak ezen kívül parkolók, vasutak, későbbi változatokban repterek és más ingatlanok, amelyeket lehet adni-venni és bérelni. A sarkokban különleges jelzéseket találunk: start, börtön, esély és közalapítványok. Az egyik utcára kerülve házat lehet venni, vagy bérelni. Házak és utcák bizonyos színkombinációja egy tulajdonos birtokában hotel vásárlásra jogosítja fel őt, ha pedig az ő házába vagy szállodájába lép be valaki, bérleti díjat szedhet attól. De ez még csak a nyers vázlat, ennél sokkal több kis apró "okosság" is ide tartozik: például aki háromszor egymás után duplát dob, automatikusan börtönben végzi (tisztességes ember ugyanis nem lehet ennyire szerencsés – biztos van valami a háttérben). Léteznek még különböző furfangos módszerek a jövedelemadó visszatartására, börtönből való szökésre, játékosok közötti adásvételre a bank részvétele nélkül, és más ehhez hasonlók. Az általános stratégia azonban világos. Ha van tőkéd, vegyél ingatlant, hogy legyen jövedelmed a bérlésből. Mikor neked kell fizetned, és nincs elég készpénz, adj el valamit. Igyekezz kikerülni a börtönt, ha ez nem sikerül, akkor minél előbb juss ki belőle Ne ess kétségbe az előre nem látott váratlan kiadások láttán, szedd össze magad és cselekedj! Ha hitelt vettél fel, ne felejtsd el, hogy kamatostul kell visszaadnod. Ha pedig nem kockáztatsz, nem veszel fel hitelt és nem fektetsz be – a konkurensek kiszorítanak. Egyszóval, akárcsak az életben.

Olvasson tovább: