Kereső toggle

Kipróbálták Szaddám bombáját

A Rezzaza-tó titka

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lehet, hogy tévedésnek bizonyult az az izraeli, amerikai és brit hírszerzés által eddig egyöntetűen képviselt vélemény, miszerint az iraki diktátor jelenleg nem képes saját nukleáris fegyver előállítására. A The Sunday Times brit lap egy átfogó tanulmánya szerint, melyet az iraki atomprogramban részt vett, majd disszidált tudósok is alátámasztanak, Irak már az öbölháború előtt sikeres atomrobbantást hajtott végre, és ma is rendelkezik több atomfegyverrel. Szerintük a "Bagdadi Mészáros" már 1989-ben sikeres atomrobbantást hajtott végre az iraki fővárostól százötven kilométerre található Rezzaza-tó alatt. A robbantás elkerülte a figyelmet, mivel viszonylag kicsi – a hirosimai atombombáéval azonos – 10 kilótonna erej? volt, és a föld mélye elnyelte a rengéseket. Hírszerzési források jól tájékozottnak minősítették a nyilatkozó hadmérnökök beszámolóját, de kijelentették, nincs bizonyíték arra, hogy Irak hozzájutott elegendő dúsított nukleáris üzemanyaghoz.

Míg a nemzetközi politika porondján egyes államok azon vitatkoznak, hogy vajon jogos volt-e a legutóbbi angol–amerikai bombázás Irak ellen, addig Szaddám Huszein – az ENSZ-szankciók ellenére és a nagyhatalmak orra előtt – atomhatalommá válik – figyelmeztett a brit lap. Időközben Ariel Saron megválasztott izraeli miniszterelnök arra figyelmeztette a térségbe látogató Colin Powell amerikai külügyminisztert, hogy az egyre agresszívabban fegyverkező Irak miatt könnyen regionális háború törhet ki a Közel-Keleten.



Kuvaiti katonák imádkoznak egy amerikai tank előtt egy közös hadgyakorlat kezdetén 30 kilométerre az iraki határtól Fotó: Reuters

A Daily Telegraph izraeli katonai forrásokra hivatkozva arról írt, hogy Saron felkérte Saul Mofaz vezérkari főnököt, készítsen elő terveket egy Irak elleni megelőző légicsapáshoz. A tíz évvel ezelőtti öbölháborús tervek egy továbbfejlesztett változata szerint Izrael harcászati neutronbombákkal "tisztítaná meg" Iraknak a szíriai határhoz közel eső, rakétakilövő állásokkal megtűzdelt részét, amennyiben a hírszerző források atomtámadás közvetlen veszélyét jelzik. A miniszterelnökhöz közeli források szerint Saron közölte Powell külügyminiszterrel: Izrael nem fogja ölbe tett kézzel megvárni – mint 1991-ben az öbölválság idején – míg városaira elkezdenek hullani az iraki rakéták. Izrael szerint az amerikai külpolitika legfontosabb feladata, hogy megakadályozza Irak és Irán orosz segítséggel készülő rakétaprogramját – jelentette Mofaz tábornok. 



Robbantás a tó alatt



Szaddám nukleáris programjáról a The Sunday Timesnak egy Leone-nak nevezett volt iraki hadmérnök nyilatkozott, aki szökése előtt részt vett a bagdadi rezsim több különlegesen titkos katonai programjában. Leone történetét egy oknyomozó újságírónőnek, Gwynne Robertsnek mondta el, aki 1998-ban járt Irakban. Roberts a kurd lakosság ellen a nyolcvanas évek végén bevetett mérges gázok hosszú távú hatását kívánta dokumentálni, és ekkor találkozott az iraki mérnökkel, akit a kurd vezetők mutattak be neki, mint atomfizikust. Leone elmondta, hogy félévente nyilatkozatot kell aláírnia: amennyiben külföldiekkel beszél, rá és családjára kivégzés vár; ennek ellenére – neve elhallgatásával – vállalta a beszélgetést.

Nyugati titkosszolgálatok – beleértve az izraeli Moszadot is – nem tartják valószínűnek a feltételezést, miszerint Irak már rendelkezik az atombombához szükséges technológiával és üzemanyaggal. Leone szerint azonban – és ez egybecseng több más iraki disszidens állításával – az iraki diktátor nemcsak hogy rendelkezik atomfegyverrel, de azt már ki is próbálta. Az atomfizikus tagja volt az Iraki Atomenergia Bizottságnak, egyszersmind a bagdadi Köztársasági Palotában is dolgozott. Részt vett az iraki rakéta- és tömegpusztítófegyver-programban, és pozíciójából kifolyólag olyan titkos katonai bázisokba volt bejáratos, amiről csak Szaddám közvetlen környezete tudott. Leone részletes diagramokat rajzolt arról a nukleáris fegyverről, amely állítólag az iraki atombomba prototípusa. Mikor a hirosimai atombombához hasonló fegyver 1986-ban elkészült és bemutatták Szaddám Huszeinnek, minden résztvevő egy új autót kapott ajándékba az elnöktől. Leone diagramjai szerint az iraki atombomba egyedi tervezésű. A diagramok mellett előkerültek fényképek is, melyek a mérnök szerint nukleáris robbanófejekről készültek, származási helyük pedig Oroszország volt. Leone szerint Irak legalább hat ilyet vásárolt a nyolcvanas években, mindegyiket üzemanyag nélkül. A hadmérnök úgy tudja, hogy Irak brazil közvetítéssel a feketepiacon legalább egy atomrobbanófejhez elegendő dél afrikai eredet? hasadóanyagot vásárolt. 

Leone ragaszkodik ahhoz a sok elemző számára meglepő állításhoz, hogy Szaddám Huszein már a 1991-es öbölválság előtt végzett kísérleti atomrobbantást, egészen pontosan 1989. szeptember 19-én délelőtt 10 óra 30 perckor, egy Bagdadtól százötven kilométerre délnyugatra fekvő földalatti bázison. A teszt állítólagos helyszíne, a Rezzaza-tó korábban turistalátványosság volt, az utóbbi években pedig militarizált övezet lett. A tó alatt húzódó természetes barlangrendszeren két évig dolgoztak, hogy bírja a megfelelő terhelést. Legalább ennyi energiát fordítottak azonban arra, hogy a katonai bázis rejtve legyen a külvilág szemei elől. A Szovjetunió baráti segítségének köszönhetően Irak pontosan ismerte az ország fölött elhaladó amerikai műholdak menetrendjét. A munkát úgy szervezték meg, hogy a műholdfotókon úgy tűnjön: a pontosan hatóránként elmozduló teherautók hatalmas területet igyekeznek öntözéssel művelhetővé tenni. A gépjárművek körül dolgozók azonban nem mezőgazdasági munkások, sokkal inkább atomfizikusok és mérnökök voltak – állítja Leone. Miután az atombombát tartó speciális állványt a próbarobbantás színhelyére szállították, ötven méter vastag betonfallal zárták le a barlang száját, hogy letompítsák a robbanást. "A robbanást sikeresen eltompítottuk, a levegő is alig remegett meg. Én az autómban ültem, ami egy kissé megrázkódott a Richter-skála szerinti alig 2,7-es erej? rengés miatt. Ez olyan gyenge, hogy az Irakon kívüli szeizmikus műszerek szinte nem is jelzik" – magyarázta Leone. 

A kísérleti robbantás előkészítéséért Szaddám Huszein sógora, Huszein Kamel al-Madzsid volt a felelős. (Kamel 1995-ben Jordániába szökött, ám iraki ügynökök nem sokkal ezután meggyilkolták.) A barlang szájaként szolgáló óriási radioaktív üreget vízzel mosatták ki politikai foglyokkal, ami számukra egyet jelentett a halálos ítélettel. Ezután cementtel, törmelékekkel és homokkal töltötték fel a barlangot. Betemették a barlang bejáratát és minden, a kísérletre utaló jelet eltüntettek. Leone bizonyítékai közt egy arabul írt levél is szerepelt, Kamel aláírásával, amelyet 1989. szeptember 19-én, a robbantás után írt: "Isten és a katonai iparban szolgáló hős szabadságharcosok segítségével sikeresen elvégeztük az iraki atombomba első számú próbarobbantását. Erőssége tíz kilótonna volt, kilencvenhárom százalékos tisztaságú, gazdagon dúsított urániummal. Ezzel Irak az első ország a világon, amely ilyen jelleg? robbantást tudott végrehajtani a nemzetközi megfigyelő szervezetek tudomása nélkül."



A 4-es csoport



Az egyik legfontosabb megválaszolatlan kérdés azonban az, hogyan tett volna szert Irak a robbantáshoz szükséges, megfelelő minőség? hasadóanyagra, mikor ipari kapacitása alapján nem volt képes ilyet kitermelni. Leone szerint a feketepiacon beszerzett hasadóanyag ötven kilogramm volt, de Franciaország is szállított titokban dúsított urániumot Bagdadnak, miután Izrael 1981-ben lebombázta az Oszirakban található iraki atomreaktort.

Az atomprogram a legféltettebben őrzött iraki államtitoknak számít. Mikor Szaddám Huszein elveszítette az öbölháborút, az ENSZ Fegyverzet-ellenőrző Bizottsága, az UNSCOM nyomára bukkant az iraki diktátor nukleáris tervének, a PC3 fedőnevet viselő programnak. Azonban a legfontosabb részleg, az úgynevezett 4-es csoport munkája rejtve maradt a megfigyelők szemei előtt – állítja Leone. Ez a csoport még a megfigyelők megérkezése előtt gondosan eltüntetett minden létezésére utaló nyomot. Az árulásért az iraki diktátor országában drágán kell fizetni. Leone beszámolt egy esetről, mikor Adel Fajed iraki tisztviselő az ENSZ ellenőrző csoportjának engedélyezte, hogy "kényes" dokumentumokat is lefilmezzen, amely során több kulcsfontosságú személy kilétére is fény derült, akik részt vettek a nukleáris programban. Adel Fajed ezután merénylet áldozata lett, lakásában késelték meg, majd a fejét levágták. "Mindenki jól tudta, hogy Szaddám unokatestvére, Ali al-Takriti rendelte el a kivégzést. Ezután senki nem fecsegett az ENSZ-ellenőröknek."

A 4-es csoport tagjait szétszórták az ország különböző területeire. Leone szoros munkakapcsolatban állt a csoport vezetőjével, Kálid Ibrahim Szájíddal. Egy másik, szintén titokban maradt szervezet volt az 5-ös csoport. Ez egy mezőgazdasági üzemnek álcázott létesítményben működött az észak-iraki Mosulban, valójában azonban egy termo-nukleáris bomba kifejlesztésén dolgozó kutatógárda volt. Az általuk előállított részeket a Bagdadtól száznegyven kilométerre észak-keletre levő Hemrin-hegyen található titkos bázison állították össze. A brit lap által megkérdezett katonai szakértők szerint Leone részletekbe menő beszámolója, a nukleáris töltetekről készített diagramjai és magyarázata egy specialista tudását sugallják. A mérnök állítása szerint Irak 1998-ban három hirosimai típusú, három láncreakciót előidéző és három termo-nukleáris atomtöltettel rendelkezett. 



Kicsoda Leone?



Ha Leone állításai hitelesek, az azt jelenti, hogy az iraki diktátornak hosszú éveken keresztül sikerült megtévesztenie a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget, amely 1991-ben azt állapította meg, hogy Irak atomprogramját sikeresen felszámolták. De ki is valójában Leone, és hitelre méltó személy-e? Leone a kilencvenes évek közepén disszidált Irak északi, a nemzetközi ellenőrzés miatt biztonságot nyújtó részeire. Saját maga és családja számára menedékjogot próbált kérni Nyugaton, sikertelenül. Leone eljutott Ankaráig, ahonnan családjával együtt Ukrajnán keresztül próbált Európába menekülni. A kijevi brit nagykövetségen már a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség emberei hallgatták ki, ő azonban nem volt hajlandó együttműködni velük, mikor kiderült, hogy nem áll szándékukban nyugati vízumhoz segíteni őt. Az iraki diktátor kurd ellenzékének, az Iraki Nemzeti Kongreszszusnak egyik vezetője, Arrasz Habib Karim szerint ismert atomfizikusról van szó. Leone eljuttatott hozzájuk egy kétszáz névből álló listát, akik az általa vezetett programban részt vettek, melynek pontosságát kilencven százalékban más disszidens hadmérnökök is megerősítették. 

Leone diagramjairól és rajzairól szólva dr. Frank Barnaby – aki az izraeli atomprogramban is részt vett a nyolcvanas években – azon a véleményen van, hogy bár szokatlan tervezés, a nukleáris fizika törvényeinek szempontjából azonban teljesen értelmezhető, elvileg működőképes szerkezetet ábrázol. Barnaby szerint, ha Leone blöffölni akart volna valószínűleg egy általánosabb tervezés? atomfegyver terveit használta volna. Arra a kérdésre pedig, hogy a robbanás okozta rengést miért nem észlelte senki a Nemzetközi Szeizmológiai Központban, válasza az, hogy "rendkívül nehéz lenne" egy ilyen régióban egy Richter-skála szerinti 2,7-es erősség? rengést észlelni, főleg ha még mesterségesen tompítják is azt.

Olvasson tovább: