Kereső toggle

Hízelgések és árulások

A mi drága Elnökünk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hetek óta tartó kisgazda botránysorozatban eddig kevés szó esett az emberi jellemességről, hűségről, szolidaritásról. Talán azért, mert e tulajdonságok újabban mintha nem játszanának domináns szerepet a politikai életben. Emberek éveken át dolgoznak együtt, összejárnak, barátoknak tűnnek, azután egyik napról a másikra esküdt ellenségekké válnak. Cikkünk ebből az aspektusból közelít a történtekhez. 



Kisgazda képviselő a Belgrád rakparti székházban frakcióülésre menet és jövet. Különös csapat Fotó: MTI

Újságíróként rendkívül különös érzés manapság a kisgazdapárttal foglalkozni. Egy-egy képviselővel vagy kisgazda háttéremberrel való beszélgetés pillanatok alatt átvált az egyik vagy másik oldalra sodródott személy éles "kritikájába". Történetek pedig szép számmal vannak. A helyzet valahogy úgy néz ki, hogy az FKgP frakció négy részre szakadt: (1) a Torgyán Józsefhez hűséges 10-15 kisgazdára, akiket – maguk között többen – "igazaknak" neveznek, (2) a kilépett, magukat reformistáknak nevező hat politikusra, (3) a 4-5 főre tehető, Bánk vezette polgári platformistákra és (4) mintegy húszfőnyi bizonytalanra, akik a meccs állása szerint döntik majd el végső helyüket. Utóbbiak most éppen taktikáznak. 

Bármelyik csoporthoz tartozó személlyel beszélgettünk, rövid időn belül megkezdődött a "tényfeltárás", persze csak a nyilatkozó nevének elhagyásával. Példaként több esetet is leírunk, kizárólag azért, mert kortünetnek, sajátos magyar jelenségnek tartjuk ezeket. 

A napokban a nyilvánosan is Torgyán József ellen fordult Bánk-Várhelyi-Horváth hármast – több kisgazda "jóakarójuk" szerint – a frakcióban a "legselymesebb beszéd?" embereknek tartották. Állítólag alig két héttel ezelőtt, amikor még üres volt az agrárminiszteri szék, Bánk szerette volna elnyerni a pozíciót, barátai, az említett két személy pedig az államtitkári kinevezést áhították. Az egyik megbeszélésen szerették volna rábeszélni Torgyánt önnön támogatásukra. Bánk arra hivatkozott, hogy Torgyán József az édesapjánál is jobban bánt vele. (Torgyán ezt egyébként a napokban személyesen mondta el mintegy harminc újságíró előtt.) 

Várhelyi – jelenlevő képviselők beszámolója szerint – "isteni lativuszokban" beszélt a pártelnök munkájáról, kiemelve, hogy mivel manapság emberről nem illik így beszélni, ezért Torgyán Józsefet kénytelen "csupán" bibliai hősként aposztrofálni, akinek egykori bársonyszéke "szent melegét" őrzi még, így akárki nem ülhet bele. (A kisgazda emlékezet egyébként megoszlik arról, hogy ez utóbbit Bánk vagy Várhelyi mondotta, de az sem kizárt, hogy mindkettő.)

Arról egyöntetűen beszélnek, hogy néhány héttel ezelőtt Horváth Béla még úgy bátorította Torgyán Józsefet, hogy "mi egy nagy család vagyunk, és mint minden családban, lehetnek nézeteltérések, de azokat bent intézzük el, nem visszük ki." Várhelyi András – többek hallatára – úgy érvelt: "Rendkívül szomorú vagyok, Józsikám, mert a világ legaljasabb dolga, hogy egy politikuson a fián keresztül keresnek fogást."

Torgyán József egyébként a napokban a nagy összeveszés széles nyilvánossága előtt kijelentette, hogy Várhelyi volt az, aki nem csinált semmit a pártban. Az elnök Várhelyivel kapcsolatban arra is utalt, hogy kit melyik kocsmában lehet megtalálni. 

Az adok-kapokba a polgári platformisták is beszálltak. Horváth Béla például "kedvesen" bejelentette, hogy számára Szentgyörgyvölgyi Péter általános frakcióvezető-helyettes "morálisan persona non gratának minősül", mert "ő az MDF-es kormány címzetes államtitkáraként, a református egyetem volt dékánjaként olyan törvénytelenségre ragadtatta magát", hogy jogtalanul hívott össze egy frakcióülést.

Torgyán József sem kerülte el Horváth kritikáját: "Aki az év egyharmadát külföldön tölti, az nincs tisztában azzal, hogy a képviselőcsoportban milyen munka folyik." Egy kis Horváth Béla-féle személyeskedés a Napkeltéből: "Egy hete Torgyánné Cseh Mariska kéztördelve bejött a frakció elnökségi ülésére, és majdnem sírva elővezette, hogy rendkívül félnek, félti a férjét, hisz miután lemondott a miniszteri posztjáról, megszűnt a kormányőrség védelme, és ő rendkívül félti a férjét – mondta –, hogy a Jóskát, hogy ha lemegy vidékre őrség nélkül, borzasztó nagy a népharag, ők ezt érzik, és nehogy valaki odalépjen, felpofozza a férjét, vagy esetleg tojással megdobálja, és kérte, hogy intézkedjünk, hogy a belügyminiszter továbbra is biztosítson kormányőrséget a pártelnök számára, mert, mondta a Mariska, pártpénzen persze gorillákat fel lehetne fogadni, de ez rendkívül költséges.

Ebben a pillanatban akkor Bánk Attila fölhívta Pintér Sándor belügyminiszter urat, hogy jogilag tájékozódjon, hogy hát mit ír elő a kormányrendelet, mi a lehetőség? És a tájékoztatás közben a Maris fogta és kikapta a telefont Bánk Attila kezéből, és továbbra is könyörgött a belügyminiszternek, hogy borzasztó rettegésben él a család, mert érzik, hogy a népharag el akarja őket söpörni, és hogyan járja ezentúl a vidéket a férje, ha a kormányőrség nem biztosítja a védelmet, mert hangsúlyozta, hogy nagyon fél, hogy itt valamiféle atrocitás lesz, megdobálják, felpofozzák a pártelnököt, és itt mindnyájan ledöbbentünk, hogy ezen a családon, úgy látszik, óriási rettegés lett úrrá, való igaz, hogy az elmúlt napokban már csak a lakása és a pártszékház között mert mozogni a pártelnök. Nem véletlen, hogy szombaton is egy olyan megyei gyűlés volt, hogy a Pest megyéből, vidékről a székházba kellett feljönniük a küldötteknek, jóllehet akár Vácott, Érden, Szentendrén meg lehetett volna tartani, de már kizárólag csak a székházba mer bemenni."

Bánk Attila, aki újabban egyszerűen csak képviselőtársamnak szólítja Torgyán Józsefet, feleségét pedig Mariskának, miután ideiglenesen kizárta a pártelnököt az FKgP-ből, több helyütt úgy nyilatkozott: "Én leszek az utolsó ember aki egyetlen rossz szót szól Torgyán József elmúlt években folytatott tevékenységéről."

Lapunk információi szerint Torgyánné Cseh Mária kedvtelésből lejegyzett egy-két érdekes megnyilvánulást. A Torgyán melletti kisgazdák most kesernyésen emlékeznek Liebmann Katalin egyik kedvelt szófordulatára, amit áprilisban a nagygyűlésen, illetve még decemberben is hallottak tőle: "…a mi drága Elnökünk, akiben egyszerre integrálódik a pártpolitikus, a szakminiszter, a történész, a közgazdász és a zsurnaliszta. Teljes meggyőződéssel állok mellette, mert ő történelmi személy."

Egy magát mindenből kimaradónak nevező kisgazda országgyűlési képviselő, persze anonimitást kérve így foglalta össze a Heteknek a helyzetet: "Maffiózó itt majdnem mindenki. Torgyán 1998-ban eladta a pártot, ezért mindenfajta ember van körülötte. Bánkék és Várhelyiék is politikai maffiózók, de még így is maradtak más gengszterek is a pártban. Az FKgP-nek annyi." 

Befejezésül emlékeztetjük a kedves olvasót, hogy cikkünk valamennyi idézete országgyűlési képviselőktől és hivatásos politikusoktól származik.

Olvasson tovább: