A CNN hírtelevízió internetes gyorsfelmérése öt nappal az amerikai
elnökválasztás előtt arra kereste a választ, hogy Al Gore és George W. Bush
hallatlanul szoros versenyében mely szempont bizonyul végül döntőnek. Nem kis
meglepetésre messze a legkevesebb szavazatot kapta az amerikai gazdaság helyzete, míg
közel azonos arányban tekintik a válaszadók a legfontosabb befolyásoló tényezőnek
a választásnak a világ helyzetére gyakorolt hatását és a jelöltek vezetői
tapasztalatát, illetve jellemét.
George W. Bush texasi kormányzó vetélytársát, Al Gore-t ábrázoló maszkban a
Bush-álarcot viselő tv-showmannal, Jay Lenóval. Eljön az igazság
órája Fotó: Reuters
A korábbi közkelet? vélekedés szerint ugyanakkor az amerikai választókat szinte
kizárólag az adócsökkentés és a gazdaság kilátásai hozzák izgalomba; 1988-ban az
idősebb Bush ország-világ előtt kijelentette: "Read my lips: no more taxes" –
vagyis: "Figyeljetek jól: nem lesznek új adók." Mégis lettek, így jött Clinton,
akinek híressé vált mondása: "It\'s the economy, you stupid" szintén azt
sugallta, hogy a gazdaság számít, a többi kérdés csak mellékes ehhez képest. Mi
lehet most – ha hinni lehet a felmérésnek – a látszólagos érdektelenség oka?
Aligha váltak az amerikaiak érzéketlenné a pénztárcájuk iránt, ám a gazdaság az
elmúlt nyolc évben olyan fejlődést produkált, hogy általános a vélekedés: ezt
még elrontani is nehéz lenne. Jellemző az általános optimizmusra, hogy egy másik
kérdésre válaszolva az emberek 19 százaléka érezte úgy, hogy a társadalom
legjobban kereső 1 százalékába tartozik. Mivel a két jelölt gazdasági programja
alig megkülönböztethető (a Time magazin szerint Bush egyik fellépését a Fehér
Házban bizalmasan úgy értékelték, hogy a "főműsoridőben valaha sugárzott
legjobb új demokrata beszéd"), így megnőtt a szerepük az olyan korábban
másodlagos szempontoknak, mint például a hithez való viszony. Az amerikai választók
az elmúlt hónapokban megtudhatták, hogy Al Gore teológiából szerzett diplomát, és
magát újjászületett kereszténynek vallja, míg Bush legutóbbi beszédeit
rendszeresen azzal kezdte, hogy: "A hit megváltoztatja az életeket. Tudom, mert az
enyémet megváltoztatta." A texasi kormányzó ezzel a Billy Graham segítségével 40
évesen átélt megtérési élményére utal, amelynek tulajdonítja, hogy megszabadult
súlyos alkoholizmusától.
A külpolitikai kérdések iránti érdeklődés mögött pedig alighanem – Kofi Annan
ENSZ-főtitkár szavaival – a közel-keleti válság következtében a "szakadék
szélére sodródott világ" miatti aggodalom húzódik meg. Az amerikai csapatok
külföldi bevetése az utolsó hetek egyik fő vitatémájává vált, miközben a világ
szintén lélegzet-visszafojtva figyeli, hogy milyen jelzések érkeznek a Fehér
Házból. A sokpólusú világról szóló hangzatos európai–orosz–kínai
elképzelések ellenére ma, ha igazán nagy baj fenyeget a globális faluvá vált
világban, mindenki újra Amerikához fut segítségért. Ez a két – sok szempontból
alig megkülönböztethető – jelölt közötti választás igazi tétje.
Összeállításunk az amerikai álomgazdaságról: Dollár
és hatalom
A két jelölt vallási hátteréről szóló cikkünk: Hittel a Fehér Házba
