Kereső toggle

Rádiós szózatok és a bumeráng-effektus

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Interjú Vásárhelyi Mária médiaszociológussal

– Miként értékeli azt, ami a Magyar Rádióban történik mos-tanában?

– Beindult sajnos egy önromboló spirál, amelyben – az én megítélésem
szerint – ugyanolyan felelőssége van a rádió vezetésének, mint a politikának.
Most, ugye, Lakatos Pál, a Vasárnapi Újság szerkesztője körül robbant ki a botrány,
de hát ő már két éve ott van a rádióban, tehát bőven lett volna alkalmuk eltávolítani,
csak éppen nem volt meg bennük a politikai bátorság annak ellenére, hogy a Vasárnapi
Újságról maga az alelnök asszony is elismerte, hogy végső soron egy fasiszta
szellemiség? műsor.

– Tehát akár ő is eltávolíthatta volna Lakatost mostanáig?

– Természetesen ő is, és Hajdú István is. Sőt, hogyha Kondor Katalinnal nem
tudott megegyezésre jutni, mert nem volt hajlandó vele együttműködni, akkor őt is el
tudta volna távolítani.

– Nem képmutatás akkor most erre hivatkozni?

– De természetesen az, hiszen hogyha ők valóban úgy gondolták, hogy a Vasárnapi
Újság felelőssége megengedhetetlen vagy összeférhetetlen a közszolgálati
feladatokkal, funkciókkal, akkor nyilván meg lettek volna az eszközeik arra, hogy
tegyenek ellene, ezért ez számomra elfogadhatatlan érvelés.

– Akkor mi lehet a háttérben?

– Talán az, hogy belementek egy játszmába, amelyről azt hitték, hogy kézben
tudják tartani (Lakatossal együtt), és ez a taktikázás nem sikerült.

– Hová jutottak ezzel a módszerrel?

– A rádió abszolút önjáró lett, a MIÉP befolyása alá került, és a fejükre
omlott az építmény, amelyet azért mégis-csak ők építettek föl. Lakatos Pált nem
Orbán Viktor nevezte ki főszerkesztőnek, és nem is ő tartotta ott két évig. Azt
persze tudjuk, hogy abszolút az ő erkölcsi támogatásával működhetett, hiszen maga
a miniszterelnök mondta, hogy neki a Vasárnapi Újság a kedvenc műsora. Attól
azonban, hogy mit szeret Orbán Viktor és mit nem, függetleníteniük kellett volna
magukat a rádió vezetőinek. Nem bújhat ki a felelősség alól egyetlen vezető sem.
Felébredt a szakmai lelkiismeretük, és nyilván ők is úgy gondolták, hogy a helyzet
tarthatatlan, de abban, hogy ez idáig jutott, nem vitatható el a felelősségük.

– Juhász Judit lemondásának okai között szerepelt, hogy ellenlábasai egy nagy
belpolitikai szerkesztőséget kívántak létrehozni a rádióban, gyakorlatilag az ő
tudta nélkül. Három ellenzéki műsor (Gondolatjel, Beszéljük meg, 16 óra) is ebbe a
kalapba került volna. Ezt meg tudja erősíteni?

– Úgy tudom, létre is hoztak ilyet, sőt ki is nevezték a belpolitikai főszerkesztőt.
Juhász Juditnak nyilván az volt a kifogása, hogy ő nem is tudott erről az igen jelentős
strukturális változásról. Onnantól fogva nincs is miről beszélni, amikor a Beszéljük
meget és a Vasárnapi Újságot egymás párhuzamos műsoraként említik. Az egyik egy
szemléletében nyilas, szakmailag minősíthetetlen színvonalú műsor, a másik pedig a
Magyar Rádió talán legprofesszionálisabb műsora, nyilván ezért is irritálja ilyen
mérhetetlenül a jobboldalt.

– Megéri ilyen erkölcsileg megkérdőjelezhető döntéseket hozni, mint
amilyeneket az elmúlt két évben láthattunk? Befolyásolható a közvélemény olyan
szinten, hogy inkább hat rá a befolyásolás, minthogy a tényleges folyamatokat átlássa?

– A közvélemény természetesen befolyásolható. A miniszterelnök minden szerdán
reggel kifejtheti a nézeteit mindenféle kontroll vagy ellenvetés nélkül, szózatot
intézhet egy ország népéhez. Ez egy darabig nyilván hatásos, aztán egy idő után
azt gondolom, hogy a visszájára fordul.

– Megtörtént már ez a fordulat?

– Már – úgy tűnik – túllendült egy ponton. Az emberek egy darabig
elhiszik, amit mondanak nekik, mert el is akarják hinni, hiszen mindenki arra törekszik,
hogy valahogy harmóniában éljen az őt körülvevő világgal. De amikor éleződik a
konfliktus a saját tapasztalatai és aközött, amit hall, az már rendkívüli módon
ingerli. Tehát van ez a bizonyos pont, ahol átlendül, és bumeráng-effektussá válik.

– Hosszú távon akkor, ezek szerint, nem éri meg az egyoldalú befolyásolás?

– Hát én nagyon remélem, hogy nem. Az emberek egyébként nem csak a rádióból
tájékozódnak, és nem is tök hülyék, mint ahogy ez a kormány szeretné ebbe beleélni
magát. Az Antall-kormány példája is bebizonyította, hogy ennek nincs sok értelme,
sem eredménye. Teljesen tönkre fogják tenni a Magyar Rádiót, és ez most már megállíthatatlan,
ugyanoda fog jutni, ahova a televízió. A most induló kereskedelmi rádiók is olyanok,
mintha az ő ügynökeik lennének.

– A Fidesz–MIÉP "barátság" a rádióban mire vezethető vissza Ön szerint?
Mindössze arra, hogy a Fidesz kormányon akar maradni, és kénytelen a MIÉP-pel együttműködni
itt is, vagy ezen túlmenően van valamilyen közösségvállalás?

– Persze, abszolút van. Azt bizonyítják a közvélemény-kutatások is, hogy a
Fidesz képviselőcsoportja korántsem idegenkedik a MIÉP-től, tehát sokkal közelebb
állónak érzi magához, mint például a liberális SZDSZ-t. Médiaügyekben rendkívül
hasonlóan gondolkodnak, tehát felfedezhető egy tartalmi megfelelés az elképzeléseik
között, és egy taktikai szövetség is. Én mint állampolgár nem tudom a Fideszt másból
megítélni, csak a cselekedeteiből, mert a lelkükkel nem foglalkozom. Csak azt látom,
amit tesznek, és azt kell mondanom, hogy amit tesznek, nem áll távol sok szempontból
attól, amit a MIÉP tenne.

Olvasson tovább: