A Templom-hegy Híve mozgalom egyik tagja megfújja a sófárt, miközben társai jelképes
alapkőletételi ünnepséget tartanak az új templom felépítésére
Fotó: Reuters
"Zsidó élet nem létezhet a Templom-hegy nélkül
, amint aláírnak egy olyan
egyezményt, amely palesztin fennhatóságot biztosít a Templom-hegyen, izraeli és más
országokbeli zsidók százezrei fognak a Templom-hegyre menni akár erőszakkal is, hogy
ott imádkozhassanak, és testünkkel fogjuk megakadályozni a megállapodás érvényesítését.
Ha kell, az életünket adjuk azért, hogy a Templom-hegy ne kerüljön idegenek kezére"
– jelentette ki Gershon Salomon, a Templom-hegy Hívei (Temple Mount Faithful) nev?
szervezet vezetője. A szervezetről, amely a zsidóknak a jeruzsálemi Templom-heggyel
kapcsolatos jogai védelmére alakult, a Jerusalem Post készített összeállítást.
A Templom-hegy, a zsidók legszentebb helye, a zsidó történelem folyamán gyakran került
idegen kézre. Először a babilóniak rombolták le a Salamon király által épített
első templomot, majd néhány száz évvel később a görögök szentségtelenítették
meg pogány áldozataikkal az újjáépített második templomot. Később a Jeruzsálemet
elfoglaló rómaiak tették a földdel egyenlővé a jeruzsálemi szentélyt, amely a zsidók
számára Isten jelenlé-tének a helye volt a Földön. A kétezer éves szétszóratás
köztes idejében pedig először a keresztények, majd a muzulmánok építették fel saját
istentiszteleti helyeiket a Templom-hegyen.
Gershon Salomon legsötétebb álmaiban sem gondolta volna, hogy eljutnak ide. Pedig –
magyarázza – most ez történik. A szuverén zsidó állam kormánya azt fontolgatja,
hogy a szent hely feletti felügyeletet idegen kézre adja. Ezt a Salomonék számára
elfogadhatatlan javaslatot tette Ehud Barak izraeli miniszterelnök Camp Davidben – bár
Salomon szavaival élve "csavaros módon álcázott javaslatot" azzal a feltétellel kívánták
elfogadhatóbbá tenni a zsidók számára, hogy Izrael ragaszkodik hozzá, hogy a zsidók
is imádkozhassanak a hegyen.
Salomon a Tórára hivatkozva kifejti: Isten oltalmat ígért a zsidóknak mindaddig, amíg
megőrzik a hely szentségét. Ebben az a gondolat is benne foglaltatik – érvel –,
hogy a szent hely feletti szuverenitás feladása az isteni védelem eljátszását
jelenti. A palesztinok ezt jól tudják, ezért olyan fontos nekik, hogy megszerezhessék
e terület fölötti ellenőrzés jogát. A Templom-hegy Híveinek vezetője szerint Barak
ajánlata egy harmadik zsidó száműzetés előkészítője – Salomon és hívei
azonban ezt nem kívánják megvárni, és akár életük árán is hajlandók megvédeni
a szent helyet.
Amint a közel-keleti tárgyalások a végkifejlet felé haladnak, és egyre közelebb kerülnek
a Jeruzsálem, és természetesen a Templom-hegy feletti ellenőrzés jogának kérdéséhez,
a jobboldali aktivisták egyre határozottabb lépéseket tesznek a megegyezés létrejötte
ellen. Moshe Feiglin, a Zo Artzenu, a Templom-hegy Híveihez hasonló aktivista csoport
vezetője szerint minden ezen a kérdésen múlik. A Templom-hegy feladása Feiglin szemében
egyenlő a szellemi öngyilkossággal, ami generációk álmát teheti semmivé. Véleménye
szerint a többséget maga alá nyomja egy olyan kisebbség, amely maga nem akar zsidó
maradni. A közelmúltban hét aktivista csoport létrehozta a Szent Hely Mozgalmak Egyesült
Szervezetét Hillel Weiss, a Bar-Ilan Egyetem professzora vezetésével. Weiss és társai
nagy tekintély? rabbik aláírásait gyűjtik, akik támogatják annak a zsidó hagyományokon
alapuló törvénynek a megváltoztatását, mely szerint a zsidók nem mehetnek fel imádkozni
a hegyre – megakadályozandó a tisztátalanok belépését a legszentebb helyre. A
Weissék által felkeresett rabbik egyenesen bátorítanának arra, hogy a zsidók keressék
fel a Templom-hegyet imádkozás céljából – ami természetes módon szent helyük
birtokba vételét jelentené a mai helyzethez képest. Jelenleg a zsidók csak a hegy
alapját jelentő Siratófalnál imádkozhatnak, és csak szigorú arab ellenőrzés
mellett, a külföldi turistákhoz hasonló korlátozások között mehetnek fel a hegyre.
Amennyiben Barak elképzelései megvalósulnak, és az általa javasolt engedmények alapján
létrejön a közel-keleti béke, Weiss szerint a zsidók százezrével fogják visszaadni
állampolgárságukat igazoló irataikat az izraeli államnak. Chaim Richman rabbi attól
tart, a Templom-hegy feletti ellenőrzés kérdésében tett engedmények akár vérontáshoz
is vezethetnek. Salomon meggyőződése szerint az egész cionizmus ügye forog kockán:
akár arról van szó, hogy a zsidók végre szabadon és biztonságban élhessenek éppen
úgy, mint bármely más nemzet, akár a zsidók bibliai küldetésének beteljesedéséről
és a Messiás eljövetelének felgyorsításáról. "Nem hiszem, hogy az az isteni
terv, aminek a beteljesedése 52 évvel ezelőtt megkezdődött, csak egy rövid epizód
lett volna a történelemben – fejtegeti Salomon. Ennek a próféciának a beteljesülése,
magának Izrael Istenének nagy álma, hogy megmentse a népét."
A jelenlegi helyzet gyökerei az 1967-es hatnapos háborúig nyúlnak vissza, amikor Mose
Dayan védelmi miniszter a legyőzött arabok legnagyobb meglepetésére ígéretet tett:
nem kíván beavatkozni a terület felett gyakorolt vezetésükbe. Dayan ezzel kívánta
bizonyítani: a zsidók tisztelik a vallásszabadsághoz való jogot. A miniszter eredeti
feltételei között szerepelt, hogy nem hangozhatnak el a zsidók ellen lázító prédikációk,
és a zsidók feltételek és korlátozás nélkül látogathatják a Templom-hegyet. Az
izraeli kormány azonban igen gyorsan lemondott ezekről a feltételekről, nem utolsó
sorban a fegyveres öszszecsapások elkerülése miatt, így aztán a zsidók hamarosan
kiszorultak a Siratófalhoz, és ez a helyzet tartóssá vált a következő három évtizedre.
Salomon és a Templom-hegy Hívei szerint a helyzetet jelentősen rontotta az a tény,
hogy tavaly a Wakf, a muszlim vallási hatóság az Iszlám Mozgalom embereinek segítségével
több tonna régészeti szempontból rendkívül értékes földet dózerolt ki a hegyből,
miközben elkezdte egy harmadik, föld alatti mecset építését a helyszínen. A
konfrontációtól tartva a kormány nem akadályozta meg a munkálatok elvégzését,
amit Salomonék egyértelműen a három évtizedes visszafogott izraeli politikának
tulajdonítanak. Saját elmondásuk szerint szervezetüket a zsidó önérzet elvesztése
iránti aggodalom hívta életre, mivel úgy érzik, az ország vezetése egymás után
szalasztja el az alkalmakat annak felismerésére, hogy Izrael a megváltás idejét éli.
Feiglin hozzáteszi: a Barakhoz hasonló vezetők azért nem érzik a Templom-hegyért
folyó harc valódi jelentőségét, mert a reálpolitika szemszögéből közelítenek
hozzá, valójában pedig vallási küzdelmek folynak a kereszténység által támogatott
iszlám és a júdaizmus között.
Bár a zsidók a harmadik templom felépülését várják, sokuk addig is megelégedne
egy kis zsinagógával a hegy területén. Richman azonban a régi gettó-mentalitás feléledését
látja ebben az engedékenységben. Vannak persze a hívek között olyanok is, akik, bár
megkérdőjelezik Barak motívumait, taktikusnak tartják a jelenléthez való ragaszkodást
a hegyen. Egyes nézetek szerint ha a zsidók ragaszkodnának legalább egy kis zsinagóga
felépítéséhez a hegyen, akkor a kialakuló helyzet könnyen megmutathatná, melyik fél
nem hajlandó engedményekre, és a világ megismerné a palesztinok valódi arcát. Mielőtt
azonban a Templom-hegy Hívei nemzetközi támogatást szereznek maguknak, először
otthon kell kivívniuk az elismerést. Egyelőre nem tudják megszólítani a társadalom
többségét, ugyanakkor az izraeli társadalom érezhetően tudatosabban látja a
Templom-hegy jelentőségét azóta, hogy tavaly a Wakf elkezdte az "ásatásokat".
Salomon bízik abban, hogy amikor a béketárgyalások elérkeznek a kritikus ponthoz, nem
lesz nehéz támogatást találni nézeteiknek. "Ennek a nemzetnek legalább van egy
csodálatos tulajdonsága – fejti ki a Templom-hegy Híveinek vezetője.
– Amikor érzi, hogy ott van a kés a torkán, akkor mindig felébred."
2000. 09. 02. (IV/36)
