Kereső toggle

Választási előjáték

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ehud Barakot is utolérte a végzete: neki sem jut más osztályrész, mint Simon
Peresznek vagy Benjamin Netanjahunak. A különbség annyi, hogy míg a Likud-koalíció
három évig kormányzott, addig Baraknak mindössze 11 hónap jutott. Persze mondhatná
bárki, hogy a szerdai dráma a knesszetben csak az első felvonás, és messze még a
végső monológ. A knesszet feloszlatásáról és új választások kiírásáról
szóló törvényt még három olvasásban el kell fogadni, s csak akkor válik
visszafordíthatatlanná a döntés. Ám mint azt Ferdinand Lessing Hamburgi
Dramaturgiájából tudjuk, ha egy pisztoly az első felvonásban megjelenik, akkor az az
utolsó felvonásban biztosan eldördül.

A szerdai megmérettetésben az ellenzék sorai mögé abszolút többség sorakozott
fel. A Munkapárt és a Likud javaslatát támogatta a koalíció három pártja is. A
Jichák Lévi vezette Nemzeti Vallási Párt már a Jeruzsálem környéki arab
település, Abu Disz átadásáról szóló döntéskor bejelentette, hogy kilép a
koalícióból, mert ellenzi, hogy a palesztinoknak újabb területeket adjanak át
ingyen, minden ellenérték nélkül. Az orosz bevándorlók pártja, Nátán Scsaranszki
belügyminiszter vezetésével szintén határozottan ellenezte Abu Disz átadását a
palesztinoknak – Barak szavaival "előleges gesztusként" –, mondván, ha ez az
előleg, akkor az igazi ajándék Kelet-Jeruzsálem lesz. A Sasz képviselői a
minisztereket és a helyetteseket leszámítva szintén elutasították Barak
indítványát. Az ultraortodoxok ugyanis elégedetlenek Barakkal, mivel a kormányfő nem
mutatott hajlandóságot, hogy a Tóra Forrása nev? iskolahálózat deficitjét
finanszírozza.

Az ultravilági Merec és az ultraortodox Sasz nem volt képes egy csárdában úgy
dudálni, ahogyan Barak szerette volna. Ez persze mindenki számára világos volt,
egyedül Ehud Barakot és pártbeli híveit kivéve.

Avigdor Liberman, a törvényjavaslat értelmi társszerzője azt rótta fel Ehud
Baraknak, hogy Napóleonként, egyszemélyi, felelőtlen vezetőként kormányzott
ahelyett, hogy miniszterelnök lett volna. A libanoni kivonuláskor elszámította magát,
sorsára hagyta a dél-libanoni hadsereget, és a Hezbollah terroristáit lehozta az
északi határra. A palesztinoknak fűt-fát ígért ahelyett, hogy számon kérte volna
tőlük az aláírt egyezmények teljesítését. Abu Disz és a Jeruzsálem környéki
falvak átadását keresztülpréselte a parlamen-ten, pedig tudta, hogy az ország zsidó
többsége ellenzi a lépést. Liberman felszólította Barakot, hogy mondjon le, ne
alakítson kisebbségi kormányt azon pártokkal, akik "a Hezbollah győzelmét
ünnepelték a minap".

Az ellenzékkel szavazott Tomi Lapid Sinui pártja is. Lapid élesen bírálta Barakot,
mivel nem menesztette a kormányból a Saszt, hanem úgymond meg akarta vásárolni az
ortodox vallási párt támogatását. Barak ugyan megpróbálta rávenni, hogy
változtassa meg a véleményét, a kormányba való bevétellel kecsegtetve a pártot.
Lapid csak azzal a feltétellel változtatott volna álláspontján, ha Barak még a
szavazás előtt a knesszetben nyilvánosan elbocsátja a kormányból a Sasz
minisztereit. Ez azonban nem történt meg, így a Sinui az ellenzéki indítvány mellett
sorakozott fel.

A törvényjavaslatot az ellenzék akkor nyújtotta be, amikor hírek terjedtek el arról,
hogy Ehud Barak – az amerikai nyomásnak engedelmeskedve – kész engedményeket tenni
a palesztinoknak. Így hajlandó Júdea és Szamária területének 90 százalékát
átadni, és Jeruzsálem keleti felében önkormányzati autonómiát biztosítani a
palesztinoknak. Lemond a határterületek őrzéséről, és családegyesítés címén
lehetővé teszi, hogy a palesztinok visszatérhessenek Izraelbe. Legkevesebb 50 ezer
telepes vagy palesztin szuverenitás alá kerül, vagy pedig el kell hagynia házát és
lakóhelyét a várható egyezmény keretén belül. A településeken fegyvereket
osztogatnak és védelmi milíciákat szerveznek, miután Fejszál Huszeini, a Palesztin
Hatóság Jeruzsálem ügyeivel megbízott minisztere kijelentette, hogy szeptember 13-án
– a független állam kikiáltását követően – milliós tömegek foglalják el
Hezbollah-módra a zsidó településeket.

Megfigyelők szerint Ehud Barak ott követte el a hibát, hogy a kormányalapításkor a
Likuddal való nagykoalíció helyett két kis pártra, a Saszra és Merecre alapozott,
megpróbálva "a tüzet vízzel vegyíteni", miközben kölcsönvett két olyan
jobboldali pártot is, akik annak idején a palesztinoknak tett engedmények miatt
Netanjahuval is leszámoltak. A kérdés: mit tesz Barak, miután elveszítette
koalícióját. A szavazás estéjén bejelentette, hogy renitens minisztereit meneszti a
kormányból, és hozzálát egy új koalíció összeállításához. Hogy ez milyen
lesz, ma még senki sem tudja.

Aligha kétséges, Lessingnek igaza van. A pisztoly eldördül majd az utolsó
felvonásban, és Izraelben előrehozott választásokat tartanak. Mindenesetre a pártok
megkezdték a választásokra való felkészülést.

Összeállításunk:

Cserbenhagyták Barakot

Lézertalálat

Ujjaival fizetett a kisfiú

Olvasson tovább: