Csendélet a balatonfüredi mólónál. Vihar után vagy előtt? Fotó:
Vörös Szilárd
13 500. Pálfy Sándor vállalkozó, önkormányzati képviselő, majd 1998-ban
megválasztott polgármester dolgozószobájának falán ez a Füred lakosságát mutató
szám olvasható. Pálfy ezt azért tette ki, hogy lehetőleg soha ne térjen el se
egyéni, se csoportérdekek irányába.
A 13 500 lakosból az elsővel a Tagore sétány elején, az egyetlen el nem bontott, a
szocialista realizmus jegyében épült üzlet előtt elegyedünk szóba.
E tökéletes kívülálló szerint nagyszerű, hogy a förmedvény eltűnt a partról,
ám hiányolta a kész tervek meglétét, és velünk ellentétben nem akarta elhinni,
hogy a Tagore sétány elején a jövőben valóban park lesz, ugyanis a parkok
közismerten nem hoznak túl nagy profitot. A polgármester viszont egyértelműen a park
kiépítéséről beszélt, amely a híres sétány promenád jellegét fogja a jövőben
erősíteni.
Mindez az "Amit Jókai látott" szlogennel ellátott városépítő projektnek a
része. Váradi Károly, a város rendőrkapitánya például – anélkül, hogy
kompetenciájába nem tartozó kérdéseket firtatott volna – elmondta: a
polgármesterrel kitűnő a munkakapcsolata. A kapitány hamar szétoszlatta a városban
keringő pletykákat, miszerint atrocitások is történtek volna az ügyben: a Pálfy
Sándor bántalmazásával és telefonos zaklatásával kapcsolatos bejelentés vagy
információ nem jutott el a rendőrségre. A rendőrségnek ilyetén módon nem jelentett
problémát a bontás.
Ami a "lábon maradt" üzlethelyiséget illeti, a portálon még megtalálható
árjegyzék szerint a hamburger kettőszáz, a csirkeburger majonézzel 240 forintba
került. Palotás Imréné üzletasszonytól Veszprémben megtudtuk, évi 2,8 millió
forintot fizetett az önkormányzatnak bérleti díjként, ezenkívül 48 ezer forintot
azért, hogy a homlokzatra napernyőt húzhasson. Palotásnét ennek dacára már
rosszhiszem? bérlőnek is mondták. Mivel ő nem balatonfüredi, hanem veszprémi lakos,
meg merte kockáztatni, hogy miután több alkalommal egyszerre 24 bérlő látogatta meg
a polgármestert, szembehelyezkedjen vele. Palotás Imréné szerint erre azért került
sor, mert elhangzott: "aki perbe lép a füredi önkormányzat ellen, az Füreden nem
kaphat működési engedélyt". Palotásné dacos. Többek között ez a fenyegetés
váltotta ki belőle azt a reakciót, amely dr. Bősze Ferenc ügyvédhez vitte, aki
(több helyütt elmondott idézet Pálfy Sándor polgármestertől) "megyeszerte ismert,
hasonló ügyekben nagy jártasságot szerzett, dörzsölt ügyvéd".
Nem a butikost, a lángossütőt vádolom, hanem a jogi tanácsadójukat – folytatja
Pálfy –, akinek megbízójából 5 maradt csupán, miután a megyei bíróság
jóváhagyta a bontási engedélyt. Pálfy szerint nem érhette meglepetésként a
bérlőket a döntés, hiszen ő mint polgármester csak betölti a korábbi
városvezetés határozatát, vagyis a bontást.
A jó Bősze – így a polgármester – most azt mondja, hogy megtámadja a felmondási
szerződés jogosságát, miután a bontási engedéllyel nem tudott mit kezdeni.
Pálfy frázisnak nevezi dr. Bősze azon érvét, hogy a bontást talán nem szezonelőn,
hanem annak végén kellett volna megkezdeni. Bősze megegyezésről beszél, Pálfy pedig
azt mondja: ez egy tulajdonosi döntés, az önkormányzaté, nem pedig Pálfy Sándor
személyes döntése. Nincs megegyezés. Ebben nem lehetett figyelembe venni azt, hogy a
bérlők még egy szezont akarnak.
A karakán Palotásné egyébként riportunk napján a fővárosban tárgyaló dr. Bősze
Ferenc nélkül nem akart nyilatkozni, mert a helyzet szerinte annál jóval élesebb.
Az alsóörsi példát, ahol a lerobbant strandot az önkormányzat a bérlőkkel –
régi bérlőivel – tökéletes együttműködésben újította fel, jelzésképpen ő
is megemlítette. Októberben lebontották, májusban átadták – békében.
A görög falu
A 71-es út mellé 1993-ban épített balatonfüredi görög stílusú faluval, egy
használatba nem vett üzletközponttal "nagy szerencsénk" van. Az épületegyüttes
egy rosszul tervezett gazdasági vállalkozás mementójaként terpeszkedik a balatoni
lankán. Bizonyára Jókai Mórt sem hagyta volna hidegen a látvány: a Balaton melletti
városban felépült görög faluban éppen magyaroknak szánt reklámfilmet forgatott egy
magyar gazdasági társaság, a falak között érkezésünkkor éppen arab külsej?
burnuszos statiszták jöttek-mentek dromedárokkal. "Szittya" idill.
A város más módon is kapcsolatban áll a görög faluval. Egy bérlő elmondása
szerint 1993-ban levelet kaptak az önkormányzattól, amely a Tagore sétány
rendbetételének szándékát, a bontási tervek hírét hozta. A görög faluban való
üzletnyitás lehetőségének híre ezzel egy időben érkezett. A kereskedők, szám
szerint 74-en – nemcsak bazársoriak – fejenként, illetve üzlethelyiségenként
2,5-2,8 millió forinttal szálltak be az építkezésbe. (Volt, aki ennél jóval
kevesebbel, ám sem a nagyok, sem a kicsik, mind a mai napig nem látták viszont a
pénzüket és annak több éves kamatait.) Üzlethelyiséget sem kaptak a pénzükért. A
görög falu tulajdonjogához az önkormányzatnak nem volt köze.
"Jó jogász, rossz keresztény" – idézi Morus Tamást dr. Bősze Ferenc. Mint
mondotta, a bérleti jog külön fejezet a Polgárjogi Törvénykönyvben. dr. Bősze
Pálfy Sándort idézi: "A megoldás akkor várható, ha a jogi képviselőnek megjön a
józan esze." Hozzáteszi: így nem lehet egy ügyben viselkedni.
Az ügyvéd szerint a helyi önkormányzatot ebben az ügyben például kifejezetten nem
érdekelte a bontási határozat tartalma, különösen annak első pontja, miszerint csak
kiürített állapotban átadott bérlemény bontását kezdheti meg a tulajdonos.
Bősze szerint: ha Palotásné nem költözik az üzlete elé, akkor ma nincs miről
beszélnünk, bár látható, hogy az üggyel kapcsolatban a legtöbben a felszínes
ábrándozást választották. Nem vették komolyan, hogy Palotásné, a politikával csak
kényszeredetten foglalkozó kereskedő harca mögött demonstratív szándék áll,
illetve válasz arra a magatartásra, amit leginkább a polgármester részéről
elhangzott "lehet, hogy a kereskedőknek jogaik vannak, de lehetőségeik nincsenek",
rájuk vonatkozó mondata fejezi ki legjobban.
Amúgy a bazársor elbontását köztiszteletben álló, sem politikával, sem
polgárjoggal nem foglalkozó füredi polgárok önmagában helyes, régóta várható, de
koncepcióba, legalábbis a nyilvánosság előtt nem világos koncepcióba ágyazott
lépésnek nevezték.
Nem félünk, mert igazunk van
Egy másik bérlő évi három millió forint bérleti díjat fizetett az
önkormányzatnak. Mint mondta, természetesen önös érdekek is vezették, de nemcsak
önmaga miatt szerette volna, ha a bazársor megmarad. Tisztán önös felfogásból nem
születhetett tartósan jó üzlet.
Az első polgármester idején – tudván tudva, hogy az épületek korszerűtlensége
miatt a bontás nem maradhat el – ajánlatot tettek egységesen az épületegyüttes"
felújítására, arculatának modernizálására. Mindezt saját pénzükből, hosszabb
"lelakhatási idő" fejében. A papírok megvannak. Az előző polgármester idején
240 millió forintot ajánlott fel 24 bérlő, csak a "telekért", a területért,
amelyen az üzletek állnak.
Jelenség az is, hogy dr. Bőszén és ügyfelén kívül senki sem mer névvel és arccal
nyilatkozni. Félnek. Egyébként, gondolják, ebben a parkban nem nő fű. Információik
szerint komoly befolyással rendelkező emberekhez közeli cégek fognak megtelepedni a
tervezett park helyén, egyszóval a valóban ronda bazársor rondasága csak ürügy:
következik a lapok újraosztása. E bérlő szerint már az is eldöntött dolog, hogy ki
kapja a területet, ha egyszer megteremtődik a hőn áhított jogtiszta helyzet, és a
régi bérlők már sehol sem lesznek.
"Mikor fog mindez »robbanni«?" – kérdezzük.
"Amikor a terület máshoz kerül. Mi jól tudjuk, hogy ez a hajó elment. Csak a
becsület kedvéért jegyezzük meg: mi soha nem akartunk kedvezményeket egyik
városvezetőtől sem, csak puszta lehetőséget" – hangzott a válasz.
"Tisztességesen jártunk el" – mondja Pálfy Sándor polgármester
2000. 06. 17. (IV/25)
