Kereső toggle

Joschka Fischer útja: Budakeszitől a Reichstagig

Zöldre váltott exvörös

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az 1998 őszén hatalomra került szociáldemokrata-zöld német kormány egyik legnépszerűbb
tagja Joschka Fischer. A háború utáni nagy generáció 1968-as lázadója, ma alkancellár
és külügyminiszter, maratoni futóként is kitartó politikus 52 éves, jelenleg
negyedik feleségével él.



Joschka Fischer német külügyminiszter 1999. május 13-án, miután egy festékbombát
dobtak rá a Zöldek Kongresszusán Bielefeldben. A radikális hagyomány tovább él
    Fotó: Reuters

Két esztendővel azután keresztelték "Joseph" névre a budakeszi sváb mészáros
kisfiát, hogy a Fischer család 1946-ban kénytelen volt elhagyni Magyarországot. A
Gerabronn-ban 1948 áprilisában született fiúcskát a famíliában mindenki csak "Joschka"-nak
becézte: szülei, nővérei, ha nem akarták, hogy a "gézengúz" értse őket, akkor
magyarul beszélgettek… Az ötvenes évek Adenauer

korabeli "gazdasági csodáját" Fischerék már Stuttgart környékén élték meg:
itt lett gimnazista a kamasz srác, aki a tizedik osztályt befejezvén, a fotózáshoz érzett
kedvet. Nem sokáig, hiszen a politika izgalmasabb kalandnak látszott. A 68-as nyugat-németországi
diáklázadásban Fischer oldalán már ott találjuk legelső feleségét, Edel-traudot
is, akivel 19 évesen, Skóciában házasodott össze.

Noha Joschka Fischer hivatalosan sohasem iratkozott be semmilyen felsőoktatási intézménybe,
előszeretettel "kibicelt" a Majna menti Frankfurt egyetemének társadalompolitikai
szemináriumain. Hegel, Marx, Engels, Lenin, Mao és más "klasszikusok" könyveit is
intenzíven tanulmányozta a lánglelk? ifjú, aki barátaival számos demonstráción és
utcai "csatában" mérte össze erejét a rendőrséggel a militáns "Forradalmi
Harc" (Revolutionarer Kampf/RK) csoport tagjaként. A leendő politikus 1975-ig
tartozott az RK-hoz, s közben egyebek mellett dolgozott autógyárban, taxisként és könyvkereskedőként.
"Nagyon olcsón megvettem a könyveket, majd jó drágán eladtam őket" –
nyilatkozta egy interjúban hajdani üzleti filozófiájáról a zöldek vezéregyénisége.

A szociáldemokrata Helmut Schmidt kancellársága idején, az 1977-es "RAF-ősz" véres
eseményei komoly hatást gyakoroltak Fischerre. Önmaga "illúzióvesztés"-nek
nevezte, amit átélt. Mint emlékezetes, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) sorozatos
terrorakciókkal tartotta sakkban Bonnt. 1977 szeptemberében a Munkaadók Szövetsége
elnökének, Hans-Martin Schleyer-nek az elrablása, majd meggyilkolása fordulatot hozott
Fischer világnézetében, s a környezetvédelmet zászlajukra tűző zöldek körében
talált új "politikai hazára". Országos ismertségre 1983-ban tett szert: a "Die
Grüne" választási sikerei révén a Bundestagban a 27 zöld parlamenti képviselő
egyike lett Joschka Fischer. (A zöldek első parlamenti frakcióvezetője a RAF egykori védőügyvédje,
Otto Schilly volt, aki – igaz, már szociáldemokrata színekben – napjainkban a
berlini kabinet belügyminisztere!) Fischer magánéletében is "forradalmi változást"
hoztak a nyolcvanas évek. A focirajongó ökopolitikus 1984-ben elvált, majd hamarjában
újra oltár elé állt. A szűkszavú biográfiák szerint Fischer ezen – rövid – második
házasságából két gyermek született: fia, Dávid és leánya, Lara.

Fischer karrierje szempontjából fontos dátum volt 1985. december 12. Az akkorra már
kemény vitastílusáról és bizony drasztikus fordulatairól elhíresült zöld honatya
Bonnból Wiesbadenbe költözött át. Hessen tartomány ifjú környezetvédelmi
minisztereként sportzakóban, farmerban és fehér edzőcipőben tette le a hivatali esküt:
ma már múzeumi tárgy Fischer hajdani polgárpukkasztó lábbelije.

Fischer reálpolitikusként nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket: mind a mai
napig nemcsak a más pártok kritikusaival kell csatát vívnia, hanem a zöldek
fundamentalistáival is. Hessenben még korai volt az atomenergiáról való teljes lemondásról,
a háztartási és ipari hulladék környezetbarát megsemmisítéséről álmodozni. 14 hónap
után felbomlott a szociáldemokrata-zöld tartományi koalíció, s Fischernek a –
cseppet sem kellemetlen – frakcióvezetői poszt jutott a tartományi parlamentben.
Joschka nem tett lakatot a szájára, s alig 40 esztendősen az ellenzék titkos vezérének
számított Wiesbadenben.

Az 1990 őszén újra egyesült Németország első, közös Bundestag-választásán a
"nyugati" zöldek nem érték el a bonni parlamentbe kerüléshez nélkülözhetetlen
5 százalékos kvótát, viszont 1991 januárjában Hessen tartományban ismét aratott
Fischer, s – a mostani berlini pénzügyminiszter – Hans Eichel (Szociáldemokrata Párt
- SPD) wiesbadeni kabinetjében a miniszterelnök-helyettesi posztot és a környezetvédelmi,
energetikai és szövetségi ügyek tárcáját kapta. A gazdaság ökológiai átépítését
országos szinten megnehezítette, hogy több száz milliárd márkát kellett a volt NDK
szanálására költeni. Fischer pártját ekkoriban már Bündnis 90/Die Grüne néven
jegyezték a keletnémet zöldekre is utalva. Az új tartományok azután is "feneketlen
bendőnek" bizonyultak, hogy Fischer 1994 végén ismét Bundestag-honatya lett, hála a
zöldek 7,3 százalékos választási sikerének.

A vad, \'68-as pacifistából humorral és retorikai adottságokkal megáldott bonni
ellenzéki politikussá érett Joschka Fischernek már csak 4 évet kellett végigérvelnie
a Bundestagban és pártjában, hogy győzzön.

A kövérségében már-már Helmut Kohllal rivalizáló Fischer 1996-ban új életet
kezdett. Szakított harmadik hitvesével, a vörös borral és a nagy zabálásokkal. A
tokás zöld vezér már labda nélkül is szívesen kocogott, s néhány hónap alatt 35
kilót adott le. A maratoni futás azóta is Fischer kedvenc sportja: politikusként is a
kitartás jellemzi.

Az 1998-as kormány- és generációváltást jól tükrözi, hogy az 54 esztendősen
szociáldemokrata kancellárrá lett Gerhard Schröder helyettese és a külügyi tárca
irányítója, Fischer, még nála is fiatalabb.

A nemzetközi porondra 50 évesen kilépett Fischer – immár karcsún és elegánsan –
magára vette a koszovói válság katonai rendezésének gondját. A szerelmet a háborúnál
többre tartó hajdani hippi nehéz szívvel érvelt a NATO-légicsapások fontossága, a
balkáni német katonai jelenlét helyessége mellett, ami kis híján veszélybe sodorta
az SPD-zöld koalíciót. Fischernek a határidőhöz kötött fegyverszünetre vonatkozó
kompromisszumos javaslatát a kisebbik kormányzópárt bielefeldi rendkívüli
kongresszusán, 1999 májusában a többség támogatta, de komoly erőt képvisel mind a
mai napig a zöldek baloldali, pacifista szárnya is. A múlt májusi tanácskozáson vörös
festékbombával fülön dobott – és dobhártyarepedést szenvedett – alkancellár
fotója bejárta a világsajtót, s az akkor viselt, hevenyészve kitisztított öltönye
mára szintén múzeumi darab.

Brüsszeltől Washingtonig és Budapesttől Ankaráig már sokfelé tárgyalt az elmúlt másfél
évben Fischer. A közvélemény-kutatások szerint a németeknek mintegy 70 százaléka
elégedett az emberi jogok védelmét zászlajára tűző "öko" fődiplomata tevékenységével,
és ő az egyik legnépszerűbb kormánytag. A most 52 esztendős Joschka Fischer tavaly
tavasszal negyedszer is megnősült – hasonlóan főnökéhez, Schröder kancellárhoz
–, így az európai külügyminiszterek közül jelenleg Budakeszi díszpolgára a
legtapasztaltabb férj.

Olvasson tovább: