Kereső toggle

Erős európai vezetőt javasol a német külügyminiszter

Szuperunió alakulhat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Európa politikai újjáalapítására tett javaslatot nagy visszhangot kiváltott
berlini beszédében Joschka Fischer német külügyminiszter, aki hangsúlyozta, hogy nem
a német kormány, hanem saját személyes álláspontját vázolta a Humboldt Egyetem
hallgatósága előtt. Fischer szerint a kibővített Európai Unió csak úgy működhet
tovább, ha egyetlen szövetségi államként egyesül, és a végrehajtó hatalmat egy
széles jogkörrel rendelkező, választott vezetőre ruházza át. A politikai
integrációval Fischer szerint helyére kerülhet az "európai integráció
építményének utolsó építőköve". Mivel a teljes egységre nem minden állam
alkalmas vagy hajlandó, ezért Fischer szerint létre kellene hozni egy szuperuniót a
tagállamok egy csoportjából, amely "élcsapatként" példát mutatna a lassabban
haladó többiek számára. Az új föderális Európa gondolatát üdvözölte a francia
külügyminiszter és Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke. Az angol ellenzék
viszont felszólította Tony Blair kormányfőt, hogy tanuljon "Fischer úr
őszinteségéből", és vallja végre be, hogy végső célja Nagy-Britannia
beolvasztása az unióba.



A jövőbe tekintő Fischer. Egy új Európa körvonalai    Fotó: Somorjai

(folytatás az 1. oldalról)

Joschka Fischer német külügyminiszter néhány napja a berlini Humboldt Egyetemen
tartott hosszabb lélegzet? előadást, amelyen Európa jövőbeni arculatáról
beszélt. Úgy fogalmazott: "Az Európa-politikának nem a kihívásairól szeretnék
beszélni, és nem is azokról a fontos kérdésekről, amelyeket ma és holnap meg kell
oldani, hanem sokkal inkább az európai integráció lehetséges stratégiai
perspektíváiról, amelyek túlmutatnak az elkövetkezendő évtizeden."

Fischer felidézte Robert Schuman egykori francia államférfi 50 évvel ezelőtti
vízióját, aki már közvetlenül a háború után egy "Európai Föderációról"
álmodott. (Hetek 1999. április 17. A modern
Európa-eszme születése III.
tm) A német külügyminiszter, aki ez alkalommal
hangsúlyozta, hogy az előadás idejére "leveti a diplomáciai köntöst", úgy
vélte: az új tagok társulásával akár harminctagúra bővülő unió jövője attól
függ, hogy helyére kerül-e az "európai integráció építményének utolsó
építőköve", vagyis a politikai integráció.

Fischer szerint a politikai integráció – mint az Európai Unió utolsó építési
fázisa – döntően Németországtól és Franciaországtól függ. Utalt arra, hogy az
elmúlt évszázad közepén alapvetően két történelmi döntéssel fordult jobbra
Európa sorsa. Az első az Egyesült Államok döntése volt, amelynek alapján
Európában maradtak. A második pedig az, hogy Franciaország és Németország
létrehozta az integráció elvét, kezdve a gazdasági összefonódással: "a
földrész történelme alapjaiban visszatért régi menetébe".

A következő években a feladat a bővítés és a működőképesség együttes
biztosítása lesz, amelyre Joschka Fischer szerint csak egy radikálisan új Európa
lehet képes. Az euroszkeptikus politikusokat előre felszólította, hogy "ne
kovácsoljanak tőkét" a merész jövőképből, mondván, az személyes véleménye.
Ennek némileg ellentmond, hogy Hubert Védrine francia külügyminiszter a Le Monde
cím? lapnak elmondta: már közel két éve "együtt gondolkodnak" Fischerrel az
Európa előtt álló kihívásokról, és szerinte a Berlinben felvázolt javaslat az
"eddigi legambiciózusabb" hozzájárulás a vitához. (Hetek 1999. október 22., Alakulóban az európai szuperállam)

"A globális politikai és gazdasági versenyben Európa csak akkor tudja megállni a
helyét, ha bátran cselekszünk. A XIX. és XX. század félelmeivel és bevált
módszereivel nem lehet megoldani a XXI. század problémáit" – mondta Fischer, aki a
bővítéssel együtt járó gondok érzékeltetésére felvetette: Miként nézne ki a
harminc állam- és kormányfőből álló Európai Tanács? Hogyan oldaná meg harminc
ország elnökségét? Meddig tartanak majd a Tanács ülései? Napokig vagy talán
hetekig? Hogyan lehet az EU jelenlegi intézményrendszerében harminc érdeket
egyeztetni, határozatot hozni, és azokat végrehajtani?

Fischer válasza az, hogy csak egy módon: ha az unió az államszövetségi
rendszeréről áttér a teljes egységre. "Ez nem jelent mást, mint olyan európai
parlament és kormányzat létrehozását, amely ténylegesen a föderáció
törvényhozó és végrehajtó hatalmi ága lenne."

Az egységes európai állam ellen szóló érvek, miszerint Európa nem új kontinens,
hanem számos különböző nép, kultúra, nyelv és történelem olvasztótégelye,
Fischer szerint megkerülhetők, ha Európa és a nemzetállamok "megosztoznak" a
szuverenitáson.

Javaslata szerint az összeurópai parlament kétkamarás rendszerben működne. Az egyik
kamara választott képviselőkből állna, akik egyúttal a nemzeti parlamentek
képviselői is lennének. Minden nemzeti parlament minden képviselője automatikusan az
európai óriásparlament alsóházának is a tagja lenne, így nem lenne ellentét a
nemzeti és az európai parlament, valamint Európa és a nemzetállamok között. A
második kamara esetében a tagállamok közvetlenül megválasztott szenátoraiból
álló szenátusi modell valósulna meg, ahol az egyes régiók nagyságuk szerinti
arányban küldhetnek képviselőt az új európai felsőházba.

A továbbra is igen nagy létszámú összeurópai törvényhozás azonban csak akkor
működhet, ha hatékony és szabadon működő végrehajtó erő áll rendelkezésére.
Erre Fischer szerint egy széles kör? hatalommal felruházott és közvetlenül
megválasztott elnök lenne az egyik lehetséges megoldás.

Egy új európai alkotmány meghatározná, hogy milyen döntések maradhatnának meg a
régiók formájában fennmaradó egykori nemzetállamok szintjén. A döntő kérdések
azonban a karcsú, ugyanakkor működőképes Európai Föderáció teljesen szuverén
vezetőjét illetnék meg. Az áttekinthető és érthető rendszer a polgárok számára
"feledtetné a demokrácián esett csorbát".

Mivel a nemzeti önállóság feladása nem mindenütt népszerű gondolat – Fischer
ezzel elsősorban az angolokra utalt – szükséges lehet a politikai egyesülés
fokozatos bevezetése.

Jacques Delors, Helmut Schmidt és Valéry Giscard d\'Estaing megpróbáltak ezekre a
dilemmákra válaszokat találni – mondta Fischer. Delors elképzelése szerint ez az
Európai Közösség 6 alapító országból állna. Hasonló irányvonalat követett
Schmidt és Giscard d\'Estaing is, csak ők a 6 alapító helyett 11 államot
állítottak a középpontba. Ha ez megvalósul, "már csak a következő kérdések
merülnének föl: Mikor lesz a megfelelő időpont? Kik lesznek a résztvevők?" –
folytatta a német külügyminiszter.

Fischer szerint először is ki kell építeni egy erősebb együttműködést azon
államok között, akik szorosabban akarnak kooperálni, mint a többiek. Ahogy ez már
megtörtént a gazdasági és a valutaunió területén.

"Arra a kérdésre, hogy mely országok vesznek részt egy ilyen projektben – az
EU-alapító 11 vagy más államok –, ma még lehetetlenség válaszolni. Azonban egy
dolognak világosnak kell lennie: az élcsapat soha nem lehet exkluzív klub, hanem ennek
nyitva kell állnia minden tag és tagjelölt előtt. Azok a csatlakozni kívánók,
akiknek ehhez még nincsenek meg a megfelelő feltételeik, segítséget kapnának."

A végső lépés aztán az integráció kiteljesedése lenne egy európai
konföderációban. Az erősebb együttműködéstől egy alkotmányos szerződésig
vezető lépésnek szüksége van Európa tudatos politikai újjáalapítására. Ez lehet
az út – hangoztatta beszéde lezárásaként a német külügyminiszter.

Joschka Fischer változatos életútjáról szóló cikkünk: Joschka Fischer útja: Budakeszitől a Reichstagig

Olvasson tovább: