Kereső toggle

Megkezdődött a viszkis pere

Raboltam, de ölni nem akartam

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A harmincrendbeli rablást, a tizennyolcrendbeli, fegyverrel elkövetett visszaélést
és a fogolyszökést a bíróság előtt is elismerte Ambrus ("Viszkis") Attila. Az
ezekért járó büntetést elfogadja, az emberölési kísérlet vádját viszont
határozottan visszautasítja. Sőt, mint azt a tárgyalások során kijelentette: éppen
e "hamis" vádpont miatt szökött meg tavaly nyáron a Gyorskocsi utcai fogdából.



Ambrus Attila a tárgyalóteremben. "Sztárbűnöző": szemből csak a TV2
fényképezheti     Fotó: Vörös Szilárd

A Fővárosi Bíróság tárgyalótermébe lépő Ambrusról öltözete és frizurája
alapján akár azt is gondolhattuk volna, hogy egy belvárosi brókercég topmenedzsere
– ha nem észleljük a csuklójára erősített acélhuzal másik végén érkező
rendőrt. A "betyároknak" nemzetünkben hagyományosan kijáró népszerűséget a
média közreműködésével ügyesen megszerezni igyekvő bűnöző tenor fekvés?
hangjával és kulturált beszédstílusával inkább egy érettségiző diákra
emlékeztetett, mintsem harmincszoros bankrablóra. Nem meglepő, hogy gaztettei ellenére
a közönség kedvencévé sikerült tennie magát.     

Ambrust a hat éven át tartó bankrablássorozat huszonhetedik epizódjánál fogták el
1999. január 15-én. "A Frankel Leó utcai rablásnál rossz időpontot választottunk:
dél körül járt az idő, a zsaruk lógtak, nem volt dolguk." Az OTP-ből társával
– Orbán Gáborral – a Duna-part felé futottak, onnan taxival a Margit hídig mentek.
Ott lerohantak az aluljáróba, futás közben eldobálták felsőruháikat és
álbajuszukat.

Ambrus ekkor észrevette, hogy két rendőr eredt a nyomukba, ezért kezében a pénzes
zsákkal leugrott az alsó rakpartra, és a Lánchíd felé szaladt. Ezután ismét taxiba
ült, a Novotel szállóig hajtatott, ahol saját kocsija várta. Hazament, összepakolta
holmiját, fogta kutyáját, és a román határ felé indult. Társát közben elfogták.

"Lebukás esetére megbeszéltük, hogy ha valamelyikünk annyira megsérül, hogy nem
tud továbbmenni, a másikunk átsegíti a túlvilágra, illetve ha valamelyikünket
elfogják, három órán keresztül még kínzás hatására sem mond semmit a másikról,
aki így el tudja hagyni az országot" – vallotta csütörtökön Ambrus. Társa nem
tartotta be a megállapodást, így a határra érkező Ambrust már várták. Várták
és letartóztatták. Társválasztásból elégtelen. Mindössze hét percen múlt, hogy
nem tudott kiszökni az országból: a riasztás hét perccel előtte ért a
határátkelőhelyre.



A szökevény



A mintegy háromórás tárgyalás során világossá vált, hogy az ügyész és a
vádlott között igazából egy vitatott kérdés merült fel: elkövette-e Ambrus az
emberölés bűntettének kísérletét 1998. március 11-én, a Heltai Jenő téri OTP
kirablását követő menekülésekor. Ambrus Attila azt vallotta: csak a földbe, illetve
a levegőbe lőtt, ám szerinte a rendőrség a nyomozás során úgy állította be a
helyszínt, hogy célzott lövéseket tulajdonítsanak neki.

Ambrus sérelmezte, hogy a rendőrök őt magát nem vitték ki a Heltai térre az eset
rekonstruálásakor, pedig akkor még nem volt "veszélyes" rab – hiszen addig még
nem szökött meg.

Részlet a tárgyalásról:

Védő: – Mit mondott erről a lövöldözésről a kihallgatáson, tisztában volt-e
azzal, hogy ez önálló bűncselekménnyé válhat?

Ambrus: – Ha akkor van mellettem védő, aki felvilágosít a következményekről,
nem beszéltem volna a lövöldözésről.


Védő: – A jog ismeri az eshetőséget is, ami magyarra lefordítva ebben az esetben
azt jelenti, hogy valakit eltalálhatott volna.

Ambrus: – Egyik lövés sem volt célzott. Nem is volt időm rá, és nem is
akartam. Tíz-tizenöt ember szaladt utánam, ha akartam volna, valakit biztos eltalálok.
Az lett volna a legegyszer?bb, hogyha valakit ott lelövök, akkor biztosan nem
üldöztek volna, de ezt nem akartam.




A vizsgálati fogság harmadik-negyedik hónapjában kezdett "kikristályosodni", hogy
Ambrust emberölés kísérletével is meg akarják vádolni. "Az ügyész kerek perec
megmondta itt a Markóban, hogy életfogytiglant akar adatni nekem. Az összes létező
bűncselekményt rám akarják verni. Többször megszökhettem volna, de erre mindaddig
nem is gondoltam, amíg nem szembesültem azzal, hogy emberölési kísérlettel is
vádolnak."

Ambrus külső segítséget kapott a szökéshez: meg nem nevezett ismerőse tervrajzot
juttatott el hozzá a Fő utcai épületről. Ambrus tisztában volt azzal, hogy a
szökés után nincs sok esélye a végleges eltűnésre, de úgy érezte, csak ez a
választása maradt. Legalább egy hónapon keresztül készült a szökésre, ez idő
alatt megfigyelte az őrzés hiányosságait. Tervéről cellatársai is tudtak, hiszen
kibontotta a cella falát.

A tervrajzokból megállapította, hogy a szökésre maximum negyed óra áll
rendelkezésre, ezért az akció megindításakor mérni kezdte az időt. A
sétálóudvarból átszökött az épület főudvarára, onnan bejutott a BRFK
Vizsgálati Főosztályára, ahol három nappal korábban a vizsgálótiszt fotelje alá
rejtett egy hatméteres kötéldarabot. "A kihallgatások során a vizsgálótiszt
többször is magamra hagyott, 15, sőt 20 percekre is, ezt a szokását használtam
ki."

Bíró: – Milyen erőkifejtés kellett a vizsgálati iroda ablakrácsának
leszedéséhez?

Ambrus: – Én is meglepődtem, hogy milyen könnyen lejött, még csavarhúzó sem
kellett hozzá, szabad kézzel leszedtem.

Eltorlaszolta az ajtót, két elektromos hosszabbítóval megtoldotta a kötelet, és
leereszkedett a Fő utcai fronton. Összesen 18-20 métert csúszott, de így is 5-6
métert kellett ugrania, mire földet ért.

A szemben lévő házból valaki látta a leereszkedő Ambrust, az utcán járókelők is
tartózkodtak, de senki nem figyelt fel a szökési jelenetre.

"Megviselt a mutatvány, a m?anyag beleégett a kezembe, a bokáim megdagadtak,
tenyeremből ömlött a vér."


A fájdalmak ellenére futásnak indul, s meg sem áll a Jászai Mari téri sörözőig. A
mellékhelyiségben leveszi álbajuszát, és rendbe hozza magát. Ezután Újpalotára
megy, ahol valakitől ruhát és kötszert kap.

Első rejtekhelyéről – amely szintén valahol Újpalotán volt – azért kellett
távoznia, mert a helyszínre rendelt prostituált felismerte benne a Viszkist.



Az utolsó három



Ügyész: – Azt mondta, az is motiválta a szökésben, hogy a fogdában a rossz
körülmények miatt sérültek alkotmányos jogai. A szökés után helyreálltak ezek a
jogok. Miért rabolt mégis újra?

Ambrus: – A kérdés logikusan hangzik, de nekem már nem számított, hogy 28 vagy
29 bankrablást követek el; tudtam, hogy üldözött leszek, amíg élek. Másrészt a
bujkáláshoz pénz kellett, munkát meg nyilván nem vállalhattam.




Ambrus a Nagy Lajos király útján talált új albérletet. A szökés után nem
kereshette meg régi segítőjét, ettől fogva egyedül kellett rabolnia. Július 29-én,
a Grassalkovich úti OTP negyedszeri kirablása után a vízen át menekült el, ugyanis
egy motoros postás, aki látta, amint Ambrus erőszakkal behatol a pénzintézetbe,
követni kezdte a távozó rablót. Ezt észlelve Ambrus a közeli Duna-part felé vette
az irányt, és ruhástól a vízbe ugrott. Átúszott a Molnár-szigetre, ott kisebb
szóváltásba keveredett a partraszállásnak teret nyújtó kiskert tulajdonosával, de
nem bántotta az öreget. Inkább elfutott, és a Duna egy távolabbi szakaszán
visszaúszott a szárazföldre. Ismerősénél megszárította a pénzt. Az akcióból 200
ezer forint haszna származott.

A pénzből motort és bukósisakot vásárolt, majd szeptember 28-án két deciliter
whisky elfogyasztása után kirabolta a vecsési OTP-t.

Ügyész: – Kitől szerzett fegyvert a szökése után?

Ambrus: – Erre nem kívánok konkrétan felelni, de Pesten könnyen lehet fegyvert
vásárolni.


Ügyész: – Miért éppen Ve-csésre ment bankot rabolni?

Ambrus: – Emlékezetem szerint onnan már vittek el 20 milliót, számomra is
könnyűnek tűnt a rablás.

A szökése utáni harmadik, és ez idáig egyben utolsó bankrablására 1999. október
18-án került sor az Üllői úti OTP-kirendeltségben. Korábban kétszer járt a
pénzintézetben terepszemle céljából.

"Aznap többet ittam a kelleténél, de tudtam kontrollálni magam. A rablás idején
20-25 ügyfél tartózkodott az OTP-ben. Bejelentettem, hogy bankrablás van, feküdjön
mindenki a földre."


Ambrus összességében mint-egy 49 millió forintot vett magához, és távozni készült
a főbejáraton át, de elfelejtette, hogy a zárt ajtó kulcsai saját nadrágzsebében
vannak. Ezért mintegy 30 lövést adott le az ajtóra, miközben egyre több rendőr
érkezett a helyszínre. Egyikük két lövést adott le Ambrusra, aki ezért visszament
az ügyféltérbe, és az egyik ott tartózkodó nőt élő pajzsként maga előtt tolta
az ajtóig. Állítása szerint mindezt azért tette, hogy felhívja a rendőrök
figyelmét a lövöldözés beszüntetésére. Végül is a hátsó kijáraton át
távozott. A túszként használt hölgyet azóta sem találta meg a rendőrség, pedig
Ambrus szerint az illető koronatanúja lehetne annak bizonyítására, hogy nem akart
embert ölni.



Ambrus, az ember



A harminchárom éves Ambrus Attila Romániában látta meg a napvilágot. Felnőve
villanyszerelőként dolgozott, de mert édesapja egy konfliktust követően eltanácsolta
hazulról, 1988 októberében egy vonat alján Magyarországra szökött. Akkor lemondott
román állampolgárságáról, és hat évig hontalan volt, 1994-ben kapta meg a magyar
állampolgárságot.

Magyarországon először egy ampullagyárban dolgozott, később volt sírásó, és
üzletelt állatbőrökkel is. Egy ideig az UTE stadionjában lakott, majd hat-hét évig
– a rablássorozat idején is – házmester volt egy Villányi úti házban.

Az UTE jégkorongcsapatában tartalékként szerepelt. "Soha nem voltam első számú
jégkorongkapus, a sorozatos rablás a sportra is rányomta bélyegét. Előfordult, hogy
reggel edzésre mentem, utána kiraboltam egy bankot, majd részt vettem a délutáni
edzésen is."

Egyes sajtójelentések szerint Ambrus alkoholista. Ő tagadja ezt: "Nem azt mondom,
hogy absztinens voltam, de nem függtem az italtól. Tény, hogy a fogdába rendszeresen
jött be ital, de nem az elvonás miatt." A tárgyaláson azt is elmondta, rablásai
előtt általában két deciliter tömény szeszt fogyasztott, bár voltak e tekintetben
kiemelkedő napjai is: utolsó bankrablása előtt hat-hét deciliter töményt ivott.

Ambrus állandó pénzzavarral küszködött. Noha a hat év alatt összerabolt
kétszázmillió forintnak csak a töredéke került elő, a Viszkis nevén mindössze egy
használt gépkocsi van. A tekintélyes zsákmány rá eső részét feltehetően
szenvedélyeire költötte: italra, szerencsejátékra, nőkre.

A tárgyalás jövő szerdán a tettestársak meghallgatásával folytatódik.


Mennyit kaphat a viszkis?



Az ügyészség többrendbeli rablás, többrendbeli fegyveres rablás, szökés és több
ember ellen elkövetett emberölési kísérlet elkövetésével vádolja Ambrus Attilát,
aki ez utóbbi vádpontot tagadja. A büntető törvénykönyv vonatkozó szakaszai
szerint rablásért 2–8, fegyveres rablásért 5–10, különösen nagy értékre elkövetett
rablásért akár 15 év szabadságvesztés is kiszabható. Emberölési kísérletért 10–15
év kapható, a szökésért pedig maximum 3 év. Az egyes büntetési tételek azonban
nem adódnak össze, mint például az USA-ban, ahol a viszkis ezért a rablássorozatért
akár több száz évet is kaphatott volna. A halmazati büntetés szabályai szerint
ugyanis az elkövetett bűncselekmények közül a legsúlyosabbat veszik alapul, majd ezt
– a többszöri elkövetés miatt – a másfélszeresére emelik. Így a végeredmény
szempontjából teljesen mindegy, hogy Ambrus hússzor vagy harmincszor követett el rablást;
amennyiben pedig bebizonyosodik az emberölési kísérlet vádja, teljesen mindegy lesz,
hogy milyen más, enyhébb bűncselekményt követett el.

Ambrus Attilára így a számára legrosszabb esetben a több emberen elkövetett emberölés
kísérletéért járó 10–15 év plusz ennek a fele, tehát 15–22,5 év szabható ki.
Ha viszont csak fegyveres rablás lesz a legsúlyosabb vád, akkor ez a számpár 5–15
és 7,5–22,5-re módosul. Tehát ha nem bizonyosodik be az emberölési kísérlet, a
Viszkis elvileg 7,5 évvel is megúszhatja, de lapunk jogi szakértője 12–15 év büntetést
prognosztizál.

Olvasson tovább: