Kereső toggle

Hezbollah-gerillák foglalták el Dél-Libanont

A visszavonulás ára

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Izrael háborús cselekedetnek minősíti majd, ha libanoni területről lövések
érik a zsidó államot, s egy ilyen lépésre megfelelő választ adna" – jelentette
be Ehud Barak izraeli miniszterelnök, miután az izraeli hadsereg keddről szerdára
virradó éjszaka teljesen kiürítette a dél-libanoni biztonsági övezetet.



A libanoni kivonulás nem old meg mindent: egy palesztin tüntető Molotov-koktélt dob
izraeli katonákra Hebronban    Fotó: Reuters

A katonák teherautókon, tankokon és autóbuszokon hagyták el a térséget. Magukkal
vitték teljes könny?- és nehézfegyverzetüket, lőszertartalékaikat, valamint a
tóratekercseket is. Semmit sem hagytak hátra. Az elhagyott erődítményeket az izraeli
légierő harci repülőgépei robbantották fel, megakadályozva, hogy azok a Hezbollah
kezébe kerülhessenek. Mivel az Izrael által eddig támogatott libanoni milícia 48 óra
leforgása alatt feladta az őrzésére bízott területet, az Irakkal szövetséges
Hezbollah gerillái Libanon déli határán nézhetnek farkasszemet az izraeli
határőrökkel.

A kiürített területekről megindult a menekültáradat Izraelbe.

Az izraeli katonák a Cadalnak, a dél-libanoni hadsereg síita brigádjának adták át a
felújított és megerősített állásokat, hátrahagyva az ágyúkat és a páncélozott
harci járműveket. A libanoni katonák azonban 48 órán belül megfutamodtak
állásaikból, hátrahagyva az izraeli hadseregtől kapott nehézfegyvereket. Egy
részük megadta magát a Hezbollahnak, míg a többiek a családtagokkal együtt
Izraelben kerestek menedéket. Ezután a dominó-elv szerint dőltek össze sorra a Cadal
drúz és keresztény brigádjai is.

A szélsőségesen fundamentalista Hezbollah vezetése, élén Hassan Nasrallah
főtitkárral, még az éjjel tömeggyűlést tartott Bejrútban, ahol bejelentette "az
izraeli megszállás" megszűnését és a háború folytatását a zsidó állam ellen.
A főtitkár indoklásában az izraeli börtönben fogva tartott Hezbollah-tagokra
hivatkozott, valamint egy, a Hermon-hegy lábánál fekvő falura, ahol az izraeli
megszállás – állítása szerint – folytatódik. Az izraeli hadsereg felsorakozott
tehát a nemzetközi határon, hogy az északi településeket onnan védje. Ehud Barak
nyilatkozatban közölte, hogy Izrael teljesítette az ENSZ Biztonsági Tanácsa által a
425. számú határozatban foglalt feltételeket, a sor most a világszervezeten és a
libanoni kormányon van, hogy garantálják a határok sérthetetlenségét.



Gerillák sortüzébe került izraeli katonák a libanoni határ mentén. Újra hazafelé
Fotó: Reuters

A Biztonsági Tanács 425. számú határozatának elfogadásáról még tavaly a
Netanjahu-kabinet döntött. (Hetek, 1999. március 6., Vietnammá válhat Libanon Izrael számára)
Ehud Barak választási kampányának a középpontjába helyezte, hogy az izraeli
hadsereg egy éven belül, legkésőbb júliusban viszszavonul a nemzetközi határra, és
onnan védi Észak-Izraelt. Az eredeti elképzelés szerint ez egy Szíriával
megkötendő békeszerződés kereteibe illeszkedett volna bele. Ám hiába ment Barak
Asszad követelései elébe, hiába egyezett bele a Golán-fennsík teljes átadásába, a
szír elnök nem mutatott hajlandóságot a békére.

Az izraeli hadsereg kivonulásával Izraelben minden politikai erő egyetértett, ám a
végrehajtás módjával kevésbé. A jobboldal hiányolta a kivonulást megelőzően az
elrettentő erő felmutatását. Ezt nyilatkozta Dany Naveh, a Netanjahu-kabinet volt
titkára, aki szerint a végrehajtás "nyomorúságos" volt, és különösen magára
hagyta a libanoni katonákat.

A baloldal elégedett a történésekkel. Josszi Beilin igazságügy-miniszter örül,
hogy az izraeli hadsereg a nemzetközi rend szerint végre a határon ül, és nem
libanoni területen. Nem lát semmi kivetnivalót abban, hogy nem a libanoni
kormányhadsereg vagy az ENSZ-békefenntartók vonultak be a kiürített területekre.
Sőt abban, hogy a síita Hezbollah emberei ellenőrzés alá vonták a síita falvakat,
pozitív fejleményt lát: "Végre e falvak lakosai az övéikkel vannak."

Az arab parlamenti képviselők, Muhammad Barake és Hashem Mahameed, akik a Hezbollahban
nemzeti felszabadító hadsereget látnak, a kivonulásban az ő győzelmüket ünneplik.
Ugyanakkor nem támogatják, hogy az egyelőre mintegy hatezer keresztény, drúz és
síita muszlim menekültet a saját falvaikban befogadják. Számukra ők az arab nemzet
árulói.

Az ellenzéki Likud vezetésének álláspontja szerint Ehud Barak akciója jelentősen
rontotta az izraeli hadsereg elrettentő erejét, amelynek messze ható következményei
lesznek – jelentette ki Ariel Saron, a Likud elnöke.

Az északi Kirjat Smoná határváros lakosságának legalább a fele elmenekült. Hosszú
kocsisorok indultak dél felé, az ország belsejébe. Most, hogy a Hezbollah egészen a
drótkerítésig húzódott le, az élet a határon szinte megbénult. Aki csak teheti,
elköltözik a városból. Gaby Askenazi tábornok, az északi körzet katonai parancsnoka
elismerte, hogy a helyzet bizarr. A kerítésnél ott állnak az emberek a Hezbollah
zöld-sárga-fekete zászlóit lobogtatva. Még véletlenül sincs senkinek a kezében
Libanon lobogója. Egyikük-másikuk fel van fegyverkezve, miközben izraeli zászlókat
égetnek, és háborúval fenyegetőznek.

Izrael 1978-ban lépett be Libanon területére, hogy biztosítsa Galilea békéjét.
Akkor Arafat palesztinjai lőtték katyusával az izraeli településeket, és
terrorizálták a polgári lakosságot. 1982-ben Izraelnek sikerült a PFSZ-t és Arafatot
kiűznie Dél-Libanonból. Az 1986-ban kivonuló izraeli hadsereg csak egy 25 km-es sávot
tartott meg, az úgynevezett biztonsági övezetet, hogy az Amal és a Hezbollah
fegyvereit távol tartsa Izraeltől. Ma ezek a fegyverek ismét bármikor megjelenhetnek a
határon.


"Az első arab győzelem" – nemzetközi lapvélemények



Izrael kivonulása Libanonból nem jelenti a katonai feszültség lezárását északi
szomszédjával, sőt a lépés könnyen egy nagyobb, regionális "tűzvészt"
idézhet elő – állapítják meg brit elemzők.

A Financial Times elemzése szerint Izrael történetében először esett meg, hogy egy
kormányfő beszüntet egy meg nem nyerhető háborút Libanonban, és az arab világ
első valódi katonai győzelmét ünnepli a zsidó állam felett. A döntés a
népszerűtlen megszállás beszüntetéséről Baraknak otthon "azonnal jó pontokat
hoz, de nem jelenti Izrael libanoni tragédiájának a végét".

Rövid távon Barak nem biztosította, hogy a síita Hezbollah nem fogja folytatni harcát
a zsidó állam ellen. Szélesebb értelemben pedig "a visszavonulás az arab-izraeli
békefolyamat bukásának elismerését jelenti. Nem egy Libanonnal kötött
békeszerződés keretében valósul meg. Azt sem tudni, elősegítheti-e a Szíriával
megkötendő békét. Végül pedig azt az üzenetet küldheti a palesztinoknak, hogy a
gerillaháború sokkal hatékonyabb, mint a béketárgyalások az izraeli megszállás
lezárására" – írja a brit üzleti körök lapja.

A baloldali liberális The Independent szerint "nyilvánvaló a Vietnammal való
hasonlóság: akkor az Egyesült Államok, most Izrael, a szövetséges hadseregek
hihetetlenül gyors összeomlása, amelyeknek az oly sokáig tartott állásait hirtelen
órák alatt lerohanják gerilla ellenségeik, amit a kétségbeesetten menedéket kereső
kollaboránsok áradata követ. Izrael kivonulása Dél-Libanonból olyan megaláztatás,
amely Amerika több mint negyed évszázaddal ezelőtti saigoni kivonulásával
hasonlítható össze. Ehud Barak, a bátor miniszterelnök joggal mondta, hogy a
visszavonulás »18 éves tragédiának« vet véget, amely izraeli katonák százainak
életébe került. Ez azonban nemzeti vereség is, annak beismerése, hogy diplomáciailag
végzetes és meg nem nyerhető háborút vívtak."

A La Repubblica cím? olasz lap szerint "olyan zűrzavaros és drámai fordulatról van
szó, amely a legsúlyosabb következményeket vonhatja maga után. Valójában senki sem
tudja most megmondani, mi fog történni… A Hezbollah-harcosok, ha most győzelemittasak
is, fogják-e továbbra is fenyegetni Izraelt? És ilyen esetben mit fog tenni
Izrael?…"

A Die Presse cím? konzervatív bécsi lap szerint Ehud Barak taktikája ugyan merő
káosznak látszik, valójában azonban okos, bár kockázatos lépés, mert komoly
nyomás alá helyezi Izrael északi ellenfeleit.


A szír parlament elnöke Libanonról



Részlet Abdul Kader Kadura, a szíriai parlament elnöke lapunknak adott korábbi
nyilatkozatából (Hetek, 2000. január 29., Földet
a békéért
)



– Szíria milyen feltételekhez köti a megegyezést?

– Nem Szíria diktálja a feltételeket. A 242-es és a 338-as
ENSZ-határozatokat és a Dél-Libanonnal kapcsolatos 425-ös határozatot tartjuk
mérvadónak. A madridi konferencián a megegyezés a "földet a békéért" elv
alapján született. Ha ezek a feltételek teljesülnek, megkötjük a békét Izraellel.

– A szír álláspont szerint a Golán-fennsík zsidó telepeseinek az 1967-es
határok mögé kellene visszavonulniuk. Elképzelhető-e valamiféle kompromisszumos
megoldás ezen a területen?

– Amikor Izrael elfoglalta a Golán-fennsíkot, arabok és szírek laktak a
területen. Izraeli telepesek akkoriban nem laktak ott. Amikor visszaköveteljük a
Golánt, azokkal együtt akarjuk visszakapni, akik ott laktak. Ha a telepesek ott
maradnak, akkor az egykor ott élő szíriaiak és arabok hol fognak élni?

– Vannak, akik azt vallják, hogy Szíria azért újította fel a
tárgyalásait Izraellel, mert hadseregét nem tudta megfelelően korszerűsíteni.
Valóban ez áll a mostani tárgyalások hátterében?

– Ez a nézet egyáltalán nem fedi a valóságot. A föld
viszszaszerzéséhez először is akarat kell, és csak azután fegyver.

Olvasson tovább: