Kereső toggle

Pápalátogatás a Szentföldön

Csendes gesztusok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

II. János Pál pápa e héten Izraelbe látogatott. Maga az egyházfő személyes zarándoklatnak
minősítette útját. Etienne atya – a jeruzsálemi Bibliaintézet igazgatója –
szerint János Pálnak ez volt élete nagy álma. "Nem csodálkoznék, ha itt halna meg"
– tette hozzá az izraeli televízióban az atya. A pápa lengyel zsidó barátja, Jerzy
Krueger is megerősítette ezt a rádióban: "Lolek már nagyon régóta tervezte ezt az
útját" – hallhattuk csütörtök reggel az izraeli rádió hírműsorában. Vallási
zarándoklat Jézus lába nyomában, amely azonban – ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni
– politikai jelentőséggel bír Izrael és a palesztinok számára egyaránt.

Karol Wojtyla nem először jár Izraelben, és nem az első pápa, aki Izraelbe látogat.
VI. Pál 1964-ben már járt a Szentföldön, de látogatása nem minősült hivatalosnak,
hiszen a Vatikán akkor még nem ismerte el Izrael állam létezéshez való jogát. Maga
a látogatás is kurtára sikeredett. VI. Pál Jordániából Megiddónál lépett a
Szentföldre, ahol – az archeológiai ásatások színhelyén – találkozott Zalman Sázár
köztársasági elnökkel. Mindössze tizenegy óra tíz percet tartózkodott a Szentföldön,
majd a jeruzsálemi Mandelbaum-kapun át távozott Jeruzsálem Jordánia által megszállt
óvárosi részébe. Ez megfelelt a katolikus egyház akkori álláspontjának.

A jelenlegi pápát, II. János Pált államfőnek kijáró tiszteletadással fogadták a
Ben Gurion repülőtéren. A betegségtől megviselt egyházfő csak a Hatikva hangjaira
emelte fel a fejét. A fogadtatására megjelent Ezer Weizman köztársasági elnök, Ehud
Barak miniszterelnök, az egész kormány és Ehud Olmert, az egyesített Jeruzsálem polgármestere.
A főrabbik – a purim ünnepe miatt – távol maradtak.

A zarándoklat már hétfőn Jordániában megkezdődött. A katolikus egyházfő a Nébó
hegyéről tekintett le és át a "tejjel-mézzel folyó Kánaánra", onnan, ahonnan
annak idején Mózes és Józsué tette. Nyilvános misét tartott az ammani stadionban,
mielőtt a jordán légitársaság gépe Izraelbe szállította volna. Kedden II. János Pál
felkereste a Jordán menti Kasr el-Jiudot, ahol János megkeresztelte Jézust a Jordán
vizében. Onnan az izraeli légierő helikopterén Betlehembe repült, ahol Jasszer
Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője fogadta. A helikopter leszállásakor
rézedényben egy maroknyi palesztin földet nyújtottak az egyházfő elé, amit az
lehajolva megcsókolt. Az Arafat palotájában folytatódó ünnepélyes fogadtatás után
a pápa sietett kifejezni, hogy a Szentszék mindig is elismerte a palesztin nép természetes
jogát a saját hazára és a békében való élésre. "Senki nem hagyhatja figyelmen kívül,
mennyit szenvedett a palesztin nép az elmúlt évtizedekben. A világ látja a
palesztinok szenvedéseit. Már túl soká tartott" – jegyezte meg a katolikus egyházfő.
A nem sokkal később tartott szabadtéri misét szokatlan közjáték szakította meg:
alig fejeződött be a szentbeszéd, amikor a város lakosságának többségét alkotó
muzulmánokat a müezzin hangja hívta déli imára. A pápa és a szertartásban résztvevő
papok némileg meglepetten, de türelmesen kivárták, míg a müezzin elhallgatott, majd
folytatták a szertartást.

A palesztin államiságról mondott gondolatait erősítette meg a pápának a Dahaishe
menekülttáborban tartott beszéde is, amelyben a menekültek helyzetéért való felelősséget
a térség politikai vezetőire hárította, s kifejezte abbéli reményét, hogy a menekültek
problémája egy tartós és igazságos békében megoldásra talál. A pápa azonban meg
sem említette a "menekültek hazatérési jogát" és

Jeruzsálem kérdését. Ezzel szemben hangsúlyozta, hogy a feleknek békés úton kell
rendezniük vitás kérdéseiket.

Mindezek ellenére a pápai látogatás fontos politikai eredmény Jasszer Arafat számára
a függetlenség felé vezető úton. Amint a pápamobil maga mögött hagyta a menekülttábor
szűk utcáit, a palesztinok összecsaptak a látogatást biztosító biztonsági erőkkel.

A látogatás csütörtöki napján az egyházfő a jeruzsálemi főrabbinátus épületében
találkozott a két főrabbival. Elijáhu Baksi Doron a szefárdi, és Israel Meir Lau az
askenázi vallásos közösség nevében üdvözölte II. János Pált, elismerték és köszönetet
mondtak neki az antiszemitizmus ellen tett erőfeszítéseiért, kiemelve a múlt heti pápai
bocsánatkérés fontosságát a keresztény hívőknek a zsidókkal szemben elkövetett bűneik
miatt. Ugyanakkor a pápától határozott állásfoglalást kértek XII. Piusnak a
holokauszt idején való vétkes hallgatásával kapcsolatban. Ez utóbbira II. János Pál
nem válaszolt. Egy előre elkészített szöveget olvasott fel, ebben megismételte az
1986-ban a római zsinagógában tett nyilatkozatát, amelyben nagyra értékelte a
kereszténységnek is alapjául szolgáló zsidó örökséget. "Több a közös a
judaizmus és a kereszténység között, mint az elválasztó elem. Közös erővel kell
dolgoznunk a megbékélésen, az igazság és a béke megvalósításán" – jelentette
ki a pápa. A rabbik a Szentatya közreműködését az Iránban fogva tartott tizenhárom
zsidó kiszabadításában, a vallási fundamentalizmus és antiszemitizmus elleni küzdelemben
és a vatikáni levéltár megnyittatásában.

A pápát ezt követően Ezer Weizman fogadta az elnöki rezidencián, ahol a pápa példa
nélkül álló módon megáldotta Izraelt. A tízperces magánbeszélgetést követően
jelentek meg a diplomáciai testület, vallási vezetők és közéleti személyiségek előtt.
Rövid üdvözlő beszédek után az egyházfő átvette a köztársasági elnök ajándékát,
a 17. századi Henry Chatelet rajzát a Szent Sír templomáról, cserébe pedig a pápa a
Colosseumról készített rajzot adományozott. A pápa beszédében a zsidók és keresztények
közötti új szolidaritás megteremtésének szükségességét hangsúlyozta.

II. János Pál a déli órákban érkezett a Jad Vasembe, a II. világháborús
holokausztban a nácik és segítőtársaik által elpusztított hatmillió zsidó emlékhelyére,
ahol Ehud Barak miniszterelnök fogadta. A szertartáson az intézmény vezetői mellett
megjelentek a kormány tagjai, egyházi személyiségek és a holokauszt túlélői, közülük
néhányan a pápa szülővárosából valók. Karol Wojtyla

fiatal szeminaristaként Krakkóban élte át a háborút, alig néhány kilométerre az
auschwitzi krematóriumoktól.

János Pál kijelentette: azért jött a Jad Vasembe, hogy tisztelettel adózzon a
hatmillió meggyilkolt zsidó emlékének. "Ez a csend az emlékezés csendje, mert a
szavak nem elég erősek annak a gyásznak a kifejezésére, amely a holokauszt szörny?
bűneinek következménye." Külön kiemelte azokat az igaz embereket, akik akár saját
életük kockáztatása árán is zsidókat mentettek meg. "Nekik köszönhetjük, hogy
nem a Gonoszé volt az utolsó szó. Emlékeznünk kell, mert csak így győzhetjük le a
gonoszt a jóval, és akadályozhatjuk meg, hogy a múlt hibáit és bűneit ismét elkövessék.
Az Egyház visszautasítja a fajgyűlöletet és az üldözést, az antiszemitizmust annak
minden formájában. Ne legyen több zsidóellenes érzés keresztényben, és keresztényellenes
érzés zsidóban" – hangoztatta az egyházfő.

Válaszában Ehud Barak miniszterelnök kifejtette, hogy nagyra becsülik a pápa tevékenységét
a keresztények és a zsidók új viszonyának kialakításában. "Auschwitzra a válasz
– jelentette ki a kormányfő – Izrael államának megalakítása, s így a zsidók
soha többé nem maradnak segítség nélkül, ha bárki emberi méltóságuktól akarná
megfosztani őket." Barak hangsúlyozta, hogy ez a megemlékezés az egyesített Jeruzsálemben,
a zsidó nép örökös fővárosában történik, és idézte az egyházfő által korábban
mondottakat: "A zsidók szeretik Jeruzsálemet, azóta, hogy Dávid a fővárosukká
tette, azóta, hogy Salamon felépítette ott a Templomot. Imáikban Jeruzsálem, nemzeti
szimbólumuk felé fordulnak."

Egyben biztosította az egyházfőt, hogy megvédi a katolikus egyház minden jogát és
vagyonát, a keresztény és muszlim intézményeket, és valamennyi hívőnek a szabad
vallásgyakorlás jogát. "Ön a testvériség, a béke és a megemlékezés küldetésével
érkezett. És mi azt mondjuk Önnek: Legyen áldott Izraelben!"

A csütörtöki nap befejező programja egy vallásközi találkozó volt a jeruzsálemi
Notre Dame Intézetben, ahol az egyházfő a vallások és hívők békés egymásmellettiségét
hangsúlyozta. Pénteki programja részeként II. János Pál szabadtéri misét celebrált
a Genezáreti-tó partján, a Hegyi Beszéd színhelyének közelében, szombaton pedig látogatást
tesz Názáretben, hogy az ottani bazilikában szintén misét celebráljon. A vasárnapi
program során az egyházfő találkozik a főmuftival, majd látogatást tesz a Siratófalnál,
és misézik a Szent Sír Templomában, ahol a hagyomány szerint Jézust eltemették.

Az elemzők minden nap mérlegét egyenként megvonták. A csütörtöki, Jad Vasemben
tartott megemlékezésnek nagy fontosságot tulajdonítanak: új viszony van kialakulóban
a keresztény egyház és a zsidóság között, amelyben a pápa elutasította az
antiszemitizmust, és a testvériség nyelvén beszélt. A kérdés az, hogy ez az új
viszony hogyan jelenik meg majd a gyakorlatban. Mindenesetre a látogatást Izraelben nagy
jelentőség? eseménynek látják, bár – ahogyan az elemzők egyike kifejezte – kétezer
év számlája meglehetősen hosszú, nemigen lehet egy látogatás alatt elrendezni.

Olvasson tovább: